Az ​öreg, aki szerelmes regényeket olvasott 235 csillagozás

Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az öreg Antonio José Bolívar Proano évi két ünnepnapot tart nyilván: amikor a félévenkénti hajójárattal megérkezik fogorvos barátja, s meghozza neki egy finom lelkű nagyvárosi örömlánytól a kiolvasott szerelmes regényeket. Az öreg ugyanis az Amazonas-síkságon, egy El Idilio nevű ki településen él az őserdő mélyén. Fiatal korában költözött oda, s telepedett meg a shuar indiánok között. Az évtizedek során megtanult tőlük minden megtanulhatót az erdőről és lakóiról: állatokról, bennszülöttekről és betolakodókról.
A shuarok egy napon egy szőke férfi holttestét találják a folyóparton. Egy felbőszült nagymacska tépte szét, hogy értelmetlenül elpusztított kölykeiért bosszút álljon. S bosszúszomja a vértől nemhogy csillapodna, újabb és újabb áldozatokat kíván. Az öreg vadász az állat keresésére indul…
Sepúlveda ezt a szép és izgalmas, élőlénypárti regényt az ismert ökológusnak, Chico Mendesnek ajánlja, akit nem sokkal a könyv megjelenése után gyilkoltak meg.

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2011
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630792745 · Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
>!
Európa, Budapest, 1999
138 oldal · ISBN: 9630765136 · Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Antonio José Bolívar Proano · shuar


Kedvencelte 32

Most olvassa 6

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 67


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

"– Szomorú történetek? – kérdezte az öreg.
– Könnyfakasztóak – nyugtatta meg a fogász.
– Olyan emberekről szólnak, akik igazán szeretik egymást?
– Náluk jobban senki sem szeretett.
– Nagyon boldogtalanok?
– Már-már elviselhetetlenül – felelte a doktor."
És Antonio José Bolívar Proaño, az elszánt, rettenthetetlen dzsungelharcos és vadász, az Amazonas vidékének nagy öregje már nyúl is a könyvek után. A chilei irodalom kis gyöngyszeme igazán sokoldalú főszereplővel büszkélkedhet, aki rendelkezik a természeti népek időtlen bölcsességével, bármikor megküzd az esőerdő bármelyik rettegett vadával, érző szíve mégis a sorsüldözött szerelmesekért dobog. A romantikus regények megjelenése a dzsungelben kisebbfajta kultúrsokkot okoz. Teljesen értelmezhetetlennek tűnik a vízre épült Velence földrajzi helyzete, a gátlásokat nem ismerő indián asszonyok pedig a heves csókolózás puszta említésére is fejvesztve menekülnek.
A történet középpontjában egy felbőszült, a kis trópusi település lakóit is megtámadó ocelot utáni hajsza áll, akinek a kölykeit a fehérember értelmetlenül pusztította el. A kultúrák közötti ütközés ebben az esetben sokkal fájdalmasabb formában mutatkozik meg és előrevetíti a szomorú jövőt, az esőerdő és lakói, élővilága a betolakodók mohósága és korlátoltsága miatt kerülnek veszélybe.
A regényt belengi a fülledt, nyirkos trópusi párába burkolózó egzotikum, a komoly mondanivaló mellett mindig ott bujkál egy kevés humor, és fel-felragyognak a távoli égtáj harsány színei.

>!
Bélabá
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Jegyzőkönyv

Tények:

Helyszín: Ecuador egyik őserdeje, a Nangaritza-folyó mentén.

Szereplők:

– Antonio José Bolívar Proaño – az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott
– Rubicundo Loachamín – fogorvos, Proaño barátja
– Shuar indiánok: ecuadori indián törzs, akik igen elzártan élnek a külvilágtól. Megszárítják halott ellenségük koponyáit vagyis zanzát készítenek
– Pár jenki…

– A könyv kívánságlistás volt.

