Lenyelt ​vágyak 75 csillagozás

Lukács Liza: Lenyelt vágyak

„A ​kliens a túlsúlyával jelezni akar valamit a környezete felé, így számomra is üzenete van, amit fontos megértenem ahhoz, hogy a közös munkánk sikeres legyen. Fontos, hogy beszéljünk az evésről is, arról a témáról, ami őt régóta és sokat foglalkoztatja. Fontos, hogy valaki most máshogy hallgassa, hogy elmondhassa azokat a gondolatait is, amelyeket a barátnő, a munkatárs vagy a szerelme nem értene meg. Hogy feltárhassa az ételekhez és az evéshez fűződő különleges, ámbár sok szenvedést okozó viszonyát minden szégyenérzet nélkül és megbotránkozástól mentesen.”
Mit üzen a túlsúly? A legtöbben azt hiszik, a fogyás csak akaraterő kérdése. Edina is így volt ezzel, amikor 22 év szélmalomharc után felkereste a pszichológust. A kötetből megtudhatjuk, hogyan derült fény a koplalás és a túlevés mögött rejlő lelki okokra, hogyan ismerte fel és tanulta meg Edina kifejezni a valódi vágyait és a testi-lelki igényeit.

Mi történik a terápiás rendelő zárt ajtaja mögött?
(tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A terapeuta esetei

>!
HVG Könyvek, 2017
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633044681

Most olvassa 6

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Málnika 
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

„Aztán ahogy időről időre találkoztunk, egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy ez egy kőkemény munka. A terápián nem csevegnek az emberek, hanem együtt dolgoznak egy probléma megoldásán. Nem kaptam készen a válaszokat, meg kellett dolgoznom minden egyes felismerésemért, és tényleg úgy éreztem, ahogy mondta is, hogy ketten kellünk ehhez, mert mindkettőnknél vannak darabok a kirakósból, amiből végül összeáll majd a teljes kép. Valóban dolgoztam magamon, és most büszke vagyok erre az útra, mert nem volt egyszerű, és mégis meg tudtam csinálni.”

A terapeuta esetei sorozat e kötetének a szerzője Dr. Lukács Liza, evészavarokra specializálódott pszichológus, akinek a választása nem egy anorexiás vagy bulimiás esetére esett, bemutatott terápiájának kliense ugyanis egy falászavarral küzdő 39 éves hölgy. Edina számára az étel nem energia- és tápanyagforrás, hanem függésben tartó pótszer. Evéssel jutalmazza és bünteti magát, miközben a hízástól való rettegés veszi át az uralmat mindennapjai felett. Esete kiváló választás volt a pszichológus részéről, hiszen hordozza magán az evészavarosokra jellemző fokozott megfelelési kényszert, bűntudatot, kudarcérzetet és döntésképtelenséget is. A kilókkal folytatott ádáz küzdelem mögött főként az önelfogadás hiánya áll, a kliens szinte gyilkos harcban áll önmagával. Komoly szerepet kap a gyermekkorból fakadó görcsös megfelelni akarás, a szeretetéhség következtében történő személyiségvesztés. A terápia során az elakadási pontok feltárása mellett az evésnapló rejtelmeibe is betekintést nyerhet az olvasó.

A kötet a többihez képest tapinthatóan kevesebb érzelemmel dolgozik, amely egyrészt a terápia jellegéből adódik (száraz evésnapló megosztása), másrészt a pszichológus személyiségéből fakad. Szerzője spoiler érezhetően hordozza magán az irányítás erős igényét. Ezen a ponton felvetődik a kérdés, hogy az evészavarok gyógyításával vajon ezt a kontrollt is le lehet-e rakni. A terápiás munka pedig nem is lehetne tudatosabb. A pszichológus öltözékétől kezdve egészen a saját, rendelőn kívüli ékezési szokásáig minden szigorúan leszabályozott. A kliensében rejlő, szeretetért hiába szomjazó gyermek azonban még az ő szívét is meglágyítja, gondolatban átöleli Edinát az egyik terápiás ülésen, míg az utószóban nyíltan megírja elérzékenyülését.

A tanulságok miatt szívből ajánlom a kiadványt mindazoknak, akik evészavarral küzdenek vagy küzdöttek, az ő családtagjaiknak, de azoknak is, akiket a társadalmi elvárások, a divatdiéták, a csalónapok hangoztatása és a bűntudatkeltés egyéb eszközei eltérítettek arról az útról, amikor az evés még betöltötte funkcióját, azaz a szervezet táplálását.

