Vermeer ​kettős élete 85% 24 csillagozás

Igazán élvezetes olvasmány, szinte fordulatos kalandregény annak is, aki nem nagyon ért a festészethez. Nem annyira konkrét művekről van benne szó, inkább olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi alapján ítéltetik meg egy műalkotás, ki számít divatos művésznek és ki nem, vajon hihetünk-e a számtalan ítésznek, szakértőnek, akik a véleményünket formálják? Kár, hogy a dokumentarista narráció nem egészült ki az ominózus képek látványával, ez emelte volna a könyv értékét.

Miközben olvastam, végig azon tűnödtem, hogy Han van Meegeren holland festő, festményhamisító élettörténete igazán filmvászonra kívánkozik, hiszen nem csak a történet brilliáns (klasszikusan az a story, amire azt mondják, hogy az élet írja a legjobb történeteket), izgalmas művészettörténeti és művészetélvezeti kérdéseket is felvet, például, hogy milyen bizonyossággal állítható egy hirtelen, a semmiből előbukkanó képről, hogy az egy adott nagy művész eddig nem ismert alkotása? Aztán kiderült, hogy 2019-ben készült is amerikai film a történetből, A megtévesztés művészete (The last Vermeer) címmel, ám vetítésébe a Covid bezavart.
A könyv igazán érdekes dokumentumregény, sok érdekes infóval, a szerkezetét viszont nem szerettem. Belekap valamibe, majd továbbugrik egy másik témára, majd vissza, sok az ismétlés is, és néha nehezen követtem a neveket is. Érdekesek voltak a Proustról és Göringről szóló epizódok, és szuper izgalmas volt az első hamisítványok elkészítése.

Dokumentumregény a földkerekség legnagyobb festményhamisítójáról nem csak arról. – A tények tökéletes megvilágításával, a hamisítás körülményeinek és a tett alkotóelemeinek teljes bemutatásával. Természetszerűleg e tárgykörhöz tartozó művészettörténeti tudnivalókkal, sőt, irodalomtörténeti és történelmi vonatkozásokkal. Mindezen a szerzői fogások vezettek ahhoz, hogy a könyvet egyvégtében, az elsőtől az utolsó oldalig, egy szuszra sikerült végigolvasnom: Kíváncsivá tett, lebilincselt és Vermeer rajongóvá avatott.

Izgalmas és érdekfeszítő könyv volt! Mivel amúgyis szeretem Vermeert, ezért pont jó volt egy kicsit beleásnom magam a történetbe – és a jelenkori dokumentum is számomra pontos volt és izgalmas. Ahhoz képest, hogy nem regény, faltam a sorokat.
Csak azt sajnálom, hogy a felsorolt műalkotásokhoz nincs egy képjegyzék.

Dokumentarista jellegű regény, kevés narratívával. Sokszor inkább úgy éreztem, hogy egy művészettörténet tankönyvet olvasok, csak a képek hiányoztak a könyvből. Mégis, a történet lebilincselő. VM-et mondjuk én nem kedveltem meg annyira, mint amennyire Guarnieri megkedvelni tűnik, de érdekes ez a nézőpont.
Mégis, kicsit darabos, szétesett hatású a teljes mű, bár azért elolvasásra határozottan ajánlom.

Dokumentumregény arról, hogyan készített több hamis Vermeer festményt egy lecsúszott holland festő azon okból, hogy kritikusait megszégyenítse és egyben páratlan tehetségének is elismerést szerezzen. Azt hiszem ezekkel a szavakkal lehet leírni a lényegét a könyvnek.
Mindazonáltal a híres/hírhedt személyiségek életébe is bepillantást enged az író. (pl: Proust, Göring) magáról Vermeer-ről és az ő életéről csak rövid említést tesz, ami minden bizonnyal betudható annak, hogy életének nagy része homályban maradt. Persze ettől még fájón hiányoltam, hogy többet megtudjak a hátteréről, mivel az egyik kedvenc festményem a Leány gyöngy fülbevalóval az ő egyik legkitűnőbb alkotása.
Maga a könyv nagyon lekötötte a figyelmemet, a fordulatok megleptek, bár VM halálának oka valahogy kiszámítható volt. Nagyon szerteágazó, részletes és kifinomult írás volt.

A könyv érdekes, nagyon jó volt olvasni a különbféle színekről, a festési technikákról és a hamisításról. Kérdés ugyan felmerült bennem, hogy ez mennyire valid, de a könyv és a történet vitt magával.

Szerintem jó könyv, de tényleg sok benne a művészettörténet, de ez csak még hitelesebbé teszi a történetet.

Volt szerencsém több Vermeer festményt élőben, eredetiben látni – lenyűgözőek. Egyik kedvenc festőm, így nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet. Fordulatos, izgalmas, érdekes, az pedig külön pikáns, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel az író.