Festménybe ​zárt lelkek 94% 116 csillagozás

Azok, akik kizárólag a könnyed és szórakoztató krimit kedvelik, most nézzenek félre, mert Ludányi Bettina legújabb könyve, a Festménybe zárt lelkek nem a laza kategóriába esik. Ez a történet sokkal erőteljesebb és sokrétűbb, mint Bettina előző regényei. Nem szarozik, nem foglalkozik az érzelmeinkkel, kegyetlenül bán el velünk, olvasókkal. A Festménybe zárt lelkek minden tekintetben a kedvencem lett!

Minőségi és zseniálisan megalkotott krimi-thriller, amelyet az írónő igazán tartalmassá tett a több szálon futó cselekménnyel, az egymástól jól elkülönített karakterekkel. A krimi és a thriller mellett hangsúlyt kap a dráma is: egy gyermek, akivel nem foglalkozik az anya, sőt nyűgnek tekint rá a szülő. Bármit tesz, csak és kizárólag visszautasítást és megaláztatást kap. Mindez mit válthat ki a személyiségéből, milyen felnőtt válhat belőle?

Pláne, ha nem egy traumát él át kisgyerekként. A beteges kötődés megnyilvánulása, ahol már minden túlzásnak tűnhet, holott csak közelebbről kellene megvizsgálni a körülményeket, feltenni a kérdéseket, és a válasz ott lesz. Miért válik egy intelligens és tehetséges gyermekből brutális szörnyeteg? Mi késztet arra valakit, hogy gyilkoljon?

Ludányi Bettina nem árul zsákbamacskát a Festménybe zárt lelkek című könyvében. Már az elején tisztában vagyunk a gyilkos kilétével, de a tettei miértjére csak fokozatosan kapjuk meg a választ. Kegyetlenül hangzik, de sajnáltam Johnt, a festőt, bár az is lehet, hogy a szánalom a legjobb szó rá. Nem fogadom el, amiket tett, nem értek egyet velük, sőt elítélem érte, mégis Bettina jellemábrázolásának köszönhetően egy olyan erős karaktert kaptam John személyében, akit valami oknál fogva kedveltem. Mennyire hangzik ez hülyén? Nagyon! Mégis így van. Kötődtem hozzá, és talán Bettina pontosan ezt akarta elérni.
Szegény Scott ez miatt kissé a háttérbe szorult. Bár azt gondolom, a Festménybe zárt lelkek nem róla szólt, nem igazán rajta volt a hangsúly: John adta meg a történet igazi esszenciáját.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/09/29/ludanyi-bettina-festme…

Ludányi Bettina történeteiben mindig női főszereplőkkel volt dolgunk, azonban a Festménybe zárt lelkek kivétel ez alól. Az írónő legújabb regényében a nyomozó és a gyilkos felváltva meséli el a történetet, így mindkét oldal érzelmi- és gondolati síkját tökéletesen megismerhetjük. A festőművész múltjának darabkáit eszméletlen lassan, mégis a szavak közé berobbanva lelhetjük fel. Minden kérdésre választ kapunk, s talán félve, de mégis megérteni kezdjük a gyilkolásának okát.

Bettina páratlan megfogalmazásban, az izgalmi feszültséget minden percben fenntartva tárja elénk egy kiváló nyomozó, illetve egy őrült elme történetét.
A mű végéhez közeledve egyre nagyobb nyomást éreztem magamon – gombóc nőtt a torkomba, a gondolataimat teljesen az uralma alá vonta – mert az írónő az utolsó ecsetvonásokra hagyta a sokkoló és a mindent eldöntő pillanatokat, amik akár képesek mindent más sodrásba helyezni. S ez így is történt, mert a befejező oldalak igazi tornádóként söpörtek végig az olvasó érzelmein. Keserűséget és megdöbbenést váltottak ki.

Szinte biztos voltam abban, hogy Ludányi Bettina most is hatalmasat alkot, s ez be is bizonyosodott. Mert a pszichológia és a lélektan elemeit tökéletesen beleépítette az akciódús thrillerszál mellé. Olyan drámai megnyilvánulások tanúi lehettünk, amik szintén hatással voltak ránk. A mű magával ragad és a „vége” szócskáig egy percre sem ereszt el.

