Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vermeer kettős élete 24 csillagozás
Az 1930-as években egy kisiklott életű holland festő, Han van Meegeren – akit a műkritikusok lenéznek, mert az avantgárd korában hagyományos képeket fest – Vermeer bőrébe bújva próbál bosszút állni bírálóin. Tökéletes technikai felkészültséggel alkotja meg a 17. századi mester „elveszett” műveit, majd műkereskedőként eladásra kínálja őket, a neves szakértők pedig sorra esnek bele a csapdába: hiteles Vermeer-műnek nyilvánítják a hamisítványokat. Ám 1945-ben a történet váratlan fordulatot vesz: az egyik kép Hermann Göring gyűjteményéből kerül elő, s Van Meegerent felelősségre vonják, amiért Vermeer remekművét, Hollandia nemzeti kincsét az ellenség kezére játszotta. A töredelmes vallomás beláthatatlan következményekkel járna – de van-e más kiút a hamisító számára? Az olasz szerző nagy tárgyi tudással, érzékenyen rekonstruálja ezt a meglepő fordulatokkal teli, igaz történetet, s közben a művészetkedvelő olvasóval együtt töpreng el a műalkotások értékének viszonylagosságáról, az emberi… (tovább)
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Igazán élvezetes olvasmány, szinte fordulatos kalandregény annak is, aki nem nagyon ért a festészethez. Nem annyira konkrét művekről van benne szó, inkább olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi alapján ítéltetik meg egy műalkotás, ki számít divatos művésznek és ki nem, vajon hihetünk-e a számtalan ítésznek, szakértőnek, akik a véleményünket formálják? Kár, hogy a dokumentarista narráció nem egészült ki az ominózus képek látványával, ez emelte volna a könyv értékét.
Miközben olvastam, végig azon tűnödtem, hogy Han van Meegeren holland festő, festményhamisító élettörténete igazán filmvászonra kívánkozik, hiszen nem csak a történet brilliáns (klasszikusan az a story, amire azt mondják, hogy az élet írja a legjobb történeteket), izgalmas művészettörténeti és művészetélvezeti kérdéseket is felvet, például, hogy milyen bizonyossággal állítható egy hirtelen, a semmiből előbukkanó képről, hogy az egy adott nagy művész eddig nem ismert alkotása? Aztán kiderült, hogy 2019-ben készült is amerikai film a történetből, A megtévesztés művészete (The last Vermeer) címmel, ám vetítésébe a Covid bezavart.
A könyv igazán érdekes dokumentumregény, sok érdekes infóval, a szerkezetét viszont nem szerettem. Belekap valamibe, majd továbbugrik egy másik témára, majd vissza, sok az ismétlés is, és néha nehezen követtem a neveket is. Érdekesek voltak a Proustról és Göringről szóló epizódok, és szuper izgalmas volt az első hamisítványok elkészítése.
Dokumentumregény a földkerekség legnagyobb festményhamisítójáról nem csak arról. – A tények tökéletes megvilágításával, a hamisítás körülményeinek és a tett alkotóelemeinek teljes bemutatásával. Természetszerűleg e tárgykörhöz tartozó művészettörténeti tudnivalókkal, sőt, irodalomtörténeti és történelmi vonatkozásokkal. Mindezen a szerzői fogások vezettek ahhoz, hogy a könyvet egyvégtében, az elsőtől az utolsó oldalig, egy szuszra sikerült végigolvasnom: Kíváncsivá tett, lebilincselt és Vermeer rajongóvá avatott.
Izgalmas és érdekfeszítő könyv volt! Mivel amúgyis szeretem Vermeert, ezért pont jó volt egy kicsit beleásnom magam a történetbe – és a jelenkori dokumentum is számomra pontos volt és izgalmas. Ahhoz képest, hogy nem regény, faltam a sorokat.
Csak azt sajnálom, hogy a felsorolt műalkotásokhoz nincs egy képjegyzék.
Dokumentarista jellegű regény, kevés narratívával. Sokszor inkább úgy éreztem, hogy egy művészettörténet tankönyvet olvasok, csak a képek hiányoztak a könyvből. Mégis, a történet lebilincselő. VM-et mondjuk én nem kedveltem meg annyira, mint amennyire Guarnieri megkedvelni tűnik, de érdekes ez a nézőpont.
Mégis, kicsit darabos, szétesett hatású a teljes mű, bár azért elolvasásra határozottan ajánlom.
Dokumentumregény arról, hogyan készített több hamis Vermeer festményt egy lecsúszott holland festő azon okból, hogy kritikusait megszégyenítse és egyben páratlan tehetségének is elismerést szerezzen. Azt hiszem ezekkel a szavakkal lehet leírni a lényegét a könyvnek.