Tárgyalás:

Az őserdő veszélyes, ezt jól tudja minden természetkedvelő. Voltak, akik pórul jártak.
Luis Sepulveda regénye tele van állatok ricsajával az esőerdő kőkemény világával, ahol a természet jóval nagyobb úr az embernél.
Proaño élete ide köthető, ebbe a kegyetlen világba, ahol egy szerény kunyhóban éldegél és a shuar indiánok barátságát élvezi. Megtanult minden trükköt, életben maradási módszert, mert egy indiánnak köszönhette az életét egy kígyómarást követően.
Több embert öltek már meg az ocelotok, így Proaño fejébe veszi kis csapatával, hogy bosszút áll rajtuk.
A regény lapjain feltárul Proaño élete tömören, és az szenvedélye, ami címet is képezi vagyis szerelmes regényeket szeret olvasni. Lett volna más választása is, ő mégis ezt a műfajt kedvelte. Érdekes, élethű történet, szinte valóság is lehetne, ha a címadó eseménysor nem lenne látszatra olyan bizarr.

Befejezés

Remek olvasmány volt jelenleg számomra. Igazi csemege chilei szerzőtől vagy ecuadori környezetben játszódó történetet olvasni. Benne volt az élethűség, ami a szobámba varázsolta az őserdő hangjait, illatát. Nagyszerű könyv az ember és természet harcáról. Ajánlom mindenkinek, de különösen, akik a természetről szeretnek olvasni. Elbűvölt, magával vitt Ecuadorig, így 5 csillag jár és 4,8 pont.

Kelt: Budapest, 2016. február 15-én

4 hozzászólás
>!
sztimi53
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Hát én ezt a könyvet a címe miatt vettem meg, őszintén, nem kedves? Igazán nem tudtam mire számítsak. Az isten háta mögé kerültem, ahová évente kétszer jön hajó, levél és fogorvos. Meg szerelmes regények. Kibogarásztam, hogy az istenhátamöge Ecuadorban van, ahová a fehér ember betette mindent megszentségtelenítő lábát, és vadembernek tartja az őslakosokat. De van azért valaki, aki éppen olyan, mint ők, de mégsem közülük való, az öreg, aki szerelmes regényeket olvas. Imádok számomra ismeretlen területre utazni gondolatban: az esőerdő világa feltárult, ismeretlen állat- és növényvilág mutatkozott be, egy új pszichedelikum is igen, egy eddig ismeretlen népcsoport. Volt ám ismerős terep is, a fehér telepes rossz fajtája, az erdőirtó. És igen én is éreztem azokat divatos témákat, amikről entropic ír, de engem leginkább más fogott meg. Az öreg elfeledni vélt olvasástudása, annak újrafelfedezése, az ottani (shuar) élet szabadsága, a humora, és az amikor csak az öreg van, az erdő és a vad. A lepergő élet képei, a halál előszele, majd nagy meglepetés és dicstelen vég. De eltereltem magam, szóval az a megkapó, hogy leszlégyen bármily szörnyűség a világban a könyvekbe mindig menekülhetünk, írta sztimi, aki szerelmes regényeket olvasott.

10 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Az öreg Antonio José Bolivar Proano jó barátom lehetne a való életben. Imádja a természetet, a romantikus könyveket, nem szeret feleslegesen beszélni, és inkább magában van, mint olyan emberek között, mint az állandóan izzadt, minden hatalmat a kezében tartó polgármester, az értelmetlenül vadászgató kalandorok és a dzsungelbe költözött szerencsevadászok.
Egy igazi gyöngyszem ez a történet, mert látszólag teljesen egyszerű, ugyanakkor ha alaposabban megvizsgáljuk megtalálunk benne mindent, a magányt, a szerelmet, a szeretetet, a természet imádatát, a természet gyönyörűségét, olyan, mintha minden szót, minden mondatot alaposan éppen arra helyre válogattak volna, ahol megjelent. Egy óda a könyvekhez, a szerelemhez, a dél-amerikai erdőkhöz és annak állat- és növényvilágához.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2020/03/luis-sepulveda-a…

