Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük.
De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket.
„Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval.”
Péterfy-Novák Éva
Lugosi Viktória 1962-ben született Budapesten. Író, újságíró. Két regény, az Ajvé (2000) és a Dafke (2009), valamint egy meseregény, a Hümmögő (2002) szerzője. Ez utóbbi megjelenésének évében elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.
Vándorhomár 80 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 5
Várólistára tette 53
Kívánságlistára tette 40
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Az idei év szépprózatermését böngészgetve én bizony két csoportra osztottam a választékot. (Aki most azt hiszi, az ”el fogom olvasni” és a „nem fogom elolvasni” csoportokról van szó, akkor téved, sőt mégcsak nem is a „tetszett”/”nem tetszett”-ről) Regények és novellák. Ha tehetem, először mindig inkább a regényeket olvasom el. Lugosi Viktória neve nekem nem igazán mondott semmit, a kötet címe sem volt nagyon figyelemfelkeltő, de szerencsére mégis észrevettem.
A regény főhősei öten vannak, külön-külön fejezetet kaptak, de persze akadnak összefonódások. Az első részben Arnold kerül középpontba, akinek a rendszerváltás előtt jólmenő varrodája/butikja volt, ha „jó időben lett volna, jó helyen”, ha helyesen dönt, akkor most nem pusztán egy zöldséges lenne. A következő blokk középpontjában Bori áll (aki egyébként Arnold gyerekkori barátjának, Péternek az élete párja), aki épp az apja temetésére készül, anyja beteg, munkáját elveszti.
A harmadik fejezetnél kicsit meglepődtem, mert addig Arnold, Péter, Bori (illetve Péter anyja, Aliz) az események szereplői, akikről mint mondottam, kiderültek a kapcsoldási pontok. Aztán egyszer csak belép János, (akinek szintén szívszaggató a története, és akár önállóan megállná a helyét, csakúgy, mint a többi főhősé), de zavart, hogy nem tudom őt hová tenni. Folyamatosan azon kattogott az agyam, kihez, vajon melyik főhőshöz kapcsolható. Aztán persze a válasz megérkezett, és Lizánál sem volt semmiféle ilyen jellegű probléma (ő Arnold szomszédja, Bori barátnője). A viszonylag rövid zárórészben, amelynek főszereplője az Alzheimer-kórral küzdő Aliz (ahogy már említettem, Péter anyja), Akinek addig még nem sikerült összerakni a különböző részek mozaikdarabkáit, mostanra egészen biztosan összeállnak, valamint megoldódik egy rejtély (vagy egy probléma) is.
Így ezt visszaolvasva, nem gondolnám, hogy nagyon bizalomgerjesztőnek tűnik elsőre ez az olvasmány, pedig higgyétek el, hogy nagyon ígéretes darab. El is kezdhetnék akár ömlengeni is, sorolhatnám a szöveg, a cselekmény, a stílus jó tulajdonságait, de én inkább csak ennyit mondok: többszörolvasós.
Óriási segítséget jelent a Molyon, hogy nem elszigetelten olvasok. Ha nem tudok egy könyvvel együttműködni, mindig keresem a hiba okát. @olvasóbarát és @pepege segített rátalálni a magyarázatra. Előbbi említette a riportszerűséget. Ez volt a kulcs.
Nem szeretem, ha egy könyvtől (vagy bárkitől) olyasmit várnak el, amit nem tud/nem kíván nyújtani. És fordítva, az értékeit a szándékával együtt utasítják el.
Vagyis ha nem találok rá a vonatkoztatási rendszerre, csak zavarkolódok a fejemben, hogy mihez is mérten van nekem bajom a szöveggel.