2 hozzászólás
>!
dontpanic P
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Az evéshez való viszonyunk nagyon sokféleképpen lehet elcs*szett, és nagyon sok minden leképeződhet benne.
Akinek egészséges az étkezéshez való viszonya, az el se tudja képzelni, mennyire ekörül tud forogni minden, annak, akinek felborult valami ebben az egyensúlyban.
Egy családi étkezés, de akár egy egyszerű ebéd is stresszforrást és egész napra kiterjedő elfoglaltságot jelenthet, ha máshogy nem (de általában máshogy is), gondolatban.

De nem is kell elmenni idáig… szerintem ez a könyv még azokat is elgondolkodtatja az evéshez és a saját testükhöz való viszonyáról, akiknek nincsenek ezzel komoly problémáik.
Én is belegondoltam, hogy vajon észreveszem-e, amikor nem valódi éhséget érzek, hanem érzelmit? Amikor bár jóllaktam, de mégis lecsúszik a süti ebéd után.
Vagy amikor éppen fogyni szeretnék és ennek jegyében megvonok magamtól örömteli dolgokat.

Nagyon tanulságos volt az a hozzáállás, amit a terapeuta közvetített. Hogy fogyni nem azzal lehet, ha az ember mennyiségileg vagy minőségileg koplal, hanem ha egyszerűen figyel a teste biológiai jelzéseire. (Persze ez inkább a túlsúlyos emberek esetében igaz, de talán mindenkinek megfontolásra érdemes.)
Hogy nem kell feltétlenül magadat sanyargatni ahhoz, hogy egészséges legyél, csak épp nem szabad bedőlni a pótcselekvés okozta azonnali öröm csábításának.

Igazából elég gyakran eszembe jutott, hogy nem annyira más ez, mint az alkoholizmus, vagy bármilyen más függőség.

Nagyon tetszett, hogy beleláttunk a terapeuta műhelyébe, gondolataiba. Hogy mennyire 100%-osan tudatosan működik ebben a viszonyban, hogy még arra is figyel, milyen ruhákat vegyen fel, mi az, amivel maximálisan segít a kliensnek a fejlődésben. És hogy igen, van olyan, hogy nem feltétlenül azt mondja, amit gondol, hanem azt, amire ott és akkor a kliensnek a legnagyobb szüksége van. És ettől még nem válik manipulatívvá, hanem csak jó szakemberré.

(Köszönöm @TiaRengia-nak a kölcsönzést! :))