>!
pável
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Lesből veti rád magát ez a kisregény, mindene megvan, hogy maga alá gyűrjön, őserdei hatásvadász teljes fegyverzetben.
Lehetne Az öreg könyvturkáló és a folyó is a címe, vagy frissebb verzióban egy netflix-sorozat egy szappanopera-rajongó vén nyomolvasóról az őserdő mélyén, a hordozható, elemes kistévéjével. Mindez csak egy ocelot-szőrszálnyira van a giccstől, mégis pompás, erdőmély-sűrű, nagyívű kisregény.
A civilizáció döglött szívét már hangyák rágják. Ez itt akár egy kegyelemlövés is lehet, de lehet egy tiszteletteljes biccentés is a dzsungel mélye előtt. A mai brazil elnöknek, mint kollégának a gyilkolásban spoiler, küldenék egy ebook példányt belőle.
Ja és nem mellesleg, ott van a legjobb első mondatok dobogóján is. (https://moly.hu/idezetek/116239)

2 hozzászólás
>!
Lynn
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Az a könyv volt, aminek az olvasása közben erősen elgondolkodtam azon, hogy vajon mi, emberek, mi a manót keresünk a Földön?!
Adott az őserdő, köszöni szépen, jól megvan, nő, burjánzik. Aztán megjelennek a telepesek és úgy döntenek, hogy nekik pont akkor és pont oda kell költözniük. Persze irtani kell az erdőt, ami ugye visszanő, mert a természet sokszor erősebb az embernél. De végül mégiscsak ottmaradnak, mert egymáshoz idomulnak. Már amennyire lehet. Kegyetlen körülmények, el nem bírnám viselni, de hősünk, a kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű Antonio (és szintén kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű kedvese nevét már elfelejtettem) mégis itt kezdene közös életet. De csak feltételes módban spoiler
Antonio barátja a fogorvos, aki brutál módszerekkel teszi rendbe(?!) az őserdőben lakók fogazatát spoiler, de ő hozza a kultúrát is – a szerelmes regényeket, amiket az öreg, a címhez hűen elolvas.
Ez az ember személyes fejlődése, de a másik, számomra fontosabb szál az őserdő és az emberek „harca” – amikor spoiler. gyanakodni kell az indiánokra, aztán üldözni kell a nagymacskát, persze kínunkban röhögünk a vezetőn, hogy mekkora egy állat, de nem, ez hízelgés lenne, tapló és vérmérséklettől függően szurkolunk embernek vagy állatnak. Megkönnyeztem, a hangulata örökre velem marad. És nagyon érdekel, vajon Márquez mit hozott volna ki ebből a témából. Illett volna hozzá…

5 hozzászólás
>!
AfterEight
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

„… a nagymacskák az igazi vadászokra lesnek…”

Egy egyszerű ember egyszerű élete. De, sokkal több. Antonio José Bolívar Proaño
olyan valaki akit szívesen magunk mellett tudnánk, barátként. Gyengeségeiben is
őszinte, igaz büszke ember. Ellentétben a világgal és azokkal akik az őserdőhöz merészkedtek, akik csak kizsákmányolni, uralni szerették volna, ő együtt szeretett élni vele. Ez egy gyönyörű könyv a természetről, rólunk és arról hogyan tesszük tönkre,
gyalázzuk meg legszebb kincsünket, a minket körülvevő természetet.
„Antonio José Bolívar megpróbálta kordában tartani őket, a telepesek pedig közben tönkretették az őserdőt, hogy megteremtsék a civilizált emberiség mesterművét, a sivatagot.”

