Titkosírás 8 csillagozás

Luka Bekavac: Titkosírás

Valamikor 1943 augusztusában egy eszéki rádióállomáson titokban dolgozó aktivisták különös zajokra, neszekre lesznek figyelmesek a rádióhullámokon szörfözve. A sustorgásból kibontakozik egy női hang, akivel beszélgetni kezdenek. A titokzatos kommunikáció két világ között zajlik. A töredezett női hang a szlavóniai Villyóról érkezik, talán egy másik korból, egy romos házból, ahol két nővér él a természet ölén, akik valami katasztrófa elől menekültek fejvesztve a lakatlan településre. A fiatalabbik lány magnóra mondott monológja, a talányos, idegen világok közti rádióbeszélgetés átirata és egy tudós 1949-re datált akusztikai tanulmánya olvasható a horvát Luka Bekavac Európa-díjjal jutalmazott, trükkös regényében, mely a kommunikáció rejtelmeiről szól, háttérben egy homályban maradó történelmi és természeti katasztrófával.

Luka Bekavac 1976-ban született Eszéken. A Zágrábi Bölcsészkaron tanít világirodalmat, ez a második regénye.

Eredeti cím: Viljevo

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
236 oldal · ISBN: 9786155859137 · Fordította: Radics Viktória
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
236 oldal · ISBN: 9786155628856 · Fordította: Radics Viktória

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Luka Bekavac: Titkosírás

Egy magnószalagra vett monológ, egy spoiler rádióbeszélgetés, és egy tudományos értekezés. Mondjuk ez nem biztos, hogy így együtt egy regény, de lehetne éppen valami, ami nagyon érdekes.
Sajnos csak visszafogottan tudok lelkesedni, amint azt mindjárt ki is fejtem.

Szóval három, formai szempontból markánsan elkülönülő részre tagolódik a könyv, ami tulajdonképpen egy ígéretesen nem konvencionális megoldás, csak egyben azt is feltételezi, hogy az olvasó mindenképpen túljut az első részen. spoiler Az első hatvan oldalon ugyanis egyetlen összefüggő, ámde csapongó gondolatfolyamot kapunk – szerintem inkább hasonlít gondolatfolyamra, mint egy tudatosan rögzített, a felvétel előtt/közben átgondolt, tagolt beszédre. Bekavac pedig úgy játszik rá erre az effektusra, hogy egyáltalán nem tagolja mondatokra a hatvan oldalt, kizárólag hármaspontokat alkalmaz, illetve jelzi a szüneteket és a hangfelvétel hibáit.
Nem szépítem, ez a szövegrész idegőrlő és közel olvashatatlan volt. A rendhagyó rögzítést és tördelést meg lehet éppen szokni, viszont egy ilyen strukturálatlan, fókuszálatlan beszéd- vagy gondolatfolyam rettenetesen érdektelen, amennyiben a beszélő személyisége, problémái és asszociációi nem vonzzák be az olvasót. Elmondani nem tudom, mennyire nem érdekelt ez a rész, és hogy mindeközben mennyire nehéz odafigyelni valamire, ami sem esztétikumot, sem szerkezetet nem kínál.

Ezután egy szintén rendhagyó formájú szövegegység következik: a rádióbeszélgetés, azaz a transzmisszió. Oldalakon keresztül csak bináris kódok, majd értelmetlen betűsorok, majd egy, ha nehézségekkel is, de már dekódolható párbeszéd lejegyzése következik. Ezt sajátos megjelenítési okokból, jó száz oldalon át, egyszerre kell a két szembenlévő oldalon olvasni. (Bizonytalanabbak egészen nyugodtan ragadjanak vonalzót a sorvezetéshez, én néha a könyvjelzőmet vetettem be.) Viszont azt kell mondjam, ez a rész határozottan szintet ugrott: izgalmas volt követni, ahogy a két fél fokozatosan fedezi fel egymásban az értelmet és a furcsaságokat, ahogy tapogatózik, interpretál, manipulál. Még ezen a ponton se nagyon értettem sokat a történet egészéből, de legalább már értékelni tudtam a kísérletező, alternatív szövegformálást, ami ezúttal nagyon szépen szolgálta ki a tartalmat és annak megjelenítését.

A kötetet záró harmadik rész olyannyira egy tudományos cikk alakját ölti magára, hogy nekem már úgy tűnt, valójában egy tudományos cikk paródiája (például két olyan hosszú, a címhez kötött lábjegyzettel kezdődik, hogy a tanulmány főszövege el sem tud kezdődni az első oldalon). Ez a regényrész(?) lenne hivatott valamelyest rendet tenni az első kétszáz oldalon olvasott tökéletes zagyvaságban, de a végletekig száraz megfogalmazásmódja, a felvetett tudományos elméletek követhetetlen bonyolultsága komolyan megnehezíti a befogadást. Stílusjáték? Nem tudom. De az biztos hogy nem akarok olyan fikciós irodalmat olvasni, amelynek a főszövege egy hat oldalnyi lábjegyzettel zárul.

