Hétköznapi ​hímsovinizmus 9 csillagozás

A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

A hétköznapi hímsovinizmus a párkapcsolati erőszaknak az a formája, amelyet még nem nevezünk annak. Ez a könyv láthatóvá teszi és rendszerbe szedi a nők felett gyakorolt hatalomnak és ellenőrzésnek azokat a mindennapos megnyilvánulásait, amelyek egyelőre névtelenül épülnek be a hétköznapi együttélésbe. A kimerítő felsorolás segítséget nyújt férfiaknak, nőknek és a családon belüli erőszak területén dolgozó szakembereknek egyaránt a párkapcsolati erőszak rejtett formáinak felismerésében és felszámolásában.

A „hímsovinizmus” kifejezés hűen adja vissza a szexizmus rokonságát a megkülönböztetésen alapuló egyéb ideológiákkal. „Hétköznapivá” nemcsak attól válik, hogy mindennapos, hanem attól is, hogy a benne megvalósuló értékek és elvek eredete elvész a múltban, és már csak ezért is természetesnek és megváltoztathatatlannak tűnnek. Ebben a könyvben két, kulturális örökségünk szerves részét képező szöveg elemzése mutat rá a hétköznapi hímsovinizmus gyökereire.

>!
Habeas Corpus Munkacsoport, Budapest, 2006
124 oldal · ISBN: 9789638737204

Enciklopédia 8


Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Disclaimer: nincs férjem, nincs gyerekem, voltak már együttélős kapcsolataim, most viszont vígan élek egyedül már elég sok ideje.

Tök jó dolgom van, mert nincs a nyakamon egy fészekalja kölyök nevelésének meg egy családi méretű háztartás irányításának a (fele?) felelőssége, és éppen semmilyen fajta személyiség-nyomorító kapcsolatban sem veszek részt – úgyhogy mintha nem én lennék ennek a könyvnek a célközönsége. Közben meg dehogynem, én is az vagyok. Meg kb. az összes férfi és nőismerősöm, és az összes együttélős vagy nem-együttélős egykori barátom is az.

Akik mesélnek ezekről a remek kis játszmákról, meg akikkel életem valamely szakaszában én is együtt játszottam (vagy átéltem) ezeket a mulatságos kis manipulatív játékokat, amelyek, naná, egyrészt arra jók, hogy a férfinak úgy általában minden könnyű legyen egy kapcsolatban, másrészt meg arra, hogy a nő egy idő után teljesen alkalmatlannak és értéktelennek és motiválatlannak és tehetetlennek és folyton homályosan elégedetlennek érezze magát.

Nem is tudom, mi dühített és szomorított el jobban ezt a könyvet olvasva – az, hogy pár helyen ökölbe szorult a kezem, mert annyira ismerem némelyik manővert és a hatását, és most kedvem lenne utólag seggbe rúgni pár embert (magamat is beleértve), vagy pedig az, hogy közben meg tudom (és ez is benne van a könyvben), hogy a férfiak nagy része kábé öntudatlanul játssza ezeket a játékokat (mert így szocializálódtak) (gondolom, a seggfejek direkt játsszák, de seggfejekkel – szerencsére – kevés dolgom akadt eddig, szóval erről nem tudok írni), és végül is őnekik sem jó egy olyan kapcsolat, ami egyenlőtlen viszonyokon és a megúszáson alapul. (Én elég naiv vagyok, meg bízok az emberek jobbik érzéseiben, és nem akarom elhinni, hogy egy ép lelkű embernek az jó lehet, ha ő úgy erős meg faszagyerek, hogy a másiknak meg közben rossz és elfogy az összes energiája és életkedve.)