És valóban: néha tényleg ilyennek érzem az újságok riportjait. Azok persze azért jelenhetnek meg, mert minősített eseteket tárgyalnak: sok, tipikus és erős eseményt dolgoznak fel egy helyszínhez vagy egy sorshoz kapcsolódva. Terjedelmi korlátok miatt természetesen mindezt zanzásítva. Ehhez a halmazhoz képest kellene értelmezni a Vándorhomárt – csak hát mégsem lehet, mert az 5 oldalas riport és a 320 oldal könyv között nem lehet csak mennyiségileg különbség. Márpedig itt az lett: így hiányolom én is a mélységet belőle, és tartom túlzsúfoltnak.* @cseri írja még, hogy „az író mintha saját magát igyekezett volna túllicitálni”. Tudom, hogy az élet néhányaknak igencsak megméri a csapásokat. Azt is tudom, hogy egy mű keretei között lehet túlozni. Nekem leginkább a zanzával van bajom. Csak úgy elsorolódik a sok élet sok mindene. Tetejében még ezek között a sok mindenek között sincs igazi átfedés. Úgy értem, hogy az egyes életszakaszokban nem igazán jelennek meg utalások a többire, nem szervesül egy életté a sok-sok szakasz. Hiteltelen és fárasztó lett a végeredmény. Az íróval kapcsolatban egyértelműen az a kérdés, hogy képes-e lassabb, elmélyültebb életrajzokat írni.**
*https://moly.hu/hozzaszolasok/10037342
** És persze azért is jó a Moly, mert nem egy értékelésből kiderül, hogy többeknek meg éppenhogy ez a hiteles, és ez vált ki érzelmeket…
Nyomorpornó, jutott eszembe sajnos erről a könyvről. Olyan, mint azok a bizonyos energiavámpír ismerősök, akiknek mindig minden szar, kizárólag erről tudnak beszélni, míg végül az ember inkább feltűnés nélkül átmegy az utca túloldalára, csak nehogy véletlenül beszélni kelljen vele. Nem mintha azt várnám, hogy rózsaszín legyen az irodalom, de itt az író mintha saját magát igyekezett volna túllicitálni, hogy minden egyes szereplőnek mennyi elviselhetetlen csapás jutott az életben. Bátorkodom finoman megjegyezni, hogy bár az élet szar, lehet, hogy ennél picit mégis jobb. Ahol ennyi tragédia van, az biztos nagyon szépirodalmi és mély, gondolná az ember, de valahol az egész annyira felszínes. Nincs lélektaniság, jellemrajzok, lényegében közhelyekből építkezik, és tulajdonképpen az egész arról szól, hogy megdöntsük az egy főre jutó csapások számát, ezeket kell elsorolni a könyvben, de én nem tehetek róla, ettől a közepénél egyszerűen már ideges lettem.
Öt szereplő nézőpontjából a rendszerváltás környékének története. Szeretem a többoldalú megközelítéseket, különböző élethelyzeteket, átélt tapasztalatokat, ez a kötet mégsem tetszett maradéktalanul. Társadalmi keresztmetszetet igyekszik adni az író, zöldséges, banktisztviselő, orvos, szamizdatokat sokszorosító tanár, diplomás háztartásbeli, meleg balett-táncos, kisstílű szélhámos, Down-szindrómás, Alzheimer-kóros és zsidó család is szerepel benne. A szereplők egymással is különböző mélységű kapcsolatban állnak, sok a félárva, féltestvér. Minden szereplő olyan sok gonddal és problémával küzd, hogy az már kicsit sok és számomra valahogyan hitelteleníti a történetüket.
Azért nehéz erről a regényről értékelést írni, mert túl eseménydús és viszonylag sok szereplős. Érdekes, mivel szinte általam átélt korszakot ábrázol leszámítva egy-két korábbi részt. A Kádár-korszak vége, a rendszerváltás, az azt követő korai évek mind belém vésődtek a könyvbeli idősíkok közül. Nem volt még túl jó világ mégis szeretem az ehhez fogható történeteket… Úgy általában szeretem az emberi sorsokról szóló meséket, habár ez a könyv fiktív mégis nagyon életszagú az egész. Tipikusan olyan kor volt a kilencvenes évek eleje, aki jókor volt jó helyen, az nagyot szakíthatott, ment az ügyeskedés, a lenyúlás. Tudok több példáról a környezetemben… Lugosi Viktória megpróbál pár sorsot felvillantani, amelyek a korabeli tipikus jellemzőkkel és korképpel bírtak. Mindezt olvasmányos stílusban, gördülékenyen és jó mesélő kedvvel előadva. A történetek mellett tehát a stílus megfogott. Ha nem is egy hajszálpontos szociografikus írás, de hű képet mutat az adott évtizedekről. Megadom rá az ötöst, (4,7). Köszi, @shadowshunter1975 a kölcsönzést! :)
Húha, lassan kezdek igazi kortárs magyar irodalom rajongóvá válni! :) Nem egy embertől hallottam már azt, hogy nem olvasnak magyar irodalmat, nem néznek magyar filmeket, mert nem „szeretik” ezeket, hát meg kell mondjam, fogalmuk sincs, mi mindenről maradnak le azáltal, hogy így bekorlátozzák magukat.
Erről a könyvről egy podcastban hallottam először, már a beharangozója is tetszett nagyon, de magasan felülmúlta a várakozásaimat. Nem is értem az aránylag alacsony %-ot az értékeléseknél.
5 különálló, de mégis szervesen összekapcsolódó történetet olvastam a könyvben, s ezek, bár a rendszerváltás környékén játszódnak, ma is nagyon aktuális problémákat feszegetnek. A családi örökség súlya, az elszakadás problémája, a boldogulás a nehéz, gyorsan változó világban, a tolerancia, a beteg, vagy sérült családtag ápolásának nehézségei, és még sorolhatnám azokat a helyzeteket, amikbe beletekinthetünk a könyvet olvasva.
Attól függetlenül, hogy a könyv tagoltsága miatt egy-egy emberre látszólag nincs olyan sok időnk, mégis nagyon mélyre jutunk. Elgondolkodtad, megérint, megmozgatja a lelket. Ráadásul mivel én a rendszerváltáskor voltam tinédzser, össze-össze kacsintottunk a szereplőkkel egy-egy dal, esemény kapcsán. :)
Nem kérdés, hogy fogok még Lugosi Viktóriától olvasni. :)
Nem tudom hova rakjam, hogy ìrja le az érzést ami vissza-viszzatért miközben olvastam a könyvet. Valahogy szorított belül, arra késztetett, hogy egy időre letegyem a könyvet, pedig kìvàncsi is voltam mi lesz a szereplőkkel hogyan is àll majd össze részleteiről a történet. Talàn öregszem és jobban megérinteni az életvàlsàg történetek, ott a te is könnyen a küszöbén lehetsz tudat. Vagy csak kerülhet az őszi búskomorsàg és érzékenyen érintett néhàny téma. Mindegy is a könyv szempontjàból, az tényleg jó. Talàn a legjobb az idei magyar termésből amit olvastam.
Szerintem két legitim műfaj van arra, hogy egy ember életét elmeséld. A nekrológ és a nagyregény. Tertium non datur. Alapvetően ez volt a bajom a Vándorhomárral. Maguk a sztorik jók, sőt, a mellékszálak, az epizódszereplők életébe történő bekukucskálások is. Az első elbeszélés annyira visszahozta azokat az időket, úgy beszippantott, hogy terveimmel ellentétben egyben olvastam el. De nekem ez a kötet túl tömény, sok az esemény és a szereplő ilyen rövid elbeszélésekhez.
Az öt történetet laza szál köti össze, ez így rendben van, mindössze az gondolkodtat el, hogy spoiler
A rendszerváltás korát – ahogy én látom – hűen ábrázolja (a megkeseredett, félrement életű emberek szemszögéből). Egy dolgot tévedésnek tartok: Répásiné [kémiatanár] szervezete minden szeptemberben örömhormonokat termelt, amikor megszívatta az új ötödikeseket. (235. o.) Szerintem most sincs ötödikben kémia (hiányoznak még a szükséges fizikai és matematikai ismeretek), de akkoriban tuti nem volt.
Köszönet az ajándékért @noramaria -nak!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még megjelenés előtt olvashattam és elsőként értékelhettem a kötetet. :)
Számomra az idei év egyik legszívhezszólóbb olvasmányává vált a Vándorhomár. Egyértelműen az érzelmeimmel játszott az írónő, tette mindazt úgy, hogy észre sem vettem egészen addig, amíg a történések padlóra nem küldtek, miközben még többre és többre vágytam. Vágytam az érzelmi hullámvasútra, egy letűnt, de mégis ismerős korszakra, annak minden apró rezdülésére, örömére és bánatára.
Részletes értékelés:
http://konyvlelo.blogspot.hu/2018/05/lugosi-viktoria-va…
Nálam kiérdemelte az 5 csillagot!