Köszönöm az írónőnek a bizalmát és az előolvasási lehetőséget!
A Festménybe zárt lelkek című alkotást ajánlom a pszichológiai thriller és a drámai krimi kedvelőinek, mert ez a mű a léc legmagasabb fokára helyezi az olvasási élményt és katartikus pillanatokat okoz!

A teljes értékelés itt olvasható:
https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2021/10/ludanyi…

Hazai viszonylatban, különösen az újdonságnak számító könyvek közül, ezen belül is a pszichothriller zsánert illetően a 2022-es év első komoly meglepetésével volt dolgom. Mindeddig nem olvastam még Bettinától, de a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy nagy lelkesedéssel vessem bele magam a regénybe, meg is lett az eredménye. Ez, kérem tisztelettel egy elejétől a végéig tökéletesen megírt könyv: érdekes és kellően beteg sztori, amit nem tanácsos lefekvés előtt olvasgatni, szimpatikus stílus, állandóan függővéges fejezetek, remek muzikális körítés, adrenalinszint folyamatosan az egekben… Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni és alig várom, hogy Scott és Caroline korábbi kalandját is megismerjem.

Bármiféle túlzás nélkül állítható részemről, hogy kevesen tudnak ezen a nehezen kezelhető hangszeren – nevezzük írásnak – olyan műgonddal játszani, pláne ebben a műfajban, mint Bettina, tehetségét éppen ezért becsüljük meg. Többször eszembe jutott közben A lepkegyűjtő, amit bevallom, nem szerettem, de erről a kötetről viszont csak jó emlékeim lesznek annak ellenére is, hogy nem egy felhőtlen, habos-babos valami. Megmutatja, hogy néha bizony még az elvetemült sorozatgyilkos is ember – lehet, hogy romlott és aljas, de attól még neki is van szíve, csak nem feltétlenül úgy gondolkodik vele, ahogy a többség. Izgalmas és érdekes kérdéseket feszeget ez a több nézőpontból íródott könyv, jó darabig elkísér majd, ebben biztos vagyok.

Nem ismertem a szerzőt, ez volt az első könyvem tőle, de biztosan nem az utolsó.
Tetszett a fordulatos, váltott szemszögű thriller, noha az én ízlésemhez mérten, néhol túl brutális volt. Johnt nem tudtam megkedvelni, a nehéz gyermekkora se mentette fel a szememben az általa elkövetett szörnyűségek alól. A könyv vége nagyon meglepett spoiler

Az a megtiszteltetés ért, hogy még a megjelenése előtt elolvashattam a Festménybe zárt lelkeket. Ludányi Bettina regényei eddig mind elkápráztattak, ám ezzel a történettel egy új szintre emelte a munkásságát. Az utolsó oldalak után hatalmas sokk alá kerültem, és csak annyit tudtam szavakba önteni: Ez brutális volt.

***

Ludányi Bettina ebben a kötetben igazán megtalálta a hangját. Egyre izgalmasabb és egyre összetettebb regényeket ad ki a keze közül, és ennek ékes példája a Festménybe zárt lelkek. Nem kisebb fába vágta a fejszéjét, minthogy egy pszichopata elméjét tárja az olvasók elé. Rendkívül érzékletesen mutatja be egy sorozatgyilkos lelki világát, gondolatait. Mindezt pedig egy kalandos nyomozásba csomagolja, így keveredik a regényében az izgalom és a mélységig hatoló lélektaniság.
Megrendítő, fordulatokkal teli műalkotás!
Az írónő festőien bánik a szavakkal, imádtam olvasni minden sorát. És amikor már úgy gondoltam, nem jöhet újabb csavar, megadta a kegyelemdöfést. Letaglóztak az utolsó oldalak, és kellett pár perc, mire felocsúdtam a döbbenetből. De hát mi mást tenne az olvasóval egy igazán lehengerlő könyv?

Azoknak ajánlom a Festménybe zárt lelkeket, akik szeretnének egy igazán fordulatos nyomozás részesei lenni, valamint egy olyan irodalmi műalkotást olvasni, ami az elején elcsavarja a fejed, és egészen a végéig nem enged el a fogságából.

Bővebb értékelés » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2021/09/ludanyi-be…

Az olvasás elejétől a hatalmába kerített és fogva tartott a könyv.

