A ​nővérek átka 89% 121 csillagozás

”Az egyedüli fegyvere a félelem. És a félelem nem bánthat, ha nem az vezet.”

Lucy Strange újdonsága egy szerethető, gótikus mese, mely hat lánytestvérről szól. Félárván, apjuk mellett nevelkednek egy tanyán, miközben „A hat lány átka” mondóka eleve kijelölni látszik mindannyiuk sorsát. Az apa férjhez adja Grace-t, egy lóért cserébe, az elkeseredett lánynak a Telihold vásár utolsó éjszakája után azonban nyoma veszik. A bátor Willa, akinek elbeszéléséből ismerhetjük meg a történetet, elhatározza, hogy mindenképp megkeresi nővérét. A hangulatos regény, melynek fénypontja számomra egyértelműen a nagymama karaktere volt, a babonákra és a rá adott reakcióinkra épül. Kiválóan megmutatja, hogyan tudnak minket iránytani a félelemmel, ha hagyjuk. A helyszín éppolyan élethű, ahogy a szereplők is, a lápvilágot Dél-Anglia tájai ihlették. Kifejezetten élvezetes kikapcsolódást nyújt, nem csak a fiatalabb korosztály számára, míg a borítója egyenesen meseszép, bármely könyvespolc egyik nagy becsben tartott éke lehet.

Azt veszem észre most már sorozatban, hogy Lucy Strange egyik kötete sem hozza számomra az elsőnek azt az utolérhetetlen zsenialitását és tökéletességét, de mégis mindegyik nagyon élvezetes és kellemes perceket nyújt. Ennek a regénynek a témája és a helyszíne állt hozzám az összes közül talán a legkevésbé közel, de mégis nagyon jól olvasható, érdekes és izgalmas volt az egész.

Lucy Strange kötetei közül nálam másodikként a legfrissebb hazai megjelenésű írása, A nővérek átka került sorra.
Sosem titkoltam, hogy odáig vagyok a gótikus irodalomért, pedig egyébként nagyon félős vagyok, valamiért mégis vonz és imádok kellemesen borzongani.
A Lovecraft féle félelmek sok esetben túlzónak bizonyultak nálam, ám Strange-mester (így hívom őt) most is bebizonyította, hogy egy jól megírt sztori lehet egyszerre gótikus, borongós, közben pedig végtelenül szórakoztató.
Mindenképpen meg kell említenem az erős, jellemfejlődéssel tarkított lányok/nők sorát, akiket egyszerűen nem lehetett nem imádni.
Közülük is kiemelkedett számomra az elbeszélőnk, kvázi főszereplőnk Willa, aki különböző hajmeresztő kalandokba keveredett Kovával, a szépséges fehér lóval és persze a Nagyi, aki példaértékű, idős asszonyként próbálta jobb belátásra bírni a vejét és vigyázni az unokáira.
Darcy szintén jelentős szereppel bírt, őt is megkedveltem.
A nővérek átka a legjobb klasszikusokat idézte meg.
Az Üvöltő szelek borús hangulatát és kísérteties lápvidékét, valamint a Büszkeség és balítélet lánytestvéreinek cseppet sem mindennapi szeretetét és dinamikáját.
Ebben a regényben erős társadalomkritika is meg lett fogalmazva, hiszen a Nagyit boszorkánynak bélyegezték, mert tudott írni és olvasni és erre a lányokat is megtanította, no meg persze mert gondolkodni és felvállalni az érzéseit, a véleményét.
A testvérek elnyomásban éltek, de ez szerencsére sokat változott, javult a történet végére.
A fantasy elemek, főleg a gonosz Lápkirály és az elrabolt, elveszett lelkek, no meg persze a Telihold Vásár titkai mind-mind tetszettek.
Az állatok, főleg a lovak és a kutyák szeretete és tisztelete most is előtérbe került, hangsúlyosnak bizonyult..
Ez a kötet is kedvenc lett és már alig várom, hogy folytassam a további Lucy Strange regényekkel.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/03/konyvkritik…

