Csináld ​magad 0 csillagozás

A legtöbben önálló, független egyéniségnek tartják magukat: nem hiszik el, mennyire hat rájuk is mások véleménye. A csoportlélektan meghökkentő kísérletek sorával tárta föl azt a lenyűgöző hatást, amellyel egy-egy közösség a tagjait marokban tarthatja annyira, hogy a legerősebb egyéniségek is nehezen tudják függetleníteni magukat.

50. oldal

Ha szégyelljük azt, amit teszünk, szívesen átkereszteljük azt, amit csinálunk, s valami illedelmes, udvarias, elfogadható nevet adunk neki, vagy pedig ésszerű, elfogadható magyarázatot keresünk rá.
A munkahelyén felmérgesített szülő hazamegy, és indulatosan szétcsap a gyerekei között. Aztán mérgét kifújva azt mondja, hogy nevelte őket.
A háziasszony saját gondatlanságát gyermekei rendetlenségével igazolja a vendégek előtt.
A kamasz gúnyolódva örökké piszkálja társait, mert féltékeny és irigy rájuk — és ezt humornak nevezi.

67. oldal

Önzés vagy szeretet?

A föltétlen szeretet és a zsarnok önzés látszólag igen hasonló, valójában egészen másféle párokat hoz létre. A szeretet vallomása: „A tiéd vagyok!” Az önzésé: „Enyém vagy!” Tanulságos Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versének negatív „szeretetvallomása”, végletekig önző követelése:

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
…
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
…
addig énhozzám nincs közöd."

153. oldal

Talán a szülőket fenyegeti leginkább az a veszély, hogy nem adják meg gyermeküknek a kellő tiszteletet. Hiszen a gyerek belőlük, az ő közreműködésükkel: a „Semmiből” cseperedik föl a szemük előtt. Nagy tehát a kísértés, hogy egészen a saját elképzeléseik szerint alakítsák, eltiporva benne saját bontakozó egyéniségének zsenge csíráit. A jó szülő tiszteli is felnövekvő gyermekét; úgy segíti növekedni igazságban, jóságban, emberségben, hogy éberen figyeli a kicsiben szunnyadó, születő felnőttet, bontakozó önmagát. Előítéleteit levetve alkalmazkodik gyermekének egyéniségéhez, magából így kilépve együttműködik növekedésével.

155. oldal

Aki szeret, az nemcsak figyeli és tiszteli a másikat, nemcsak vonzódik hozzá, hanem tevékenyen gondoskodik is róla. Félti és óvja: igyekszik elhárítani az útjából minden veszélyt, akár saját biztonságának kockáztatásával is. (Persze ez a féltés is eltorzulhat féltékenységgé vagy oktalan és folytonos reszketéssé a másikért — ami végül is gúzsba köti a másikat, és megfojtja cselekvési lehetőségét, ahelyett, hogy fölszabadítaná!)

156. oldal

Akiben nem fejlődik ki a helyes önállóság, akarat nélküli, teddide-teddoda papucshős marad. A torz formákban túlburjánzó önállóskodás viszont makrancos óriásbébiket, környezetüket kínzó különcöket termel.

43. oldal

Az italautomaták ugyanazt adják ki magukból, bárki nyomja is meg rajtuk a gombot. Lealázónak tűnik talán automatához hasonlítani a gondolkodó embert, mégis így igaz: viselkedésükben sok az automatikus, szokássá vált, s így reánk nagyon jellemző ismétlődés: különböző helyzetekben rendszerint így szoktunk viselkedni.

71. oldal

Olyanok vagyunk, mint egy háromszólamú zenemű: tárgyilagosan mérlegelő, felnőtt-énünk vezérszólamát kíséri a belénk rakódott utasítások és érzelmek kettős szólama. (Egy amerikai pszichiáter, Eric Berne elnevezése szerint: a Szülő-Én és a Gyerek-Én felhangjai.) E két kísérőszólam színesíti, szépíti életünket. Sőt, önálló szerephez is juttatnak: néha másokat kioktató, mindentudó szülőt játszunk, máskor meg derűbe-borúba bújt, önfeledt kisgyereket.

26. oldal

Önismeret nélkül aligha érthetünk meg másokat, hiszen mindnyájan csak a magunk belső világában mozgunk otthonosan. A másik belső világára csak következtetni tudunk, az ő vallomásai, megnyilvánulásai és saját belső életünk élményei alapján.
A barátságban ez nemigen okoz problémát: egyszerűen nem is kötnek barátságot olyanok, akik nem gondolkodnak hasonlóképpen.
A szerelem már sokkal összetettebb, könnyen és veszedelmesen félreérthető. Nemritkán szerelemre lobbannak egymás iránt, s — mert ezt igazi szeretetnek vélik – házasságot is kötnek egymással olyanok, akik nem ismerik sem önmagukat, sem egymást, vagy akiknek egészen eltérő vagy éppen ellentétes a gondolkodásmódja.
Számos félreértést és bajt okozhat ez a szülők és a gyerekek között is. Szülők egyáltalán nem vagy rosszul nevelik gyermeküket, ha kellő önismeret híján nem tudnak mit kezdeni gyermekük tudatosodó és önállósodó egyéniségével. Felnőtt gyerekek pedig gyakran elhanyagolják a korral, az egyedülléttel, a betegséggel küszködő szüleiket, mert nem tudják átélni az idős korosztály problémáit.

132. oldal

Nehezebb megszűrni a felénk sugárzó érzelmeket és indulatokat. Övön aluli ütésként érhet egy-egy váratlan gúnyos vagy csípős megjegyzés, közönyös, türelmetlen vagy ellenséges hang. Az indulat, többnyire ösztönösen, indulatokat vált ki, s az egymásnak feszülő indulatok könnyen kirobbantják az ellenségeskedést, fölszínre dobva a lélek mélyén lappangó sötét erőket. Pedig a rossz mindig csak jóval győzhető le, folytonos piszkálódásokkal, csatározásokkal sohasem.

146. oldal