Rénszarvasok ​nyomában 15 csillagozás

Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

A ​világhírű német néprajzkutató és régész professzor, L. Kohl-Larsen lappföldi útjáról szól ez a könyv. A szerző egy rénszarvas csordát kísérő nomád lapp csoporthoz csatlakozik, akik Finnmark belsejében lévő téli pihenőjükről az Északi-Jeges-tenger partján fekvő nyári legelőre hajtják az állatokat.
A menet alig több mint egy hét alatt teszi meg a havas pusztákon keresztül vezető utat. Ez a rövid néhány nap azonban a hegyi lappok életének legfontosabb szakasza. A nagy vonulással kapcsolatos tennivalók, szokások ősidők óta nemzedékről nemzedékre – szinte változatlanul – öröklődtek. E nomád pásztorokkal töltött hét az emberiség ősi korába viszi vissza a szerzőt, aki ugyanúgy kivette részét a nagy menet vesződségeiből, mint a csordát őrző család bármely tagja.
A professzor rénszarvasszánon követi a menetet, és együtt lakik a nomád családdal primitív sátrukban, azt eszi amit ők, és így belülről ismeri meg életüket, szokásaikat.
A lappok élete zord és egyhangú, akár az… (tovább)

Eredeti cím: Der große Zug nach Mitternacht

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1967
168 oldal · Fordította: Réti Lászlóné

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Angele>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Nagy szerettel olvasom a nomád életmódot. Mindig fennakadok rajta, hogy ezt hogy lehet??
Nem vágyom rá, egyáltalán, mégis lenyűgöz ezeknek az embereknek az egyszerűsége, mégis nagyszerűsége. Boldogok, nyugodtak, nem nyomoragnak attól, ami számunkra igencsak nyomor lenne. Gazdagnak érzik magukat és amijük van, az valóban gazdagság. Hiszen ővék a természet!
Ebben a könyvben a hegyi lappokról van szó, akik nemcsak nomádok, hanem még vándorolnak is. Halmazottan hátrányos helyzet.
Sok érdekes dolgot megtudhattam az életükről és a vándorlásukról, bár lett volna még olyan, ami érdekelt volna és nem volt megemlítve ebben a könyvben. Összeségében sok furcsaságra derült fény, szóval ajánlom mindenkinek aki a vándorló lappokról és a rénszarvascsordáról többet szeretne tudni.

6 hozzászólás
ppeva P>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Érdekes volt a lappok nagy északra vonulásáról olvasni, de a szerző stílusa nem különösebben tetszett. A fülszövegnek nincs igaza abban, hogy „ugyanúgy kivette részét a nagy menet vesződségeiből, mint a csordát őrző család bármely tagja”. Legfeljebb a kényelmetlenségeken osztozott velük, de még a legöregebb és a legkisebb is jobban kivette a részét bármiből. A professzor vendégként, megfigyelőként (és a pálinka őreként…) vett részt a menetben, még a saját holmiját is más hordta be a sátorba. Üldögélt, nézelődött, jegyezgetett, beszélgetett. Bár lehet, hogy komolyabb munkákban tényleg csak láb alatt lett volna…

Sister>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Különleges ez a könyv, főleg abból a szempontból, hogy milyen izgalmas, érdekes és élethű képet fest a hegyi lappok világáról. Már régóta fent volt a várólistámon, de most érett meg rá az idő, hogy elolvassam.

Rövidsége ellenére meglepően tartalmas, tele van lappföldi történetekkel, mesékkel, de a fő vonulatot a vándorlás és maga az út képzi. A lapp, ez a számunkra ismeretlen népcsoport, első benyomásra kissé barbár népségnek tűnhet, de a felszín alatt meglátjuk a valódi arcukat is. Számukra a vándorlás életmód, ami alapvetően határozza meg életüket. Ha kell, együtt gyalogolnak hosszú kilométereken át a rénszarvasokkal, felügyelik az újszülött borjak érkezését, útközben pedig meséléssel, történetekkel szórakoztatják egymást. Rajonganak a kávéért, a jó pálinkáért, és egy pityókás ember határozottan feldobja a napjukat. :)

Cseppet sem meglepő, hogy a könyv végén, maga a kutató is érzékeny búcsút vesz lapp barátaitól, hiszen egy ilyen kaland életre szóló élményeket jelent, amit még öreg napjaiban is jó szívvel emleget fel az ember.