Az elején többször morogtam magamban, mert többször volt olyan érzésem, hogy én ezt már valamikor és valahogy, de leginkább nagyon hasonló formában, olvastam.
Ugye szegény félárva lányok, sanyarú sorssal és még rosszabb kilátásokkal, van a kedves és aranyos, a házias meg az akaratos és akkor az egyikük eltűnik, aztán a maradék 1-2 meg megy és próbálja megkeresni, miközben ezer veszéllyel néznek szembe.
spoiler
Azért a vége felhúzta a könyvet és csillapította a morgásomat, mert fontos dolgot próbál átadni, amit minden kislánynak meg kell tanulnia, hogy igenis ki kell állni magunkért és nem szabad hagyni, hogy mások uralkodjanak rajtunk.

Az írónő igazán különlegesen tud hangulatot teremteni, ezt már bebizonyította más történeteiben is. Izgalmas, kalandos utazásban van részünk ebben a könyvben, de egy picit számomra már túl nyomasztó volt, szóval nem nevezném kifejezetten gyerekkönyvnek..

Teljesen odáig voltam a kötet hangulatáért. Egy történet átkokról, legendákról és egy csipet varázslatról? Nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném, és milyen jól tettem! Az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, csak úgy faltam a sorokat. Izgalmas utazás volt Willával és a családjával, akik egy átok árnyékában képtelenek élni. ⁣
Willa hatalmas bátorságról és akaraterőről tett tanúbizonyosságot, amikor elindult megkeresni a nővérét.⁣ Számtalan tényező nehezítette az útját, de kitartott, nem hagyta, hogy egy titokzatos rózsaszín fény a bűzös mocsár mély vizébe csábítsa. Nem hagyta, hogy ő is egy elveszett lélek legyen.

A regény bemutatta többek között azt is, hogy mennyire veszélyesek tudnak lenni az emberek: a félelmük megbénítja az elméjüket, melynek köszönhetően bármire képesek, de közben igenis tudnak fejlődni és szeretni, amely átsegíti őket a nehéz pillanatokon.
⁣
Kalandos utazás volt, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó Lucy Strange kötetem.⁣

Akárcsak előző regénye [book:A kastély szelleme|56585763] ez is egy gótikus mese, ahol a családon, testvéreken és a nőkön van a hangsúly. Bár a környezetet valós helyszínek inspirálták (pl. Romney-mocsár) és a könyvben emlegetett babonák egy része is az angol folklórban gyökerezik, azért a legtöbb bűbájos dolog egyértelműen Lucy Strange képzeletét dicséri. Nagyszerűen és egyáltalán nem unalmasan van ábrázolva a táj, tényleg olyan sokszor, mintha ott lennénk az ingoványban és együtt keresnénk az utat Willával, vagy a Telihold Vásár forgatagában sodródnánk árustól mutatványosig, a legnagyobb hatást rám a Dicső domb és a temetkezési, emlékezési szertartások tették. Egyáltalán a sok hagyomány, ami ebben a kis könyvben feltűnik mind a szerző hihetetlen tehetségét mutatja, hogy a gyerekkönyvek keretein belül is rengeteg emlékezetes motívumot tud megmutatni és néhány bekezdéssel lenyűgöző világot épít fel.

Az atmoszféra mellett imádtam a karaktereket is: a hat lánytestvér mindegyike külön egyéniség, még a hármasikrek se teljesen egyformák, mindegyiknek megvan a maga egyedi jellemvonása. Persze főhősünk és narrátorunk, Willa van a központban, róla tudunk meg a legtöbbet, a jelleméről, hogy mennyire határozott de ugyanakkor akaratos és lobbanékony is de a végletekig szereti a családját. S bármennyi gondot is okozott neki Apus az évek során, nem adja fel és őt is segíti, ahol tudja. Jó volt látni, hogy ő például az, aki szereti igazából az életet ami neki jutott: a farmot, az állatokat a törődést. Egyáltalán a Fernsby nők nagyon határozott és leleményes alakok voltak mindig is, már a Nagyi is az aki a könyveket megőrizte és megtanította olvasni a lányát, az unokáit az értő gondolkodásra nevelte őket. A regénynek rengeteg olyan pillanata van, ami kiemeli hogy mennyire találékonyak és erősek ezek a lányok s micsoda tartalékaik vannak.

Bár a regény fő szála a Grace eltűnése körüli rejtély megfejtése és megoldása, rengeteg más is ott található a lapok között. Csak ajánlani tudom a regényt minden korosztálynak 10 éves kortól, s mint legutóbb is, most is azt mondom, igazi kapudrog lehet Lucy Strange története a klasszikus angol női írók világához.

Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2022/03/28/lucy-stra…

Micsoda mesélő Lucy Strange!
Felnőtt fejjel úgy olvastam a könyvet, hogy megszűnt körülöttem minden, újra kislány voltam, aki elhiszi, hogy a mesék valóságosak. A mese második felét egy ültő helyemben elolvastam,egy szempillantás alatt a végére értem. És most kellett rájönnöm, hogy a gótikus irodalom nem is áll tőlem olyan messze…
Fordulatokkal, izgalmakkal teli történet, amit nem elég egyszer elolvasni. Örölük, hogy Willa kapta a főszerepet, noha a nővérek mindegyike kedves lett számomra. Az Elveszett mocsárnál pedig aligha lehetett volna jobb helyszínt találni a mesének.

„Ha belegondolsz, mind szakajtva vagyunk, nem? Mindegyikünk. Születésünkkor elszakajtanak az anyánktól, majd a távolság és a halál elszakajt a szeretteinktől. Valamiképp mind szakajtottak vagyunk.”
A fülemüleerdő titka egyszerűen varázslatos volt. Elolvasva a negyedik kötetét azt kell mondjam, hogy még indig jók és varázslatosak a történetei, de egyik sem adja vissza azt az érzés amit a fülemüleerdő óta várok.
A nővérek átka áll érzelmileg a legmesszebb tőlem. A lápvidék, az apa figurája, a cirkusz,babonák világával nem tudtam azonosulni.
A nagymama egy cuki karakter. Nekem ő kellett ahhoz, hogy ezt a történetet is szeretni tudjam.
Örülök, hogy elolvastam mind a négy magyar nyelven megjelent kötetét. Mindig visszavarázsolnak a gyermekkorba. Hozza a klasszikus lányregény kötelezőit. Kellemes, könnyed kikapcsolódás. Érdemes neki futni még akkor is ha nem mi vagyunk a célközönség:)

Lucy Strange angol ifjúsági regényírónak már bérelt helye van az olvasmánylistámon – eddig mindegyik magyarul megjelent könyvét olvastam és szerettem. Sőt egy – még csak angolul elérhető – kisregényét is olvastam tavaly.
A nővérek átkában ismét egy nem hétköznapi családot ismerhetünk meg és követhetjük a gyerekek, főként a középső lány, Willa történetét.
A regény több érdekes témát is feldolgoz – egyrészt az árvaságot, másrészt az elhanyagoló szülő karakterét, a boszorkányüldözéseket, a női szerepeket és a tudás és bátorság fontosságát. A Fernsby testvérek és a nagymama igazi példaképek lehetnek a fiatalabb olvasók számára – szépen kiegészítik egymást, összetartanak és vágynak a tudásra és többek-jobbak lenni, mint amit elvárnak tőlük.
Ismét egy remek gótikus hangulatú ifjúsági regényt olvashattam, ami csodálatos leírásaival egyre jobban elringatott. A szerző utószava szerint több valós tény inspirálta a cselekményt, mint például a Romney-mocsár, az angol folklór és a boszorkányüldözések. Eredetiben még érdekesebb lehet a szöveg, mivel a szerző a kenti és a sussexi nyelvjárást vegyítette.
Jó szívvel ajánlom ezt a kissé borzongató és komoly témákat feldolgozó regényt kiskamasz kortól. Tökéletes őszi, bekuckózós olvasmány! Hol a következő?! :)
A kiadás ismét csodaszép, az aranyozás – az illusztrációk kívül és belül, olvasás előtt többször elnézgetettem a borítót.