Némileg összefoglalva ezt a sokféle benyomást:
A jelenség, amit a könyv körbejár – anélkül hogy elárulnám a lényeget – egy nagyon jó sci-fi alapanyag. A formai kísérletezés szintén klassz dolog, én nyitott vagyok az ilyesmire (éljen a posztmodern, vagy akármi is ez!), de nehéz ilyenkor egyensúlyt, illetve működőképes kapcsolatot teremteni az olvasóval. Vékony a határ a tudatos formai kísérletezés és az öncélú bravúrkodás között.

9 hozzászólás
>!
marschlako P
Luka Bekavac: Titkosírás

Nem nagyon tudom hova tenni ezt a könyvet. Az első harmad, egy – erős szépirodalmi beütéssel bíró – magnószalag(ok)ra rögzített, hosszú belső monológ, melyet egy rejtélyesspoiler, kódolt rádióadás/párbeszéd követ, s egy tudományos szakcikk zár le. Az elején kifejezetten lelkes voltam még, ami aztán a vége felé egyre inkább lecsengett. Szeretném a történetet a sci-fi keretein belül értelmezni, de a sok ezoterikus, paranormális kicsengést is erősítő momentum kifejezetten zavart engem, a végén olvasható „cikk” science-blablája ellenére is. Nem tudom hova tenni se azt, hogy mi a csuda is ez a könyv, se azt, hogy tetszett-e.

>!
NewL P
Luka Bekavac: Titkosírás

A magam módján szerettem a történetet, mert rengeteg mindent bíz az olvasó gondolkodására, így egyesek értelmezésében lehet egy misztikus könyv, lehet scifi. Én nem tudtam igazán eldönteni, de az biztos, hogy nem egy könnyen olvasható és értelmezhető történet.
A történet három jól elkülöníthető részre bomlik. Az első rész egy fiatal nő monológja, amit egy magnetofon rögzített, és ami nem teljes, mert részek maradnak ki belőle. Szép lassan egyre érthetőbb történet bontakozik ki az elmondottakból, és ami először csak egy céltalan szövegnek tűnik, az egyre több információt ad át. Megtudhatjuk, hogy az elbeszélő világában egy katasztrófa történt, és látszólag csak az elbeszélő és a nővére maradt életben, és folyamatosan próbálnak más túlélőket keresni.
A második rész a rádió beszélgetések átirata, ami az alkalmazott írás technika miatt kifejezetten jól átadja az első részben említett beszélgetések hangulatát, mindkét oldal óvatosságát az elárult információkkal kapcsolatban.
Ezután a harmadik rész a rádió adások elemzéséről szól, ami alátámasztja, hogy két párhuzamos világ beszélget egymással. És itt nem igazán tudtam eldönteni, hogy a két nővér a fizikai világban létezik-e, hiszen a katasztrófát az éter technológia okozta, és az én értelmezésem szerint a fizikai világ megsemmisülését is. De mint mondtam, ez az olvasótól függ, más lehet, hogy másképpen értelmezi majd.

>!
Vhrai P
Luka Bekavac: Titkosírás

Soha nem olvastam még sci-fit ilyen formában. Mind a nyelvi, mind a szerkezeti megoldásokra tekintettel zseniális alkotás. De mindez egyben a hátránya is. Nem volt egy könnyed olvasmány, kell hozzá egy bizonyos hangulat, illetve koncentráció, hogy átjöjjön a regény mondandója. Ami viszont a leginkább tetszett, hogy még a bonyolult írói stílus mellett is tökéletesen kirajzolódott/tak mind az alapsztori, mind pedig a karakterek főbb vonásai. Még a tudományosnak szánt részek mögött is megtaláljuk az embert. Ajánlani leginkább a sci-fi zsáner ínyenceinek tudom, de azoknak is akik szépirodalmi szűrőn keresztül akarnak ebbe a zsánerbe bepillantást nyerni.

https://libellum.blog.hu/2019/07/06/luka_bekavac_titkos…


Hasonló könyvek címkék alapján

Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Tanja Stupar-Trifunović: Órák anyám szobájában
Bianca Bellová: Tó
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1. – Apokalipszis szvit
Jeff Noon: Vurt
Karin Tidbeck: Amatka
Farkas Balázs: Embertest