Mindazonáltal a híres/hírhedt személyiségek életébe is bepillantást enged az író. (pl: Proust, Göring) magáról Vermeer-ről és az ő életéről csak rövid említést tesz, ami minden bizonnyal betudható annak, hogy életének nagy része homályban maradt. Persze ettől még fájón hiányoltam, hogy többet megtudjak a hátteréről, mivel az egyik kedvenc festményem a Leány gyöngy fülbevalóval az ő egyik legkitűnőbb alkotása.
Maga a könyv nagyon lekötötte a figyelmemet, a fordulatok megleptek, bár VM halálának oka valahogy kiszámítható volt. Nagyon szerteágazó, részletes és kifinomult írás volt.
Népszerű idézetek
Vermeer korai művein a nők prostituáltak, kerítőnők, részeg szolgálók, házasságtörő asszonyok, katonák csábításának engedő lányok. Proustnak immár meggyőződése volt, hogy Vermeer nem csak azért választotta ezeket a témákat, mert tiszteletben akarta tartani a korabeli ikonográfiát, hanem azért is, mert önmagára kívánt utalni velük. Egyfajta rejtett önéletrajzon dolgozott: eltemetett, homályos és titkos énjének tükörképét akarta megfesteni. Éppúgy, ahogyan Proust is eljárt könyveinek szereplőivel – és a narrátorral, Marcellel. Az irodalomban ezt „transzpozíciós elvnek” nevezik. De a festészet is kombinatív művészet. Analogikus, metaforikus. Utalásokkal és jelképekkel teli, mint a pszichológia.
104. oldal
És, ami a leghihetetlenebb: ezek a kontárok bitorolják a döntés végtelen hatalmát, ők nyilvánítják ki, van-e egy műnek esztétikai értéke. Ezeknek az arrogáns, hazug képmutatóknak a nevetséges véleményétől függ a művészek sorsa. Hitvány bűntársaikkal, a galériatulajdonosokkal együtt a kritikusok építik fel vagy rombolják le egy művész karrierjét: egy-egy festőt felemelnek és divatossá tesznek, miközben másik százat – akiknek a munkája semmivel sem rosszabb, mint a védenceiké – könyörtelenül megsemmisítenek. És ráadásul úgy tűnik, semmiféle bírálat nem hat rájuk, hiszen bármekkora szarvashibát követnek el is, a hírnevükön sosem esik csorba.
36-37. oldal
Az előtte álló nap a szemlélődésé. És a megszabadulásé – mert csakis a művészet szabadíthat meg a káosztól, a tékozlástól és a nyomorúságtól. Ezért nem létezik a jövő. Nem létezik a világ. Nem létezik a való élet. Csak a könyv van, és a könyv sokkal igazabb, mint a valóság. Mert a való élet sokkal rosszabbul van felépítve, mint egy jó regény.
110. oldal, 9. fejezet
Tény, hogy VM még mindig olyan törékeny, vékony testalkatú volt, mint kamaszkorában. Első pillantásra akár sebezhetőnek, védtelennek is tarthatta az ember. Tekintete viszont tiszta volt, áttetsző és kifürkészhetetlen – de ugyanakkor éles, mint a kés. Félénk, de egyben arrogáns tekintet. Ismerősei egy idő után csodálkozva állapították meg, hogy van valami rejtélyes abban az üres távolba tekintő szempárban, valami ironikus, majdnem szarkasztikus. A mélységes keserűség és az erkölcsi felsőbbrendűség kifejeződése.
45. oldal
VM tisztában volt azzal, milyen heves vita tárgyát képezi Vermeer ifjúkora, és úgy döntött, kihasználja a helyzetet. Ő lesz az, aki kitölti a réseket, ő teremti meg Vermeer művészi életének azt a részét, amelyről oly sok műkritikus képzeleg. Amikor ugyanis a delfti mesterről volt szó, a művészettörténészek úgy gondolták, övék a pálya, s nyugodtan szabad folyást engedhetnek kimeríthetetlen képzeletüknek. Ennek pedig az volt az oka, hogy Vermeer képeinek attribúciója körül hosszas vita folyt, műveinek időrendje csupán többé-kevésbé hihető feltevések eredményeként állt össze, és életrajzának nagy részét is teljes homály fedte.
47. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Frank Zöllner: Leonardo da Vinci összes festménye és rajza ·
Összehasonlítás - Daniel Arasse: Leonardo ·
Összehasonlítás - Dávid Katalin: Masaccio ·
Összehasonlítás - Szabó György (szerk.): A futurizmus ·
Összehasonlítás - Híres festők 130. – Olasz primitív festészet ·
Összehasonlítás - Eperjessy László (szerk.): Modigliani ·
Összehasonlítás - Urbach Zsuzsa: Mantegna, Bellini, Giorgione ·
Összehasonlítás - Tüskés Tibor: Testvérmúzsák ·
Összehasonlítás - Czére Andrea: Giandomenico Tiepolo ·
Összehasonlítás - Renato Guttuso: A festő műhelye ·
Összehasonlítás