Az ​egyetlen menedék 90% 47 csillagozás

Bettina könyvét már kiadás előtt volt szerencsém olvasni. Már akkor is nagyon nagy hatással volt rám, mert teljesen bele tudtam élni magam Ana helyébe. A könyv élethűen és hitelesen ábrázolja, hogy milyen érzés az, amikor valaki minden egyes pillanatban retteg, még akkor is, ha valójában semmi oka rá. Ez nem választás kérdése, egyszerűen átszövi a félelem az egész életünket, és ezt Ana története tökéletesen bemutatja.
Nate karakterét nagyon hamar megkedveltem, én sem bánnám, ha egy hozzá hasonló nyomozó vigyázná minden lépésemet… *-*
A csavar a történetben nagyon izgalmas, az utolsó oldalakig fokozta a feszültséget.
Bettina nagyon tehetséges írónő, gyönyörűen fogalmaz, és egyszerűen öröm tőle olvasni, annyira magával ragadó a stílusa. Remélem, minél hamarabb a kezünkbe foghatjuk a következő Ludányi Bettina könyvet! :)

Ez a könyv már réges – rég a kívánságlistámon volt, mindaddig amíg egy nagyon kedves barátnőm meg nem ajándékozott vele. Amit ezúton is köszönök neki…_már meg sem tudnám számolni, hogy hanyadszorra is_. :DDD

Egy regény az újrakezdésről és a félelmek leküzdéséről … ahogy az alapcím is írja, erről (is) szólt ezt a történet.
Egy olyan történet, amely már az első sorok során beégeti magát a tudatba, és a szívbe, és onnan már nem lehet kitépni.
Egy olyan történet, amely során nem csak magát az írónőt látod, de magadból is találsz felfedezni valót. – Legalábbis én találtam magamból. -.

Anabell útja és élete inkább hasonlított egy hullámvasutas színvonalra, mint kiegyensúlyozottéra.
Egyszer lent, egyszer fent… majd megint lent… és végül fent.
Szegénynek jócskán kijárt a rosszból, de szerencsére, a legrosszabb és a legsötétebb árnyainál, ott voltak nekik azok a személyek, aki miatt feltudott és talpra tudott állni.
Mint a nővére, mint a legjobb barátnője, s mint a férfi, Nate…

Erős lány, ez nem volt vitás… viszont, mégis tetszett az, hogy az írónő a megtört időszakot is ráruházta és belevette a történetbe. Vagyis, hogy lehetett látni, összetörve is Bellát… pont akkor, amikor annak ott és akkor épp az ideje volt.

A Sarah-val való barátságát én szerettem. Örültem, hogy egy ilyen lány mint Sarah barátságát élvezheti.

És ha már említettem Nate-t… Ó mamám!!!! Határozottan, szerelmes lettem a karakterébe.
Bírtam a hideg, hűvös stílusát…akárcsak a laza, elengedettet is. *.*

Tetszett a Bella és Nate közötti feszült vonzalmas időszak. Őszintén, én a végén hiányoltam is, hogy ebből csak az elején volt érezhető… vagyis a történet második felében már nem igazán… :(

Maga a krimi szál, eléggé jól össze volt téve, és fel vezetve is. Örültem, hogy nem egy összecsapott valamiként kísérte végig a történetet, hanem rendesen, úgy ahogyan azt kellett. Hogy ott volt a levegőben a baljóslatú érzés… Meglepett a rossz fiú kiléte… határozottan, én is arra gyanakodtam, akire Bella is… :D Ez szép és okos húzás volt. :D

Viszont, a végéért én nem lettem oda… Nate-nek Bella után kellett volna mennie… És Bellának is hamarabb kellett volna kapcsolnia, hogy amit hitt, a férfiról, az nem igaz…

De végül, az utolsó sorok azok mégis elégedett mosolyt váltottak ki belőlem. ;)

Szóval, örültem annak, hogy elolvashattam végre ezt a könyvet, és hogy a birtokomban is tudhatom. Szerettem, a nem avagy kevésbé tetszetős részek ellenére is.
Így még garantált, hogy újra olvasós lesz még! *.*