>!
eme P
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Kíváncsi voltam az öregre, aki szerelmes regényeket olvasott. Ritkán kóstolok bele a műfajba, de nem állítom, hogy az öreg most nem hozta meg a kedvem hozzá… Talán majd egy magas asztalra is szert teszek.
Bevallom, a kíváncsiság ellenére picit ódzkodtam a regénytől, féltem a csalódástól. A „divatos” témák gyakran ártanak az irodalomnak, legalábbis eddigi tapasztalataim erre engednek következtetni. Persze az is lehet, hogy rossz helyen keresgélek. Ezúttal, szerencsére nem nyúltam mellé. Sőt. Sepúlveda meglepően jól mesél, érzékletesen, de mértéktartóan. Remekül építi fel karaktereit, szép ívben vezeti a történetet, nem akar többet belesűríteni a regénybe, mint amennyit elbír, és ezzel a jó arányérzékkel végül sokkal többet nyújt, mint amennyit egy környezetvédelmi témára kiélezett regénytől elvárnánk. Hangos-harcos deklarációk helyett egy csendes-kitartó vallomást kapunk. Vallomást az ember és a természet irnáti elkötelezettségről. Vallomást a magányról, a kirekesztettségről, a befogadásról és a mégis örök kívülállóságról. A szeretetről, az idővel és elmúlással való szembenézésről. A megszegett törvényekről. Arról, hogy a törvények megszegése nem csak tőled függ, és néha akaratod ellenére történik. Arról, hogy vannak pillanatok, mikor föl kell emelni a puskát, és arról, hogy még vannak emberek – kevesen – akiknek ez nagyon tud fájni. Így kell tanmesét írni – hogy alig vedd észre, hogy az, hogy szinte észrevétlen tanítson, szelíden, bölcsen. Ne harsány propagandával, szájbarágóssággal, esetleg képmutatással.
Ehhez azonban igazán kell tudni szeretni. Természetet, irodalmat, szerelmes regényt, emléket… Eggyé kell vele válni, együtt lélegezni vele. Megtanulni betűit, törvényeit, rítusait. Betűről betűre, szótagról szótagra újra- és újraolvasni addig, míg már könyv nélkül is fel tudod mondani, mint valami rituális szöveget. A két világ közti határon, a magány otthontalanságában olvasni tanul az öreg – természetet és szerelmes regényeket olvasni. És időnként elmesélni ezeket annak, aki hajlandó meghallgatni őt. Talán akad valaki, aki továbbadja a történetet, talán akad valaki, aki megtanul hallgatni, olvasni…
Picit szentimentális az öreg persze csakis ő… na jó, legyen, beismerem: én is, de hát ezért (is) szeretjük.

2 hozzászólás
>!
Roszka
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Miért kell a „civilizált” embereknek mindent tönkre tenni??? Azt gondolják, a bennszülöttek, vagy akik a vadon mélyén élnek, a civilizáció áldása nélkül, mennyire sajnálatra méltók. Pedig pont fordítva van! Ők szinte szimbiózisban élnek a környezetükkel, ismerik a vadon minden rezdülését, olvasnak a a legapróbb szélből is. Ez a könyv egy szép példa erre. A „vadaknak” sokkal fontosabb a környezetük, és az összhang, mint nekünk, sajnos mi vagyunk szánalmasak, csak kevesen tudjuk ezt.

>!
Chöpp 
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Nagyon szeretni való főhős, élet, történet, hangulat. Csodálatos, természet közeli és egyszerű.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sztimi53

– Te tényleg tudsz olvasni, komám?
– Egy kicsit.
– És mit olvasol?
– Egy regényt. (…)
– Aztán miről szól?
– A szerelemről. (…)
– Ne vacakolj! Jó kis bögyös-faros lányokról? (…)
– Nem, a másikfajta szerelemről szól. Arról, amelyik fáj.

109. oldal, Európa, 2011.

Kapcsolódó szócikkek: regény
>!
n P

Az égbolt fenyegetően csüngött, alig néhány arasznyira az emberek feje felett, akár egy öszvér felpuffadt hasa.

