Ajvé 110 csillagozás

Lugosi Viktória: Ajvé Lugosi Viktória: Ajvé Lugosi Viktória: Ajvé

„Nagymamával ​napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján, és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemen rózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy ezért beírnak az élet könyvébe. (…)”
***
„ A 60-as villamosnak hosszú kocsijai vannak és nagy ablakai. Mindig világos van benne, csendesen zakatol, és a vezetőt is lehet látni a szürke függöny mellett. Ilyen villamos lesz az oroszkönyvünkben is. Láttam a Havasi testvérénél. A szocialista város. Az volt rajta és ő el tudta mondani oroszul, hogy mi van a képen. A 60-as az Erzsébet hídon megy át, és megáll a Váci utca sarkán. Ott kirakatokat lehet nézni. Sok a cipőbolt, a… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2018
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554500
>!
Park, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789633554876
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
188 oldal · ISBN: 9789639752931

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

AeS P>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Évekkel ezelőtt megvettem ezt a könyvet, elolvastam, nem szóltam róla egy mukkot sem, csak feltettem a polcra, és azóta nézett rám szemrehányóan, hogy hol marad az értékelése.
Hát most jön.
Számomra háromszorosan ismeretlen vidéken jártam, a hatvanas-hetvenes évek Budapestjének zsidó családjainál, ahol aztán tényleg minden van, elvált szülők, amerikai nagynéni, aukciók és jajveszékelés.
Van a könyvnek egypár pontatlansága – egyszer indokolatlanul ugrunk egyet az időben, amikor a főhősünk tizenkét éves spoiler, hogy pár oldallal később újra kilenc legyen, és a további fejezetekben soha többé ne érje el a tizenkettőt; ez az egy idekívánkozott, mert lapozgattam miatta egy darabig, de más kiszerkesztendőm nincs.
A másik megjegyzésem pedig, hogy ez a könyv nem egy leányálom. Van egy vidám, de inkább vidámkodó hangulata, ami el akarja fedni azt, hogy nem volt itt sok öröm és boldogság, se anyával, se apával, se a nagymamával, és ha csak nevetünk rajta, akkor ez a homályban is marad.

szucsiani P>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Egy kisiskolás, érzékeny kislány szemén keresztül látjuk egy háromgenerációs zsidó család életét, az együttélés nehézségeit, de örömeit is. Rövid, csapongó epizódokból ismerjük meg az erős akaratú, makacs nagymamát, a vitákba gyakran belefáradó édesanyát,a kemény és érzéketlen, különélő apát és a drága nevelőapát Dodót.
Olyan sok ismerős emlék bukkant elő a könyvből, hogy úgy éreztem, mintha visszaugrottam volna a gyermekkoromba.. Az én nagymamám és édesanyám is ugyanígy gyúrta és vágta a tésztát, hogy szinte láttam őket magam előtt a konyhában dolgozni. A Limo por, amit tényleg a kezünkbe szórva ettünk, a vasárnapi korcsolyagálák a fekete-fehér tévén, a ruha közé dugdosott gyümölcsös szappanok, mind-mind az életem részei voltak.
Egyszerre volt mosolyogtató, torokszorító és dühítő. Nagyon szerettem. Csak a vége!! Miért így lett vége?

dorothy_emerald I>!
Lugosi Viktória: Ajvé

„(…) a szocializmusban a legrosszabb a vécépapír.”
***
Szeretem az ilyen rövidke, egy lélegzetvételes könyveket, amik mindennapokról, átlagemberekről mesélnek gyerekszemszögből. Fontos ez a gyerek nézőpont, mert ők nem kombinálva, értelmezve mesélnek, hanem megfigyelnek. Tűpontos képeket, egészen furcsa perspektívából, a puszta tapasztalatot kapjuk. Színeket, illatokat, ízeket, érzeteket. Helyzetleírásokat, értelmezés nélkül, úgy, hogy a fókusz egész másra esik, mint amire egy felnőtt figyelne. És így sokkal közelebb kerül hozzánk az a letűnt valóság. Visszarepít a múltba ez a könyv a maga végtelen bájával, és keserédes humorával, tragédiájával. Eleven a szöveg, megfogható, pedig én már a rendszerváltás után születtem, és mégis, valahogy körülleng még minket az az éra. Ott lapul a város utcáin, az emberek szemében, a sarkok mögött, kikukkant a kapualjból.
Néhány háznak a Dohány utcában olyan illata van még, mint amilyet ez a könyv árasztott.

