Értékelések 3

Noro >!
Luke Scull: The Grim Company

Van bárki, akinek e regény címéről nem A Fekete Sereg jut eszébe? Luke Scull – ezzel a névvel mi mást is írhatna, mint grimdarkot :D – nem is csapja be az olvasóit, mert bár a „kompánia” nála ugyan nem egy zsoldosseregre utal, de kétségtelenül egy profin megírt, sötét hangvételű, antihősies történetet tett le az asztalra. Könyvében jól elegyedik a realizmus a fantáziával, és a féltégla effektusnak sem esik áldozatául. A szerző kimondottan jól bánik a szavakkal, hangulatosan mutatja be világát és igényesen fogalmaz. Egyáltalán nem érződik, hogy elsőkönyves íróról van szó.
A világ, bár csak nagyon nagy vonalakban, de a Dark Sun szerepjáték-univerzumát juttatja eszembe: halhatatlan, zsarnoki máguskirályok uralkodnak a haldokló világ utolsó városai fölött, és magából a földből szipolyozzák ki a varázserőt. (Pontosabban bányásszák, mivel a halott istenek vére megkövült formában nyerhető ki a földből.) Mindegyik máguskirálynak megvan a maga jellegzetes stílusa: egyikük varázstárgyakba fekteti a hatalmát, a másik a halottak szellemeit köti magához, a harmadik szörnyetegekké változtatja harcosait. A világ varázserő-tartalékai azonban végesek, így a megmaradt lelőhelyekért ádáz harcok dúlnak – amelyekben többnyire nem az uralkodók halnak meg először.
A jó grimdark elsősorban hangulat kérdése, és a Grim Company-é mindenképpen az eltaláltak közül való. De Luke Scull a szereplőit is ötletesen válogatta össze. Akad közöttük kiöregedett (aki tényleg öreg, ez jól átjön a figurából) barbár harcos, magát hősnek képzelő, naiv fiú, kerekesszékben vegetáló, bukott mágus, és a máguskirályok szolgái is képviseltetik magukat a nézőpont-karakterek között. De maguk a halhatatlan uralkodók sem maradnak arctalan szörnyetegek, többüknek is betekinthetünk a kártyáiba. (Mellesleg ilyet talán épp A Fekete Sereg lapjain láthattunk először: Glen Cook sorozata szintén nagyon jó volt abban, hogy megmutassa a fekete mágusok lelke mélyén megmaradt emberi vonásokat). A történet is méltó a fentiekhez, bár én némiképp kifogásolhatónak érzem, hogy az északi boszorkány szála nem ért össze egyetlen másik főhősével sem. De csavarokban és meglepetésekben nincs hiány. spoiler
Nem fogok nekiállni annak, hogy Abercrombie-hoz hasonlítgassam, mert az nem szokott szerencsésen elsülni, de ez jó volt. Még ilyeneket!

3 hozzászólás
Szécsi_Balázs>!
Luke Scull: The Grim Company

A történet egy olyan világban játszódik, ahol a világ mágusainak egy különösen kellemetlen „boszorkányper” folyományaképp elege lett a regnáló papságból, és gyökeresen kiirtották őket. Az isteneikkel együtt. Mondják hogy az emberi összefogás csodákra képes, és itt pontosan így is lett. A világ főmágusai rengeteg vér, verejték, és könny árán az utolsó szálig kiirtották fajuk isteneit, akiknek birodalmaikból lehullott rothadó holtteste még évszázadokkal később is szennyezi az emberek földjeit. spoiler

A könyv kezdetén az egyik varázslóúr (Salazar) egy egész tengerparti várost pusztít el egy hosszas rituálé után. Már dörzsöltem is a kezem, hogy „Na, itt aztán lesz haddelhadd!”. Viszont ez után a könyv nagyon visszavesz a tempóból. Nem is baj egyébként, hisz így a szereplők szemén keresztül szépen lassan megismerjük a világ történetét, a világ e vidékének uralkodó mágusait, illetve említés szintjén a világtól elvonultakat is. A két fő szál innentől kezdve Salazar megdöntése, illetve a menekülés a Sámán elől lesz. Alaposan megismerjük ezalatt a főszereplőket, akik között van nagyképű ficsúr, az ő sejhaját megmentő kiöregedett, megcsömörlött kardmester, faék egyszerűségű baltás gyilkos (duplabaltás!), bukott varázslótanonc, drogfüggő lázadó, etc… Szóval karakterekből és cselekményből nincs hiány. Van itt minden, városállamok rivalizálása, politikai gyilkosság, barátokból ellenségek, ellenségekből barátok, minden ami egy jó első könyvhöz kell.

