Ne ​cipeld tovább! 114 csillagozás

Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

A ​statisztikai adatok szerint a magyarok 62%-a túlsúlyos vagy elhízott.

Közülük sokan szeretnének lefogyni, mert szenvednek a súlytöbblettel járó problémáktól, ám próbálkozásaik – esetleg ideig-óráig tartó sikerek után – általában ismétlődő kudarcokba fulladnak. Ilyenkor akaratgyengének érzik magukat, és sokszor ezzel vádolja őket a környezetük is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy mennyire erős az akaratuk, hanem hogy miért esznek rendszeresen többet, mint amennyire a testüknek szüksége van. A válasz ugyanis elvezethet a megoldásig.

Azok, akikben az ételek és az étkezés összefonódtak bizonyos alapvető lelki szükségletekkel – például a biztonságérzettel, a megnyugvással, a szeretetkifejezéssel, az összetartozással –, gyakran nem a fizikai, hanem az úgynevezett érzelmi éhség miatt esznek.

Az evés pszichológiája nem egy „dísz a kalapon”, amit extraként bevethetünk a huszadik sikertelen fogyókúra után, hanem kikerülhetetlen része a testsúlygondok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2022
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156471024
>!
Kulcslyuk, Budapest, 2022
272 oldal · ISBN: 9786156471123

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 53

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Katalin_V_Tóth>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Nagyon szeretem Dr. Lukács Liza írásait. Közérthetően, érdekesen fogalmaz és jól strukturálja a mondanivalót. A Ne cipeld tovább! egyedi nézőpontból közelíti meg az evés, evészavar témáját, hiszen ír a családi minták, szokások hatásairól, generációs örökségekről. Tetszett, hogy a túlsúly okát nem csak a pozitív kalóriamérlegben látja, hanem egyéni és családi tényezőket is felsorakoztat a háttérben. De természetesen nagyon sok érdekesség szerepel a könyvben. Ír arról is a szerző, hogy hogyan eszik, aki jól eszik, és mire kell figyelni az egészséges étkezési szokások kialakításához.
Érdemes elolvasni.

meseanyu P>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Mindenkinek ajánlom Lukács Liza könyveit, akinek baja van a súlyával. Mivel magam is sok mindent kipróbáltam már, hogy visszanyerjem ifjúkori karcsúságomat, de kisebb-nagyobb sikerek után mindig visszahíztam, szilárdan hiszek benne, hogy a végső megoldás ebben a pszichológiai megközelítésben rejlik.

dontpanic IP>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Annyira, de annyira jó, hogy van egy Lukács Lizánk, aki értőn-érzőn, saját harcai megvívása után, majd értékes szaktudást szerezve a témában, maximálisan hitelesen képviseli ezt a fontos ügyet, megfogja a kezünket, és szelíden, ámde határozottan mutatja az irányt ahhoz az úthoz, ami az evéshez való kiegyensúlyozott és egészséges viszonyhoz vezet. Saját magunkra és gyerekeinkre is értve, persze a kettő nem elválasztható, ahogy a könyv is rávilágít.

1 hozzászólás
Véda P>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Olvasmányos szakkönyvet kerestem, bár korántsem az evészavarok témájában, de a „Ne cipeld tovább” cím félre vitt, azt hittem az elengedéssel kapcsolatos irodalom. Nos azt kell, hogy mondjam szerencsére nem, mert egyébként valószínűleg nem jut el hozzám a kötet. A táplálkozáshoz való viszonyom teljesen normális volt mindig, amit most már Lukács Liza könyve is megerősített.
Ugyanakkor nagyon érdekes és értékes írás, afféle érzékenyítésként is felfogható, hogy mi zajlik le az olyan emberekben, akiknek viszont ez a viszonyulás kihívás, harc, és valahol félrecsúszott. Szerettem a test és a lélek elválaszthatatlanságának elméletéről való megerősítést, és a figyelemfelhívást az evés zavarok hátterében megbúvó lehetséges okokról. Fontos kötet.