Hoacin>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Viszonylag rövid, hangulatfestő leírás a hegyi lappok vándorútjáról. Nagyon más világ ez, kapcsolatuk az állatvilággal egészen különleges, és számunkra néha elég nehezen értelmezhető. Szokásaik is, viselkedésük is merőben eltérő. A lappokat kísérő író sokszor maga is rácsodálkozik a meglepő dolgokra, például hogy az öregek a ranglétra alján állnak, a harisnyaként használt szennafüvet hordás után az edények súrolására használják, és hogy mindent belep a rénszarvasszőr. A levest is. Nagyon sok olyan étkezési, vagy tisztálkodási szokásról esik szó, amitől az ember finoman fogalmazva is tökéletesen megdöbben, de pont ezért volt érdekes a könyv. Az külön tetszett, hogy a laza higiéniai viszonyok ellenére a stramm lapp hölgyek folyton tükörben nézegetik magukat, meg fésülködnek. :) A kulináris dolgokról csak annyi szót ejtenék, hogy a sós kávé még az egyik legkevésbé meglepő ínyencségek közé tartozott.

Csillogó hófelhőben száguldva suhanás, végtelen szabadság, hófedte lankák. Érdekes olvasmány volt.

„Aki valaha életében látott rénszarvascsordát, vagy akár egyetlen állatot, amint ott áll Finnmark síkságának végtelenjében, sohasem fogja elfelejteni azt a szépséges látványt. S ha tüzetesen, hosszan szemléli a rénszarvast, feltétlenül megszereti. Szemében a táj mélabúja tükröződik, a téli éjszaka sötétsége és az északi nyár villogása.”

vigili>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Nagyon érdekel az északi emberek élete. A könyvből sok új ismeretet szereztem a lappok életéről.
Már az fura,hogy ezen a rideg, hideg tájon, gyakori vándorlások közepette hogy képesek élni, s hogy élik hétköznapjukat. Ezt mutatta be a könyv, kiragadva a tavaszi vándorlásukat a nyári lakhelyre. Kemény élet, /mindezt meleg ágyban, kényelemben olvasva/. A legfontosabb teendőjük a hatalmas rénszarvascsorda őrzése, életben tartása. Ráadásul vándorlás közben ellenek az anyák. A kicsinyeket a szánra teszik hordó félében,amit puha mohával bélelnek ki, kényelmesen utaznak, bár hiányzik nekik az anya közelsége emiatt néha sírdogálnak.
Vándorlásuk során időnként megpihennek villámgyorsan felállítják a sátraikat, ahol már rotyog is a zsíros étel. Mosogatásra, mosásra, mosdásra nincs lehetőség. Mosogatás helyett lekaparják a zsírt az evőeszközről, majd a cipőjük talpával áttörlik. Csak egy kicsit átmossák az arcukat, kezüket. A mosás abból áll, hogy kirázzák a ruhájukat, majd újra felveszik.
Az író vendégként kísérte végig a vándorlást, s hallgatta a lappok életéről szóló meséket.
Élvezte a kedves vendéglátást.

4 hozzászólás
Ditta P>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

A világ legnagyobb kalandjaként ír az író, a rénszarvasok és az őket kísérő nomád, hegyi lappok Északra vonulásáról, akiknek évi rendszeres tavaszi útjához most ő is csatlakozott. Az utazás kb. 2 hétig tart május első felében, amikor ott még javában hó borít mindent. A nyárba igyekeznek az Északi-Jeges-tengerhez, a hegyi lappok nyári szállására. Csodálatos leírást kapunk a havas, mégis változatos tájról, valamint a hegyi lappok nomád életéről. Embert próbáló élet ez mind ember, mind állat számára, de mégis minden évben kétszer végigcsinálják, a vérük által hajtva. Sok, számunkra érdekes szokással ismerkedhetünk meg, és olvashatunk egy-két régi lapp történetet is.
Minden elismerésem Kohl-Larsennek, hogy ezt a komoly próbatétel derekasan végigcsinálta, alkalmazkodva a táj, az időjárás és a helyik szokásaihoz.

