A ​világítótorony legendája 40 csillagozás

Lucy Strange: A világítótorony legendája

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

>!
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634035879 · Fordította: Ruff Orsolya

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Nagyszerű kis történet, de nem gondolom, hogy 10+. Inkább 15, 16+.
Nehéz és egy kicsit bizony kegyetlen sztori: világháborús, internálótáboros… stb. Elkezdtem olvasni a Kicsimnek (12 éves), de nem akartam kitenni ezeknek a dolgoknak. Talán majd később elolvassa. A Fülemüleerdő titkát megvettem a névnapjára. Remélem az kicsit kedvesebb történet lesz neki.

4 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Egy hajszálnyival kevésbé tetszett, mint a szerző előző kötete, de azért ez is bőven ott van a topon. Érdekes és izgalmas történelmi kulisszák között játszódik a történet, még felnőttként is megtudtam olyasmit erről az időszakról, amiről eddig nem hallottam. Petra alakja ismét egy erős, szeretnivaló lánykarakter, a színhely hangulatos, a sztori pedig mély, szívhez szóló, ugyanakkor mozgalmas, rejtélyes is. Bár én minden titokra idejekorán rájöttem, de talán a célközönségnek nem lesznek olyan egyértelműek a megoldások.

>!
Hintafa P
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Rejtély, mitológia, háború, szeretet, család, veszteség. Lucy Strange megint egy olyan regényt írt, amivel egy ritmusra dobog az olvasók szíve.

A kezdetektől átjárja a könyvbeli valóságot a fantázia (és fordítva). A helyi legendák átszövik a 12 éves Petra mindennapjait. A fülemüleerdőben bóklászva azt éreztem, hogy az olvasó vállvetve küzd a főhősnővel, most viszont mintha egy kicsit továbbmentünk volna, a bőrébe bújtunk, mi magunk lettünk Petra.

Strange úgy ír, mintha az élete múlna rajta, ennélfogva én is úgy olvastam mintha az enyém is ettől függne. Már az első oldalakon érezzük azt a szívfacsaró fájdalmat, ami a későbbiekben csak egyre intenzívebb lesz, majd egy szép lezárás után örömmel konstatáljuk, hogy egy megható és jelentőségteljes utazásról tértünk vissza.

Bővebben: https://hintafa.blog.hu/2019/03/05/lucy_strange_a_vilag…

>!
wzsuzsanna P
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Lucy Strange előző könyvét, A fülemüleerdő titkát sajnos még nem olvastam, pedig annak idején az is egyből röppent a kívánságlistámra a csodaszép borítója és a figyelemreméltó fülszövege miatt. Az új történetéről semmiképpen nem szerettem volna lemaradni, már csak azért sem, mert a II. világháború idején játszódó ifjúsági történetek még közelebb állnak a szívemhez. Már az első lapoktól kezdve éreztem, hogy nem kell majd csalódnom, Petra története teljesen beszippantott és nem eresztett egészen az utolsó oldalakig. A kiadó profilja pedig ne tévesszen meg senkit: igaz, hogy tizenéves kortól nyugodtan adhatjuk gyerekeink kezébe, de felnőtt fejjel is tökéletes olvasmány ez az érzékeny, egyszerre megrázó és varázslatos regény.
A történetünk 1939 őszén kezdődik Angliában, a háború első napjaiban, egy tengerparti faluban. Főhősünk a tizenéves Petra, aki szüleivel és nővérével, Magdával él különleges otthonában, a világítótoronyban. A nem hétköznapi helyszín, a partokat őrző legendás kősziklák és a tengeri szörnyként megbújó zátony jó táptalajt nyújt az álmodozáshoz, így Petra képzeletét számtalan varázslatos lény és történet színesíti, ahová szívesen vonul vissza a csendes, félénk kislány. A háború kezdete azonban egészen új, sokkal félelmetesebb szörnyetegeket hív életre: a gyanakvást, a rettegést és a bizonytalanságot. Ráadásul a veszély nem csak kívülről leselkedik a családra, hanem belülről, a saját közösségük tagjai részéről is. Petra édesanyja ugyanis német, így hiába a legkedvesebb és jóságosabb személy a kislány szemében, nemzetbiztonsági szempontból fenyegetést jelent az ország számára. (…)
Petra nézőpontja hiteles és érzékeny. Sokáig úgy érzi, csak sodródik az eseményekkel, sok mindent nem ért, és kétségbeesetten szemléli, ahogy családja széthullik körülötte, miután édesanyja ellen eljárást indítanak. Ráadásul azzal is meg kell birkóznia, hogy saját szerettei is titkokat rejtegetnek, így elhatározza, hogy saját maga igyekszik kideríteni az igazságot, hogy ezzel megmentsen mindenkit, aki közel áll hozzá. Ezeknek a titkoknak végig súlya van a történetben, szinte érezzük, ahogy ránk telepednek olvasás közben, és Petrával együtt mi is fuldokolva várjuk, hogy végre tisztán lássunk mindent. (…)
Ahogy korábban is utaltam rá, hozzám mindig közel álltak az olyan regények, melyek gyermekek nézőpontjából mutatnak meg egy háborút. Sokszor hasonlítottam magamban ezt a történetet olvasás közben Markus Zusak A könyvtolvaj című regényéhez, talán ott éreztem utoljára ilyen erősen, hogy tökéletesen bele tudok bújni a főhős bőrébe, hogy az ő szemével lássam a háború borzalmait. Ebben a könyvben ugyan nem találkozunk nagyon naturalisztikus vagy borzasztó jelenetekkel, viszont az is ugyanilyen megrázó, hogy a politikai helyzet vagy a lakosok bizalmatlansága hogyan tudja szétzilálni egy közösség vagy egy család normális mindennapjait.
Teljes mellszélességgel tudom ajánlani ezt a regényt mindenkinek, mert szerintem minden megvan benne, ami egy komoly témát feldolgozó ifjúsági regényhez szükséges. Pet személyében egy nagyon különleges, bölcs és bátor kislányt ismerhettem meg, aki bármit megtenne a szeretteiért. A regény remekül ábrázolja, hogy a háború hogyan nyomja rá a bélyegét egy átlagos falu életére, hogyan változtatja meg az emberek viselkedését, vagy éppen hogyan hozza ki az igazi jellemüket. A stílusa, nyelvezete egyszerre igényes és olvasmányos, a cselekmény pedig folyamatosan fenntartja az érdeklődésünket. Nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam, és biztosra veszem, hogy ezek után a szerző másik könyvére is hamar sort kerítek.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/03/a-vilagitotoron…

>!
Lobo P
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Petra a nővérével Mags-szel és szüleivel egy tengerparti kisvárosban él, az édesapja a világítótorony őre, ők figyelik a hajók mozgását és jeleket adnak, ha szükséges, a tengerészeknek. Az idilli élet azonban csak 1939 őszéig, a második világháború kezdetéig tart, ami olyan eseményeket indít el, amelyre senki se számított. A lányok anyját, a német származású Muttit internálják, mint az országban élő potenciális ellenséget, apjuk egyre zaklatottabb lesz, furán viselkedik, a rendőrség titokzatos küldemények után kutat, a faluban szabotázs akciók történnek és Mags is egyre furábban viselkedik, s hosszú időkre eltűnik. Az összetartó család tagjai egymás elől titkolóznak és Petra világa darabjaira hullik, s egyedül kell szembenéznie a félelmeivel.

Az egész történet roppant hihető és akár megdöbbentően aktuálisnak is lehetne mondani, pedig ami a történelmi részeket illeti, nincs benne semmi kitaláció. Nagyon is valós volt, hogy az ellenséges származásúakat internálták és elszakították a családjuktól, amíg ki nem derült, hogy mennyire veszélyesek. Az pedig abszolút hihető, hogy egy kisvárosban miután megtudták, hogy német származású lakosuk van, azonnal mindenki gyanakodni kezd, bizalmatlankodnak és félreértések történnek. Lucy Strange regényében kiemeli, hogy az angol tengerparti kisvárosok/faluk mennyire fontos szerepet kaptak főleg a háború első éveiben, s egy világítótorony őrének felelősségteljes és veszélyes feladatai vannak háborús időkben. De szó esik a kitelepítésekről is, amikor Angliában gyerekeket küldtek biztonságosabb helyre nagyvárosokból, tengerpartokról, azaz veszélyes területekről. S a szabotázs akciók arra utalnak, hogy valóban még a szárazföldön, Angliában is akadtak olyanok, akiknek szimpatikus volt a Németországban terjedő náci ideológia. S bár a világítótorony helye, a Kősziklák legendája meg a kis falu valójában nem létezett, de a dunkerque-i mentőakció itt is fontos szerepet kap.