(első mondat)

10 hozzászólás
>!
Chöpp 

    Tudott olvasni.
    Ez volt élete legnagyobb felfedezése.
Tudott olvasni! Volt ellenszere az öregség halálos mérgére.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
>!
sztimi53

– Nem győzte mondogatni, hogy a jenkik milyen szívesen látnának, hiszen nekem is jenki nevem van.
– Már hogy volna az, komám?
– Márpedig az! Onecénnek hívják a jenkik egyik szentjét. Rajta van a neve az egyik pénzükön, csak ők két szóba írják, és egy t betűt biggyesztenek a végére. One cent.

85. oldal, Európa, 2011.

2 hozzászólás
>!
Csoszi

Ha nincs kitűzött cél, ahová igyekszünk, folyton körben járunk.

107 - 108. odal

Kapcsolódó szócikkek: cél
>!
gwyneira

Az egész esős évszakban azon rágódott, milyen nyomorúságos a könyv nélküli olvasó élete, és ekkor támadt rá először a magány bestiája. Ravasz állat ám az. Kihasználja a legkisebb megingást, és kisajátítja az ember hangját, hogy árvaságában is hosszú beszédeket tartson a semminek.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · magány
>!
sztimi53

– De ha nem vadásztok, akkor mivel foglalkoztok?
– Dolgozunk. Napkeltétől napnyugtáig.
– Micsoda ostobaság! Rettentő buták vagytok! – mondták ki ítéletüket a shuarok.

42. oldal, Európa, 2011.

2 hozzászólás
>!
gwyneira

A mértani szövegek silabizálásakor már-már kétségbe vonta, hogy érdemes megtanulni olvasni, és ezekből a könyvekből csak egyetlen hosszú mondatot jegyzett meg, amit néha mérgében idézett: „Az átfogó a derékszögű háromszögnek a derékszöggel szemben lévő oldala.” A mondat rémületet keltett El Idilio lakosai körében, akik valami abszurd nyelvtörőnek, kivédhetetlen átoknak vélték.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: matematika
>!
n P

Az öreg jóízűen megette a rákokat, aztán alaposan megmosta a műfogsorát, és újra becsomagolta a zsebkendőbe. Gyorsan leszedte az asztalt, az ételmaradékot kidobta az ablakon, kinyitott egy üveg Fronterát, és kiválasztott magának egy regényt.
Az eső teljesen körülzárta, és páratlanul bensőséges hangulatot kölcsönzött a napnak.
A regény ígéretesen kezdődött.
„Paul hevesen megcsókolta, a gondolás pedig, barátja szerelmi kalandjainak cinkosa úgy tett, mintha másfelé bámészkodna, miközben a puha párnákkal kibélelt gondola lágyan siklott a velencei csatornák vizén.”
Fennhangon, többször is elolvasta a bekezdést.
Mi az ördög lehet az a gondola?
Siklik a csatornán. Akkor csakis csónak vagy kenu lehet, ez a Paul pedig aligha tisztességes ember, ha a barátja, ráadásul cinkosa jelenlétében „hevesen” megcsókolja a lányt.
Kedvére való kezdés volt.

78. oldal

9 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az öreg jóízűen megette a rákokat, aztán alaposan megmosta a műfogsorát, és visszacsomagolta a zsebkendőbe. Gyorsan leszedte az asztalt, az ételmaradékot kidobta az ablakon, kinyitott egy üveg Fronterát, és választott magának egy regényt.
    Az eső teljesen körülzárta, és páratlanul bensőséges hangulatot kölcsönzött a napnak.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Antonio José Bolívar Proano
4 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Varga Katalin: Barátom, Bonca
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Arto Paasilinna: A nyúl éve
John Vaillant: A tigris
Katarina Mazetti: Pingvinélet
Gerald Durrell: Életem értelme
Manuel Rojas: Tolvaj volt az apám
Isabel Allende: Kísértetház