18 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Az ember lelkét az utóbbi pár évtizedben találták fel. Napjaink jóléti társadalmának a rákfenéi az evészavarok, a többi lelki nyűgökkel és nyilakkal együtt spoiler. A média által sugallt hamis normák és a fogyasztói társadalom folyamatos, túlfogyasztásra ösztönző volta az oka ennek is, mint annyi minden másnak.
A pszichoterápiával szembeni szkepticizmusért nem megyek a szomszédba, a táplálkozás viszont érdekel, szeretek enni is, főzni is. Noha voltak fenntartásaim bőven, Dr. Lukács Liza beváltja, amit ígér, s csak azért maradt egy csillagnyi hiányérzetem, mert a probléma technikai megoldását (erről később bővebben) egyetlen kurta félmondattal elhessegeti mint lehetetlent.
Edina húsz éve küzd kóros túlsúllyal, amelynek az oka a túlevés, falásrohamok. Ezek forrása a gyermekkori traumák: a túlzott és indokolatlan szülői kontroll ellen lázad így, mivel más módot nem lát a lázadásra.
Nyakatekert, de voltaképpen logikus.
Amit viszont hiányolok, az az étrend ésszerűsítése. Világos, hogy ennek a könyvnek nem célja diétás étrendeket ajánlani, élhető alternatívát kínálni a kalóriában gazdag, hagyományos ételek helyett, az azonban komoly hiányosság, ha egy szakember csak a lelki oldalról közelít a problémához, és a fizikai megoldással nem él – óriási lehetőségtől fosztva meg a pácienst.
Étrend szempontjából két véglet merül fel a könyvben, gyakorlatilag átmenet nélkül: a hagyományos ételek (fehér kenyér valamivel, pl. májkrémmel, rakott krumpli stb.) és a fogyókúrásnak hirdetett, bűnrossz nem túl izgalmas ízvilágú ételek (puffasztott rizs, brokkoli). Az arany középútról, az alternatív alapanyagokból elkészített, kalóriacsökkentett hagyományos ételekről összesen egyetlenegyszer (!) tesz említést: hogy ő ezeket kipróbálta, jók is, csak túl drágák. Na ne már! Az eritrit, mandulatej stb. nem kerülnek többe néhány tábla csokinál. Ha ilyenekből készítené a normális ételeket, napi szinten 5-600 kalóriát is megspórolhatna (minimum), ízben a különbség nem jelentős. Ha normális ételeket készítesz magadnak alternatív alapanyagokból, árban ugyanott tartasz, mint ha vennél a kajád mellé minden nap édességeket. Arról nem is szólva, hogy a lassú felszívódású szénhidrátok hosszabb időre teltségérzetet adnak, később éhezel meg újra, ergo megint csak ott tartunk, hogy jobb alapanyagokból főzni hosszabb távon anyagilag is jobban megéri. Az édesség okozta vércukorszint-ingadozás miatt nem csoda, hogy pár óra múlva ugyanúgy őrjöng egy tábla csokiért. Ha falásroham, akkor először is napi 40 µg szerves kötésű króm (nem véletlen, hogy a króm számos tápkieg összetevői közt is szerepel, de ezek megérnének egy külön misét, így most nem térek ki rájuk).
Szóval az anyagiakat mint kifogást nem tudom elfogadni.
Edina 39 éves, és kb. 85 kg (erre csak utalások történnek). 65 kg-ig lenne normális, a BMR-e 1600 körül van. Én napi 1500 kalórián élek. BMR sport nélkül 1400, a sport révén keletkező különbözetet általában nem eszem le. Pizzán, tésztaféléken, krumplin, halon, szárnyashúsokon, tejtermékeken és főzelékeken élek, hetente legalább kétszer, de inkább többször sütök sütit. Nem tagadok meg a szervezetemtől semmit, azt vallom, hogy a pszichológiai éhséget is ki kell elégíteni, ha nem szeretnénk az érzelmi evés csapdájába esni. Ha édeset kívánok, kekszeket, piskótaféléket sütök, tejbegrízt és hasonlókat készítek (a tejbegrízem nem tejből és grízből van, de ez már egy másik történet). Nem éhezem, egy átlagos ebédem 15 dkg száraztésztából készül, plusz a feltét. A tészta kifőzve közel háromszor annyit nyom, tehát ebédre betolok az arcomba durván egy kiló kaját, és még mindig csak a napi kcal-keretem felénél járok. Csupa finom kajával, puffasztott rizs nélkül.
Ha tudatosan főz az ember, 1500 kcal-ból lukulluszi lakomákat lehet csapni, épp ezért nehezményezem azt, hogy Dr. Lukács Liza csak a probléma lelki oldalára fókuszál, és teljes mértékben megfosztotta páciensét attól a nagyszerű lehetőségtől, amit az ésszerűen megválasztott alapanyagok jelentenek. Csak remélni merem, hogy más forrásból ezen a vonalon is kapott tájékoztatást Edina, bár a könyvben erről egyetlen árva szó sem esik, sőt, határozottan az a benyomásunk, hogy nem. (A fehér kenyér és a friss péksütik mint rendszeresen fogyasztott ételek még a végén is előkerülnek. Ez nem baj, lehet enni ilyesmit, valóban finomak. Csak ha házilag készítesz el egy péksütit, megfelelő hozzávalók felhasználásával egységnyi kalóriakeretből akár kétszeres adagot is kihozhatsz. Ezért háklim az alapanyagok, irdatlan mennyiségű szenvedést meg lehet velük takarítani. A szenvedés márpedig éhséget okoz, az éhség evéshez vezet, ezt pedig adott esetben el szeretnénk kerülni.)
Az életmódváltás nem azt jelenti, hogy azt veszed meg mindenből, amire az van ráírva, hogy light, és hogy életed hátralevő részében spenótos Abonetten élsz. A lényeg, hogy tudd, miben miből mennyi van. A spenótos Abonettet pár hétnél tovább nem fogod bírni, kiéhezel, ha máshogy nem is, hát érzelmileg, és őrjöngve rendelni fogsz egy 32 cm-es pizzát. Amit ha megsütnél magad, kihoznád durván annyi kcal-ból, mint három adag spenótos Abonett.
Különösen érdekesnek találtam azt a kis kitérőt a különféle motivációs módszerekre, amelyet az edzők alkalmaznak. Sokaknál az alázva motiválás a nyerő (nálam is, és általában szerintem is – lásd amint edzőtársam áll a rowing machine mellett, én húzok mint az állat, ő pedig üvölt, aztán cserélünk), de közel sem mindenkinél. Edinának a sport alternatívájaként én az infraszaunát javasoltam volna, amely anélkül izzaszt, hogy megterhelne, mivel nem igényel testmozgást, a kudarc élménye is eleve kizárt, tudsz közben olvasni, és gyakorlatilag annyit éget, mint a futás vagy a kettlebell. (Megj.: egy egyszemélyes infraszauna annyiba kerül, mint átlag hathavi kondibérlet.)
Noha erősen hiányoltam a probléma gyakorlati megközelítését, amit leírt, az jó és logikus. A falásrohamok megszűntek, a nassolás kontrollálhatóvá vált a gyerekkori traumák felfejtése által, így kezelhetővé vált a hízás lelki oka, és közvetett módon a testsúlycsökkenés is megkezdődött. Amit vártam ettől a könyvtől, azt tehát meg is kaptam: az evészavarok pszichikai háttere érdekelt, s erről most már valóban többet tudok.

