Vermeer ​kettős élete 24 csillagozás

Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1930-as években egy kisiklott életű holland festő, Han van Meegeren – akit a műkritikusok lenéznek, mert az avantgárd korában hagyományos képeket fest – Vermeer bőrébe bújva próbál bosszút állni bírálóin. Tökéletes technikai felkészültséggel alkotja meg a 17. századi mester „elveszett” műveit, majd műkereskedőként eladásra kínálja őket, a neves szakértők pedig sorra esnek bele a csapdába: hiteles Vermeer-műnek nyilvánítják a hamisítványokat. Ám 1945-ben a történet váratlan fordulatot vesz: az egyik kép Hermann Göring gyűjteményéből kerül elő, s Van Meegerent felelősségre vonják, amiért Vermeer remekművét, Hollandia nemzeti kincsét az ellenség kezére játszotta. A töredelmes vallomás beláthatatlan következményekkel járna – de van-e más kiút a hamisító számára? Az olasz szerző nagy tárgyi tudással, érzékenyen rekonstruálja ezt a meglepő fordulatokkal teli, igaz történetet, s közben a művészetkedvelő olvasóval együtt töpreng el a műalkotások értékének viszonylagosságáról, az emberi… (tovább)

>!
Geopen, Budapest, 2008
260 oldal · ISBN: 9789639765368 · Fordította: Todero Anna

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Igazán élvezetes olvasmány, szinte fordulatos kalandregény annak is, aki nem nagyon ért a festészethez. Nem annyira konkrét művekről van benne szó, inkább olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi alapján ítéltetik meg egy műalkotás, ki számít divatos művésznek és ki nem, vajon hihetünk-e a számtalan ítésznek, szakértőnek, akik a véleményünket formálják? Kár, hogy a dokumentarista narráció nem egészült ki az ominózus képek látványával, ez emelte volna a könyv értékét.

Francesca >!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Miközben olvastam, végig azon tűnödtem, hogy Han van Meegeren holland festő, festményhamisító élettörténete igazán filmvászonra kívánkozik, hiszen nem csak a történet brilliáns (klasszikusan az a story, amire azt mondják, hogy az élet írja a legjobb történeteket), izgalmas művészettörténeti és művészetélvezeti kérdéseket is felvet, például, hogy milyen bizonyossággal állítható egy hirtelen, a semmiből előbukkanó képről, hogy az egy adott nagy művész eddig nem ismert alkotása? Aztán kiderült, hogy 2019-ben készült is amerikai film a történetből, A megtévesztés művészete (The last Vermeer) címmel, ám vetítésébe a Covid bezavart.
A könyv igazán érdekes dokumentumregény, sok érdekes infóval, a szerkezetét viszont nem szerettem. Belekap valamibe, majd továbbugrik egy másik témára, majd vissza, sok az ismétlés is, és néha nehezen követtem a neveket is. Érdekesek voltak a Proustról és Göringről szóló epizódok, és szuper izgalmas volt az első hamisítványok elkészítése.

Goofry>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Dokumentumregény a földkerekség legnagyobb festményhamisítójáról nem csak arról. – A tények tökéletes megvilágításával, a hamisítás körülményeinek és a tett alkotóelemeinek teljes bemutatásával. Természetszerűleg e tárgykörhöz tartozó művészettörténeti tudnivalókkal, sőt, irodalomtörténeti és történelmi vonatkozásokkal. Mindezen a szerzői fogások vezettek ahhoz, hogy a könyvet egyvégtében, az elsőtől az utolsó oldalig, egy szuszra sikerült végigolvasnom: Kíváncsivá tett, lebilincselt és Vermeer rajongóvá avatott.

elzazi>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Izgalmas és érdekfeszítő könyv volt! Mivel amúgyis szeretem Vermeert, ezért pont jó volt egy kicsit beleásnom magam a történetbe – és a jelenkori dokumentum is számomra pontos volt és izgalmas. Ahhoz képest, hogy nem regény, faltam a sorokat.
Csak azt sajnálom, hogy a felsorolt műalkotásokhoz nincs egy képjegyzék.

tibber>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Dokumentarista jellegű regény, kevés narratívával. Sokszor inkább úgy éreztem, hogy egy művészettörténet tankönyvet olvasok, csak a képek hiányoztak a könyvből. Mégis, a történet lebilincselő. VM-et mondjuk én nem kedveltem meg annyira, mint amennyire Guarnieri megkedvelni tűnik, de érdekes ez a nézőpont.
Mégis, kicsit darabos, szétesett hatású a teljes mű, bár azért elolvasásra határozottan ajánlom.

StAngela>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Dokumentumregény arról, hogyan készített több hamis Vermeer festményt egy lecsúszott holland festő azon okból, hogy kritikusait megszégyenítse és egyben páratlan tehetségének is elismerést szerezzen. Azt hiszem ezekkel a szavakkal lehet leírni a lényegét a könyvnek.
Mindazonáltal a híres/hírhedt személyiségek életébe is bepillantást enged az író. (pl: Proust, Göring) magáról Vermeer-ről és az ő életéről csak rövid említést tesz, ami minden bizonnyal betudható annak, hogy életének nagy része homályban maradt. Persze ettől még fájón hiányoltam, hogy többet megtudjak a hátteréről, mivel az egyik kedvenc festményem a Leány gyöngy fülbevalóval az ő egyik legkitűnőbb alkotása.
Maga a könyv nagyon lekötötte a figyelmemet, a fordulatok megleptek, bár VM halálának oka valahogy kiszámítható volt. Nagyon szerteágazó, részletes és kifinomult írás volt.