Népszerű idézetek
hülyékkel ne vitatkozz, mert lesüllyedsz a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal.
193. oldal
Az anyja ötven év alatt sem tudta megbocsátani a rohadt kommunistáknak, hogy elvették a földjeiket, irigy volt az esőre, mert más kertjét is locsolta, a szomszéd kukoricájára meg pláne; nyaranta árgus szemmel figyelte, hogy nem termett-e több nála, mint az ő háztájijában, a megcsonkított kert végében. Képes volt a hátsó kukoricásban dagadt ízületekkel is térden csúszni és a kötényében hazalopni néhány csövet. Hajnalonta guggolva fosztogatta a másik málnását, pedig az ő bokrai is roskadoztak. Aztán, ha nagy nehezen odareszketett egy üveg befőttet a kollégiumba tartó lányának, még a kapuban is figyelmeztette, hogy ne etesse a szobatársát, nem lopja ő a pénzt.
15-16. oldal
-Érzelmileg el kellene kicsit távolodnod, hogy csak a feladatra koncentrálj. Etesd meg beszélj hozzá, vigyél tiszta ruhát, de ne búcsúzz mindennap. – tanácsolta Péter.
Nyilván így kellene, hát persze. De Péter nem látja mindennap az összeesett arcot, a szerveket, amelyek egyenként beintenek: fittyedő láb, petyhüdt kar, összeszűkült szem, kilazult fogsor, lankadó izmok. Kösz, nem!, közlik egymás után, és lekapcsolják a villanyt. Ő meg a tábla mellett áll, és két kézzel tartja a főkapcsolót.
159. oldal
Kitűnő tanuló volt, ez is őt igazolta, mégis csalódást okozott neki, mert apa erős gyereket akart, határozottat, sosem kételkedőt, nem olyat, mint ő, aki hiába nőtt fel kijelentő mondatok között, a fejében kérdő mondatok peregtek. Nagyon igyekezett, hatékony is volt, és bár mellékhatásként számottevő rutinra tett szert a szorongásban, az hál' istennek nem járt kiütéssel, nem látszott.
Tartalékai ezen a téren kifogyhatatlanok, az elfogyasztott mennyiség újratermelődik, a felesleg pedig akármikor újrahasznosítható. Akár az anyja apróra vágott és kockákban lefagyasztott petrezselyme, amely a legkisebb réseket is eltömíti a mélyhűtőben, de mindig kéznél van egy darab, hogy a levesben szétáradjon. Bármekkora a fazék, a teljes felületét kitölti.
98. oldal
Lopva nézett ki a szemüvege fölött. A szatyrot cipelőkön és a hátizsákosokon átsiklott a tekintete, azt nézte, van-e valakinél kis pakk vagy vállon keresztbe vetett táska. Rossz anyagú nadrág, műszálas ing, olcsó póló, elhanyagolt frizura, ilyeneket keresett. Középkorú figura, akiről lerí, hogy eljátszotta minden esélyét.
7. oldal
Később, amikor a nők úgy ismerték a kapualjakban rejtőzködő lyuknyi pesti butikokat, mint az anyagbeszerzők az országút menti Áfész-vendéglőket, maga sem gondolta volna, hogy hamarosan Pesttől Nyíregyházáig ő látja el a butikokat svejfolt blézerekkel, farmerdzsekikkel és kézzel kötött pulóverekkel, mikor mi kellett. A hiánygazdálkodás paradicsomi állapota elég soká tartott, még úgy is, hogy egyre többen szeleteltek a tortából. Nem volt más dolga, mint lépést tartani a Burdák által diktált divattal és felturbózni a szerény német ízlést: egy jobb gomb, egy trükkösebb varrás: csipetnyi tárkony a generálszószba.
35. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Magányos cédrus 93% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Könnyező liliomok 94% ·
Összehasonlítás - Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő 99% ·
Összehasonlítás - Bihary Péter: A falka 95% ·
Összehasonlítás - Papp Csilla: Szerelem újraírva 93% ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Akvárium 92% ·
Összehasonlítás - Vámos Miklós: Apák könyve 91% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Sebzett pillangó 91% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: A könyvárus lány 90% ·
Összehasonlítás