18 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Nagy meglepetés volt ez a könyv! Azt hittem, olvasok egy érdekes, pszichológus szemszögéből íródott esetleírást, egy olyan témából, ami engem közvetlenül sosem érintett (anorexia, bulimia, egyéb evészavarok). Hát egy nagy frászt.

Mennyi mindent fojtunk el magunkban! Sosem gondoltam volna, hogy kishazánk túlsúlyossági EU-rekordja nem is feltétlenül az olcsó és rossz minőségű ételek fogyasztásának folyománya, hanem adott esetben kőkemény lelki okok (is) húzódnak mögötte. Országunk mentális állapotának ez is egyfajta lakmuszpapírja.

Annyira örülök ennek a könyvnek, hogy mögé nézett, miért nem képesek sokan az életmódváltásra és miért nem vezet sehová, ha az elhízottakban még szégyent és bűntudatot is keltünk (és itt most eszembe jut a legutóbbi ezzel kapcsolatos gyönyörűség, Pirner Almától: spoiler).

Nem hittem volna, de a könyvben szereplő pácienssel, Edinával egyre több közös vonást fedeztem fel, ahogy haladtam a könyvvel. Már egészen eltemettem magamban azt az időszakot, mikor egy időben én is lejártam éjjelente a konyhába kienni a hűtőt, vagy, hogy gyerekkoromban mennyire utáltam a közös ebédeket a folytonos b@sztatással, miért nem eszem. Amikor meg a szülőkre terelődött a szó, végképp letettem a hajam. Nem csoda, hogy életem legfontosabb könyve is megidéződött a lapokon.

Végül, de nem utolsósorban, nagyon izgi volt a terapeuta gondolataiba is bepillantást nyerni, benézni a kulisszák mögé, innen is üdvözlöm azt, aki elindította ezt a kezdeményezést. Elegáns kis sorozat ez a HVG Könyvektől, ízléses, kifejező borítókkal, amikért Cristina Grosan-nak innen is küldök egy cuppanós puszit.

4 hozzászólás
>!
DaTa P
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus, fő érdeklődési területe a különféle evészavarok. A terapeuta esetei sorozat új kötete a harminckilenc éves családanya, Edina, mintegy háromnegyed éven át tartó terápiás üléssorozatát mutatja be, melynek végére felsejlenek a falászavarai mögött meghúzódó diszfunkcionális családi minták, hogy aztán önmagával, az érzéseivel, múltjával és ott kapott sérelmekkel, fájdalmakkal szembenézve a gyógyulás útjára lépjen. Rendkívül érdekes kötet, nagyon szerettem.

