Luis Bunuel önéletrajza megejtően izgalmas pályakép. Leginkább azért, mert nincs benne semmi nagyképűség. De ahogy elmondja, hogy mi történt vele, mégis mindig fontos dolgokról beszél. Arról, hogy hogy rajzolódik ki egy ember arca. Hogy lesz Párizsban a nevelés, a szokások, a vidéki erkölcs béklyóiból szabaduló spanyol fiúból korszerűen művelt, mindent befogadni kész európai szellem. Hogy találkozik a huszadik század forrongó művészetével, az azóta klasszikussá lett fenegyerekekkel, polgárriogató botránykeverőkkel, García Lorcával és Salvador Dalival, Aragonnal és Tzarával, aztán a modern filmművészet nagyjaival, René Clairrel és Eizensteinnel, Chaplinnel és Erich von Stroheimmal. És megértjük: a nagyságnak vannak gyarló pillanatai, s a hóbortos bohócmozdulatok sokszor a nagyság felé mutatnak. Mikor pedig Bunuel a maga filmjeiről beszél, belelátunk a filmcsinálás titkaiba, és egy kicsit talán megtanulunk a rendező szemével nézni.
Utolsó leheletem 17 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filmes könyvtár Európa
Enciklopédia 33
Kedvencelte 7
Most olvassa 3
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A filmtörténet egyik legjelentősebb alakja osztja meg velünk az életét.
Buñuelről nem tudtam semmit sem, hiszen alig nézek filmeket.
Az életrajza viszont tetszett. Mire jó ez a moly….A címe miatt választottam.
Sok mindenről beszámol, a filmrendezések mellett azért híres emberekkel is találkozott , el tudjuk helyezni őket térben és időben.
Spanyolországban született egy kis zaragozai faluban, ifjúkorában Párizsba utazott, ott is maradt egy ideig.
Hollywood ,itt Chaplinnel ismerkedik meg, élete vége felé Mexikóvárosban él, haláláig.
Sok ugrálás volt az időben, sokszor követni sem bírtam, de mivel 1900-ban született, a dátumok alapján nagyon könnyen képben voltam, hogy hány éves is volt éppen.
Voltak gondolatai , amik megfogtak.
Egyet ide kimásolok.
„A hét főbűn közül az egyetlen , amit valóban gyűlölök, az az irigység. A többi mind személyes bűn, senki másnak nem árt, legfeljebb néha a harag. Az irigység az egyetlen bűn, mely elkerülhetetlen oda vezet, hogy halálát kívánják annak, akinek a boldogsága boldogtalanná tesz bennünket ,.”
És itt jön a történet, hogy a milliomos hiányolja az újsághordó fiút. Megtudja, hogy nyert 10 ezer valamilyen pénzt, és most azért nem dolgozik. És a milliomos irigy , igen a milliomos irigy.
Hát ilyen történeteket is olvashatunk a könyvben.
Végtelenül szimpatikus , ilyenekről is kell időnként olvasni.
Buñuelről azt tudtam, hogy nem mindennapi rendező, hiszen láttam egypár filmjét, mindet szeretem is, bár Az andalúziai kutya szerintem annyira nem nagy szám, de persze 1929-ben az lehetett. A kedvencem tőle Az öldöklő angyal, ha még nem láttátok, pótoljátok be gyorsan.
A könyvből meg megtudtam, hogy Buñuel nem mindennapi ember volt, nem olyan, mint amilyennek A Művészt képzeljük. Mintha tini maradt volna az élete végéig. Azért jó önéletrajzokat olvasni nagy emberektől, mert kiderül, milyen sokszínűek is az emberek.
Született Spanyolországban, Zaragoza közelében, ahol elmondása szerint 14 éves koráig (1914) még középkor volt, nem képletesen, hanem szó szerint (innen a vonzódása a középkorhoz), aztán fiatalemberként Párizsba megy, ott találkozik a szürrealistákkal, akik felületesen nézve teljesen bolondok és gyerekesek voltak, de ha jobban megnézzük őket, azt kell mondanunk, hogy igazuk volt, kivéve a terrorizmusban. Különben a szürrealisták inkább all talk, no action emberek voltak, tehát inkább beszéltek, mint cselekedtek. Még Spanyolországból ismeri Lorcát és Dalít, utóbbival megcsinálják Az andalúziai kutyát, amiről Lorca azt hiszi, hogy róla szól, és jól megsértődik.
Aztán elhívják Hollywoodba, ott él egy évig, megismerkedik Chaplinnel, akinél egy hazafias versen annyira feldühödik, hogy szét akarja tépni a karácsonyfát, de ez nehéz művelet. Chaplin legközelebb azzal fogadja, hogy most kezdje karácsonyfa széttépésével, legyenek túl rajta hamar.
Jön a spanyol polgárháború, meghal Lorca, Dalí addigra sikeres és kiállhatatlan idióta lesz, irány Mexikó. Mexikóvárosban él élete végéig, rengeteg filmet csinál ott, de csinál még spanyol, amerikai és francia filmeket is. Szerintem a francia filmjei a legjobbak, az utolsó három-négy film főleg. Persze Az öldöklő angyal… De az igazából francia film, amit kényszerűségből Mexikóban rendezett meg.
Bizonyos részek felkavaróak lehetnek 18 éves kor alatt, fölötte meg szemöldökráncolásra adhatnak alkalmat. Tehát jó könyv ez. De a filmjeit is nézzétek, oké?
A filmtörténet egyik legjelentősebb alakja osztja meg velünk az életét. Nem száraz életrajz. Izgalmasabb mint a legtöbb regény, és Bunuel gondolkodásmódját is megismerjük. Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam, bár elfogult vagyok, mert imádom a rendező munkásságát.
Számomra nagyon nehéz könyv volt. Nem időrendben elmesélt történet, hanem témakörök köré csoportosítva, így ide-oda ugrált az időben, nem mindig tudtam elhelyezni az eseményeket. A másik fő nehézséget a rengeteg név jelentette (nyilván az én bizonyítványom, hogy közülük milyen keveset ismerek…) A fentiektől eltekintve érdekes, olvasmányos könyv.
Népszerű idézetek
Sajnálom azokat, akiknek egyetlen mániájuk sincs.
262. oldal
Szeretem a magányt, feltéve, ha azért néha elbeszélgethetek róla egy-egy barátommal.
262. oldal
Volt néhány kavics a zsebemben, hogy bukás esetén legyen mivel megdobálnom a közönséget.
116. oldal
Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy hamarosan valami törvény bizonyos esetekben engedélyezni fogja az eutanáziát. Az emberélet tiszteletének semmi értelme, ha hosszú szenvedésre ítéli azt is, aki elmegy, és azokat is, akik itt maradnak.
218. oldal, Hattyúdal (L'Harmattan, 2006)
Hadd idézzem André Breton mondását: „Az a filozófus, akit nem értek, piszok alak.” Én ezzel teljesen egyetértek, bár néha nemigen értem, hogy mit mond Breton.
200. oldal
– Mit gondol, don Luis, megkapja az Oscar-díjat?
– Igen – mondtam halál komolyan –, meg vagyok győződve róla. Már lefizettem nekik a huszonötezer dollárt, amit kértek. Az amerikaiaknak pedig sok mindent lehet a szemükre vetni, hogy hogy állják a szavaukat, az biztos.
A mexikóiak nem vették észre, hogy csak hülyéskedtem. És négy nap múlva megjelent a mexikói újságokban, hogy huszonötezer dollárért megvettem az Oscar-díjat. Botrány Los Angelesben, telex telexet ért. Silberman befut Párizsból, kérdi, mi a fene jött rám. Ugyan, ártatlan tréfáról van szó – mondom.
Lassan elültek a hullámok. Három hét múlva a film megkapta az Oscart, és én széltében-hosszában mondogattam:
– Az amerikaiaknak sok mindent lehet a szemükre vetni, de hogy a szavukat állják, az biztos.
285. oldal
Egy ideje egy füzetbe jegyzem fel azoknak a barátaimnak a nevét, akik elmentek. A halottak könyve, így hívom ezt a füzetet. Elég gyakran lapozgatom. Több száz név sorakozik benne, ábécé szerint. Csak azokat a férfiakat és nőket írom bele, akikkel, ha csak egyszer is, valóban emberi közelségbe kerültem, a szürrealisták csoportjának tagjait pedig vörös kereszttel jelölöm meg. Az 1977-es és 1978-as év végzetes volt a csoport szempontjából: Man Ray, Calder, Max Ernst és Prévert ment el néhány hónap alatt.
