Ez a könyv már réges – rég a kívánságlistámon volt, mindaddig amíg egy nagyon kedves barátnőm meg nem ajándékozott vele. Amit ezúton is köszönök neki…_már meg sem tudnám számolni, hogy hanyadszorra is_. :DDD
Egy regény az újrakezdésről és a félelmek leküzdéséről … ahogy az alapcím is írja, erről (is) szólt ezt a történet.
Egy olyan történet, amely már az első sorok során beégeti magát a tudatba, és a szívbe, és onnan már nem lehet kitépni.
Egy olyan történet, amely során nem csak magát az írónőt látod, de magadból is találsz felfedezni valót. – Legalábbis én találtam magamból. -.
Anabell útja és élete inkább hasonlított egy hullámvasutas színvonalra, mint kiegyensúlyozottéra.
Egyszer lent, egyszer fent… majd megint lent… és végül fent.
Szegénynek jócskán kijárt a rosszból, de szerencsére, a legrosszabb és a legsötétebb árnyainál, ott voltak nekik azok a személyek, aki miatt feltudott és talpra tudott állni.
Mint a nővére, mint a legjobb barátnője, s mint a férfi, Nate…
Erős lány, ez nem volt vitás… viszont, mégis tetszett az, hogy az írónő a megtört időszakot is ráruházta és belevette a történetbe. Vagyis, hogy lehetett látni, összetörve is Bellát… pont akkor, amikor annak ott és akkor épp az ideje volt.
A Sarah-val való barátságát én szerettem. Örültem, hogy egy ilyen lány mint Sarah barátságát élvezheti.
És ha már említettem Nate-t… Ó mamám!!!! Határozottan, szerelmes lettem a karakterébe.
Bírtam a hideg, hűvös stílusát…akárcsak a laza, elengedettet is. *.*
Tetszett a Bella és Nate közötti feszült vonzalmas időszak. Őszintén, én a végén hiányoltam is, hogy ebből csak az elején volt érezhető… vagyis a történet második felében már nem igazán… :(
Maga a krimi szál, eléggé jól össze volt téve, és fel vezetve is. Örültem, hogy nem egy összecsapott valamiként kísérte végig a történetet, hanem rendesen, úgy ahogyan azt kellett. Hogy ott volt a levegőben a baljóslatú érzés… Meglepett a rossz fiú kiléte… határozottan, én is arra gyanakodtam, akire Bella is… :D Ez szép és okos húzás volt. :D
Viszont, a végéért én nem lettem oda… Nate-nek Bella után kellett volna mennie… És Bellának is hamarabb kellett volna kapcsolnia, hogy amit hitt, a férfiról, az nem igaz…
De végül, az utolsó sorok azok mégis elégedett mosolyt váltottak ki belőlem. ;)
Szóval, örültem annak, hogy elolvashattam végre ezt a könyvet, és hogy a birtokomban is tudhatom. Szerettem, a nem avagy kevésbé tetszetős részek ellenére is.
Így még garantált, hogy újra olvasós lesz még! *.*
A borítót, pedig imádom. Hűen tükrözi a könyvet, én úgy vélem. *.*