A ​vak madarak titka (A vak madarak titka 1.) 14 csillagozás

Ludvík Souček: A vak madarak titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​sci-fi, a science-fiction, azaz a népszerű tudományos regény divatját éljük. Ma, mikor már szinte természetes és mindennapos esemény, hogy űrhajósok űrsétára és űrrandevúra indulnak, lassan kiderül, hogy a sci-fi regények némelyike talán nem is jár olyan messze a valóságtól. Ilyen fantasztikus, de a valóságnak mégis igen sok elemét tartalmazó regény Ludvik Soucek könyve. – A vak madarak titka – is. Két orvosprofesszor, egy prágai és egy izlandi, továbbá egy izlandi hegyi vezető, s egy rokonszenves, csinos, fiatal prágai fényképész kisasszony vakmerő kalandját meséli el olyan könnyed közvetlenséggel s olyan élethű plaszticitással, hogy a végén maga az olvasó sem tudja egészen pontosan elhatárolni, mennyi az igazság benne, s mennyit adott hozzá a szerző élénk képzelőtehetsége. A rokonszenves társaság Izland szigetén éli át ezeket a nem mindennapi kalandokat. Leereszkednek egy tűzhányó mélyébe, ahol Verne Gyula egyik kalandos-fantasztikus regényének útját követve meghökkentő… (tovább)

Eredeti cím: Cesta slepých ptáků

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Madách, Bratislava, 1977
256 oldal · keménytáblás · Fordította: Zólyomi Antal · Illusztrálta: Kamil Lhoták
>!
Madách, Bratislava, 1968
256 oldal · keménytáblás · Fordította: Zólyomi Antal · Illusztrálta: Kamil Lhoták

Kedvencelte 3

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

pwz IP>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

Souček trilógiájának első része sokakat levett már a lábáról. Most mondjam azt, hogy kétszeresen is pont jó a könyv az EURO 2016 kihíváshoz, mert cseh írótól, nagyobb részt Izlandon játszódó történetről van szó? Na jó, nem mondom! :D Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy milyen mesterien folytat egy több évtizeddel korábban a francia Jules Verne által kitalált történetet! Az utazás a föld középpontja felé c. történetet az idősebbek biztos mind ismerik, ha nem könyv, akkor film formájában. Annyira hihetően tálalja az egészet az újsághírekkel és naplós „bejegyzésekkel”, hogy teljesen élethű az egész sztori! Ezekben az években ebben a témában – idegenek megjelenése a földön – eddig Csernai Zoltán Csillagember sorozatát egyfajta etalonnak tekintettem.
https://moly.hu/polcok/csernai-zoltan-csillagember-sorozata
Most ezt a sort Součekkel kell bővítenem, de ez nem baj, mert jó a történet. Csak az a baj, hogy a 2. rész még nincs a birtokomban, bár a 3. már megvan! :D

>!
Madách, Bratislava, 1977
256 oldal · keménytáblás · Fordította: Zólyomi Antal · Illusztrálta: Kamil Lhoták
csartak P>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

Ez a kalandos sci-fi történet Verne Utazás a Föld középpontja felé című regényét követi vissza. Az izlandi Snaefellsjökull kráter Szent Patrik barlangjába ereszkedünk be, ahol már jóval nagyobb teret kap a fantasztikum, mint Verne írásában. Volt egy rész, aminek képi világa szinte Lovecraftot idézte volna fel, ha annak a nyomasztó eszközeivel él – de itt persze nem a horror volt a szempont. Aztán a végén egy egész érdekes spekuláció van az idegenekről, vagyis a marslakókról, akik igazából nem is azok. A hatvanas években íródott, ráadásul csehszlovák, így van egy kis szocialista íze, de ez nem von az értékéből.
A könyv kiadása viszont öt csillagos, az egész tele van illusztrációkkal, rajzokkal, képekkel (természetesen fekete-fehérben, de úgy az igazi) amik végig kísérik ezt a fantasztikus utat.
Végül egy jó kis felvétel a helyszínről: http://www.youtube.com/watch…

zamil>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

Ez a könyv teljesen meglepett.
Nagyon tetszett, a történet, ahogy egy Verne könyv alapján kezdenek nyomozni, amiről kiderül, hogy valóság alapja van, de ennél sokkal több a történet, igazi kalandregény, sci-fi-be hajolva.
Tetszik, hogy a napjainkba (most már a múltba) játszódik, teljesen valóságosnak tűnik. Ahogy meg van írva, szerkesztve a könyv, az egyedülálló, ez a „szerkesztő úr” tetszik, pluszt adott a könyvhöz. Ezt fokozza a sok kép és dokumentum anyag, ami a könyvbe van.
Azt kell mondjam, végig olyan érzésem volt, hogy minden valóság.
Nagyon jó könyv ajánlom mindenkink.