Az események mellett, amelyek igazi rejtélyeket is tartalmaznak, rengeteg csavar van és izgalom egészen a történet végéig, a regény nagyon jó karakterekkel dolgozik. Főszereplőnk, Petra igazi kis félénk kisegér, saját magát is annak látja, de az események, hogy látja széthullani a családját, hogy nem tud senkihez se fordulni a kétségeivel arra kényszerítik, hogy megbízzon saját magában és legyőzze saját félelmeit, s még nagy veszéllyel is szembenézzen annak érdekében, hogy megmentse azokat, akiket szeret. Szerencsére segíti őt ebben hite, a Kősziklák legendájában (ugyanis nem a világítótorony legendás, hanem a közelében álló kövekhez tartozik egy régi mese). De éppen ilyen jól van megrajzolva a nővére, Mags is, aki sokkal lázadóbb és lobbanékonyabb, mint Petra.

Lucy Strange elérte, hogy nagyon igaznak, valóságosnak tűnjön Petra története, s nem csak a szereplők, de a helyszínek is emlékezetesen vannak megírva. Olyan, mintha egy klasszikust olvasnánk, pedig csak pár hónapja jelent meg a regény. Van benne izgalom, jellemfejlődés, titkok, történelmi tények és mindez nem megy a stílus kárára, mert Lucy Strange nem nézi le a közönségét. Letehetetlen volt, főleg a vége lett nagyon izgalmas. Azt hiszem ezek után mindenképp el fogom olvasni a szerző előző könyvét is, és várni fogom, hogy mivel rukkol elő legközelebb.

Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2019/03/12/lucy-stra…

>!
Sister
Lucy Strange: A világítótorony legendája

A fülemüleerdő titka után biztosra vettem, hogy Lucy Strange következő ifjúsági regénye is telitalálat lesz. Sajnos ezúttal kicsit másképp alakult a helyzet, ami főleg a szereplőknek köszönhető.

Számítottam rá, hogy a világháborús események miatt ez egy jóval sötétebb, nyomasztóbb és szomorúbb történet lesz, de az kimondottan meglepett, mennyire mások voltak a karakterek. Pettel sokáig hadilábon álltam, nem igazán értettem, milyen szerepet fog betölteni, és sikerül-e majd megszerettetnie velem magát. Úgy az egész regénnyel az volt a legnagyobb problémám, hogy kicsit távol éreztem magamtól. Nem ez az első ehhez hasonló kötet, amit az idén a kezembe vettem, de közel sem indított el bennem ugyanolyan érzéseket, mint januárban a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság.

A Smith család megszokott módon éli az életét a világítótoronyban, de a hírekből arra lehet következtetni, hogy a német csapatok már közel járnak az angol tengerparthoz. Napról napra egyre több szörnyűség történik, és az idilli hétköznapoknak már nyoma sincs. A háttérben mindenkit lesújtó tény fogalmazódik meg: a háború senkit sem kímél. Pet családja egyik pillanatról a másikra hullik szét, és nővérével teljesen magára marad a legnagyobb bajok közepette. Édesanyja internálótáborba kerül, apja a hajósok megmentésére siet, ráadásul a nővére sem mindig őszinte vele – valamit titkol előle. Ezek után Petra a saját kezébe veszi a sorsát, és hősiesen megmenti a világítótornyot, az ő kastélyát, miközben igazán a történelem részévé válik.

Az utolsó néhány fejezet során minden sötét folt kitisztul, és fény derül arra, valójában ki áll a szabotázs akciók hátterében, ami tulajdonképpen az események egész láncolatát indítja el. Összességében ez egy nagyon izgalmas, olykor szívszorító könyv, mégis valamilyen szempontból hiányérzet maradt bennem. Ettől függetlenül nagyon várom Lucy Strange következő regényét, mert a stílusa és a történetszövése abszolút mesteri!

>!
theodora
Lucy Strange: A világítótorony legendája

ucy Strange nem kímélte a szereplőket ebben a regényben, sötétebb és szomorúbb a történet, mint az első könyve. Ugyanakkor tele van szépséggel – a leírások, az élet szeretete, a család fontossága és a hűség nagyon erősen jelen vannak.
Izgalmas, szép és nagyon jól megírt ifjúsági regény került ki ismét LS keze alól!
Számomra azért is volt érdekes ez a könyv, mert tele van történelmi ténnyel – az internálásokról, az angol partvidék fontosságáról és veszélyeiről, vagy akár a világítótoronybeli munkáról.