3 hozzászólás
kritta>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Olyan volt ez a történet, mint egy napon érlelt, aranyló körte: ízes, zamatos, szaftos és ragyogó. Szerettem ezt a felnőtteknek szóló, de gyermeki szemmel történő elbeszélést, és emellett részt vehettem egy fantasztikus történelmi időutazáson is. Bravó Lugosi Viktória!

Részletes értékelésem: http://konyvlelo.blogspot.hu/2018/05/lugosi-viktoria-ajve.html

Baba082>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Ez egy regény…egy mese…egy emlék. Egy zsidó család mindennapjaiba kukucskálhatunk be a könyv által, és ez nagyon Életszagú.Még úgy is, hogy közel 20 év különbséggel születtem, valamint nem vagyok zsidó. Ahogy olvasom, érzem az áttetsző, gyümölcs illatú szappanok szagát, a főzelékét, a húslevesét, Nagymamám süteményeinek ízét, a Limo port a sós tenyeremen, hallom a villamost, a panel zajait, vidéki nagynénik, ismerősök fura, ijesztő, megnyugtató meséit,látom arcuk élét, érzem házuk sötét titkait, a temetéseken érzett zavarral vegyes szomorúságot, az iskolában átélt kalandokat. Ez az emberi regény Emberekről szól Embereknek. Köszönöm Lugosi Viktória! Bár a vége miatt haragszom kicsit Rád. Igaz az én életemben is megtörtént…

8 hozzászólás
tgorsy>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Ha a nagymama az enyém lenne, a szeretet mindent elfedezne, de így…. nagyon idegesített.

Maya >!
Lugosi Viktória: Ajvé

Olyan „miért múlik el minden, ami…” hangulatba kerültem a könyv hatására. Pedig úgy éreztem, hogy ez egy vidám könyv kellene legyen. Egy csomó kellemes gyerekkori emlék jutott eszembe a hatására: nagymama finom süteményei, rokonlátogatások, gyerekzsúrok, családi ünnepek. Aztán persze kellemetlenek is, amikor nem lehetett bármit kimondani, mert a falnak is füle van.
Zsidó lét gyerekszemmel. Az a bajom vele, hogy ez a gyerek túl gyakran kényszerül felnőttes gondolkozásra, sokszor kell átélje mások emlékeit, túl gyakran kell szembenéznie azzal, hogy ő nem elég jó. Nem is tudom, hogy a vége miatt vagyok-e szomorú, vagy egyes szereplők viselkedése borított ki.

Galambdúc>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Kellemes olvasmány volt, szeretem az ilyet, átjárta minden oldalát a finom humor. De azért volt benne mélység, nem is kevés. A vége, no, az utolsó képet sokáig nem felejtem majd el.

utazó>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Kellemes volt, sokszor az én gyerekkorom jutott eszembe, hasonló korú voltam 69-ben, mint a visszaemlékező kislány.

kolika>!
Lugosi Viktória: Ajvé

Nem ismerem jól a könyvbeli világot, s nem vagyok a könyvben megelevenített zsidó szokások jó ismerője, de mégsem áll távol tőlem ez a kötet. Lugosi Viktória olyan emberközelivé teszi ezt a családot, s rajta keresztül egy nagyobb csoportot, hogy akaratlanul is arra vágyok„hogy tovább a részese legyek, még olvashassak a megkedvelt, vagy éppen nem kedvelt emberekről. Látom azt az életet,amelyben mindent átsző a múlt, legyen az ember, ékszer, vagy akár egy bútordarab. Egy-egy tárgy, bútor képes embersorsokat, hajdani eseményeket felidézni, s sajnos sok esetben megesik, hogy gyógyszeres lenyugtatás lesz a vége ezeknek a emlék felidézéseknek.
A szereplők számomra elég jól elkülönültek kedvelt és kevésbé kedvelt alakokra. Az apa figurájától időnként kirázott a hideg: érzéketlen, faragatlan tuskó, s ekkor még csak szépen fogalmaztam. A kislány készül, hogy örömet szerezzen az apjának, tanulja az éneket, imádságot – mindezt azért, hogy büszke lehessen rá- , s erre azt kapja, hogy iszonyat ronda hangja van. Apa, az ilyen?
Szerencsére ott van Dodó, akit én is megkedveltem egykettőre, s ő az aki egyfajta összekötő anya és lánya közt, aki apa az apa helyett és igazi férj.
A könyv vége iszonyat rossz hangulatot idéz elő. Végig egy másfajta befejezésben bíztam, reménykedtem, hogy legalább a könyvekben vannak csodák.