Volt egyszer egy barátom, aki az utolsó pillanatban folyton későbbre vagy korábbra tette a találkozásaink időpontját. Ettől majd megőrültem, de gondoltam, talán csak azért, mert én spec. nagyon pontos vagyok, és gondoltam, hogy akkor a pontossághoz való ragaszkodásom biztos azt is jelenti, hogy neurotikus is vagyok, meg kényszeres, meg irányításmániás, meg nem elég spontán és nagyvonalú, meg úgy általában rosszfej és hárpia. Hah. Hát nem. Csak később jöttem rá, hogy pl. ez is egy aranyos játszma: mert hiszen ha szívem hőn vágyott lovagja számára a 2 órára megbeszélt találkozó azt jelenti, hogy valamikor fél 1 és 4 között érkezik, akkor az az én számomra azt jelenti, hogy már délre randira készen állok (mert mi van, ha hirtelen hamarabb ráér a drága, akit nem akarok megvárakoztatni), aztán valószínűleg marhaságokkal töltöm a következő 3+ órát, mert semmi értelmes és komolyabb figyelmet igénylő dologba nem tudok belekezdeni, mert hiszen bármelyik pillanatban megérkezhet szívem szottya. És aztán meg furamód bosszús vagyok, és csak sokkal később jövök rá, hogy azért, mert az én időm és az én magántevékenységeim itt teljesen le lettek szarva. Amit eléggé rossz néven veszek.

Ez női picsogás? Nem.

Mint ebből a könyvből megtudtam, ez is a hétköznapi hímsovinizmus egyik fajtája: a nő idejének (és annak az időnek az értékének) a laza (és bizonyára nem gonoszságból történő) figyelmen kívül hagyása. (Mert a nőnek úgyis az az alapállapota, hogy készenlétben van és nem csinál semmi fontosat, úgyhogy neki úgyis mindegy.)

Szóval ezekről szól ez a könyv. Ezekről az egyenként sokszor észrevehetetlen manipulatív viselkedési formákról, amelyeknek a célja, hogy a férfi legyen hatalmon. És itt sem kell ám gonosz dolgokra meg világuralomra gondolni: ez csak az a szokásos hatalom, ami nagyon sokáig alap és igen kényelmes volt (hogy te tudd jobban, neked legyen igazad, te tehess genyó megjegyzéseket a csajodra mások előtt, neked legyen több szabadidőd, te mehess el otthonról bandázni és sörözni és horgászni, ha eleged van az üvöltő kölykökből, te dönthesd el, mit nézünk a tévében, te mondhasd azt, hogy ez csak hülye női rinya és erről nem akarsz most beszélni és igazából holnap sem, te határozhasd meg az együttlétek idejét és időtartamát és az intimitás mértékét, te hivatkozhass mindig fáradtságra meg a rejtelmes és bizonyára megzabolázhatatlan férfitermészetre, te rendelkezz a pénzzel, te vonhasd ki magad a közös felelősség alól a nagyon fontos családfenntartói munkádra hivatkozva, stb.), és biztos, hogy nehéz megválni ettől a kényelmes léttől. Viszont ezektől a játszmáktól megválni kábé mindenkinek jobb lenne. (És nagyon bírom, hogy a fő szerző – aki férfi – azt mondja, hogy egy csomót tanult a nőtől, akivel együtt él, s aki nem rest folyton felhívni a figyelmét arra, hogy még ő – egy feltehetően igen tudatos és nem nőgyűlölő vagy elnyomáspárti vagy akármilyen férfi – is milyen gyakran él ezekkel a manipulatív eszközökkel.)

Szóval ez egy igen jó és hasznos könyv. Van benne egy kis háttérinfó, sok példa (valós és irodalmi), megoldási javaslatok, meg hivatkozások lehetséges további olvasnivalókra. Ami nincs benne, az az ítélkezés, ami külön jó. Mert bár érthető módon (hm) a hétköznapi hímsovinizmus elszenvedői a nők, azért (ld. fentebb a naiv részt) ez a férfiaknak sem jó, szóval szó sincs arról, hogy minden-férfi-szemét, vagy ilyesmi. Úgyhogy jó. Olvassátok el. Ha van kedvetek. (Fenn van a könyv a MEK-en.)

kaporszakall >!
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Hasznos könyvecske, a nőknek, hogy tudatosítsák, miben disznók a férfiak, a férfiaknak, hogy tudatosítsák, miben disznók.

A mindennapi mikro-macsóimperializmus eszköztárát vonultatja fel, először kategorizálva (a spanyol szerző tollából) – ez kissé száraz, de szükséges, majd (hab a száraztésztán) a tandem magyar tagja egy terápiás naplójegyzettel, és két irodalmi műelemzéssel illusztrálja, mintegy esettanulmányként, az elméleti anyagot.