>!
szofisztikáltmacska
Lucy Strange: A világítótorony legendája

A második világháború nehéz téma, valami mégis végtelenül vonz a történelem ezen időszakában játszódó történetekhez – még akkor is, ha tudom, hogy meg fog viselni. A világítótorony legendájától is emiatt féltem, annyira, hogy az utolsó pillanatig halasztgattam, végül kaptam egy fantasztikus történetet, ami a háttérben zajló események ellenére egy szívmelengető és pozitív történetként fog megmaradni bennem. Ráadásul, hosszú hónapok óta ez volt az első könyv, amit egyetlen nap alatt, teljes összpontosítással tudtam kiolvasni. Ilyen mértékű olvasási válság után ez megváltás volt, csak egy gond van: máslapossággal küzdök, és nem tudok kilépni Stonegate és a „Kastély” bűvöletéből. Szívem szerint olvastam volna még, végtelenségig.

A látszat ellenére ez nem borzasztóan szomorú történet – persze, történnek benne szívfacsaró dolgok, de a könyv egyáltalán nem a konkrét háborúra van kihegyezve, az inkább csak amolyan háttérben zajló dolog, aminek hatásait az embereken keresztül érezzük inkább. Viszont megmutatja, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak azok a külföldiek, akik rossz oldalon álló országból érkeztek Angliába, hogy mennyire megmérgezi a gyanakvás és a félelem a lelkeket és hogy nem mindig az a rossz ember, akiről első pillantásra gondolnád. Mindezt egy kislány szemén keresztül olvashatjuk, aki még kicsi ahhoz, hogy mindent megértsen és átlásson, de már elég érett ahhoz, hogy kezébe vegye a gyeplőt, és felkutassa a titkokat, amik körülötte lappanganak.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/03/18/lucy_str…

>!
czuczy
Lucy Strange: A világítótorony legendája

A fülemüle erdő titka után egyértelmű volt, hogy ez a könyv is kell nekem. Merőben más, mint az előbb említett történet. Amiben itt biztos vagyok: ez nem ifjúsági könyv, talán, ha még az én tizenèves koromban jelenik meg, akkor átéreztem
volna, hiszen hála a dédnagyapámnak közelinek éreztem ezt a korszakot. De a mostani tiniknek ez már túl távoli véleményem szerint.
Ez egy nagyon szépen, magával ragadóan megírt, törtenelmi mese felnőttek számára. Megrendítő, szívmebarkolóan komoly téma, amit mégis mesés köntösbe csomagoltak. Imádtam olvasni.

2 hozzászólás
>!
zakkant
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Hiába ifjúsági regény A világítótorony legendája a 10-14 éves korosztályon felül bárki bátran elolvashatja, mert nagyon érzékenyen mutatja be a háború történéseit az írónő. Nem borzasztó és naturális, hanem inkább titokzatos, izgalmas, és nagyon mély. Sok jó mondatot rejtett el a történetben Lucy Strange a család fontosságáról, a testvéri szeretetről, az elveszített családtagokról, a gyászról, az ellenségekről, a bizalomról, a veszteségről, a bajtársiasságról, a bátorságról, az összetartásról és a gyanakvásról. Nagyon sok olyan helyzet és szituáció van a könyvben, amin érdemes elgondolkodni, és megállni egy kicsit. Sok olyan karakter van a történetben, aki igazi hétköznapi hős, és megérdemelné, hogy mindenki megtudja a nevét!

Lucy Strange nagyon szépen fogalmaz, és ha nem tudnám, hogy a könyv eredeti megjelenése 2016-os simán rávágnám, hogy ez egy a II. világháború után rögtön papírra vetett regény, pedig nem. Talán ez a „régiesebb” stílus az, ami még érdekessebbé teszi az olvasást, de egyáltalán nem hátrány, hanem előny. Lassan haladtam a könyvvel, mert kevés időm volt, de lassan olvasgatva is mindig berántott magával, és az érzékletes leírásoknak köszönhetően mindig a kis faluba teleportálhattam, hogy újra és újra átéljem a viharokat, amik Petrában és a világítótorony körül dúltak.

Ha szeretnéd megismerni a háború egyik különleges nézőpontját, akkor nagyon is ajánlom A világítótorony legendáját, mert nagyon fontos regény, amit felnőttként olvasva is nagyon élvezetes maradt és biztosra veszem, hogy a tizenéves Anett is ugyanúgy odalenne érte, mint a mostani.