És a dolog működik, kellően érdekesek a karakterek ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az emberhez. spoiler Nagyon nagy pozitívum, hogy nincsenek konfekciómágusok. Nem mindenki tűzgolyóval dobálózik, nem tud mindenki állattá alakulni, illetve beolvadni az árnyakba. És ezzel szoros összefüggésben az adeptusok is mindenhol eltérő módon használják potenciáljukat. spoiler

Egy szó mint száz, kellemes olvasmány volt elég sok olyan ötlettel, ami miatt valószínűleg beszerzem a következő részt.

Hirdetés
Ivenn>!
Luke Scull: The Grim Company

Nincs kétségem afelől, hogy Luke Scull neve egy pár éven belül bekerül a magyar köztudatba is. :) A Grim Company a szerző debütáló regénye, mely igen magasra tette a mércét: az újonnan divatos fantasy vonal, a grimdark felé kacsintgat. Az író művét elsősorban Joe Abercrombie munkásságához hasonlítják, mivel viszont én még nem olvastam a mestertől (szégyenszemre), ezért csak önmagában fogom értékelni.

A GC egy pusztuló, depresszív világban játszódik: az isteneket több száz évvel ezelőtt megölték, rothadó holttesteik a mennyből lehullva azóta is a földet és vizet szennyezik. A világ uralkodói a mágusok lettek, de a birodalmak fényei egyre inkább kifakulóban vannak; az istenek halála óta semmi sem a régi. Eljött a Pusztulás kora.
A történet fő helyszíne Dorminia, ahol a zsarnok mágusuralkodó, Salazar tartja rettegésben a népet. Ebben a reményvesztett világban ismerjük meg főszereplőinket, akiknek majd a feladata az lesz, hogy szembeszálljanak a türannoszi hatalommal.

Igazából ez a sztori nem váltja meg a világot. Ezerszer is találkoztunk már ezzel a történettel és szereplőtípusokkal, de mégis… Nekem tetszett. Nem imádtam, nem hozott nagy izgalomba, le tudtam tenni, de tetszett. Mégpedig azon apró plusz dolgok miatt, amiket az író hozzáadott a történetéhez:
A fő-főszereplőnk Davarus Cole egy zöldfülű hősjelölt, aki a jól bevált recept szerint mindig bekerül a legnagyobb slamasztikába. Azonban nem fogja magát kivágni minden szituációból, sőt, a legtöbb esetben kiderül, hogy egyáltalán nem olyan különleges és tehetséges, mint amennyire ő tartja magát. Nagyon tetszett, hogy a legtöbb próbálkozása kudarcba fullad, és úgymond egyik shit helyzetből bekerül a másikba a saját hülyesége miatt. :)
Akkor itt van még az öregedő barbár harcosunk, Brodar Kayne, aki igazán eredeti volt a fájós tagjaival és vizelési problémáival. :D Vagy a mágus, akinek levágták a lábait, és azóta kerekesszékben tengeti a napjait…. És még számtalan érdekes szereplő, akiknek megismerjük a szemszögét, a gondolatait.
És a legjobb, hogy az író soha nem feledkezik el arról, hogy a szereplői emberek és szükségletek is vannak. Ez nekem egy nagyon egyedi és pozitív dolog volt. :)
Találkozunk majd pár újfajta szörnnyel is, lesznek véres és brutális csaták, meg persze sötét és szarkasztikus humor.

Összességében szerintem korrekt kis regény lett. Semmi extra, de egy kellemes olvasmány. Úgy gondolom, hogy így kell elkezdeni egy írói karriert. Szerintem még sok mindent tartogathat Luke a tarsolyában, kíváncsi leszek a második részre, de nem vagyok megőrülve azért, hogy a kezembe vehessem. 3-4 csillag között ingadozik.