>!
Gondolat, Budapest, 1967
168 oldal · Fordította: Réti Lászlóné
RitaMoly P>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

A „sztori” egyszerű: Ludwig Kohl-Larsen (továbbbiakban LKL) professzor végigkísér egy számi/lapp csoportot (abból is a hegyi variációt), akik a norvég Finnmark belsejéből az Északi-Jeges-tenger partjánál lévő nyári legelőre vándorolnak a rénszarvacsordájukkal, a könyv végén térkép is van az útvonalról. A szerző személyével vannak problémáim, mert ugyan a fülszöveg szerint „világhírű német néprajzkutató és régész professzor”, a vonatkozó szakirodalom szerint előbbit csak hobbi-jelleggel űzte, és életműve főleg Afrikára terjed ki, amivel kapcsolatos eredményei NSDAP-tagsága miatt finoman szólva is megkérdőjelezhetők. Dehát ezek a számik végülis északi népek, szóval kis erőlködéssel már majdnem árják, meg persze ő is változhat. (Valahol említi, hogy a háborúról is beszélgetett a lappokkal, őszintén érdekelne, hogy mégis mit.)

A keletkezés idejét (1958) annyiban érdemes szóvá tenni, hogy nyilván nyomot hagy a szövegen. LKL elbeszélésében jórészt a tájnak örül, meg hogy ez a vándorló lét az ember természeti állapota, de azért helyenként így is becsúszik abból az ’50-es évekre jellemző gyarmati gondolkodásból, amivel nyugati professzorok általuk „primitívnek” bélyegzett népcsoportokról beszélnek. A kedvencem ahol megjegyzi, hogy rémesen ellustultak ezek a számik, mert van, hogy faházban alszanak, és nem csak úgy sátorban, ami letöri a „hegyi lappok fizikai és lelki erejét” – mondja a német professzor, aki egy tavaszi vándorlás erejéig odavetődött, szintén faházban aludt, amíg volt, aztán több fejezeten keresztül rinyált az összeszedett tetvek miatt. Dehát ugye nomádnézőbe jött, és ez azért már nem az a 100% autentikus vadember, mint a régi szép időkben.

A vándorlás ilyenfajta fetisizálása amúgy is visszatérő motívum, a folyami lappok nála például alapból alacsonyabb rendűek, merthogy letelepedett életmódot folytatnak, és mindenáron be akarja bizonyítani (a gondolatolvasás eszközét hívva segítségül), hogy az összes folyami lapp majd' megfullad az irigységtől, amikor a hegyi lappok nekivághatnak a jeges pusztának kvázi a túlélésért, mert hát az az igazi gazdagság, nem a faház. Amiről értem, hogy egy hegyi lapp esetleg szubjektíve így gondolja, de ő nem az, és nem igazán van abban a helyzetben, hogy ilyeneket kinyilatkoztasson. Kicsit a nőket is megszakérti; Berit mamáról különösen szép leírások vannak, hogy mennyire nem is látszik, hogy nyolc gyereke van. Itt el is puffogtat valami bölcsességet arról, hogy végülis a gyerekszülés nem is olyan vészes, csak alkat kérdése a dolog – amiben ő férfiként nyilván rettenetesen kompetens.

Azt meg nem teljesen fair neki felróni, mert a műfajból fakadó probléma: ez elvileg a számikról szól, de LKL az elbeszélő, az ő tapasztalata van a középpontban, az, hogy kívülállóként hogyan élte meg az eseményeket (ha nagyon gonosz lennék, azt mondanám élményturizmus jellege van a szövegnek). Persze legalább kiment a terepre (ugye, azt se vehetjük magától értetődőnek ilyen művek esetében), hitelesen dokumentálta a vonulást, menet közben több számi szokás is kiderült, fényképezett, lejegyzett történeteket és igyekezett az érintettekkel beszélgetni, úgyhogy lehetne jóval rosszabb is. Meg sokkal jobb is, ha mondjuk egy számi szemszögéből hallanám ugyanezt.

