Ajvé 94 csillagozás

Lugosi Viktória: Ajvé Lugosi Viktória: Ajvé Lugosi Viktória: Ajvé

„Nagymamával ​napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján, és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemen rózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy ezért beírnak az élet könyvébe. (…)”
***
„ A 60-as villamosnak hosszú kocsijai vannak és nagy ablakai. Mindig világos van benne, csendesen zakatol, és a vezetőt is lehet látni a szürke függöny mellett. Ilyen villamos lesz az oroszkönyvünkben is. Láttam a Havasi testvérénél. A szocialista város. Az volt rajta és ő el tudta mondani oroszul, hogy mi van a képen. A 60-as az Erzsébet hídon megy át, és megáll a Váci utca sarkán. Ott kirakatokat lehet nézni. Sok a cipőbolt, a… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2018
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554500
>!
Park, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789633554876
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
188 oldal · ISBN: 9789639752931

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 14

Most olvassa 3

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
AeS P
Lugosi Viktória: Ajvé

Évekkel ezelőtt megvettem ezt a könyvet, elolvastam, nem szóltam róla egy mukkot sem, csak feltettem a polcra, és azóta nézett rám szemrehányóan, hogy hol marad az értékelése.
Hát most jön.
Számomra háromszorosan ismeretlen vidéken jártam, a hatvanas-hetvenes évek Budapestjének zsidó családjainál, ahol aztán tényleg minden van, elvált szülők, amerikai nagynéni, aukciók és jajveszékelés.
Van a könyvnek egypár pontatlansága – egyszer indokolatlanul ugrunk egyet az időben, amikor a főhősünk tizenkét éves spoiler, hogy pár oldallal később újra kilenc legyen, és a további fejezetekben soha többé ne érje el a tizenkettőt; ez az egy idekívánkozott, mert lapozgattam miatta egy darabig, de más kiszerkesztendőm nincs.
A másik megjegyzésem pedig, hogy ez a könyv nem egy leányálom. Van egy vidám, de inkább vidámkodó hangulata, ami el akarja fedni azt, hogy nem volt itt sok öröm és boldogság, se anyával, se apával, se a nagymamával, és ha csak nevetünk rajta, akkor ez a homályban is marad.

>!
dorothy_emerald I
Lugosi Viktória: Ajvé

„(…) a szocializmusban a legrosszabb a vécépapír.”
***
Szeretem az ilyen rövidke, egy lélegzetvételes könyveket, amik mindennapokról, átlagemberekről mesélnek gyerekszemszögből. Fontos ez a gyerek nézőpont, mert ők nem kombinálva, értelmezve mesélnek, hanem megfigyelnek. Tűpontos képeket, egészen furcsa perspektívából, a puszta tapasztalatot kapjuk. Színeket, illatokat, ízeket, érzeteket. Helyzetleírásokat, értelmezés nélkül, úgy, hogy a fókusz egész másra esik, mint amire egy felnőtt figyelne. És így sokkal közelebb kerül hozzánk az a letűnt valóság. Visszarepít a múltba ez a könyv a maga végtelen bájával, és keserédes humorával, tragédiájával. Eleven a szöveg, megfogható, pedig én már a rendszerváltás után születtem, és mégis, valahogy körülleng még minket az az éra. Ott lapul a város utcáin, az emberek szemében, a sarkok mögött, kikukkant a kapualjból.
Néhány háznak a Dohány utcában olyan illata van még, mint amilyet ez a könyv árasztott.

3 hozzászólás
>!
kritta
Lugosi Viktória: Ajvé

Olyan volt ez a történet, mint egy napon érlelt, aranyló körte: ízes, zamatos, szaftos és ragyogó. Szerettem ezt a felnőtteknek szóló, de gyermeki szemmel történő elbeszélést, és emellett részt vehettem egy fantasztikus történelmi időutazáson is. Bravó Lugosi Viktória!

Részletes értékelésem: http://konyvlelo.blogspot.hu/2018/05/lugosi-viktoria-ajve.html

>!
Baba082 P
Lugosi Viktória: Ajvé

Ez egy regény…egy mese…egy emlék. Egy zsidó család mindennapjaiba kukucskálhatunk be a könyv által, és ez nagyon Életszagú.Még úgy is, hogy közel 20 év különbséggel születtem, valamint nem vagyok zsidó. Ahogy olvasom, érzem az áttetsző, gyümölcs illatú szappanok szagát, a főzelékét, a húslevesét, Nagymamám süteményeinek ízét, a Limo port a sós tenyeremen, hallom a villamost, a panel zajait, vidéki nagynénik, ismerősök fura, ijesztő, megnyugtató meséit,látom arcuk élét, érzem házuk sötét titkait, a temetéseken érzett zavarral vegyes szomorúságot, az iskolában átélt kalandokat. Ez az emberi regény Emberekről szól Embereknek. Köszönöm Lugosi Viktória! Bár a vége miatt haragszom kicsit Rád. Igaz az én életemben is megtörtént…

8 hozzászólás
>!
tgorsy
Lugosi Viktória: Ajvé

Ha a nagymama az enyém lenne, a szeretet mindent elfedezne, de így…. nagyon idegesített.

>!
Maya
Lugosi Viktória: Ajvé

Olyan „miért múlik el minden, ami…” hangulatba kerültem a könyv hatására. Pedig úgy éreztem, hogy ez egy vidám könyv kellene legyen. Egy csomó kellemes gyerekkori emlék jutott eszembe a hatására: nagymama finom süteményei, rokonlátogatások, gyerekzsúrok, családi ünnepek. Aztán persze kellemetlenek is, amikor nem lehetett bármit kimondani, mert a falnak is füle van.
Zsidó lét gyerekszemmel. Az a bajom vele, hogy ez a gyerek túl gyakran kényszerül felnőttes gondolkozásra, sokszor kell átélje mások emlékeit, túl gyakran kell szembenéznie azzal, hogy ő nem elég jó. Nem is tudom, hogy a vége miatt vagyok-e szomorú, vagy egyes szereplők viselkedése borított ki.

>!
Galambdúc
Lugosi Viktória: Ajvé

Kellemes olvasmány volt, szeretem az ilyet, átjárta minden oldalát a finom humor. De azért volt benne mélység, nem is kevés. A vége, no, az utolsó képet sokáig nem felejtem majd el.

>!
márti
Lugosi Viktória: Ajvé

Szeretem az olyan könyveket, melyekből előbukkannak gyerekkorom emlékei, a limóportól kezdve a Piros Arannyal pöttyözött, keménytojással megrakott zsúrkenyér-szendvicsig. Bár a történet tíz évvel a születésem előtt játszódik, mégis a magaménak éreztem, mert azért sok minden maradt meg nekem is abból a korból. Jó volt bekukucskálni egy család életébe, egy olyan családéba, amely legalább annyira hasonlít a sajátomra, mint amennyire különbözik tőle.

>!
kolika
Lugosi Viktória: Ajvé

Nem ismerem jól a könyvbeli világot, s nem vagyok a könyvben megelevenített zsidó szokások jó ismerője, de mégsem áll távol tőlem ez a kötet. Lugosi Viktória olyan emberközelivé teszi ezt a családot, s rajta keresztül egy nagyobb csoportot, hogy akaratlanul is arra vágyok„hogy tovább a részese legyek, még olvashassak a megkedvelt, vagy éppen nem kedvelt emberekről. Látom azt az életet,amelyben mindent átsző a múlt, legyen az ember, ékszer, vagy akár egy bútordarab. Egy-egy tárgy, bútor képes embersorsokat, hajdani eseményeket felidézni, s sajnos sok esetben megesik, hogy gyógyszeres lenyugtatás lesz a vége ezeknek a emlék felidézéseknek.
A szereplők számomra elég jól elkülönültek kedvelt és kevésbé kedvelt alakokra. Az apa figurájától időnként kirázott a hideg: érzéketlen, faragatlan tuskó, s ekkor még csak szépen fogalmaztam. A kislány készül, hogy örömet szerezzen az apjának, tanulja az éneket, imádságot – mindezt azért, hogy büszke lehessen rá- , s erre azt kapja, hogy iszonyat ronda hangja van. Apa, az ilyen?
Szerencsére ott van Dodó, akit én is megkedveltem egykettőre, s ő az aki egyfajta összekötő anya és lánya közt, aki apa az apa helyett és igazi férj.
A könyv vége iszonyat rossz hangulatot idéz elő. Végig egy másfajta befejezésben bíztam, reménykedtem, hogy legalább a könyvekben vannak csodák.

>!
ppeva P
Lugosi Viktória: Ajvé

Hogy lehet egy vidám könyv ilyen szomorú… :((
Futnak egymás után a vidám, humoros, nevettető történetek, egy fura-zűrös-szerethető család életéből – és valahogy egyre szomorúbb lettem tőle.
Én is abban a korban voltam kislány. Teljesen más családban nőttem fel, egyik szereplő se hasonlított hozzám vagy a saját életem szereplőire – mégis, annyira átéltem újra a hangulatot, az érzést, a környezetet, a külső világ felé bizalmatlan légkört, a nichtfordémkind mögé rejtett pillantásokat. Meg azt, milyen nehéz is volt akkor (is) gyereknek lenni… Mikor sose tudta az ember gyereke, mikor kinek felel meg valami, mit kell vagy nem kell válaszolni, mit (és hol) szabad kérdezni. Mert a felnőttek is folyton féltek.


Népszerű idézetek

>!
lencsemate IP

– Azért ez vérlázító, Dodókám, hogy mik vannak. Az ember a Holdon flangál, a vérnyomásomat meg képtelenek beállítani.

185. oldal

1 hozzászólás
>!
morcos

Hatalmas hortenziák nőnek. Olyanok a virágok között, mint a nagymamák. Mitől néz ki öregnek egy virág?

170. oldal (Noran, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: hortenzia
>!
TiaRengia IMP

Féltünk apától. Mert könnyen kiabált. Anya olyankor sírt. Nagymama is kiabál, de neki anya visszakiabál. Aztán együtt kiabálnak, aztán anya sír. Aztán mind a ketten sírnak, és végül kibékülnek. Nagyon szeretik egymást, de ahhoz előbb veszekedniük kell, hogy eszükbe jusson.

101. oldal

>!
Maya

Azt hiszem, apa szeret dühöngeni. Mert ha nem szeretne, miért nézegetné örökké azt, amin aztán felbőszül?

127. oldal

>!
egyszerű_teremtés

Azért annak megvan a pikantériája, hogy Armstrong a Holdról beszélget Nixonnal, Kelet- és Nyugat-Berlin között meg tizenhét éve nincs telefonkapcsolat.

>!
zsoltika P

Az iskolában most limó őrület vanm A limó olcsó, a limó jó. A limót zacskóban árulják, és eredetileg arra találták ki, hogy egy pohár vízbe tegyék és limonádé legyen belőle. De azt még senkinek sem jutott eszébe kipróbálni. A limót nyalni kell. Ki kell önteni belőle egy kicsit a tenyérbe, és egyszerűen fel kell nyalni. Kicsit savanyű, kicsit édes, és pezseg az ember nyelvén ahogy olvad. A zsibongóban ahol négyszázan vagyunk, reggel mindenki limót nyal.

88. oldal

>!
TiaRengia IMP

Sok a cipőbolt, a népművészeti bolt előtt a külföldi. Fényképezőgép lóg a nyakukban, gyönyörű ruháik vannak, és állandóan mosolyognak. Arról lehet észrevenni, hogy nem magyarok.

103. oldal

>!
morcos

Dodó sohasem mond olyat, hogy gyűlölöm meg utálom, mint nagymama. Pedig a Berekfa utcában a hiba mindig tragédia, a baj, az katasztrófa. A gondot a sors rendelte, a betegség a Mindenható büntetése. A tévedés jóvátehetetlen, a sértés visszavonhatatlan. A kiömlött só veszekedéshez vezet, de igenis, de nem, de igenis, de nem, de ha én mondom, most miért vitatkoztok, én csak tudom, kár ellenkezni, az élet mindig engem igazol, most miért kiabálsz, na ugye, mondtam, hogy ez lesz belőle! Ne fordulj vissza, az szerencsétlenség! Pénteken ne fogj bele semmibe, csak a bajt hozod ránk! Megver majd az Isten, meglátod!
Dodó legfeljebb nem kedvel valakit, esetleg unja. Azt mondja, a baj azért van, hogy úrrá legyünk rajta, a tragédiában pedig el kell fogadni Isten akaratát.

146. oldal (Noran, 2011)

4 hozzászólás
>!
egyszerű_teremtés

Anyának elmeséltem, hogy apáék ilyenkor, télen kalifornia paprikát vesznek, mert kell a vitamin. Akkora, mint apa keze és a húsa vastag, mint az ujja. Egyáltalán nem sajnálta, hogy még nem evett olyat. Mert ha apával maradt volna, ehetne, de ő mégiscsak boldogabb velünk itt, paprika nélkül.

>!
morcos

Minden virágzik, de halotti a csönd. A házak négy oldalról magasodnak. Miért nem néz ki senki? Szegény hortenziák hiába teszik ki a lelküket, hogy viruljanak, nincs, aki meglátogassa őket. Valakik a konyhaablakok mögött nyüzsögnek. Otthonkás nagymamák vagy virágos ruhájú csinos mamák? Fáradt ügyintézők, mérges eladók? Én igenis tudni akarom, hogy ott szemben ki főz.

171. oldal (Noran, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: hortenzia

Hasonló könyvek címkék alapján

Moldova György: A Szent Imre-induló
Horváth Péter: Kedves Isten
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Hermann Hesse: Demian
Jim Shepard: Áron könyve
Timár Krisztina: Mese a keselyűspusztai Kincses-házról