A borítót, pedig imádom. Hűen tükrözi a könyvet, én úgy vélem. *.*

„Írónak lenni egyszerre kétségbeejtő és felemelő érzés. Kétségbeejtő, mert megmutatod a világnak az igazi arcodat és felemelő, mert minden egyes érzést ki tudtál adni magadból.” – Anabelle Wilson"

*--*
Ez volt az első könyvem Ludányi Bettinától. Még tavaly kaptam meg, de egyéb körülményeknek köszönhetően félre kellett tennem. Pár hete ismét elővettem, és azt kell írnom, sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra. A borítója ránézésre megfogott, mert van benne valami, ami felkelti az ember figyelmét. Egyáltalán nem zsúfolt, és a fekete az egyik kedvenc színem. Szép, figyelemfelkeltő, bár eléggé sugallja, hogy az olvasó nem egy könnyed romantikus regényben fog elmerülni, ha leveszi a polcról. A másik kedvencem a könyvhöz készült könyvjelző volt. Gyönyörű, ötletes és igényes, mint a borító. Furán hangzik, de én már ezek miatt beleszerettem, mielőtt még belekezdtem volna az olvasásba.
Bővebben —> https://krvilagakonyvek.blogspot.com/2018/11/ludanyi-be…

Első könyvem az írónőtől. Meglepett. A stílusa tetszett és a szereplők is szimpatikusak voltak.
Natet hamar megkedveltem Különösen tetszett, hogy az ő szemszögéből nem olvashattam, így még erőteljesebb lett a személyisége.
Ana is kedvelhető volt a történet elején, de egy idő után már sok volt. Ráadásul, amiken keresztül ment, túl meggondolatlan is.
Az írónő szépen levezette, ahogy megbirkozott a vele történtekkel. De nagyon sajnálom, hogy a belső vívódások, visszaemlékezések és a karierje, az íráshozvaló szeretete egy idő után elvitte a történetet. Lapos lett, monoton. Kevesebb kellett volna ezekből a pillanatokból. Voltak szép gondolatok, ez igaz. De inkább több közös pillanatról olvastam volna Nate-tel. Tetszett a kpcsoaltuk alakulása, a romantikus részek.
A másik dolog, ami nem tetszett, az a történet vége volt. Mitha ott fogyott volna ki a tollból a tinta. Ah, jó lesz ez így. Befejezetlen volt.
Pedig nagyon tetszett az alap történet.

Kedves Írónő!

Többet ne gondolkodj azon, hogy elénk tárj egy történetet! Egyet biztosan tudok, mégpedig azt, hogy a következő történeteid is a polcomon fognak sorakozni, szépen egymás mellett!
Amint a kezembe fogtam a csomagot, olvasni kezdtem (persze csak kibontás után :P). Nagyon kíváncsi voltam rá a már korábban olvasott részletek alapján.
Ana élete sodort magával végig, sokszor szorult össze a szívem a vívódások, a múltbeli és a folyamatosan érkező megrázkódtatások láttán.
Na és hát…khm…persze azért ott van Nate… :) (Itt már máshogy működött a ketyegőm…:P)
Úgy drukkoltam nekik!!!
Komolyra fordítva a szót:
Az egész történet gördülékeny, szívhez szóló. Komoly élethelyzetet vázol fel, ám a sötétségbe bekúszik a napfény, mely megmutatja, hogy mindent legyőzhetünk, ha igazán akarjuk!
(Azért a vége felé megállt bennem az ütő, még a könyvet is letettem öt perc erejéig, mert képtelen voltam elhinni, hogy ezt teszed velem @Bettina_94! Á, csak két percig bírtam és már olvastam is tovább :D, majd megkönnyebbült sóhajjal fejeztem be.)
Köszönöm szépen az élményt és várom a következő történetet!