Mondjuk azt a fülszövegtől kicsit pofátlanságnak érzem, hogy a lappok élete nem csak játék és mese „zord és egyhangú” és hogy ezt a zordságot a szerző milyen fantasztikusan átadta. (Mi egyhangú, egyiküket korábban három hónapra lesittelték rénszarvaslopásért!) Azt értem, hogy jó öreg Ludwig ebben a fene nagy autentikus férfilétben unatkozott, de ez hadd legyen az ő egyéni szoc. problémája, az olvasót ne tessék ebbe belerángatni.

>!
Gondolat, Budapest, 1967
168 oldal · Fordította: Réti Lászlóné
Kooczka>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Amiről szól – a hegyi lappok vándorlása a téli szállásról a nyári legelőre – az érdekes, de a szerző stílusa nem tetszett. Kissé olyan az írás, mintha a naplójából kiragadott volna részeket, úgyhogy néha nincs összefüggés az egyes bekezdések közt, nem volt teljesen nyilvánvaló az sem, hogy’ került kapcsolatba a vendéglátóival, illetve elég sokszor éreztem fensőbbségesnek a véleményformálását, ami egy néprajzkutatótól szerintem ilyen módon nem elfogadható. Természetesen lehet olyan szokásuk, viselkedésmódjuk, ami számára érthetetlen vagy kevésbé vonzó, na de talán nem azért ment közéjük, hogy minősítse őket. A fülszövegben azt írták, hogy a szerző ugyanúgy kivette a részét a vesződségekből, mint a család bármely tagja, nekem valahogy mégis az volt a benyomásom, hogy ő általában nem nagyon vett részt a feladatokban, inkább csak megfigyelője volt a munkáknak, amiket például a letáborozások alkalmával végezni kellett. Azok a tények, amik valóban a vándorlás mikéntjéről, a lappokról, illetve az adott családról szóltak, tényleg érdekesek.

Mary_J P>!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Érdekes könyv volt annak ellenére, hogy borzasztó tárgyilagos és néhol már már rideg leírás. A szerző a hegyi lappok tavaszi vonulást kísérhette végig a Jeges-tenger partjáig folyamatos pálinka ellátással segítve. Őszintén nagy nyomokat nem fog bennem hagyni, nem lettek a kedvenceim a lappok sem, a táj viszont csodálatos lehetett, ez a még a homályos fekete-fehér képeken is érződik. Mindenesetre meg nem bántam egy újabb helyre, egy újabb életbe leshettem be egy pillantásra.

XX73 >!
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

A könyvet olvasva egy csodálatos utazáson vehettem részt. A hegyi lappok (akik amúgy nem szeretik a „lapp” elnevezést, magukra mint „számik” gondolnak), a téli szálláshelyről a nyárira hajtották rénszarvascsordájukat. Ezen az utazáson elkísérte őket egy antropológus-kutató. Az ő jegyzetei alapján készült a könyv.

Az első észrevétel: az utazás a mai napig a G. maps segítségével nyomon követhető. (Leszámítva egy apró(?!) bakit, miszerint a vonulás kiindulópontja egy földrajzi név szerint valahol Dél-Norvégiában volt?!! De ez szinte teljesen hihetetlen, és a könyv végére applikált térkép a vonulási útvonallal (ami egyértelműen az észak-norvég viddát szeli át), spoiler

A szerző próbált objektív maradni, bár sokszor nem sikerült neki. Érezhető volt, hogy szerette volna számi szemmel követni az eseményeket és a megpróbáltatásokat, de a történtek sokszor meghaladták a (főleg higiéniai) komfortzónáját. De bocsássunk meg ezért neki, és élvezzük ennek a csodás világnak és utazásnak a leírását.

(Jómagam is szeretek egyedül barangolni a pusztában. És nagyon nem szeretem a hőséget. De talán a vidda mégis meghaladja a hidegigényemet. Maradjunk inkább a tajgánál, valahol Eurázsiában.)

Nagyon szeretem a (hiteles) indián, számi és hasonló témájú műveket. Ha téged is érdekel a téma, szeretettel ajánlom figyelmedbe ezt a rövid útleírást (amely nem mellesleg csudás korabeli fényképekkel illusztrált.)


Népszerű idézetek

Angele>!

A hegyi lappok lopási szenvedélye kizárólag a rénszarvasokra korlátozódik. Ez viszont nem számít lopásnak náluk, csupán kölcsönzésnek, melyért viszontlopással fizet a károsult, ha ügyes.

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Angele>!

A nők és minden lapp, még a gyermekek is, csodálatosan élvezik, ha pityókás ember van körükben. Szeretik a változatosságot. A nők, férfiak és a gyerekek, fiatalok és öregek egyaránt örömüket lelik embertársuk mámorában. S ha ezenfelül még négykézláb is jár az illető a hóban, mint ahogy Karasjokban többször láttam, ujjonganak elragadtatásukban. El a szürke hétköznapokkal, hadd legyünk jókedvűek, vidámak!

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Angele>!

Nemcsak a rágáshoz használják fogukat, hanem a napi munkában is; hiszen a hegyi lappok még ma is a fogukkal herélik ki a rénszarvasbikát.

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Angele>!

Szép képet készíthetsz ma, kint a hóban fekszik egy ember és alszik!

Késő estig horkolt a havon, majd bejött a sátrunkba, de még nem volt teljesen józan. Itt csakhamar megint elaludt, szerencsére, mert-hiszen amúgy sem volt sok mondanivalója.

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Angele>!

Aki valaha életében látott rénszarvascsordát vagy akár egyetlen állatot, amint ott áll Finnmark síkságának végtelenjében, sohasem fogja elfelejteni ezt a szépséges látványt. S ha tüzetesen, hosszan szemléli a rénszarvast, feltétlenül megszereti. Szemében a táj mélabúja tükröződik, a téli éjszaka sötétsége és az északi nyár villogása.

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Kapcsolódó szócikkek: rénszarvas
Angele>!

Majdnem két óra hosszat követte a borjú anyját egy olyan terepen, amely minket, felnőtt embereket is alaposan kifárasztott. Most azonban kényelmes helyet kapott a pulkban. Egy mohával és nyírfagallyakkal kipárnázott dézsában ült, s mikor kinyújtotta fejét a puha párnák közül, büszkén nézett szét, akár az ember, aki végigpásztázza pillantásával a tájat. Az anya hébe-hóba a pulk mellé került. Mily kalandosan indul az élete egy állatnak, mely természetes életfeltételeiből kiragadva a zord emberek kénye-kedvére van bízva!

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Angele>!

Az álmodozó ember − istenség; a gondolkozó − koldus!

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

ppeva P>!

Nekünk, európaiaknak ez az örökös várakozás megy leginkább az idegeinkre. Ha más nem, de az feltétlenül megkülönböztet minket tőlük, hogy gyorsabban és fölösleges halogatás nélkül intézzük dolgainkat. Mindig előretörekszünk, mielőbb célhoz akarunk érni. A lappok boldog életét viszont a nyugodalmas, kényelmes tevékenység jellemzi, a sietség érthetetlen számukra és természetükkel ellentétes. Nekik van igazuk.

134. oldal, Gyötrelmes menetelés

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Angele>!

Szárított gyomorból készült zsák volt, sós vérrel megtöltve. Aztán elővett egy hasas üstöt, fölakasztotta a tűz fölé a fogas vasrúdra, és beleöntötte a vért a már kissé langyos vízbe. Nagy kő esett le a szívemről, mikor megtudtam, hogy ez a kutyák számára szánt eledel. Ma − és máskor is gyakran − a kutyák kerültek sorra az emberek főétkezése előtt.

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Kapcsolódó szócikkek: Lapp pásztorkutya
Angele>!

A kutya a lappoknál nem számít közönséges állatnak: több annál, barát, pajtás, munkatárs. Nem is igen kergetik el őket, amikor a tűz mellé nyomakodnak. Ha meg túl sokan vannak és elfoglalják a fekvőhelyeket, nyugodtan félretolják őket.

Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában Vándorlás a lappokkal az Északi-Jeges-tenger partjaihoz

Kapcsolódó szócikkek: Lapp pásztorkutya

Hasonló könyvek címkék alapján

Yrjö Kokko: A négy szél útja
Báthori Ferenc: Utazásaim a lappok földjén
Gombár Endre: Az éjféli nap birodalmában
Rockenbauer Pál: Amiről a jégvilág mesél
Johan Turi: A lappok élete
Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza
Edith Klatt: Rénszarvasok pásztora
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása
Erich Wustmann: Marbu, a medvebocs