3 hozzászólás
kolika>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

A könyvtárból kihozva a könyvet azt gondoltam, hogy egy klasszikus regényt fogok viszontlátni és olvasni. Amikor olvasáshoz kézbe vettem azt hittem, hogy tévedés történt és nem a kinézett könyvet kaptam kézhez. Kiderült, hogy tévedés nem történt, csak éppen nem a szokásos szerkezetű könyv ez A könyv inkább dokumentumregényre, vagy ismeretterjesztő kötetre hajaz. Érdektelennek egyáltalán nem mondható kutatás során jut egy kis csapat, hogy Verne nyomába eredve felfedezze Szent Patrik barlangját. Engem itt ért egy kicsit csalódás, mert azt hittem, hogy lejjebb ereszkednek, s a más lények jelenlétének sokkal több nyomát fedezik fel. Persze így is érdekes volt, de ha Verne emlegetéséből indulok ki, akkor több kalandot reméltem.
A kötet felépítése, szerkesztő megjelenítése szinte elhiteti az olvasóval, hogy valóságos történetet olvas. Ezt az érzést fokozza a különféle helyről származó fotók, illetve illusztrációk. A hihetetlen kategória a fura képernyővel kezdődik leginkább, s aztán sorra jönnek a többi elemek. Persze a könyv műfajának nem is az a cél, hogy a hihető kategórián belül maradjon.
A kevés szereplőt a felfedezés vágy hajtja, s ez össze is kovácsolja őket. Nem számít, hogy tudós, vagy egyszerű ember, s az sem melyik ország szülötte. A cél, hogy megismerjék a barlang történetét. A kötetbeli anyóka és a kis versikéje elég sötétre sikeredett, s azt hittem, hogy ezután egyre jobban komorulnak a következő részek képei. De nem ez történt, sokkal inkább egy tárgyilagos leírás következett a látottakról, s ez az eljárás nekem tetszett.
Kicsit szokni kellett, hogy nem szokványos felépítésű könyvvel találkoztam, de a végeredmény összességében tetszett.

mohapapa I>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

Ha a kelet és az észak-nyugat tudósai összefognak, ufót fognak, és megalázzák a gaz, imperialista USA-t is, bizony ám!

De idáig a mosolygós cinizmus, és amikor túllépek azon, hogy a prágai sebésznek bizony van tapasztalata az elnyomó rendszerről, hát hogyan is ne lenne a hatvanas években, de rögtön helyre is tétetem, hogy nem erre az arra, hanem naná, hogy van, hiszen Csehszlovákia német megszállás alatt sínylődött, s no, szóval a túllépés után azonnal valami rettentő érdekes, izgalmas, montázst kapok az irodalom és valóság pazar patchworkjévé összeöltve!

Souček ugyanis gondol egy merészet és hihetetlen kifinomult technikával azt találja ki, hogy ő újságíró, aki meginterjúvolja a saját regénye főhőseit, hogy első kézből értesülhessen saját fantáziája teremtményeinek kalandjairól. Már ez nagyon ügyes, emígyen egy dokumentumregényt olvasunk.

De Souček, (Na jó, ezek után máris haver: iszol egy sört, Ludvik, a Vencel téri félbarna Samson-t ajánlom!) ezt még meg is fejeli: adatokkal, tényekkel „bizonyítja”, hogy Jules Verne (nem eldöntött a név ejtése és a ragozása még a könyvben sem, de főleg a ragozás bizonytalan: Julesverne, Zsülvern, Zsülverne, Verne Gyula) járt Izlandon, csak titkolta, eltüntette a nyomait, de az Utazás a Föld középpontjába voltaképpen nem fantázia, hanem valóság, legalábbis az eleje, a barlangba való leereszkedés, és ugye Vern(e) elrejtette a saját valóban élt úti vezetőjét a regényben, akit Souček regényének, pardon, intrejújának az egyik főhőse felismer; de könnyű neki az önnön nagyapjáról vagy dédapjáról van szó. Szóval a frissebb regény szereplője felismeri, a régebbi regény szereplőjében a saját ősét, és ez az egyik bizonyítéka annak, hogy a második regény, de nagyban az első is valóság. Olvadok, bár neked, aki az értékelésemet olvasod, ez mindennel bizonnyal zavaros. De a könyvet olvasva nem az, hidd el!