A barátaim közül néhányan gyűlölik ezt a kis könyvet; nyilván attól félnek, hogy egyszer majd ők is belekerülnek. Nem értek egyet velük. Ez a családias lista lehetővé teszi, hogy visszaemlékezzem azokra az emberekre, akik közül sokat egyébként elfelejtettem volna.
Egyszer tévedtem is. Conchita húgom hozta a hírt, hogy meghalt egy spanyol író, aki sokkal fiatalabb volt, mint én. Beírtam a könyvbe. Nem sokkal később épp egy madridi kávéházban üldögéltem, amikor látom, hogy bejön az ajtón, és felém tart. Néhány másodpercig azt hittem, egy kísértettel fogok kezet.
216-217. oldal, Hattyúdal (L'Harmattan, 2006)
De azért azon gyakran töprengek, hogy milyen formában ér majd a halál.
Az is előfordul, hogy pusztán szórakozásból a jó öreg pokolra gondolok. Köztudott, hogy már nincs se tűz, se vasvilla, a modern teológusok szerint a pokol egyszerűen az isteni fénytől való megfosztottság állapota. Látom magam, amint ott lebegek, az örök sötétségben, ott lebeg a testem, a zsigereim, hiszen azokra a feltámadásnál majd szükségem lesz. Egyszer csak nekem ütközik egy másik test a pokol űrjében. Egy sziámi férfi az, aki kétezer éve halt meg, mert leesett egy kókuszpálma tetejéről. Aztán eltávolodik a homályban. Eltelik több millió év, aztán megint a hátamhoz koccan egy test. Napóleon markotányosnője. És így tovább. Úszkálok egy darabig ennek az újfajta pokolnak a félelmetes ködében, aztán visszatérek a Földre, hisz egyelőre még itt vagyok.
217. oldal, Hattyúdal (L'Harmattan, 2006)
Most pedig engedje meg, tisztelt olvasó, hogy az alkohollal és a dohánnyal – a nagy barátságok és a termékeny álmodozások szülőivel – kapcsolatos elmélkedés után két jó tanácsot adjak önnek. Ne igyon, és ne dohányozzon! Árt az egészségnek.
52. oldal
New Yorkban, a negyvenes években, akkoriban, amikor nagyon jó barátságban voltam Juan Negrínnel, a republikánus kormány elnökének a fiával, meg a feleségével, Rosita Díaz színésznővel, egyszer hárman kitaláltuk, hogy nyitunk egy bárt, amelynek Ágyúlövés lenne a neve, és botrányosan drága volna, a világ legdrágább bárja. Csak kitűnő, hihetetlenül kifinomult, mind az öt kontinensről származó italokat szolgálnánk fel.
Intim, nagyon kényelmes bár lenne, természetesen a legtökéletesebb ízléssel berendezve, legfeljebb egy tucat asztallal. Az ajtó előtt, ahogy a bár nevéhez méltó, felállítanánk egy régi, kanóccal, lőporral működő ágyút, amelyet a nap vagy az éjszaka bármelyik órájában elsütnénk, ha egy vendég ezer dollárnál többet költ.
Ez az ugyan csábító, de nem túl demokratikus ötlet, sohasem valósult meg. Tessék itt van, szabad préda. Érdekes elképzelni azt a mellette levő házban lakó szerény kishivatalnokot, aki hajnali négykor ágyúdörrenésre riad, és azt mondja a feleségének: „Egy újabb pofátlan, aki elivott ezer dollárt!”
43-44. oldal, Földi örömök (L'Harmattan, 2006)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Király Jenő: Karády mítosza és mágiája ·
Összehasonlítás - Tomas Opitz – Üveges Krisztina (szerk.): Fényképezte Zsigmond Vilmos / Photographed by Vilmos Zsigmond ·
Összehasonlítás - Zalán Vince (szerk.): Michelangelo Antonioni ·
Összehasonlítás - Matt Allen – Steven Knight: Birmingham Bandája 95% ·
Összehasonlítás - François Truffaut: Hitchcock 96% ·
Összehasonlítás - Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari 90% ·
Összehasonlítás - Nico Naldini: Pasolini ·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Angyali agresszió ·
Összehasonlítás - Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot 87% ·
Összehasonlítás - Barabás Klára: A történelem körhintáján ·
Összehasonlítás