Úgy gondolom, hogy a kötetben felsorolt ’macsótechnikák’ végső célja leggyakrabban a szabadidőért folytatott küzdelem. Épp ezért egy kapcsolatban a nőknek erre már kezdetben érdemes odafigyelni, és azonnal jelezni, ha a férfi lopni próbálja az idejüket. Az alávetettség tekintetében optimista vagyok; ez szerintem nemzedékről nemzedékre enyhül: anyám végig alávetett helyzetben maradt, feleségem megvívott az egyenlőségért, a lányaimnak pedig – amennyire látom – már nem is nagyon kell vívniuk… (bár lehet, hogy ez csak egyéni szerencse).

A két irodalmi műelemzés különösen tetszett: Shakespeare A makrancos hölgy-e és Az állatok nyelvén tudó juhász c. magyar népmese kerül górcső alá, szellemes (direkt nem írom, hogy feminista) kommentek kíséretében. Szerintem az iskolákban, magyarórán nagyon tanulságos lenne hasonló szempontok szerint elemezni egy-egy irodalmi művet…

A könyv bent van a public domain-ben (mek.oszk.hu) és nem is hosszú: olvassátok…

balazs>!
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

A „patriarchális elnyomás” nevű népszerű konteó eme alapművét eredetileg csak átlapozni terveztem, mígnem a bevezetőben belebotlottam abba a részbe, ahol a szerző (vigyázat, öveket bekapcsolni) hálás köszönetet mond szorgos feminista feleségének, amiért az rendszeresen szembesíti saját himsovinizmusával… Te jó ég, mit állhat ki szegény csóka!? Ezek után már csak férfiszolidaritásból is adtam egy esélyt e mesterműnek.

A bevezetőből egyébként még két fontos dolgot lehet megtudni. Az egyik, hogy a cím eredeti fordítása „mikromacsóságok” lett volna, de a szerzők legnagyobb sajnálatukra megállapították hogy a „macsó” szó itt, az elmaradott Magyarországon még pozitív jelentést hordoz, így elvetették használatát. Sajnálom.

A másik gondolat hogy bárki akiben olvasás közben felmerülne hogy a bemutatott magatartásminták esetleg nőkre is jellemzőek, az súlyosan téved. Mert csak férfiak követik őket „szisztematikusan, egy stratégia részeként”. Oké, azt hiszem világos.

Ezután következik a hétköznapi hímsovinizmus fajtáinak a bemutatása. Ezt egy piramisként kell elképzelni, aminek a csúcsán a gyilkosság és a nemi erőszak található, valahol középen a „szóbeli erőszak” és a „gúny”, és ez alatt jönnek a hétköznapi hímsovinizmus típusai. Kedvenceim a „burkolt hétköznapi hímsovinizmusok”. Ezek annyira burkoltak hogy általában sem a férj nem tudja magáról hogy erőszakot követ el, sem a feleség nem tudja hogy erőszak áldozata. (Még szerencse hogy vannak szociológusok.) Csak egy példa: kedves férfitársaim, ha csöndes, hallgatag típusok vagytok, akkor bizony Ti is a hímsovinizmus bűnébe estetek, mert „a csönd a saját érdekeket érvényesítő uralmi manőver, aki hallgat, rákényszeríti a csöndet partnerére is.”

És így tovább. Számomra döbbenetes volt belegondolni hogy létezik egy szubkultúra ahol ezt az egészet komolyan bírják venni. Ráadásul úgy látszik erre még EU pénz is akad (a kiadást az EU Daphne programja támogatta)…

Még pár ilyen olvasmányélmény és komolyan hinni kezdek a Soros tervben, a háttérhatalomban, meg a gender tanszékek világméretű ősszeesküvésében.