Danadia>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Hiánypótló könyv. Sok kérdést tesz fel az írónő, így el kell gondolkodnunk a saját életünkről.
Olvasás közbeni jegyzeteim:
– meg kell vizsgálni a családi mintáinkat
– az elhízott többletjelentéssel ruházza fel az ételt, összefonódik megnyugvással-jutalommal-örömmel-vigasszal stb., így naná, hogy nehezebb neki ellenállni, mintha csak sima tápanyagforrás lenne
– komplexen oldjuk meg a problémát, ne csak egy összetevőre koncentráljunk
– azt együk, amit szeretünk
– meg kell érezni az agyunkban a jelet, hogy mikor elég az evésből
– a hajlamosító tényezők elkerülése (sok kaja, többen együtt evés, folyamatos kínálás, nassolnivaló az asztalon, nagy kiszerelés, gyors evés)
– napi 3x étkezés kell
– a mindent vagy semmit elvet „valló” embereknek nem ajánlott az időszakos böjt, mert fokozza a fekete-fehér gondolkodásbeli torzulást
– tudatosan kell enni: nincs tv/tablet, mert elmarad az evésélmény és tudattalanul később többet eszünk/bepótoljuk
– cukros/zsíros ételek = drog az agynak
– nem szabad repetázni
– elég sokat ír a gyerekek etetéséről, hogy fontos a jó példa, hogy 11 éves koráig tudunk rájuk hatni, hogy nem kell mindent megenniük stb.
– az érzelmi evésről azt írja, hogy addig nem tudjuk megszüntetni, amíg a mögöttes okot fel nem tárjuk
– az érzelmi evést egy csomó gondolat és érzelem előzi meg
– a könyv lényege, hogy nem az akaraterőn múlik a fogyás, hanem sok minden máson: a családon, a gyerek és fiatalkori tapasztalatokon, az egészségügyen, az iskolán, a médián stb.
– egymásnak feszülő ellentmondás, ami miatt az elhízott ember nem tud változtatni: „úgy gondolom, hogy már nem kéne megenni ezt a maradék sütit, de úgy érzem, hogy megehetem, mert pár falat nem számít semmit, ennyitől még senki nem hízott el.”
– fontos a sok ölelés, simogatás
– az, hogy tudunk e várni (buszra, valakire stb.) és mit gondolunk a várakozásról (borzalmas vagy normális), mutatja meg az önuralomra való képességünket
– nem az a kérdés, hogy mit kell csinálni, hanem, hogy mi történt? Hogy mi a saját történetem? A változás kiindulópontja a felismerés. Ha felfejted, hogy mi történt veled, akkor megérted, hogy mi áll jelenlegi reakcióid, gondolataid és érzéseid mögött. Ezután jön az a kérdés, hogy hogyan hatott ránk mindaz, ami történt?
– jó, ha leírod a történetedet, a csalódásokat, vágyakat, érzéseket stb.
– hasznos a tudatos jelenlét elsajátítása
– tudatosan kell enni, és utána 1-től 10-ig pontozd, hogy éhes vagy e még/milyen hatással van rád, hogy maradt még az asztalon étel/mások még esznek? Ilyen önmegfigyeléssel és a figyelmed irányításával elérheted, hogy a tested jelzéseire tudj támaszkodni ahelyett, hogy külső ingerek (az étel látványa, illata, íze) vagy az érzelmeid miatt ennél.

Erázs >!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Nagyon hasznos könyv a túlsúllyal küszködőknek, de csak a lelki hátterét írja le a dolgoknak. Viszont jóval több gyakorlati tanácsot is írhatott volna, a két teszt maximum annyiban segít, hogy forduljunk dietetikushoz. A mindkét oldalt átélt szerzőtől elvártam volna, hogy több gyakorlati tanácsot adjon amelyet el tudunk sajátítani.Százból 1 kövér ember megy dietetikushoz -mert vagy ideje vagy pénze nincs rá, vagy a könyvben leírt tapasztalatok alapján messziről kerüli az orvost.
Nem csodát vártam csak néhány ötletet ami a hétköznapokban segít, de ebben a könyvben sajnos nem találtam.

deaxx>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Úgy érzem, Lukács Liza kötete egy olyan témáról szól, ami nagyon is benne van a köztudatban, de egy olyan megközelítésben, ami viszont egyáltalán nincs.

Elhízás, túlsúly, evéshez való való viszony, szokásaink, családi minták… A kötet témája az evés, az elhízás pszichológiai vonatkozása, de érintőlegesen szóba kerülnek a társszakmák is: pl. szó esik helyes étkezési szokásokról, vagy a testedzés szerepéről (viszont nem ezek adják a kötet fő vonulatát).

Rendkívül érdekes olvasmány, ami megvilágító erejű lehet a túlsúllyal való (sikertelen) küzdelmek megértésében, és rámutat arra is, hogy milyen hasonlóságok lehetnek az anorexiával/bulimiával küzdők és a túlsúllyal küzdők gondolkodásmódjában, érzelmeiben.

Ez a kötet érthetően, könnyedén mutat be és értelmez, érzem benne a segítő szándékot, saját magunk és mások megértését mint célt, és persze szól rengeteg-rengeteg dologról, amit a túlsúlyos emberek és a túlsúlyos emberekkel foglalkozó szakemberek tapasztalnak (vagy épp tudatosítaniuk kell(ene)).

Az egyik legfontosabb kérdés, ami megmaradt bennem a kötet olvasása után: mit jelent számunkra az evés? (Van többletjelentése? Esetleg valamilyen érzelmet szeretnénk pótolni vele? Vagy egészségesen viszonyulunk az ételhez, és szó sincs ilyesmiről?)
A kötet végefele ahhoz is segítséget kapunk, hogy átlássuk, hogyan eszik, akinek egészséges az evéshez való viszonya.

A kötet egyik fő témája a családi múlt és az evéshez való viszony: feltárja, hogy az evéshez fűződő családi szokások hogyan járulnak hozzá a túlsúlyhoz, illetve az evéssel kapcsolatos problémákhoz.
Talán a legfontosabb gondolat: „a sikeres testsúlykontroll a gyermekeknél azzal kezdődik, hogy a szülők rendezik a saját viszonyukat az evéssel, a testmozgással.” – 119. o.
Ehhez egyébként egy kérdéssor is tartozik, aminek segítségével átgondolhatjuk a témát.

A kötet második nagyobb témája az érzelmi evés, és ennek összefüggése a túlsúllyal, illetve a falásrohamokkal. Bevallom, ez a fejezet nagyon sokat segített abban, hogy máshogy lássam az érzelmi evés és a túlsúly kérdéskörét, talán mondhatom, hogy nyitottabban, érzékenyebben látom ezt a témát.

De nagyon sok egyéb téma is előkerül, amik szintén színesítik a képet: a testképzavar, a testszégyenítés, a testnevelésóra a gyermekeknél, az egészségügyben tapasztalható stigmatizáció, vagy például az anya saját testéjez fűződő viszonya a lánya(i) számára, csak hogy néhányat említsek.

Különösen tetszett egyébként, hogy a szerző a saját történetét is megosztja a kötet elején, evészavaros múltját, illetve azt, hogy mi indította el a gyógyulás felé.

Összességében szerintem ez egy remek kötet, könnyen olvasható, informatív, hasznos. Többször is átlapoztam.

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2022
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156471024
Dorothy_Gray IP>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Nagyon érdekes olvasmány. Bemutatja a táplálkozási zavarokat, és a mögöttük rejlő érzelmi hátteret, kitér a családi mintákra, a szocializációs folyamatokra, az egészségügyi háttérre, és nagyjából mindenre, – persze csak nagy vonalakban, de a lényeg pont átjön.
Tetszett, hogy kihangsúlyozza, hogy a táplálkozási zavarok igenis súlyos problémák, nem azért kell pszichológus a leküzdésükre, hogy fogja a kezed, hogy ne egyél annyit és mozogj többet (vagy éppen fordítva). Nyilván vannak olyan emberek is, akiknél a túlsúly hátterében nem lelki problémák állnak, de ez a ritkább esett. A túlsúly nem úri huncutság hanem népbetegség, és sokkal bonyolultabb a képlet annál, hogy „több mozgás, kevesebb étel”. Nagyon súlyos traumák, pszichológiai problémák állhatnak a háttérben, amikről a legtöbb embernek fogalma sincs.
Külön tetszett, hogy kitért arra, hogy az egészségügyi dolgozók is sokszor mennyire rosszul kezelik a helyzetet és tovább rontanak az amúgy is problémákkal küzdő túlsúlyos vagy kórosan sovány beteg állapotán – sokszor az empátia hiánya miatt –, és egyszerűen fogalmuk sincs a probléma lelki hátteréről és a pszichológiájáról. Illetve az iskolákban és az óvodákban is, a gyerekek sajnos ki vannak téve annak, hogy a nevelőktől és tanároktól helytelen étkezési mintákat és szokásokat, viselkedést sajátítanak el, plusz olyan sebeket kapnak amik nyomán súlyosbodnak, erősödnek a kialakuló étkezési zavarok. Nem (csak) azt kéne kormányrendeletben meghatározni, hogy mennyi lehet a cukor mennyisége az ételben a menzán, hanem, hogy ne szégyenítsék meg a szerencsétlen duci gyermeket aki sorban áll érte, hogy annyi szenvedést zsebeljen be, hogy mire gimnáziumba kerül, már rendszeresen hánytatja magát a mosdóban… Akár továbbképzés formájában, akár az alapképzésbe beépítve, de a nevelőket, pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat igenis be kéne vezetni ennek az alapjaiba. Tudom, ez még gyerekcipőben jár, és pont az említett szakmákban folyamatosan csökken a létszám, de próbálkozni lehet :)