Sajnos itt is vannak bakik, még ha nem is azért olvasok, hogy hibára leljek.
„Rövid, egyenesre nyírt szőke haja mindig tökéletesen állt, és a klisének ható, hatalmas kék szemeivel levette a férfiakat a lábáról.” Emellett több más helyesírási problémát is feljegyeztem belőle. Ezek miatt adok négy csillagot.
A történet egyébként ötös, kiváló lehetne, ha alaposabban fésülik át a szöveget. Kellően izgalmas, hiteles, valóságos, elszörnyesztő, megható, fantáziát megmozgató.
Értéke a pozitív hozzáállás, az önerő, a továbbmenetel iránti tenni akarás.

Azt sem tudom hol kezdjem. Az írónő a dedikálásában azt írta, hogy reméli, hogy a nyomozó levesz a lábamról. Hááát…. Az nem kifejezés. Hihetetlen karaktereket hozott össze. Ana vívódásai és személyes harcai nagyon élethűek voltak. Az események állandóan fenn tartották a figyelmemet, izgalommal töltöttek el. Mikor azt gondoltam, hogy tudom, mi fog következni és ki a számomra gyanús, akkor fordult a kocka és én alig győztem kapkodni a fejem. Szóval összefoglalva egy szuper történetet olvashattam, én ajánlani tudom mindenkinek. Köszönöm az élményt.

Meglátásom szerint a könyv történetéhez illik a borító. Azt szemlélteti számunkra, hogy ez a regény nemcsak pozitív impulzussal lesz számunkra, olvasókra. Szerintem szavak nélkül pontosan így lehet kifejezni azt amiről olvasunk, tökéletes módon ábrázolja mindazt amit az iromány tartalmaz. (…) A regény olvasása közben millió kérdés fogalmazódik meg bennünk, ezek közül van amire választ kapunk, de van amire nem. Ana szemén keresztül végig vezet minket a történet mindazon, amiről bizony hallhattunk, olvashattunk, de még nem feltétlenül tapasztalhattunk. Most mindezt átélhetjük, átérezhetjük, és persze azt kell mondanom nem lesz könnyű menet olvasóként.

Teljes bejegyzés itt található: https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/01/26/luda…

Ez izgi volt. Sajnos gyakran megtörténik, hogy sötétben egyedül kell hazamenni, és a mai világban félni is lehet, nehogy valami baj legyen útközben, hisz sok pszichopata, beteg ember van a világon. Ez a történet számomra egy pszichothrillernek is beillett, hisz végig izgultam, hogy vajon kinek és miért lehetett útjába Annabelle. Sok álmatlan éjszaka, idegileg kikészül az ember egy ilyen támadás után. Szerencsére Anabellenek volt egy ilyen jó barátnője, mint Sarah, aki sokat segített abban, hogy elterelje a gondolatait a kellemetlen eseményről. A krimi része is jó volt, amikor már én azt gondoltam magamban, hogy nem igaz, hogy nem látják, hogy ki a bűnös, akkor jött a csavar, hogy mégse az akire én gondoltam. Örültem, hogy Nat nyomozó is Ana mellett állt, védelmezte őt, én azért még adtam volna neki egy esélyt.

A regény nagyon mai, izgalmas, fordulatos, cselekményben és párbeszédekben gazdag. Mindezt szép külsőben, mutatós borítóval kínálják nekünk. Ki szeretném még emelni az ötletes és hatásvadász technikát, mellyel megalkották a fejezetek címeit. Olyan, mint amikor a filmekben a támadó vérrel fest üzenetet a tükörre vagy a falra. Zseniális.

Szerettem azt, ahogy Bettina forgatja a szavakat. Egyszerűen, mégis választékos stílusban fogalmazva olvashatunk egy regényt, mely szórakoztat, van mondanivalója, krimi és szerelmi szála és a könyvet becsukva, azt érezhetjük: igen, megéri mindig felállni és újrakezdeni. Mert minden megéri – ahogy Ludányi Bettina is fogalmaz. Az egyetlen menedék-et ajánlom olyan olvasóknak, akik szeretik a krimit, a romantikát és olyanoknak, akiket megtört kicsit az élet, ne adj isten pánikbetegek és szükségük lenne egy regénykarakterre, aki segít talpra állni és leküzdeni a félelmeket.

[a teljes értékelés a @Lendület_Magazin oldalán olvasható, itt: https://wp.me/p3WdyE-5E5]