Vaculík az egyik legelismertebb cseh író és ellenzéki. Könyve az egykori csehszlovák ellenzék „gettójának” dokumentumalbuma. Részletes, aprólékos, lélektanilag pontos, regénnyé terebélyesülõ rajz, melynek a felelősség a tulajdonképpeni főhőse. A felelősség, melybõl a tragédia fakad, mely a sorsot uralni képes, a szerepbe kényszerítettségből való reménytelen szabadulás mozgatórugójáról. Különösen abszurd világ tárul elénk, egy egész társadalmi tabló, valóságos orwelliáda.
Cseh álmoskönyv 1 csillagozás
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
A fülszöveg elég semmitmondó, nem tudom, hogy az alapján annak idején hányan vették meg ezt az amúgy vaskos (oldalszámát tekintve átlagos, csak vastag papírra nyomtatott) kötetet. Én nagyon meglepődtem, amikor megérkezett az antikváriumból ez az óriás.
Az álmoskönyv helyett az álomnapló lenne az egészen pontos megnevezés, bár alapvetően ez a szerző naplója (kb. egy évet, 1979-80-at öleli fel), amiben a maga és időnként ismerősei álmait is akkurátusan feljegyzi.
Vaculík sok más értelmiségivel együtt 1968 után ellenzékivé és állástalanná vált, felesége és fiai keresetéből éltek, illetve abból, ami a szamizdatkiadásból befolyt neki. Ne valamiféle Anne Frank naplójára számítsunk: Vaculík szándékosan a hétköznapi mókuskereket írja meg, még a rendszeres rendőrségi elbeszélgetéseket is csak hellyel-közzel említi meg. Ugyanis nem akarja, hogy a rendszer akár utólag, akár a kéziratot megtalálva fontosnak érezze magát az életében. Ő pedig teszi a dolgát: viszonylag későn kel, bemegy a városba, elviszi a nyomtatott íveket a könyvkötőhöz, találkozik a szeretőjével (kettő is van, bár egyikük, egy férjes asszony tulajdonképpen egy véget érő kapcsolat), felcsönget valakihez, aki nincs otthon, kimennek a telekre, kertészkednek, ilyesmi. Na, ez az igazi szépirodalom, ahol mindegy, hogy történik-e valami rendkívüli, a szöveg úgyis működik.
A cseh szamizdat másképp működött, mint a magyar: többen kényszerültek szamizdatba, több tucat kiadó volt. A szövegeket nem maguk a kiadó személyek, hanem rendes könyvkötő kötötte be. Ebben az esetben tényleg második nyilvánosságról, egy földalatti második társadalomról beszélhetünk. Ez sugárzik a könyvből: fejben szabad embereket látunk, akiknek igazából „a” politika és annak történései nem fontosak.
Erkölcsiségük is sajátos volt. Maga Václav Havel is több nővel csalta a feleségét, akárcsak Vaculík, mondhatni bohém módon élték meg a saját belső szabadságukat. Nem kicsit volt idegesítő nekem, hogy Vaculík 1979 nyarától, amikor Helena emigrál a férjével, hetekig a saját nyavalygásával fáraszt bennünket, miközben a felesége iránt semmilyen érzelmet nem árul el nekünk.
Októberben Pavel Kohout drámaírót megfosztják állampolgárságától. Az ezzel kapcsolatos tiltakozás, petíciózás szervezése újra magához téríti emberünket az olvasó nagy örömére. Végre mi is elfelejthetjük Helenát, és a könyv normális befejezést kap, némi szomorkás derű hangulatával zárul.
Hónapokig olvastam ezt a könyvet, sokszor két másik könyv között vettem elő átmenetként. Az volt a terv, hogy végigkísérem ezt a kb. egy évet, de volt annyira érdekes, hogy fél év alatt befejeztem. Erősen rétegmű, csak a korszak és a cseh ellenzéki lét iránt érdeklődő olvasó vegye a kezébe.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél 90% ·
Összehasonlítás - Jan Vrak: Hétköznapi dolgok ·
Összehasonlítás - Timur Vermes: Nézd, ki van itt 83% ·
Összehasonlítás - Jiří Švejda: Hamu és üszök ·
Összehasonlítás - E. Pára – L. Naprava: Tizenhét év álarcban ·
Összehasonlítás - Jaroslav Havlíček: Petróleumlámpák ·
Összehasonlítás - Václav Nyvlt: Kétmillió szemtanú ·
Összehasonlítás - Rudolf Kalčik – Václav Janeček: Géppisztoly a kézben ·
Összehasonlítás - Bohuslav Březovský: Egy tiszta lélek ·
Összehasonlítás - Jaroslav Durych: Wallenstein árnyai ·
Összehasonlítás