A könyv egyik fontos üzenete, hogy ne foglalkozzunk mások testsúlyával, ne tegyünk rá megjegyzéseket, stb. Teljesen mindegy, hogy az illető túl kövér, vagy túl sovány, vagy „normális”, fogalmad sincs, hogy ő miért néz ki úgy, ahogy, milyen lelki folyamatok zajlanak a háttérben, és igazából szerintem senkinek semmi köze hozzá. Még családon belül is borzasztó tapintatlanság az ilyesmi.
Csodaszert nem rejtett el a szerző a sorok között, amitől egy csapásra megoldódnak a táplálkozási zavaraid – ha vannak – viszont abban segít, hogy felismerd őket, mire figyelj és hogyan indulj el a gyógyulás útján.

k_beby P>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Nagyon jó volt ez a könyv. Én is állandóan küzdök a súlyommal, Lukács Liza érthetően leírja az evés, evészavar problémáit. Ő maga is megvívta a saját harcát a kilókkal. Sajnos – mint minden ilyen – generációkra visszavezethető problémáról van szó. Nem is gondoltam, hogy ennyi minden állhat a háttérben. Arra is rávilágít, hogy a gyerekeink hogy lehetnek egészségesek és hogy ne legyen testképzavaruk, súlyproblémájuk. Sokat lehet tanulni a könyvből, nekem segített megértenem sok mindent.

Dóriiikönyvei P>!
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Több, mint éve megvan ez a könyv, mégiscsak most éreztem késztetést rá, hogy elolvassam. (mondjuk sokáig nem is volt a polcomon, mert kölcsönadtam).
Lukács Liza Lenyelt vágyak könyvét már olvastam és valamiért nekem az jobban tetszett, mint ez a könyv. Igaz az a könyv “csak” az evésről szól, míg ebben a könyvben a külső befolyásoló tényezők is sokat ír a pszichológusnő.
5 nagyobb részre van osztva a könyv és minden fontos témát körüljár az evéstől a nem evésen át a túlevésig. És olvashatunk arról is, hogy transzgenerációs traumák miként befolyásolják az evési szokásainkat.
Komoly, tudományos könyv, mégis érthetően van minden megfogalmazva benne és nagyon jól rávilágít arra, hogy nem csak a kövér (túlsúlyos) ember szenvedhet evési problémákkal.


Népszerű idézetek

fitgirl0602>!

Nem létezik olyan „érzelmi bíróság”, amely eldönthetné, hogy ki, mit, mikor, kivel és mivel kapcsolatban érezhet.

251. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

fitgirl0602>!

Szembenézni azzal, közelebb merészkedni mindahhoz, ami bennünk van, sokkal nehezebb feladat, mint megtanulni figyelmen kívül hagyni önmagunkat.

25. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Véda P>!

Megállapították, hogy a hatékony önuralom nem egyenlő a kényszerű ellenállással, hanem sokkal inkább a gondolkodásmódunk megváltoztatásával érhető el. Más szóval: nem azon dől el a kitartás képessége, hogy valaki mennyi ideig tud ellenállni, hanem sokkal inkább azon múlik, hogy valaki hogyan tud várakozni.

225. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Kapcsolódó szócikkek: kitartás
Danadia>!

Azonban a múlt feldolgozatlan élményei, hiányai, vágyai és traumái jelen idővé válnak, ahogy nap mint nap szembesülünk azok következményeivel. Ezeken viszont tudunk dolgozni, változtatni. Mégsem lehetséges „helyből távolugrással” csak a jelenből kiindulni. Akik innen szeretnék kezdeni, gyors, instant megoldásokat, feladatgyűjteményt kérnek, és gyakran elhangzik a szájukból, hogy a holnapot már „tiszta lappal” indítják. Csakhogy nincs tiszta lap. Mindaz, amit eddig átéltél, kitörölhetetlen. Ne a radírt keresd, hanem inkább olvasd el, hogy mi van arra a bizonyos lapra írva. A múltbeli hatások felismerése és elismerése nélkül az életmódváltások, az ilyen-olyan gyakorlatok mind puszta sebtapaszok – legfeljebb átmeneti megkönnyebbülést hozhatnak, de a problémát nem oldják meg.

248. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Kapcsolódó szócikkek: sebtapasz · távolugrás
fitgirl0602>!

A szégyen olyan, mint egy áramütés: jól megtanuljuk, hogy mit kerüljünk el nagy ívben. Oda többet biztos nem megyünk, olyat többet biztos nem teszünk, ahol megszégyenítettek. A szégyen az egész személyiséget minősítő élmény. Nem egy, kettő vagy akárhány hibáról van szó, amit fel lehet ismerni, meg lehet bánni, ki lehet javítani, hanem arról a mély, az ember velejéig ható meggyőződésről, hogy valami alapvetően nem stimmel vele. Hogy furcsa. Hogy problémás. Hogy „gyári hibás”. Ezért azt az „életstratégiát” választja, hogy inkább passzív marad, hátha abból nem lesz baj.

192. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

fitgirl0602>!

A nyugodt, méltó étkezés biztosítása egy diák számára fontosabb, mint a tizennyolcadik matekpélda, a huszadik tollba mondott szó vagy épp a hetvenedik fekvőtámasz. Az étkezéshez és a testünkhöz való kiegyensúlyozott viszony kialakítása és segítése valódi befektetés a jövőbe, amit gyermekkortól kezdve lehet tartósan megalapozni. Ez pedig nemcsak az étel minőségén és mennyiségén múlik, hanem az étkezés körülményein is.

99. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

4 hozzászólás
Véda P>!

Nem fog gondoskodni magáról az az ember, aki nem tiszteli önmagát, mert őt sem tisztelték mások már egészen kicsi gyermekkorától kezdve. Lehet, hogy egyenesen meg is szégyenítették. Kigúnyolták, kinevették vagy észre sem vették. Levegőnek nézték akkor is, amikor érvénytelenítették a szükségleteit, és akkor is, amikor nem törődtek azzal, hogy mit él át, amikor bántják. Az ilyen tapasztalatokat szerzett ember azt a képet alakítja ki önmagáról, hogy az ő belső élményei nem fontosak, vagy épp szégyellnivalók. Ezért nem fog törődni magával.

190. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

charlotte_smtms P>!

A megszégyenített ember nem fog önmagáról gondoskodni

187. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Kapcsolódó szócikkek: szégyen
fitgirl0602>!

Az étel nem díszlet, nem része a lakberendezésnek, érdemes elpakolni étkezés után. Oda, ahol a helye van: a hűtőbe, a kamrába, vissza a csomagolásába. A könnyű hozzáférés is növeli annak a valószínűségét, hogy valódi éhség nélkül eszünk.

57. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Véda P>!

A szégyen egy élmény, amely egy olyan életkorban vagy életszakaszban ért minket, amikor nem tudtuk magunkat megvédeni. […] ezt nem lehetett megosztani senkivel. Emiatt nem lehetett sírni, mert akkor ki kellett volna mondani, meg kellett volna nevezni, hogy baj van velünk. Akkor az már nem csak egy megvető pillantás, egy meg nem fogalmazott ítélet, hanem ha ki is mondjuk, akkor visszavonhatatlan bizonyossággá válik. A megszégyenítés nemcsak két ember között tépi szét a bizalmat, hanem megszakítja a kapcsolatot önmagunkkal is. A saját belső világunk részévé válik, azt kell tagadni, azt kell rejtegetni – ne fájjon úgy! Ahelyett, hogy kapcsolódnánk önmagunkhoz: megtagadjuk. A megszégyenítés alapjaiban rengeti meg a kötődést: a bizalmat önmagunkban és a másik emberben.

192. oldal

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés

Kapcsolódó szócikkek: szégyen

Hasonló könyvek címkék alapján

Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Tisza Kata: Most.
Máté Gábor: A test lázadása
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Ritter Andrea: El(ő)bújás
Joe Navarro: Veszélyes személyiségek
Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz
Edith Eva Eger: Az ajándék
Steigervald Krisztián: Generációk harca
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig