Miénk ​az ég 45 csillagozás

Luke Allnutt: Miénk az ég

Rob Coates élete nem is lehetne tökéletesebb gyönyörű feleségével és kisfiukkal. Egy szörnyű betegség azonban mindent elvesz tőle: a kisfiát, a feleségét, a józanságát. A gyász és a magány elől Rob a fotózásba menekül, felkutatja és megörökíti egykori boldogságuk helyszíneit. Van visszaút az életbe, amikor már minden elveszett? Luke Allnutt megrendítő erejű könyve ezekre a nehéz, de fontos kérdések megválaszolására invitálja az olvasót.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632665894 · Fordította: Stier Ágnes

Enciklopédia 4


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

„(…) néha csak úgy maradhatsz életben, ha elmondod a történetedet.”

Luke Allnutt megindító regénye a gyász, a szeretet és a továbbélés lenyomata. Az írás eleje mindezt még nem sejteti, hiszen főszereplőjeként egy alkoholista nőcsábászt mutat be, aki elvesztette családját és velük együtt a talajt a lába alól. Ám, ahogy fény derül a miértekre, az egyszerű nyelvezetű írás egyre inkább elér az olvasó szívéig. A házaspár, Anna és Rob élete fenekestül felfordul, amikor egyetlen gyermeküket, Jack-et súlyos betegséggel spoiler diagnosztizálják. Egy iszonyú tragédia bontakozik ki a lapok közül, amikor nincsenek jó döntések, csak kínzó bűntudat és fájdalom. Fel lehet-e dolgozni a feldolgozhatatlant? Erre a kérdésre végül igen meglepő és lélekemelő választ ad Rob, aki megmutatja, hogyan lehet értelmet találni az életben akkor is, amikor úgy tűnik, ez már lehetetlen küldetés. Végletekig szomorú, ugyanakkor egyben reménykeltő írás a Prágában élő brit írótól, aki maga is megküzdött a gyilkos kórral.

Kókuszka>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Nincsenek szavak, kibírhatatlanul szívszorító történet.

8 hozzászólás
Ibanez P>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

„Soha, de soha nem kellene ekkora koporsókat gyártani.”

Nagyon szép és fájdalmas könyv, mégsem „hálivúdi” (egy amerikai szerző valószínűleg giccsesebb formába öntötte volna). Nagyon tetszett, hogy az apa szemszögéből követjük az eseményeket, talán egy anya érzéseit nehezebb is lehetne visszaadni (az valószínűleg sokkal mélyebb és az őrülettel határos). Még mindig azt tartom, hogy ez a könyv a „legjobb” a témában, de a Miénk az ég is nagyon jól bemutatja egy rákbetegség történetének – felfedezés – gyógyítás – elengedés nehézsége – fokozatait. A könyvben én meg tudtam érteni az apát, azt hiszem, ha a helyében lettem volna, én is elvakultan mindent megpróbáltam volna, a legkisebb reményszálat is megragadtam volna spoiler. Mivel a legjobb barátnőm lassan tizenöt éve harcol – napi szinten – a leukémiával, a könyv olvasása közben felidéződött bennem az első évek harca.. nem a rákkal, hanem a közönyös avagy túlbuzgó ismerősökkel, ez utóbbiak, akik a citromtól a paradicsomon át az aloe veráig mindent ajánlgattak, hogy az gyógyítja a rákot. Az egészben talán az az egyedüli jó, hogy kiderül, kik az igazi barátok és kiket kell elfelejteni.

„Huzat fújt át a házon. Az ajtók alatt, a falak repedésein. Azt hiszem, tudtam, honnan jön. De nem tudtam odamenni. Képtelen voltam felmenni az emeletre. Mert többé már nem a mi házunk volt. Azok a szobák nem léteztek, mintha a felnőttek, akiknek titkaik vannak, tiltott területnek nyilvánították volna. Ezért csak ültem odalent, az öreg, halott házban, miközben a szél borzongatta a nyakamat. Elmentek, és a csend mindenbe beleivódott.”

Tetszett az írásmód, a történetvezetés, ahogy szinte hátulról indulunk, hogy utána előreugorva menjünk végig az elkerülhetetlenig… Nem tudom, hogy élhetik át a szülők egy gyermek elvesztését, egyszerűen nincsenek rá szavak, főleg ha így, hosszan, látva a fájdalmát, a leépülését és legfőképpen felkészíteni a gyereket arra, hogy mi fog vele történni és elengedni, amikor kell. A könyv szépen bemutatja a szülők eltérő lelki fájdalmát és a betegség okozta változásait, egy házasság tönkremenetele egy gyerek elvesztése után szinte nem is meglepő (főleg, hogy nincs másik gyerek). A legvégén a címmagyarázat örülök, hogy bekerült a történetbe, azt lehet mondani, hogy még felszabadító hatása volt az olvasóra is.

„Tudták, milyennek látják őket az emberek: kopasznak, betegnek, másoktól függőnek. És nem akarták, hogy így emlékezzenek rájuk. Mert lehet, hogy a világuk összezsugorodott a hálószobájukra, egy kórteremre, ám még mindig annyi élet volt, amit meg akartak örökíteni, belélegezni: az ablakuk előtt elhúzó sirályrajt; a kórházi ágyukon kiterített társasjátékot; a napot, amikor a családjukkal ültek, és nézték, ahogy a karmazsinszínű naplemente lángra gyújtja az eget. Ezeket akarták maguk után hagyni. És azt akarták, ezeket sose felejtsük el.”

Mariann_ P>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Fájdalmas, szívszaggató története ez a betegség kiderülésének, lefolyásának.
A szülők mindent megtesznek, reménykednek, csüggednek, újból erőre kapnak.
Ez egy olyan , amiből csak felébredni lenne jó.
Mellette olvastam egy másik betegségről szóló könyvet, hogy jussak némi lélegzethez, de az meg annyira a másik véglet , komolytalannak tűnt.
Van benne néhány nagyon szép gesztus, pl. az, hogy fényképezőgépet ajándékoz az apa a gyógyíthatatlan gyerekeknek, hogy életük utolsó szép pillanatait örökítsék meg.
Fájdalommal teli könyv, átélni borzalom.

3 hozzászólás
Snow_White P>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Szülőként nagyon nehéz volt olvasni ezt a könyvet. Elveszíteni egy gyermeket, az valahogy…nincs rá jobb szavam: természetellenes. A legnagyobb érdeme talán az, hogy nagyon valóságos volt. Nem romanticizálta túl a betegséget és a halált, és nagyon jól mutatta be, hogy mi történik, amikor valakit egy ilyen kaliberű tragédia ér. Megjelenik benne a tehetetlenség érzése; a kétségbeesés, amikor az ember minden lehetséges szalmaszálba belekapaszkodik; a környezet reakciói, amikor az emberek egyszerűen nem tudják, hogy mit mondjanak, vagy tegyenek; az önpusztítás; és az, hogy hogyan megy tönkre egy addig tökéletesen működő házasság. A történet nagyon szép ívet ír le, az író fokozatosan adagolja az érzelmeket. Teljesen át tudtam érezni a fő karakter, Rob reakcióit, és nagyon örülök, hogy végül a fotózáson keresztül a gyógyulás útjára lépett, bár én úgy gondolom, egy ilyen veszteség után az ember soha nem lehet már teljesen ép.
Aki elég erős lelkileg, annak ajánlom olvasásra.

hajdu_zsuzsa>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Szívfacsaró, lelket szétcincáló történet. Kisgyermekes anyukaként különösen nehéz volt olvasni off. Gyönyörűen, egyben fájdalmasan megírt történet egy gyermek elvesztéséről, a tehetetlenség érzéséről, a gyászról, az összeomlásról, újrakezdésről és megbocsátásról. Ide tényleg kell a 100-as papírzsebkendő.
A könyv érdekessége, hogy az apa, Rob szemszögéből mutatja be a gyermek elvesztésének tragédiáját, a betegséggel vívott szélmalomharcot. Megdöbbentett, mennyire sok kisgyermek küzd agydaganattal :(
Sokat sírtam rajta, de a végén mégis kissé megnyugodott a lelkem a befejezést olvasva. Rob-ot nagyon megkedveltem, csodálatos apuka, megszakadt érte a szívem. Örültem, hogy újra visszatalált az életbe.

Ginál_Oszvald_Beáta>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Nehéz szavakba önteni…
Nagyon a történet hatása alá kerültem!

Felkavaró, hogy egy gyermek beteg…
… ahogy az apa szemszögéből írja le
… hogy mennyit küzdöttek, hogy gyermekük legyen
… hogy mennyire keresik a lehetőségeket
… hogy mennyire másként élik meg
… mennyire másként gondolkodnak
… ahogy programozóként az internetet túrja, saját módszereit, képességeit használja
… hogy vannak, akik kihasználják más fájdalmát…

Ám mégis van egy kis fénysugár(?), egy közösség…
…ahol…

A szereplőkkel együtt aggódtam Jack-ért, úgy is, hogy tudni lehet, mi vár rá ;(

Az utolsó fejezetek nagyon kellettek ♥

Az író nagyon érzékenyen, finoman nyúl a témához, rengeteg érzelmi töltettel.
Hihetetlen, hogy így meg tudta írni, különösen úgy, hogy miközben a könyvön dolgozott maga is rákkal küzdött…

Kri_Anikó P>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Egy olyan időszakban olvastam most ezt a könyvet, melyben hetek óta egy pici gyermek jóllétéért aggódik a családunk. Szívszorító történet, tele fájdalommal, könnyekkel. Amíg a történetben voltam és potyogtak a könnyeim, egy család közelségét érezhettem, akik ugyanúgy küzdenek, ahogy mi tesszük. Hiszem, hogy a mi történetünk sokkal jobban folytatódik!

soksokx_Csilla>!
Luke Allnutt: Miénk az ég

Ez egy gyönyörű és nagyon fájdalmas könyv. Egy apa fájdalma aki elveszíti egyetlen kisfiát, majd élete szerelmét. A könyv elején egy alkoholista, talajt vesztett embert látunk, majd fokozatosan ismerjük meg az előzményeket. Találkozás a szerelemmel, házasság, terhességek melyek vetéléssel végződnek, majd végre az annyira vágyott gyermek megszületése. Minden annyira hétköznapi, annyira tucat és mégis egyedi és pont emiatt annyira kegyetlen ez a könyv. Mert bármelyikünkről szólhatna. Még a rák is hétköznapi. Bárkivel megtörténhet. Bármelyik gyerekkel. Ezután az író végigvezet minket a diagnózis okozta sokkon, a szülők örült reménykedésén, hogy van esély, az anya és az apa különböző megküzdési stratégiáján, megismerjük a fájdalmukat, a kétségbeesésüket, az őrült vágyat, hogy kicselezzék a halált. Majd a csend. Az újrakezdés. Lehet-e újrakezdeni? Lehet-e folytatni? Hogyan lehet túlélni az elképzelhetetlent? Lehet-e egyáltalán?


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Mert néha csak úgy maradhatsz életben, ha elmondod a történetedet.

373. oldal

2 hozzászólás
Kókuszka>!

Az ember azt hiszi, hogy ismer valakit, de igazából sosem. Eltemetjük a rossz dolgokat, hogy ne lássuk őket.

314. oldal

1 hozzászólás
Kókuszka>!

Néha a szeretet a legkülönösebb helyekről érkezik. Az emberek nem jönnek rá, mennyire össze tudják törni mások szívét.

202. oldal

Málnika P>!

Reszketek, de nem a hidegtől, hanem mert letaglózó hirtelen ráébredni, hogy az ember esendő. Hogy az, amiben erősen hittünk, könnyen széthullhat, szétporladhat, mint egy régi pergamen.

336. oldal

Snow_White P>!

Azt mondják, az ember sosem felejti el. Sosem felejti el. Az érintésüket, az ujjaik simaságát, édes, lefegyverző mosolyukat, a nevetést, amit hirtelen visszhangozni hallasz a helyiségben, miközben mosogatsz. Sosem felejted.

334-335. oldal

Snow_White P>!

Jack felnézett az égre, aztán rám. Apu – mutatott a vörös naplementére, a holdra és egy repülőgép kondenzcsíkjaira –, miénk az ég is?

407. oldal

Snow_White P>!

Kigördül egy könnycsepp, aztán kettő, három, és nem állnak meg, de nem foglalkozom azokkal, akik sírni látnak a vonaton, mert látom magunkat, napsütésben, boldogan, amikor semmi sem szennyezte be a kis világunkat. Ez volt nekünk az azelőtt. A csodálatos azelőtt.

406. oldal

Snow_White P>!

Tudták, milyennek látják őket az emberek: kopasznak, betegnek, másoktól függőnek. És nem akarták, hogy így emlékezzenek rájuk. Mert lehet, hogy a világuk összezsugorodott a hálószobájukra, egy kórteremre, ám még mindig annyi élet volt, amit meg akartak örökíteni, belélegezni: az ablakuk előtt elhúzó sirályrajt; a kórházi ágyukon kiterített társasjátékot; a napot, amikor a családjukkal ültek, és nézték, ahogy a karmazsinszínű naplemente lángra gyújtja az eget. Ezeket akarták maguk után hagyni. És azt akarták, ezeket sose felejtsük el.

410. oldal

Snow_White P>!

Sokat beszéltek az „azelőtt” – ről. A diagnózis előtti időről. Mielőtt mindez megtörtént. Mert utána máshogy határozták meg az életet. Már nem úgy, hogy „mielőtt összeházasodtunk” vagy „mielőtt Jamie megszületett”. Kialakult az új „azelőtt” és az új „azután”.

373. oldal

Sippancs P>!

Hirtelen kétségbeesett vágyat érzek, hogy vele legyek, újra megismerjem, felfedezzem azt, akivé vált, és azt is, aki még azelőtt volt, mielőtt először találkoztunk. Mert ez a szerelem. Sajnálni, hogy nem voltál része valaki múltjának. Ott lenni, amikor kimossa a festékestálkákat, vagy napraforgómezőkön fut át, vagy az íróasztalánál próbálja megérteni a matekfeladatát.

402. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem

Hasonló könyvek címkék alapján

K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
Tornay Judit: Halálunk óráján
Alessandra Torre: A Szellemíró
Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Oddfríður Marni Rasmussen: Addig nem
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác
Khaled Hosseini: Papírsárkányok