A ​Kockavető 59 csillagozás

Luke Rhinehart: A Kockavető

„Az élet az unalom tengerén elszórt eksztázisszigetekből áll, és harminc fölött már ritkán látni a szárazföldet” – állapítja meg Luke Rhinehart, az elismert pszichiáter, aki egy nap rádöbben, mennyire a rutinszerű hétköznapok, a gépiesen játszott szerepek kényszerzubbonyában él. Unja önmagát, és unja az életét. Dr. Rhinehart ezért elhatározza, hogy kiszabadul a megszokások börtönéből, és a véletlenre bízza a sorsát. Pontosabban, a dobókockára. Különféle opciókat gyárt magának, miként cselekedjen, milyen szerepeket játsszon, és a Nagy Dobás Napjától kezdve nincs számára visszaút: a kocka egyre jobban hatalmába keríti, s kezdetét veszi életének kiszámíthatatlan, szeszély diktálta zűrzavara. A Kockavető mulatságos, provokatív, helyenként merészen szalonképtelen regény a korai hetvenes évekből. Véletlenről, szexről, lázadásról. Kultkönyv a javából. Nem biztos, hogy megváltoztatja az életedet. De jó esélyed van rá.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
464 oldal · ISBN: 9637424032 · Fordította: Kovács Levente

Enciklopédia 6


Kedvencelte 16

Most olvassa 5

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Érdekes történet már maga az is, hogyan került a könyv a kezembe. Van egy molyos figyeltem, akinek a profilképén egy kocka látható, rajta egy skorpióval. Hirtelen ötlettől vezérelve írtam neki, és néhány levélváltás után kiderült, hogy a skorpió alatt az egyes helyezkedik el, hogy a Talk Talk együtteshez köthető a kép, pontosabban egy számához (lásd linkek). Az együttest a nyolcvanas években szerettem, a számát is ismertem. A szám pedig ehhez a könyvhöz vezetett, onnan pedig a könyvtárba. Majd olvasni kezdtem. Mire a végére értem, be kell vallanom, hogy ez a könyv az, amelyik olyannyira elemi erővel hatott rám, hogy csak kapkodtam a levegőt sokszor, annak ellenére, hogy a végére meglehetősen ellaposodott, ezért egy fél csillag levonás, és meglehetősen nehezményezem ezt a tényt. Elismerem, hogy ha a minden határon túli megbotránkoztatás volt a célja, akkor ezt el is érte, csak sejthetem, mekkora felháborodás övezhette a könyvet a sok szexjelenet, erőszakosság, megcsalás, bűnök elkövetése, majd mindennek a megkoronázása, a spoiler. Egy abszurd regényt akart létrehozni, időnként a Monty Python jutott eszembe, előfordult, hogy a villamoson röhögtem olvasás közben. Nem mondom, hogy nem olvastam örömmel az erotikus részeket (oh, azok AIDS mentes idők…), de ha csak ennyiből áll a könyv, nem tett volna rám különösebb hatást. Hanem a kockavetés volt az, amely beindította a fantáziámat, olyannyira, hogy az első éjszakán alig aludtam. És utána is ezen járt az eszem. Míg végül – bár féltem – megdobtam az első kockadobást. Már maga az opciók felírásakor furcsán éreztem magam, betartva a szabályokat, hogy ha van egy nagyon kívánatos opció, akkor legyen egy rossz is közöttük, és egy ami mindent negligál. A kívánatos opció az egyes spoiler, a negligáló a hatos, a kellemetlen bármelyik lehet. És akkor jön a dobás… Nem szabad elsietni, a dobás előtti percek szintén különlegesek. Át kell élni ezeket a pillanatokat a maguk tisztaságában, tudva, hogy amit kidobok, az meg fog valósulni, hogy a jövőm attól függően vesz valamiféle irányt, hogy a kocka melyik oldalára esik. Aztán jön a dobás, és eldöntetett a dolog, megteszem azt, amit a kocka kíván tőlem. (Eszembe jutnak azok, akik a kaszinóban felteszik a pénzüket, és nyernek vagy veszítenek. Az ő izgalmuk az enyémhez képest maga a semmisség, hiszen én nem a pénzemmel, hanem az életemmel játszom egy bizonyos értelemben. Ezen kívül eszembe jut Borghes egy novellája, amelyben sorshúzás dönt arról, hogy a következő évben ki, milyen szerepet fog betölteni a városban, jó esetben lehet király, rossz esetben rab, vagy akár ki is végzik. Ez a történet már annak idején is felcsigázott.) Persze az nem igaz, hogy a felelősségtől így meg lehet szabadulni, mert az eshetőségeket én írtam össze, tehát a felelősséget nem lehet elsikálni. Persze a könyv ezt is inkább kérdésként teszi fel, semmint komolyan. Ahogy az az én felelősségem, hogy Kockavetővé válok, az is, hogy miket írok az opciók közé, és ahogy az is, hogy mikor használom és mikor nem. Szóval a kocka el lett vetve… (És aki kockát vet, az szuperkockát arat, mint tudjuk.) Arrgghhh, a negálás jött ki elsőre, engedelmeskedtem. Aztán egy másik dobás, és ott meg a negatív lehetőség nyert. Takarítás… És a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor örömmel takarítottam ki, amely tevékenységet általában kerülöm. Másnap ragyogóan sütött a Nap, erre elküldött a kocka kirándulni, tuti elcsesztem volna az időmet, és nem indultam volna el, így engedelmeskedtem. Alaposan elfáradtam, de csodás képeket csináltam és jól éreztem magam. Mára szobabringázást dobtam ki, nem volt leányálom a tegnapi kirándulás után, de megcsináltam. És piszok büszke voltam magamra három napi Kockavető lét után. Kitűnő módszer arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, hogy érdekesebbé és örömtelibbé váljon az élet, hogy a megmerevedett struktúrákat fellazítsam. Persze ott van a háttérben minden pillanatban: kockaterápia vagy kockafüggőség lesz a vége?
Az írónak is utánaolvastam egy picit. Nem hasra ütésből írta amit írt, sőt van egy olyan intuícióm, hogy magát a könyvet is a kocka segítségével írta meg. Ezért voltak benne fantasztikusabbnál fantasztikusabb részek, és számomra laposak, ahol túltolta a szexualitást a kocka parancsára (hülye opciókat adott meg, és amilyen pimasz, még fel is sorolta, hogy milyen opciókat nem írt meg, én meg mérgelődtem, pedig már ki is találtam előre a jövő államformáját, a cubekráciát, van még néhány elméleti problémám vele, de az biztos, hogy politikusra nem lenne szükség). Sőt, állítom, hogy miután megalkotta a főbb szereplőket, utána helyettük elkezdte dobálni a kockákat, és azok a dobás szerint kezdtek el élni. Hogy miért gondolom ezt? Mert több nyom is utal arra a wikipédián, hogy ő valóban Kockavetőként éli az életét. Ha valaki erőteljes buddhista utalásokra talál, mint például az ego megsemmisítése, valamint a tudati rugalmasság, ez sem véletlen, az életrajzában szerepel, hogy foglalkozott/ik a zennel és a szufival.
Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy volt-e valaha valaki, aki a könyv hatására Kockavetővé lett legalább egy időre. Én igen, és ha én igen, akkor valószínűleg más is. Hajj, egy Kockavető párra is gondolok… Ha szét is mennek, nem az unalom lesz az indok, nem az, hogy már nem találnak a másikban semmi újdonságot (hanem egy kockadobás).

8 hozzászólás
Bla I>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Luke Rhinehart: A kockavető című regényét 1971-es megjelenésekor az amerikai kritikusok a hetvenes évek egyik legjelentősebb regényének tartották. Tehát majd ötven éve jelent meg, s kultkönyv lett belőle.. Én majd a falnak mentem tőle, valahogy nem éreztem, hiányoltam a skandináv krimi hangulatot. A könyv egy kicsit a félelemről is szól, saját magunk kereséséről és arról a csalódásról, amit magunknak okozunk azzal, hogy feladjuk az álmainkat. Talán ez az üzenet is, hogy ne adjuk fel az álmainkat, vágyainkat, s ezeken keresztül magunkat se. Tán akkor sokkal jobb lesz nekünk. Igen itt azért hangsúlyt kap az is, hogy tökéletes dolgok márpedig nincsenek. Szerencsére sok ilyen beteg könyv sincs.

Mizu P>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Egy kocsmában kipróbálni, aztán megijedni, majd jót röhögni, de azért titkon nagyon beszarva lenni, hogy majdnem hatos…

Feldobja az életet, az biztos:)

piccola>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Nem rossz, bár a hetvenes években biztos nagyobbat ütött. Azért nem 5 csillag, mert a közepén eléggé ellaposodott a könyv. Az utolsó 100-120 oldal aztán megint nagyon ott van. Mire a végére értem, egészen megváltozott a véleményem a kockázásról… Sok igazság van abban, amit a „normális” személyiségről mond. Én legalábbis sok mindenen elgondolkodtam, és talán ez a legtöbb, amit egy könyv adhat :) És nagyon tetszett, hogy a fejezetek stílusa ennyire változatos.

Diszi>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Nekem nagyon tetszett anno, de végtelenül beteg egy könyv. Egyik barátnőmnek ajánlottam aki ezen felbuzdulva végigolvasta, de szidott, hogy nekem ez hogy tetszhetett. Egyébként azt mondta, hogy nem tudta letenni, de csak azért mert idegesítette, ami mindent elmond..:)

Video>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Nem nagyon tudtam előre, hogy mit várjak a könyvtől, de maga a dobókockázás ötlete érdekesnek tűnt. Sajnos nagyrészt ennyi is maradt az érdekesség. Lehet, hogy megjelenésekor megbotránkoztatóbbnak számított, vagy van, akinek most is az, de nekem ezt az érzést szerencsére már sok-sok éve sikerült kiölnöm a gondolkodásomból, így a könyvnek is valami mást kellett volna adnia, hogy megfogjon. A kockázás kocepciója meg is fogott, de leginkább tényleg csak ennyi (ez meg leírható pár sorban). A történet maga nem volt igazán izgalmas.

serengeti P>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Hű, de fura könyv volt ez… Egy prímán kifejlett kényszer következtében főszereplőnk módszeresen megsemmisíti önnön személyiségét. Pszichológusoknak ínyencfalat. :-)

A könyv hihetetlen élményt adott, alig bírtam letenni. Luke Rhinehart jó író, kidolgozott stílusban ír. A történet végtelenül eredeti ötletből született, szinte mellbevágja az olvasót.. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló azonban a téma meghökkentő volta miatt szerintem nehezebben jut át az olvasókhoz. Ez pedig a könyv hitelességét is aláássa, bár nyilvánvalóan nem is volt cél a hitelesség. A könyv világa mindamellett viszonylag jól átélhető. Rhinehart nagy érdeme a szereplők érzelmeinek profi ábrázolása. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

eeszter>!
Luke Rhinehart: A Kockavető

Érdekes ötlet, és örülök, hogy ez a regény ilyen jól leírja a különböző lehetőségeket, így legalább nem kell a valóságban kipróbálni, elég volt „átélni” a könyvön keresztül :)


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Újra elővettem Camus-t, aki szerint az öngyilkosság az egyetlen logikus válasz egy abszurd világra.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: abszurd · Albert Camus · öngyilkosság
Lara>!

Azért gyűlöltem magamat és a világot, mert nem voltam képes elfogadni személyiségem, és elismerni az élet támasztotta korlátokat. Ezt az elutasítást az irodalom romantikának, a pszichológia neurózisnak hívja.

14. oldal

10 hozzászólás
piccola>!

„A stílus maga az egyéniség” – mondta valaha Richard Nixon, és egész életét annak szentelte, hogy halálra untassa olvasóit.

(első mondat)

Morpheus>!

Amikor csak előhoztam a „problémát”, kollégáim megnyugtattak, hogy a boldogság elpárolgása életünkből éppolyan normális, mint a hús rothadása, és többnyire ugyanazok a fiziológiai változások idézik elő mindkettőt.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Morpheus>!

A dobókocka csak az elveszett lelkeknek kínál megváltást, a normális, egységes személyiség elhárítja a sokféleséget, dacol a változással. Ám a hasadt tudatú, megrögzött, boldogtalan neurotikus kiszabadulhat a bevételek és kiadások börtönéből. Bizonyos értelemben „tekintélyelvű személyiséggé” válik, aki azonban nem Istennek, apának, egyháznak, diktátornak vagy filozófusnak, hanem saját kreatív képzeletének hódol be. No meg a dobókockának.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dobókocka
Lara>!

– Soha nem érezted még a szeretet és melegség őszinte kitörését valaki iránt, esetleg az egész emberiség iránt?
A nő felemelte a fejét, elgondolkodott.
– Néha éreztem.
– És minek tulajdonítanád?
– Az alkoholnak.

113. oldal

Morpheus>!

Döbbenet, mennyire megnevettet, micsoda örömet szerez számunkra az irracionalitás, a céltalanság és az abszurd. Mennyire vágyunk rá, hogy kitörjenek belőlünk, elszakítva a moralitás és az észszerűség zabláját.

162. oldal

Lara>!

Betegeim kezelésében épp akkora sikert könyvelhettem el, mint kollégáim: jelentéktelent.

14. oldal

Morpheus>!

Keserű játék volt a kocka, melyet a világ ellen hajítottam. Csakhogy. Mostantól azért fogom eldobni, hogy Új Személyiségeket építsek: a Véletlen Embereit. Az unalmat örökre elsöpri a kocka vakcinája, mint a gyermekbénulást. Új világot fogok teremteni, egy jobb világot. A Boldogság, Változatosság és Spontaneitás Országát. Én leszek az új Faj teremtője. Közeleg a Kockavető nemzedék.

193. oldal

Morpheus>!

– Mi van, ha az érzés, hogy minden vágy megbízhatatlan, és minden hit megtévesztő, valóban igaznak bizonyul? Ha tényleg ez a valóság érett és érvényes képe? Ha az emberek többsége még mindig illúziók rabságában él?
– Persze, erre gondoltam én is – felelte.
– Hát akkor miért nem ennek megfelelően cselekszik?
A mosoly eltűnt az arcáról, összeráncolta a szemöldökét. Továbbra sem nézett rám.
– Mire gondol?
– Képzelje úgy minden vágyát, mintha egyenrangúak volnának. Tekintse úgy minden meggyőződését, hogy mind egyformán illúzió.
– Hogy érti?
– Ne görcsöljön egyetlen séma és személyiség felépítésén. Csak azt tegye, amihez igazán kedvet érez.
– De nem érzek semmihez se kedvet. Pont ez a gondom.
-Ami azért van, mert engedi, hogy egyetlen vágy – a vágy, hogy erős hite legyen, és határozottan definiált személyisége – eluralkodjon a többi különféle vágya felett.
– Talán. De nem tudom, ezen hogyan változtassak.
– Legyen kockavető.
Felemelte a fejét és tompa tekintetét lassan rám szegezte.
– Tessék?
– Legyen kockavető – ismételtem meg.
– Mire gondol?
Én vagyok a Kockavető – hajoltam előre kellő nyugalommal.

201. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Anonymous: Kérdezd meg Alizt!
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág
Garth Risk Hallberg: Ég a város
Ken Follett: Sasok szárnyán
Irvine Welsh: Trainspotting
Judith Henry Wall: Anyaszív
Vladimir Nabokov: Lolita
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Muriel James – Dorothy Jongeward: Nyerni születtünk