Henche>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

A könyv érdekes, nagyon jó volt olvasni a különbféle színekről, a festési technikákról és a hamisításról. Kérdés ugyan felmerült bennem, hogy ez mennyire valid, de a könyv és a történet vitt magával.

ditke3>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Szerintem jó könyv, de tényleg sok benne a művészettörténet, de ez csak még hitelesebbé teszi a történetet.

szean>!
Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Volt szerencsém több Vermeer festményt élőben, eredetiben látni – lenyűgözőek. Egyik kedvenc festőm, így nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet. Fordulatos, izgalmas, érdekes, az pedig külön pikáns, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel az író.


Népszerű idézetek

Goofry>!

Vermeer korai művein a nők prostituáltak, kerítőnők, részeg szolgálók, házasságtörő asszonyok, katonák csábításának engedő lányok. Proustnak immár meggyőződése volt, hogy Vermeer nem csak azért választotta ezeket a témákat, mert tiszteletben akarta tartani a korabeli ikonográfiát, hanem azért is, mert önmagára kívánt utalni velük. Egyfajta rejtett önéletrajzon dolgozott: eltemetett, homályos és titkos énjének tükörképét akarta megfesteni. Éppúgy, ahogyan Proust is eljárt könyveinek szereplőivel – és a narrátorral, Marcellel. Az irodalomban ezt „transzpozíciós elvnek” nevezik. De a festészet is kombinatív művészet. Analogikus, metaforikus. Utalásokkal és jelképekkel teli, mint a pszichológia.

104. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

És, ami a leghihetetlenebb: ezek a kontárok bitorolják a döntés végtelen hatalmát, ők nyilvánítják ki, van-e egy műnek esztétikai értéke. Ezeknek az arrogáns, hazug képmutatóknak a nevetséges véleményétől függ a művészek sorsa. Hitvány bűntársaikkal, a galériatulajdonosokkal együtt a kritikusok építik fel vagy rombolják le egy művész karrierjét: egy-egy festőt felemelnek és divatossá tesznek, miközben másik százat – akiknek a munkája semmivel sem rosszabb, mint a védenceiké – könyörtelenül megsemmisítenek. És ráadásul úgy tűnik, semmiféle bírálat nem hat rájuk, hiszen bármekkora szarvashibát követnek el is, a hírnevükön sosem esik csorba.

36-37. oldal

elzazi>!

Az előtte álló nap a szemlélődésé. És a megszabadulásé – mert csakis a művészet szabadíthat meg a káosztól, a tékozlástól és a nyomorúságtól. Ezért nem létezik a jövő. Nem létezik a világ. Nem létezik a való élet. Csak a könyv van, és a könyv sokkal igazabb, mint a valóság. Mert a való élet sokkal rosszabbul van felépítve, mint egy jó regény.

110. oldal, 9. fejezet

Cicu>!

Tény, hogy VM még mindig olyan törékeny, vékony testalkatú volt, mint kamaszkorában. Első pillantásra akár sebezhetőnek, védtelennek is tarthatta az ember. Tekintete viszont tiszta volt, áttetsző és kifürkészhetetlen – de ugyanakkor éles, mint a kés. Félénk, de egyben arrogáns tekintet. Ismerősei egy idő után csodálkozva állapították meg, hogy van valami rejtélyes abban az üres távolba tekintő szempárban, valami ironikus, majdnem szarkasztikus. A mélységes keserűség és az erkölcsi felsőbbrendűség kifejeződése.

45. oldal

lauranne>!

Ami Catharinát illeti, egy évvel idősebb volt Vermeernél, pedig a festő bizonyára ismerte Karel van Mandel intelmét: egy művésznek legalább tíz évvel fiatalabb lányt kell feleségül vennie.

54. oldal (Geopen, 2008)

Cicu>!

VM tisztában volt azzal, milyen heves vita tárgyát képezi Vermeer ifjúkora, és úgy döntött, kihasználja a helyzetet. Ő lesz az, aki kitölti a réseket, ő teremti meg Vermeer művészi életének azt a részét, amelyről oly sok műkritikus képzeleg. Amikor ugyanis a delfti mesterről volt szó, a művészettörténészek úgy gondolták, övék a pálya, s nyugodtan szabad folyást engedhetnek kimeríthetetlen képzeletüknek. Ennek pedig az volt az oka, hogy Vermeer képeinek attribúciója körül hosszas vita folyt, műveinek időrendje csupán többé-kevésbé hihető feltevések eredményeként állt össze, és életrajzának nagy részét is teljes homály fedte.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Zöllner: Leonardo da Vinci összes festménye és rajza
Daniel Arasse: Leonardo
Dávid Katalin: Masaccio
Szabó György (szerk.): A futurizmus
Híres festők 130. – Olasz primitív festészet
Eperjessy László (szerk.): Modigliani
Urbach Zsuzsa: Mantegna, Bellini, Giorgione
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
Czére Andrea: Giandomenico Tiepolo
Renato Guttuso: A festő műhelye