1 hozzászólás
>!
Anaire
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Egy ideális világban a problémákkal küszködők felé segítő szándékkal, megértéssel és empátiával fordulunk. Egy ideális világban nem ítélkezünk, próbálunk elfogadók lenni, és semmiképp nem ártunk.
De sajnos egy olyan világban élünk, ahol a nagy többség lenézi a nála gyengébbet, az együttérzés kihalófélben van, és sokszor megvetéssel találkozik az, aki kicsit más, mint a többiek. Egy olyan világban élünk, ahol egy túlsúlyos automatikusan akaratgyenge lesz és már kapja is a gonoszabbnál gonoszabb jelzőket az, akin látványos felesleg van, vagy épp ellenkezőleg, vékonyabb, mint az átlag.

Szóval így élünk manapság, és ebben az előítéletekkel teli világban óriási szükség van az olyan könyvekre, mint amilyen a Lenyelt vágyak! Részletesen, mégis közérthetően vázolja a túlsúly és az evészavarok lélektanát, illetve rávilágít arra, milyen okok állhatnak a koplalás és túlevés mögött. Bemutatja, miért hasztalanok a csodapirulák és csodadiéták, valamint hangsúlyozza, hogy az evészavarok mindig valamilyen lelki probléma tünetei, nem szabad ezekre jellemhibaként tekinteni.
Hiánypótló mű! Ismeretterjesztő jellege és a terapeuta emberséges hozzáállása miatt jó szívvel ajánlom evészavarosoknak és érdeklődő laikusoknak is. Kiváló olvasmány lehet továbbá önjelölt fitneszguruk és életmódtanácsadók számára – hátha a könyv hatására felnyílik a szemük, kitisztul a kép, és végre belátják, hogy nem lehet alázva motiválni, mert azzal csak ártanak, lelkileg gyengítenek, és ameddig nincs rendben a lélek, addig nem lesz rendben a test sem.

>!
Annamarie P
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Szinte minden önismereti könyv közvetíti azt gondolatot, hogy kinézetünkkel jelzéseket küldünk a környezetünk felé. Legyünk túl soványak, szürkék, vagy éppen túlsúlyosak. Mára teljesen elfogadott tény, hogy a súlyfeleslegtől megszabadulni nem tudó emberek, valami egészen mástól nem tudnak megválni. Legyen az hamis biztonságérzet, félelem, a versengés visszautasítása, egy tekintélyes fellépés megóvása vagy ki tudja mi?

Dr. Lukács Liza egy terápián keresztül szeretné bemutatni, hogyan lehet kibontani azt a tömörített adathalmazt, amit páciense, Edina súlyfeleslege hordoz. 22 év végeláthatatlan fogyókúrás kudarcai, a félsikerrel kényeztető álmegoldások után, egy pszichológus próbálja feltárni az okokat. A közel egy évig tartó kezelés különböző állomásokon keresztül vezet, mely elsőként a testünk üzeneteire fókuszál. Amikor megjelenik a falási inger, akkor kell sarkát megvetve Edinának önmagára reflektálni, mit érez, miért érzi azt, és ezzel párhuzamosan megkérdezi magától, hogy kell-e neki az étel, vagy valami másra lenne most szüksége? Nagyon apró lépésekkel jut el áhított céljához a terápia páciense. Nem árulok el nagy titkot, hogy mire Edina a kezelés végéhez ér, már rég nem a felesleges kilókról van szó, hanem a lenyelt vágyakról.

Alapvetően sok emberhez hasonlóan, szeretek pszichoterápiákat bemutató történeteket hallgatni, olvasni, nézni. De volt néhány csalódásom is ebben a körben. Nem szeretném megnevezni, hogy kiről van szó, a lényeg, hogy mi, akik a segítő szakmában dolgozunk, alapvetően a személyiségünket tesszük oda. Elég kiábrándító azt látni, amikor emberi gyarlóságunk, önös érdekünk kiütközik egy eset kapcsán. Éppen ezért dupla öröm volt megtapasztalni ebben a könyvben a terapeuta hozzáállását. Ki kell emelni azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy magyar terepen dolgozik a pszichológus, magyar emberekkel, magyar léptékkel. Természetesen és emberien tudott így hatni az egész probléma és megoldása is.