Népszerű idézetek

lencsemate IP>!

– Azért ez vérlázító, Dodókám, hogy mik vannak. Az ember a Holdon flangál, a vérnyomásomat meg képtelenek beállítani.

185. oldal

1 hozzászólás
morcos>!

Hatalmas hortenziák nőnek. Olyanok a virágok között, mint a nagymamák. Mitől néz ki öregnek egy virág?

170. oldal (Noran, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: hortenzia
TiaRengia I>!

Féltünk apától. Mert könnyen kiabált. Anya olyankor sírt. Nagymama is kiabál, de neki anya visszakiabál. Aztán együtt kiabálnak, aztán anya sír. Aztán mind a ketten sírnak, és végül kibékülnek. Nagyon szeretik egymást, de ahhoz előbb veszekedniük kell, hogy eszükbe jusson.

101. oldal

Maya >!

Azt hiszem, apa szeret dühöngeni. Mert ha nem szeretne, miért nézegetné örökké azt, amin aztán felbőszül?

127. oldal

egyszerű_teremtés>!

Azért annak megvan a pikantériája, hogy Armstrong a Holdról beszélget Nixonnal, Kelet- és Nyugat-Berlin között meg tizenhét éve nincs telefonkapcsolat.

zsoltika>!

Az iskolában most limó őrület vanm A limó olcsó, a limó jó. A limót zacskóban árulják, és eredetileg arra találták ki, hogy egy pohár vízbe tegyék és limonádé legyen belőle. De azt még senkinek sem jutott eszébe kipróbálni. A limót nyalni kell. Ki kell önteni belőle egy kicsit a tenyérbe, és egyszerűen fel kell nyalni. Kicsit savanyű, kicsit édes, és pezseg az ember nyelvén ahogy olvad. A zsibongóban ahol négyszázan vagyunk, reggel mindenki limót nyal.

88. oldal

TiaRengia I>!

Sok a cipőbolt, a népművészeti bolt előtt a külföldi. Fényképezőgép lóg a nyakukban, gyönyörű ruháik vannak, és állandóan mosolyognak. Arról lehet észrevenni, hogy nem magyarok.

103. oldal

morcos>!

Dodó sohasem mond olyat, hogy gyűlölöm meg utálom, mint nagymama. Pedig a Berekfa utcában a hiba mindig tragédia, a baj, az katasztrófa. A gondot a sors rendelte, a betegség a Mindenható büntetése. A tévedés jóvátehetetlen, a sértés visszavonhatatlan. A kiömlött só veszekedéshez vezet, de igenis, de nem, de igenis, de nem, de ha én mondom, most miért vitatkoztok, én csak tudom, kár ellenkezni, az élet mindig engem igazol, most miért kiabálsz, na ugye, mondtam, hogy ez lesz belőle! Ne fordulj vissza, az szerencsétlenség! Pénteken ne fogj bele semmibe, csak a bajt hozod ránk! Megver majd az Isten, meglátod!
Dodó legfeljebb nem kedvel valakit, esetleg unja. Azt mondja, a baj azért van, hogy úrrá legyünk rajta, a tragédiában pedig el kell fogadni Isten akaratát.

146. oldal (Noran, 2011)

4 hozzászólás
egyszerű_teremtés>!

Anyának elmeséltem, hogy apáék ilyenkor, télen kalifornia paprikát vesznek, mert kell a vitamin. Akkora, mint apa keze és a húsa vastag, mint az ujja. Egyáltalán nem sajnálta, hogy még nem evett olyat. Mert ha apával maradt volna, ehetne, de ő mégiscsak boldogabb velünk itt, paprika nélkül.

Beja>!

Ketrin néni pont olyan, mint anyáék. Ő Pétervárnak hívja Leningrádot, nagymama Stefániának a Népstadion utat és Andrássynak a Népköztársaság útját. (Ugyanezt Dodó Sztalinnak.) Nagymama Meinlnek hívja a sarki közértet, Pokornyinak a lúdtalpbetét-készítőt, Hász és Cizeknek a Vasedényt. Apa Adynak mondja a Filmmúzeumot, anya DIVSZ-nek a KISZ-t.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Moldova György: A Szent Imre-induló
Horváth Péter: Kedves Isten
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Hermann Hesse: Demian
Jim Shepard: Áron könyve
Timár Krisztina: Mese a keselyűspusztai Kincses-házról