P.S: kapcsolódó karc – vigyázat, a molyon is terjed a nőgyűlölet ! :)))
https://moly.hu/karcok/1627815

P.S. 2: A link sajnos már nem működik… Töröltetni szerették volna az értékelésemet, de végül úgy látszik magukat törölték ;)

7 hozzászólás
virezma>!
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Elég jól megvilágítja a témát, segít tudatosabban rálátni a dolgokra. Sokaknak jót tenne, ha elolvasnák.

ekphrasis>!
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Picurka kis konyv, de meglehetosen tomeny, igy, egyszerre arcba kapni.
Erdekes lehet, hogy heteroek ezt hogy kepesek beilleszteni az eletukbe. Gondolom, akinek ez nem uj, az csak ertekeli a listat, meg hogy egy helyen szinte minden, es ujdonsagot nemigen talal benne, akinek ez meg fenyevekre van, ugysem talal ra. Ha meg megis, akkor felteszem, meg csak a felszint sem karcolja meg, mivel ugyis olyan mely tagadasban van, hogy erre nagyon iciri-piciri esely lenne (mert esely ugye mindig van). [Itt mindvegig csak nonemuekre gondolok, a felreertes elkerulese vegett. Ez nem egy ferfi-issue, mint tudjuk. A feminizmust a nok talaltak ki, mert nem tudnak nyugton ulni a fenekukon a fene nagy jodolgukban.]
Az is erdekes, hogy spanyol-alapu, a konyv masodik reszeben egy spanyol lany (terapias) naplojabol vannak (szanalmas) reszletek. [Van olyan hashtag, hogy ennemertemanoket vagy womenspoorchoices?] [De erdekes, a hashtag itt bezavar. Muha.]
Vicces, de ennek a konyvnek a kapcsan elmerenghetnek, hogy egy ilyen vilagba szuletven nekem volt-e barmilyen eselyem, hogy hetero legyek. Je. (Ugye, hogy nem.)
Mindenkinek gratulalok, akinek nem fordul meg a gyomra olvasas kozben, es lesz szives kuldeni mantrakat, hogy ezt a mennyei allapotot hogy lehet elerni. Thx.
Ja, es hangulyoznam, hogy ez a pamflet itten tenyleg csak a lajtos dolgokkal foglalkozik! Nem felrevezeto a cim.
Szoval azert vontam le egy csillagot, mert vajszivu vagyok ez tenyleg csak egy kis esszecske, meg azert adtam ilyen sokat, mert amugy azert fontos dolog ez. Marmint a nonemueknek. Kellene legyen. Vagy whatever.

Csupera_Kabara>!
Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Nagyon fontos és hasznos könyv, bárcsak több férfitársamhoz eljutna.


Népszerű idézetek

Carmilla>!

    Függetlenül attól, hogy milyen belső késztetés tesz egy férfit szótlanná (a férfiak gyakran azért hallgatnak, mert nem akarják kimutatni, hogy tehetetlennek érzik magukat vagy mert nem tudják, mit válaszoljanak a nő valamilyen velük szemben támasztott követelményére), a csönd a saját érdekeket érvényesítő uralmi manőver: aki hallgat, rákényszeríti a csöndet partnerére is. Csöndben maradni több, mint nem tudni beszélni: a férfi nem érzi kötelezve magát arra, hogy beszéljen, vagy magyarázatokkal szolgáljon, vagy információkkal lássa el partnerét (miközben tőle megköveteli, hogy nyitott könyv legyen előtte). Mindezt csak az engedheti meg magának, akinek hatalma van. Ily módon a csönd a párbeszéd hiányát erőlteti a kapcsolatra, és arra kényszeríti a nőt, hogy ő töltse ki az így keletkezett kommunikációs űrt. A nőnek ki kell találnia, mit érez és gondol a férfi, és körülötte kell, hogy forogjon a figyelme, nehogy elszalassza a ritka pillanatokat, amikor a férfi elérhető. A nő ebbéli igyekezetét a férfi gyakran üldözésként éli meg, és tagadja, hogy ennek oka az ő magatartásában rejlene. (Travis, 1992)

52. oldal (HCM, 2006)

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

1 hozzászólás
virezma>!

A szexizmus, csakúgy mint a rasszizmus vagy a nacionalizmus, romboló hatású (sőt talán ezeknél is jobban áthatja a mindennapi személyes kapcsolatokat) nemcsak a diszkriminált csoportra nézve, hanem arra a közösségre is, amely a saját csoport mértéktelen túlbecsülésén és az idegen csoport iránti megvetés alapján definiálja önmagát.

11. oldal

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Kapcsolódó szócikkek: szexizmus
Carmilla>!

A nyilvánvaló tagadása
    A férfi nyilvánvaló dolgok tagadása révén ébreszt kétségeket a másik félben saját ítélőképessége felől. Ez a taktika a pszichológiai irodalomban „megőrjítés” néven is ismert. Ennek szinte már karikatúraszerű példája, amikor a feleség in flagranti találja a férjet, aki tagadja a nyilvánvaló helyzetet.

62. oldal (HCM, 2006)

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Kapcsolódó szócikkek: ítélőképesség · pszichológia · tagadás · taktika
4 hozzászólás
Carmilla>!

[…] Így válik a haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus a nők gondozói képességével való visszaéléssé, hiszen ennek révén a nők rovására növekszik a férfiak életminősége, anélkül hogy az utóbbiak (vagy a patriarchális kultúra) különösebb elismerésben részesítené a nőket ezért. Több, az egészség és a társadalmi nemi szerepek, illetve a párkapcsolatok összefüggését vizsgáló kutatás rámutatott már erre az egyenlőtlenségre. Ezek szerint a férfiak nemcsak több szabadidővel rendelkeznek (Álvaro, 1996)*, hanem pszichikai és testi egészségük is növekszik a házasság ideje alatt, miközben a nőké csökken (Doyal, 1996).

70. oldal (HCM, 2006)

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Kapcsolódó szócikkek: házasság · szabadidő
Carmilla>!

Gyakran hallani, hogy a férfiaknak nehezükre esik az intimitás megteremtése. Ez igaz is, ám ugyanannyira igaz az, hogy az intimitás elkerülése a férfiak által nap mint nap használt uralmi eszköz. „Az intimitás hiányának megteremtése” címszó alatt a távolságtartás manővereit gyűjtöttük össze. A férfi inkább megakadályozza a kapcsolat elmélyülését, semmint vállalná annak veszélyét, hogy elveszítse hatalmát és ki legyen szolgáltatva a nőnek, aki általában otthonosabban mozog a bensőséges kapcsolatokban (Weingarten, 1991).

51. oldal (HCM, 2006)

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Kapcsolódó szócikkek: intimitás
1 hozzászólás
Carmilla>!

Az intim tér megszállása kívülállók bevonásával
A férfi folyamatosan barátokkal, tévével, megbeszélésekkel vagy egyéb aktivitásokkal tölti ki a kapcsolat színterét. E manőver révén a minimumra csökken, vagy megszűnik létezni az intim tér. Néha még az a vád is kíséri, hogy a nő „nem eléggé társasági lény”.

55. oldal (HCM, 2006)

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak

Semper_Vivum>!

„A társadalmi normák szerint a férfinak nemcsak ahhoz van joga, hogy a nő szeresse, törődjön vele és gondoskodjon szükségletei kielégítéséről, hanem ahhoz is, hogy ezt kizárólag önmagára tartsa érvényesnek, és a nőtől megtagadja. Így a férfi ki tudja használni az életerőt, amit a nő hoz a kapcsolatba, társadalmi hatalmat nyer általa, és továbbra is uralkodni tud a nőn annak köszönhetően, hogy felhalmozza magának és visszaél a tőle elorzott energiával, amiért ő nem ad cserébe semmit.”*

* A. Jónasdóttir – A szeretet hatalma. (1993)
Gondolatok a modern patriarchális társadalom elméletéről.

S. 69

Luis Bonino – Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak


Hasonló könyvek címkék alapján

Tisza Kata: Most.
Herman Judit (szerk.): Miért marad???
Bucsi Mariann: Ébredés
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében?
Terék Anna: Halott nők
Morvai Krisztina: Terror a családban
Louise Rachel Snyder: Láthatatlan sérülések
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak
Lundy Bancroft – Jay G. Silverman – Daniel Ritchie: Lehet-e jó apa a bántalmazó?