S ez így megy végig a könyvön. Aminek még az illusztráció is hitelesek, hiszen fényképek vannak a szereplőkről, az eseményekről, s néha felidéződik Vernegyula eredeti könyvének ilyen-olyan illusztrációja is, mintegy hitelesítésül, rajzok, cikkek, és tudományos fotók.
S még a stílus is alkalmazkodik, dörgölődik, idomul, csiszolódik Vern(e) stílusához, de nem szolgai módon, hanem csak hajazva rá, érzékeltetve így is, hogy a két fantázia-mester egyaránt valóságos, és valóságos történeteket (mit beszélek: képzeletbeli történeteket!) így lehet csak valóságosként elmondani!

Egyetlen dolog van, amit Souček nem vett figyelembe: a könyv írásakor jobbára még bíztak a tudomány erejében és főleg változhatatlanságában, a kvantumfizika ismertsége, és a belőle fakadó bizonytalanságok, néha talán misztikába vivő végkövetkeztetése (ahogy Eliphas Lévi [alias Alphonse Constant, ahogy tegnap, legnagyobb meglepetésemre a könyvtárban megtudtam] egyik könyvének mottójában olvasom: A vallás azt mondja: Higgy és meg fogod érteni. A tudomány azt mondja: Értsd meg és hinni fogod.) sehol nem volt még, legalábbis a Moszkva-Prága-Varsó-Budapest-Bukarest nyomvonalon nem illet tudomást venni róla. Így bizony a végkövetkeztetés nagy meglepetés, még akkor is, ha változhatatlan, kőbe vésett fizikai szabályokra, törvényekre hivatkozik is.

És akkor a refrén: ide nekem a folytatásokat (könnyű nekem, itt vannak a polcon)!

Bla I>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

Egy, a XX. század II. felében játszódó igen realisztikus történet, amely Verne egy regényének valóságalapját kutatja, elemzi és kikerekíti egy SCI-FI-be jutó kalandregénnyé. Nagyon tetszett. Kitűnő, teljesen rendhagyó a szerkesztés, a hangvétel, a stílus, sok az illusztráció, ami a megértéshez sok plusz információt is biztosít. Egy csehszlovák szerző remeklése, amely nemcsak Verne regényeit kedvelőknek ajánlható!

Wish P>!
Ludvík Souček: A vak madarak titka

Hát ez nagyon jól esett :)
Olyan valóságszerű az egész szépen dokumentálva képekkel, hihettetlenül klassz a könyv összképe. Imádom az ilyet.
Tetszett, hogy az interjúkon kereszetül a szemszögeket váltogatva ismerjük meg a történetet, behozza Vernét, akin ugye mi is felnőttünk. Legalábbis sokat olvastam Vernétől és hány kalandot lett volna kedvem megismételni, vagy elmenni oda, ahol játszódott. És most egy kicsit lehetett, ráadásul szimpatikus tudós emberekkel.
Verne és sci-fi rajongóknak szerintem kötelező darab.


Népszerű idézetek

kolika>!

Csak fogtuk egymás kezét, mint Jancsi és Juliska, s elfelejtettük idejében elengedni, úgyhogy az a gyanúm, Bjelke észrevette a dolgot.

Wish P>!

Nos az anyóka valami zavaros mondókát karattyolt, csakhogy helyenként óizlandi szöveggel. Ő maga sem érthette, valószínűleg csak hallomás útján tanulta meg a szavakat anyától vagy a nagyanyjától. Körülbelül ez volt az értelme.
"A hatalmas pajzsokkal és pörölyökkel felfegyverkezett nagy férfiak nem pusztulnak el.
De a halál lekaszálja a bárányok őrzőit s a kis madarakra vadászókat.
Óvakodjatok a kis madaraktól s a jégvillámoktól, mielőtt lenyelne benneteket Szent Patrick barlangja.
A fogyó hold idején markoljátok meg a pörölyt, és induljatok a fjordhoz,
el attól aki ott kovácsol a tüzes férfiakkal együtt a mélységben, sokkal mélyebben, mint ameddig Wotan nyila elhatol."

72. oldal


A sorozat következő kötete

A vak madarak titka sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Egy bolygó robinzonjai
Karel Čapek: Az első osztag
Václav Cibula: Roland lovag utolsó csatája
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Václav Řezáč: A választóvonal
Josef Toman: Tiberius és Caligula
Ivan Klíma: Várd a sötétet, várd a fényt!
Ladislav Fuks: Mooshaberné egerei
Karel Čapek: Krakatit
Jakub Arbes: Newton agya