Fájdalmas gyerekkoral a hátuk mögött alakul ki az a személyiségük a karaktereknek, amit olvashatunk róluk, amivé váltak. Borzalmas szülők gyermekei, vagy épp árvák. Elhanyagolták, vagy épp bántalmazták őket. De a lelki sebek ebben a könyvben előtérben vannak is inkább ez ami kiváltotta John személyiségét, hogy bármennyire igyekezett a rengeteg bántás ellen sem tudott megfelelni anyjának. De azért az ledöbbentett amit, ahogy vele tett. Igazából nem mondom azt, hogy nem érdemelte meg, csak kevesebb brutalitással… Nagyon felkavaró és megdöbbentő részek voltak a számomra, a szertartásos részek. Hihetetlen és egyben megfontolt elmejáték volt Josh szemszöge. De nem tudom miért, nagyon megkedveltem a karakterét, mert egy sérült lélek… Talán ha az anyja, a környezete nem olyan amilyen, akkor ő sem… nagyon nagyon sajnáltam a végén őt is Carolinet. Eszméletlen kötelék alakilt ki Johnba iránta, hihetetlen.
„Mostmár együtt élünk tovább a vásznon.” Szerintem itt eredt el a könnyem.
Te jó ég még most is kiráz a hideg.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire át fog jönni, ennyire meg fog rendíteni és ennyire magával fog ragadi.
Nagyon megformált és erős karakterek vannak a könyvben.
Fájdalmas, de egyben gyönyörű történet volt. Fordulatokban és izgalomban gazdag.
Bevallom még a Mögötted c. könyvet nem olvastam, de most könnyedebb vizekre evezek míg az a könyve ide ér az írónőnek.

„Talán mindannyian azt kapjuk az élettől, amire szükségünk van ahhoz, hogy be tudjuk teljesíteni a nekünk szánt sorsot.”

Félelmetesen elképesztő!

Ezután a könyv után lehet érdekesen hangzik az a mondat, hogy „Elkezdtem jobban érdeklődni a képzőművészet iránt.” Igaz nagypapám festő, aki csodás és élethű képeket alkot és jómagam is próbálkoztam már ezzel a vonallal, de valahogy a régi rajztanárom annyira elvette az életkedvem is ettől a témától, hogy durván hat éve nem fogtam például ecsetet a kezembe, de most már szívesen eljárnék például kiállításokra és ki tudja, talán újra ecsetet ragadok.

Visszatérve a könyvre.

Bettina könyvei azok, amik mindig annyira megráznak, hogy néha napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy fel tudjak belőlük ocsúdni, ugyanis ő nem nyálcsorgatós, romantikus kisregényeket ad az olvasói kezébe, hanem inkább olyanokat, amiktől megfagy az ember ereibe a vér. Ha már szóba került a vér, amikor elolvastam a fülszöveget egyből egy másik durva story jutott eszembe, amiből lehet, de csak lehet, merített az írónő ihletet:
„A gyötrődő ember (Ismeretlen)
Sean Robinson örökölte nagymamájától 28 évvel ezelőtt az érdekes művet, melyről a nő azt állította, hogy egyfolytában sírt, s amíg le nem vitte a pincéjébe, hogy jól elzárhassa, egy sötét alak mászkált a lakásában. A nagymama azért gondolta, hogy unokájánál szeretné tudni halála után a hátborzongató művet, mivel a férfit gyerekkorában nagyon érdekelte az a különös kép, melyet függönyökkel és párnákkal fedett le. A legendák úgy tartják, hogy a képet gonosz szellemek őrzik, mivel festője saját vérét is bele alkotta a festménybe, majd miután elkészült, öngyilkos lett.
Miután Sean és családja felakasztották a falra a művet, nagymamája történeteihez hasonló jelenségek kezdek megjelenni életükben – a gyereke leesett a lépcsőről, felesége gyakran érezte úgy, mintha valaki simogatná a haját, illetve azt a bizonyos titokzatos fekete alakot is látták többször a házukban. A családfő úgy döntött, videóra veszi az érdekes jelenségeket, majd a legnagyobb videómegosztó oldalra fel is töltötte azt.” Ha gondolod nézd meg a képet google-on, én egyszer ránéztem és inkább ne tettem volna. Hátborzongató, még akkor is ha valaki nem hisz a természetfelettiben, vagy alattiban, még akkor is félelmet kelthet benne a kép. Érdekes, hogy azokat a képeket nagyon megnéztem volna, amiket John M. McGlothlin alkotott. A háttérstory nélkül biztos csodálatosokat lettek volna. Mondhatnám úgy is, hogy ijesztően gyönyörűek lehettek.

A történet maga olyan akár egy macska-egér játék. Folyamatosan vártam ki fog győzni a végeztével és nem mindig lehetett tudni ki tölti be a vadász, vagy a vad szerepét, ezt imádtam benne annyira és ezért tudtam annyira izgulni a kedvenceim miatt.

A történet számomra is nagy igazságokat tartalmaz, hiszen olyan nőkről is volt benne szó, akiknek az élet nem adott könnyű utat és voltak azok akik ebből ki tudtak törni és voltak akik nem. „Mindannyian más körülmények közül jövünk. Egyeseknek fájdalmas gyermekkor és szegénység jut, onnan kell kitörniük. Másoknak minden megadatik, és nem tudják megbecsülni. Persze olyan is van, aki látja a élet értékét, illetve aki megkapott mindent, majd el is veszítette. Nem vagyunk egyformák, az életutunk sem lehet tehát azonos. Egy valami azonban lehet közös bennünk: vagy feladjuk, vagy nem. Én azt vallom, hogy mindig van választásunk. Mindig.” Én magam is most hullámvölgyben vagyok az életemben, de elhatároztam magam, hogy nem adom fel önmagam, küzdeni fogok azért, hogy boldog legyek, mert minden csak akarat kérdése. Azért mert: „Azt mondta nekem, amikor ismét elértem a gödör alját, hogy rendben van. Teljesen oké, hogy most ott vagyok, mert szabad összetörni. Sőt néha kell is, hogy utána még erősebbé váljunk.”

A szereplők is tökéletesen lettek megfestve.

A véleményemet tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.com/festmenybe-zart-lelkek/

Az első könyvem volt Ludányi Bettinától és meg kell mondjam kellemesen csalódtam!
Bár a közepe felé picit unatkoztam.
A történet nagyon jól ki lett találva, a szereplők karakterei tökéletesek nem lehet bele kötni semmibe.
És végül a lezárás hát az valami hihetetlen jó lett.
Erre nem számítottam egyáltalán!
Egy igazán jó krimi könyv lett!

Jó látni – és olvasni –, hogy több magyar írónő is tud remek pszicho-thrillert alkotni.
Bettina egy másik könyve: Ludányi Bettina: Meghasadt valóság nem érintett meg igazán, de sejtettem, hogy kell még neki esélyt adnom.
A Festménybe zárt lelkek egy olyan sémával dolgozik, melyben már az elején tudjuk, ki áll a gyilkosságok hátterében. A gyilkos egy bizarr, különleges logika alapján szedi áldozatait, ő maga nem is nevezi magát gyilkosnak, hanem úgy érzi, felszabadítja az áldozatait, a meggyötört életüknek új értelmet ad, mégpedig a halállal.
A könyv szerzője már-már olyan tulajdonságokkal vértezi fel a gyilkost, amely néhány olvasóban, akár rokonszenvet is kiválthat.
Mint oly sokszor, a gyilkos itt is tele van gyerekkori traumákkal, a szülői gondviselés, szeret hiánya, nagy mértékben tette olyan emberré, amilyenné vált.
A könyv lezárása nem volt sablonos, ami szintén különlegessé tett a könyvet.

Úristen! Eszméletlenül jó volt! Már a prológus akkora hatással volt rám! Teljesen berántott. Imádtam, hogy különböző szemszögekből követhetjük az eseményeket, pontosabban a sorozatgyilkos-nyomozó közti macska-egér játékot. Olyan lelki mélységek szerepeltek benne, amelyek igazán hatásossá és izgalmassá tették az egész történetet. Volt, hogy a sorozatgyilkosnak drukkoltam, volt, ahol a nyomozónak. És egy plusz szereplő, aki lényegében vállalta az „áldozat” szerepét, még egyedibbé vált az egész könyvnek a hangulata. Az első oldalaktól kezdve alig tudtam letenni. Az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Nem véletlenül áll ilyen magas százalékon. Ez egy majd hogynem tökéletes krimi volt számomra. Viszont volt benne 1-2 olyan momentum, ami néhol számomra túl egyértelműnek tűnt… De egyébként mostanában az egyik legizgalmasabb krimi volt, amit olvastam!