Nagyon jó volna, ha mindannyian képesek lennénk a dolgok mögé látni, amikor valamilyen szélsőséges testalkatú emberrel találkozunk. Olvasás közben nagyon sokszor visszaigazolódtak azok a tapasztalataim, amiket a gyerekekkel való foglalkozásaim során átéltem. Persze tanulja az ember, de egész más megélni azt, hogy a szülőtől bármilyen oknál fogva megfosztott gyerek egyetlen eszközzel rendelkezik, egy dolgot képes megcsinálni, azt, hogy nem eszik. Bünteti önmagát, jelez a környezetének, tiltakozik a kialakult helyzet miatt. Egészen megdöbbentő volt látni, amikor a másfél éves gyermek hánytatta magát, vagy rosszullétig tömte magába az ételt. Ha a gyermek, minden tudatosságot nélkülözve ezt csinálja, miért tenne másként, a számos helyzetet feldolgozni képtelen felnőtt?
Ez volt az első kötet, amelyet a HVG Kiadó gondozásában megjelent A terapeuta esetei sorozatból olvastam, de hálás szívvel gondolok arra a páciensre, aki hozzájárult történetének megosztásához!
Köszönjük!

>!
Márta_Péterffy
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Gondoltam, átfutok rajta, hátha lesz benne valami érdekes. Igen kellemes csalódás volt, sok érdekeset és értékeset találtam ebben a könyvben.
Segített abban is, hogy ne idegenkedjek a pszichoterápiától.spoiler
Pár éve olvastam ezt a könyvet, szintén szerepelnek benne hasznos elemzések:
https://moly.hu/konyvek/rudiger-dahlke-sulyproblemak
Lukács Liza azonban még jobban megvilágította számomra az egész témát.

9 hozzászólás
>!
pat P
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Ellentétben a sorozat Függőben című kötetével (ami nagyon tetszett) ez nem nyűgözött le annyira.
Amiben tagadhatatlanul nagyon erős, az az, hogy felhívja a figyelmet: az étkezési zavaroknak (beleértve a „szokványos” elhízást) egészen izgalmas, sokszor nehezen feltárható és/vagy megszólítható lelki okai is lehetnek. Vagyis, dundi rokonunk/ismerősünk nem azért hizlalja magát 120 kilósra, mert nem tudja, hogy ez nem egészséges, és nem attól fog a fogyás útjára lépni, hogy folyton azzal vegzálja mindenki.
A kötet koncepciója átjött itt is, de valahogy kicsit zavarosra sikerült ez a „hol a terápiáról beszélünk, hol a háttérről, hol akár arról, hogy a terapeutának mit kell viselnie vagy csinálnia a terápiás helyzetekben” dolog.
Az étkezési naplókat nagyon szerettem böngészni, de párszor felbosszankodtam rajtuk. Oké, értem én, hogy a pszichológus nem dietetikus, és hogy hiba lett volna elveszni az étrend-összeállítás részleteiben, de néha olvasni is rossz volt őket, nagyon veszekedtem magamban a hölggyel, hogy ezt így nem lehet.

>!
meseanyu MP
Lukács Liza: Lenyelt vágyak

Bevezetőnek jó volt, de sajnos kevés, meg pont ez az eset engem annyira nem érintett. Az alapgondolat a túlevés, és annak pszichológiai alapjai viszont igen, úgyhogy bele fogom magam ásni a témába.


Népszerű idézetek

>!
Anaire

Kértem, hogy felejtse el a csaló napokat, és ne használjon erkölcsi minősítéseket az étkezéssel kapcsolatban: csalás, bűn, bűnözés, tiltólista. Ezekkel egyrészt megbélyegzi magát, másfelől összekapcsolja az evést a szégyenérzettel. Kértem, hogy még akkor se használja ezeket a kifejezéseket, ha így érez. Az evés kellemes és jó dolog, legális örömforrás, nem valami tiltott, bűnös tett.

45. oldal, 2. fejezet - Az evésről beszélünk, de máshogy (HVG Könyvek, 2017)

3 hozzászólás
>!
Málnika 

Kívánom, hogy színtiszta valójában élje át és élvezze azt az embert, akinek született. Itt és a most, a jelenben. A többi pedig majd jön magától.

157. oldal (Utószó)

>!
DaTa P

Aki szereti és elfogadja önmagát, az nem tűri, ha bántják. Hanem azt mondja, hogy jár nekem a jó, jár nekem a figyelem és a tisztelet. Az önelfogadás nem annyiból áll, hogy billegetem magam a tükör előtt, hogy „jaj de szép vagyok, bármit felvehetek”, aztán folytatok mindent ugyanúgy, mint eddig.

126. oldal

>!
Málnika 

A közösségi oldalakon töltött idő korlátozása abban is segített, hogy ne másokhoz viszonyítsam magam, és ne másoktól várjam a megerősítést. Álomvilágban éltem, sokkal többet foglalkoztam azzal, hogy “mi lett volna, ha…”, mint azzal, hogy most mi van.

147. oldal (Utószó)

>!
DaTa P

Edina azt akarta, hogy tegyem még erősebbé, kitartóvá, megingathatatlanná. Akit nem érint meg, akinek nem fáj semmi, és könnyen vállat ránt. Ebben látta a megoldást, és ennek hiányával indokolta a túlsúlyát és a túlevéseit. Csakhogy én nem tudok ilyen vagy olyan embereket „előállítani”, nem faragott emberek lépnek ki a rendelőmből. Sokkal inkább önazonos emberek, akik esendőek, hibáznak, érzékenyek, dühösek, szeretnek, tanácstalanok, s mindezzel együtt strapabíróak, ha nem is kőkemények. A lényeg, hogy mindezen vonásaikkal békében és egységben élnek.

81. oldal

3 hozzászólás
>!
Málnika 

Boldog, kiegyensúlyozott, elégedett szeretnék lenni.
– A legjobb az lenne, ha mindenféle érzést meg tudna élni, és nemcsak önmaga felé, hanem a felé a személy vagy helyzet felé is, amellyel kapcsolatban megjelenik.

78. oldal (Öngondoskodás)

>!
Málnika 

A megfelelés észrevétlenül kúszott be a bőre alá, a személyisége részévé vált. Idővel eltávolodott önmagától, először a saját igényeitől, majd fokozatosan attól az embertől, akivé természettől fogva válhatott volna. Mivel mások elvárásainak folyamatos pásztázása került a figyelme fókuszába, ezért egyre kevesebb tapasztalatot szerzett önmagáról.

110. oldal (Mások tényleg jobban tudják, mi a jó nekem?)

>!
DaTa P

– A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőszempontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlannál válok a segítésre.

134. oldal

8 hozzászólás
>!
Málnika 

Mi lenne, ha mindenki egyszerűen csak a saját lelkiállapotáért lenne felelős, és nem kellene senkinek feláldoznia magát? Az önök családjában az emberek jólléte valóban emberáldozatot követel?

132-133. oldal (A határképzés problematikája: amikor mindenhez közöm van)

>!
DaTa P

A legtöbb szülőnek van egy kimondott vagy rejtett elképzelése arról, mikor lenne büszke a gyerekére, milyen célokat szeretne, ha teljesítene. A nárcisztikus szülők azonban rendszerint totális kontrollra törekednek: megmondják, milyen ruhákat hordhat a gyerek, hogyan viselheti a frizuráját, megválogatják a gyerek barátait, beleszólnak a szabadidő eltöltésébe, abba, hogy milyen hobbit válasszon. A hasznosság különösen lényeges szempont, fontosabb a tehetségnél, a képességnél, a rátermettségnél, felülírja a vágyakat és azt, hogy jól érzi-e magát a gyermek, amíg az adott tevékenységgel foglalatoskodik.
A nárcisztikus emberek nagyon sokat adnak a látszatra – ami összekapcsolódik az evési problémákra való fogékonysággal is. Az ilyen szülő számára egy rossz iskolai érdemjegy biztos jele annak, hogy a gyerek elégtelen, pontosabban: a külvilág észrevette, hogy elégtelen. „Hány pontos lett a témazáród? 95. Mennyiből, 100-ból? Igen. Azt az öt pontot min veszítetted el?” – idéz egy tipikus párbeszédet a kliensem a gyermekkorából. Az ilyen szülők arra törekednek, hogy a gyermekük minden körülmény között tökéletesnek látsszon, és konkrét elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy milyen módon érheti ezt el. Az evési problémával élők tökéletességre törekedésében visszatükröződik a szülői elvárás, amely ellen burkolt formában lázadnak. Edina falászavara része volt ennek a lázadásnak.

139-140. oldal

9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret
Leda Schwartz: A negyedik szerető
Feldmár András: Feldmár mesél
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Csernus Imre: A férfi – Srácoknak
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Susan Forward: Mérgező szülők
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka