A ​fülemüleerdő titka 91% 227 csillagozás

Csodaszép, izgalmas és igazán emberi történet, mint az igazi nagy klasszikus lányregények. Hiszem, hogy semmi sem tudja olyan jól formálni a kamaszlelkeket és egyben a kamaszízlést, mint egy ilyen minden részletében értékes kötet.

Nagyon sok nagyon mély érzelmet váltott ki.
Nehéz beszélni róla, mert a gyász és annak feldolgozása mindenki életében jelen van, de nem mindenkinek sikerül megfelelő környezetben, támogatva átvészelnie, túlélnie. Tudom…
A történetről még annyit, hogy sajnos valószínűleg a valóságban is történtek ilyen esetek, éltek ilyen kiszolgáltatott emberek, voltak ilyen „orvosok” és gondolom vannak is még. spoiler
És olyan borzalmas, szinte fullasztó volt, ahogyan Henrietta kűzdött az igazáért, hogy nem volt senki, aki segítsen neki, aztán persze szép lassan mégis. De hát ő egy gyerek. Olyan magányos és elveszett volt a felnőttek rideg világában. Haragszom, amiért sokáig senki nem állt mellé, úgy igazán. Valahol megértem a felnőtteket, nekik is gyászolni kellett, de nem úgy, hogy cserben hagynak egy védtelen gyermeket.
Mindazonáltal csodálatosan megírt történet, ajánlom mindenkinek!

Strange könyve hamisítatlan lányregény, a szó legszerethetőbb értelmében. Olyan történet, amiben vállvetve, dühödten, olykor lélegzetvisszafojtva lehet küzdeni a főhőssel, vagy éppen könnyeinket nyelve örülni a boldog végkifejletnek. Annak ellenére, hogy mai mércével mérve nem történik semmi “különös”. Nem érkezik el a világvége, a pincéből sem bújnak elő a zombik, A legnagyobb zajt egy dühös ajtócsapkodás kelti, és mégis élő, izgalmas, lebilincselő a könyv. A sok kalandregény között üdítő olvasmány A fülemüleerdő titka, mert Strange érdekessé tudta tenni a főhősben dúló lelki viharokat, öntudatra ébredésének útját. És Henry varázserő, vagy más szuperképesség híján kénytelen saját bátorságából, elhatározásából erőt meríteni. A kamaszkorra szerintem ez fokozottan igaz, nemcsak az 1919-ben, de száz évvel később is.
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/03/15/lucy_strange_a_fulemu…

Egy újabb gyermekkönyvről beszélünk, ami simán beleillik az ifjúsági kategóriába és most is inkább 15+-os korosztálynak ajánlom, hiába a kiadó saját 10+ feletti kiírása.
A sztori egy újabb Lucy Strange féle főszereplő kislányról szól, ezúttal a tizenkét éves Henrietta „Henry" Abottról, aki megtört, gyászoló családjával, a nyűzsgő Londonból a vidéki Anglia egyik eldugott kis falucskájába, azon belül is az erdő szélén álló Reményházba költözik, miután egy szörnyű baleset során bátyja, Robert, életét vesztette egy lakástűzben…:(
Ez a szituáció már eleve egy lehangoló, iszonyatos alaphangot ad az egész cselekménynek, így bőven van hová fejlődnie minden karakternek és ez természetesen így is lesz.
Henriettát elhunyt bátyja szelleme/lelke kíséri útjain melyeket a rejtélyes és titkokkal teli fülemüleerdőbe tesz, ahol találkozni vél egy erdei boszorkánnyal, Pillével, valamint kénytelen megküzdeni a családját szétszakító szomorúsággal.
Teljes mértékben elítéltem Henry édesapját, aki gyáván megfutamodott a gondok-bajok elől és egyszer csak úgy döntött, hogy sorsára hagyja a mentálisan beteg feleségét, valamint lányait.
Ez milyen hozzáállás? Egyből eszembe jutott az Esznek-e a halottak epertortát? című írás, ahol a szülők szintén hasonlóan viselkedtek az egyik ikerfiú halála után és egyszerűen nem vették tudomásul, hogy ott van mellettük a másik, még életben lévő gyermekük, akinek szüksége lett volna rájuk.
Amikor az édesapa elutazik a munka ürügyén, hirtelen minden a feje tetejére áll, hiszen Jane nagynéni képtelen egymaga kordában tartani az eseményeket, melyek drasztikus fordulatot vesznek egy kontár, gonosz és minden lében kanál „orvos" és annak felesége tettei kapcsán.
Henrietta egymaga próbál szembeszállni Doktor Hardy számító fondorlatosságával, valamint középkori módszereivel és a fenyegető elmegyógyintézet árnyával, hogy aztán szépen-lassan nemcsak az édesanyja, hanem a saját ép elméje is megkérdőjelezésre kerüljön.
Rossz volt látni, hogy a felnőttek mennyire képtelenek nem észrevenni, amit egy gyermek mond, no azért szerencsére jóságos kivételek most is akadtak, így hát Henry végül nem maradt segítség nélkül.
Dühített a sok hazugság, manipuláció. A kislány egyre kétségbeesettebb lett és vele együtt mi, olvasók is.
Aztán persze ott volt még a misztikus-gótikus szál, a fülemüleerdő árnyaival, Pille boszorkányos megjelenésével, a fekete macskával, az ijesztő, torz, sánta emberrel, a padláson elmozduló gyermekjátékokkal és Robert fel-feltűnő, elmosódott alakjával.
Ez a könyv igazából Lucy Strange első regénye, de már itt bebizonyította, hogy kiérdemelt helye van az ifjúsági irodalomban.

Kicsit bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/04/konyvkritik…

Ez a történet sokkal komolyabb olvasmány, mint egy egyszerű gyermekkönyv. Olvasása közben sokféle érzelmet váltott ki belőlem, haragot, sajnálatot, felháborodást. A történet közvetlenül az I. világháború után játszódik és központi témája a gyász. Egy tizenkét éves kislány szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, ahogy egyedül küzd egy gátlastalan orvos ellen, aki diliházba akarja vitetni az anyukáját. Az apa jó messze elutazott, ráhagyva mindent a gyengekezű nagynénire, meg a sarlatán dokira. Rá kimondottan haragudtam. Rémes volt akkoriban, hogy mindenkit bolondokházába zártak, aki egy kicsit is mentális kilengést mutatott. Szerencsére Henrietta/ Henrynek akadt segítsége, különben egész mas lett volna a történet vége.

A családot összetartani akaró tizenkét éves kislány története. Megküzd a szigorú de titokban hasonlóan érző nevelőnővel. Harcol a hugáért, harcol édesanyjáért, akit bolondok házába akarnak küldeni. Szembeszáll az ovosokkal. Mindehhez van egy titokzatos segítsége, akiről azt hiszik csak a képzelet szüleménye. De mint a mesében a végére minden a helyére kerül, megértjük a miérteket.
De itt is megjegyezném halkan, ezt se adnám egy tíz-tizenegy éves kezébe.

Nagyon tetszett, de iszonyatosan nyomasztó volt, kb. a harmadától már tűkön ültem, hogy mikor spoiler, meg ugye minden rendeződik a végére, hiszen mégiscsak ifjúsági könyv és alig bírtam megállni, hogy ne lapozzak a végére. Nemrég olvastam az Apró terek-et, ami sokkal horrorosabb jellegű, mégsem ilyen nyomasztó, talán azért, mert ott az ijesztő részeket egy olyan világ adja, amiről az olvasó fiatal is tudja, hogy a fantázia terméke. Itt viszont nagyon is reális, megtörténhet típusú fejlemények vannak, egy gyerek érzései, akire nem hallgatnak, mert gyerek, akit semmibe vesznek, sőt, aki megéli azt is, milyen, ha a felnőttek esetleg felőle döntenek és nem úgy, ahogy ő azt gondolná spoiler. Sok szál kitalálható volt spoiler. Izgalmas, talán túl gyomorszorító (végig szorítja) élményt adó könyv, de nagyon gyorsan olvasható.

1919 nyarán játszódik a történet, amikor minden család gyászol valakit. Henry, (aki 13 éves lány!) családjának is van egy sötét tragédiája, amely rányomja bélyegét az életükre: az anyuka megszüli babáját, de ágynak esik, az apa pedig külföldi munkába menekül. Henrynek egyedül kell megküzdenie ezzel a helyzettel, mert senki sem ér rá foglalkozni vele. És emellett szeme láttára a kezd széthullani a család egy túlbuzgó orvosnak köszönhetően és mindez egy ismeretlen helyen, ugyanis új házba költözött a család. Henry csak a meséire számíthat, amelyek nem hagyják cserben, erőt tud meríteni belőlük. De lehet, hogy így meg túl élénk a fantáziája, és többet lát a valóságnál? A házban furcsa dolgok történnek, és az erdő is titkot vagy valakit rejt. Henry bátorságának köszönhetően előttünk is feltárulnak ezek a titkok és a család tragédiája, és nagyon szorítunk ennek a bátor lánynak, hogy sikerüljön megmenteni a családját abban a világban, ahol nem szokás meghallgatni a gyerekeket.
Csodálatos történet egy családról, a tragédiák feldolgozásáról, a mesék és a szeretet gyógyító hatásáról. Mindez gyerekeknek csomagolva, de felnőtteknek is élvezhetően.

Nehezen értékelem. Kívül-belül gyönyörű: az illusztrációk és a szöveg is – a szerzőtől megszokott módon. Hasonlóan filmszerű, mint az eddig olvasott (bár később íródott) regényei. Könnyen azonosultam a főszereplő kislánnyal, Henryvel, emiatt rettenetesen nyomasztó volt az a tehetetlenség, amit éreztem olvasás közben. Szinte le sem tettem, hogy minél előbb kínálkozzon valami megoldás a rémes élethelyzetére. Szörnyű a 20-as évek bigott tekintélytisztelete, sarlatán orvosai, a szőnyeg alá söpört problémák és a másra tolt felelősség kérdése. Az alig elmúlt háború, a családi tragédia, a gyász, az anya állapota, az apa hiánya – mindezek a terhek egy 12 éves kislány vállán. Hát nem egy gyerekkönyv, de a szándék tiszteletreméltó.

A borító csodálatos, a cím figyelemfelkeltő.
A történet pedig Angliában játszódik (bármelyik országban megtörténhetne ) , egy 13 éves lány küzdelme a családjáért.
Az anya összeomlott fia halála után, ideg / elmeorvosok kezelik, gyermekeivel nem találkozhat, altatják, kísérleteznek vele.
Az apa a munkába menekül, külföldön tartózkodik hónapokig.
Szóval ezt a helyzetet kellene megoldani egy 13 éves lánynak.
Segítsége is akad, de cselekedetei egy diagnózist ragasztanak rá a családot látogató túlbuzgó, kiemelésre törő orvos személyében.
Ifjúsági könyv, de azért a felnőttkorhoz közelítő ifjúság számára ajánlanám.
Gyorsan olvasható, főként azoknak, akiknek felkelti az érdeklődését.