Bővebben a blogon: http://www.zakkantolvas.hu/2019/03/lucy-strange-vilagit…


Népszerű idézetek

>!
tonks

Ez a háború egy tengeri szörny, gondoltam. Időnként erőszakosan és nyíltan rombol, máskor a csápjai befurakodnak a normális élet repedésein, és megfojtanak bennünket.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború
>!
Chöpp 

Mindannyiunk életében vannak pillanatok, melyeket egész életünkben bánni fogunk. Elképzelésünk sincs, mit tesz velünk a félelem, míg csak a hatalmába nem kerít bennünket.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · megbánás
>!
Chöpp 

Nos, ezt teszi a háború – mindent megváltoztat, mégpedig olyan szélsőségesen, hogy az ember elfelejti, milyen volt azelőtt az élete. Az éhség első nyilallása – a fegyverek első döndülése – sokként érkezik. Ám azután megszokja az ember.

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
2 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P

Mindig is nagyon összetartó család voltunk, mindig megbíztunk egymásban, de a titkok elkezdtek beszivárogni a köztünk lévő repedésekbe. És most, mint a kő hasadt felszínén megdermedő víz, ezek a titkok egyre ridegebbé és keményebbé váltak, és lassan eltávolítottak minket egymástól.

67. oldal

>!
Chöpp 

Az az igazság, hogy a mi kis partszakaszunkon a viharok valóban felébresztik a halottakat.

124. oldal

>!
wzsuzsanna P

Megmondom én, kik voltak ezek az emberek. A barátaink. Emberek a templomból, falubeli boltosok és halászok, azoknak a gyerekeknek a szülei, akikkel együtt nőttünk fel. De valami megváltoztatta őket. A háború. Az ellenséges repülő. A dolgok, amiket a rádióban hallottak és az újságokban olvastak. A pletykák, a suttogások. Dühösek voltak. És nagyon-nagyon féltek.

109. oldal

>!
Chöpp 

Magsszel örökké civakodtunk, de Mutti rendszerint elérte, hogy gyorsan kibéküljünk.
– Legyél te az okos, Petra – suttogta. Mindig nekem kellett az okosnak lennem (noha sokkal kisebb voltam). Mindig nekem kellett bocsánatot kérnem, lenyelnem a büszkeségem és sajnálkoznom. De nem lett volna lehetséges, hogy egyszer a nővérem nyelje le az ő büszkeségét? Olyan sok volt neki, hogy valószínűleg a torkán akadt volna…

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: testvér
>!
beatrix_0823 P

Mindig is emlékezni fogok arra a reggelre. Akkor nem tudhattam, de ez lett az utolsó, igazán boldog emlékem arról, hogy mind a négyen együtt vagyunk. Olyan volt, mintha az elmúlt napok feszültsége és bizalmatlansága elröppent volna, és olyanok voltunk, mint mielőtt kitört volna a háború. Úgy szerettem volna, ha valaki lefényképezett volna minket – a papát, amint átkarolja Mutti vállát, Magset, ahogy nevetés közben mindent összemorzsál, a Kőszikla Lányait, ahogy őrszemekként veszik körül a kis családunkat, felettünk pedig a roppant tavaszi égboltot, mely olyan kék volt, akár egy léggömb, és majd szétrepesztette az előttünk álló nyár ígérete.

87. oldal

>!
Anita_Takács

Minden megváltozott.
Mintha dermesztően hideg lett volna – olyan hideg, mint amikor az ember egész testében reszket, és a fogai összekoccannak. Amikor az ember ennyire fázik, nagyon nehéz elképzelnie, hogy valaha túlságosan is melege lehetett. Vagy amikor olyan kínzó éhség gyötri, nem emlékszik, milyen volt, mikor túl sokat evett; lehetetlen érzés, nem igaz? Nos, ezt teszi a háború – mindent megváltoztat, mégpedig olyan szélsőségesen, hogy az ember elfelejti, milyen volt azelőtt az élete. Az éhség első nyilallása – a fegyverek első döndülése – sokként érkezik. Ám azután megszokja az ember.


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierdomenico Baccalario: A titkos város
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral
Charles Dickens – Kathleen Olmstead: Twist Olivér
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
David Almond: Csókás nyár
David Almond: Agyag
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street