Vadászparti 486 csillagozás

Lucy Foley: Vadászparti

Sunday Times No.1 bestseller

MINDENKIT MEGHÍVTAK.
MINDENKI GYANÚS.
ÉS MINDENKI ERRŐL BESZÉL.

„Zsibbasztó, letaglózó” – A. J. Finn
„Csalafinta, csavaros és hullajó” – Daily Mail
„Letehetetlen” – John Boyne
„Foley felülmúlhatatlan” – The Times
„Kiráz tőle a hideg” – Adele Parks
„Eszelős, agyafúrt” – Dinah Jefferies

Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.

A szépség.
A tökéletes pár.
A rapszodikus alkat.
Az újdonsült szülők.
A hallgatag.
A belvárosi srác.
A kívülálló.
Az áldozat.
Nem baleset volt – gyilkosság történt… barátok között.

Lucy Foley írt már három regényt, amelyeket tizenhat nyelvre fordítottak le, de ez az első thrillere, és A vadászparti sikere minden képzeletet felülmúlt – világszerte több mint negyven kiadásban kapható, és hosszú időre kibérelte magának az eladási listák csúcsát. Foley Londonban él.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
XXI. Század, Budapest, 2022
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122322 · Fordította: Illés Róbert
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122322 · Fordította: Illés Róbert
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
336 oldal · ISBN: 9786156122339 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 9


Kedvencelte 18

Most olvassa 21

Várólistára tette 173

Kívánságlistára tette 164

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Amál P>!
Lucy Foley: Vadászparti

Szerencsére már régen megtanultam, hogy ne vegyem figyelembe mások véleményet, mert lehet, hogy az enyém teljesen más lesz, és ennél a könyvnél is olvastam pár értékelést, ami eléggé lehúzta ezt a könyvet, viszont nekem nagyon tetszett. Szeretem, ha egy regény váltott szemszögből mutatja be az eseményeket, és engem az sem zavart, hogy ugrálunk az időben oda-vissza. Igaz, hogy nem egy körömrágós thriller, inkább lassan adagolja a feszültséget, viszont így is mindenkiről kiderült, hogy van mit takargatnia, és nem is olyan biztos, hogy azok a régi barátságok még mindig tartanak. Viszont az áldozatot off én is nagyon szívesen kinyírtam volna. Nem is kell az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak. A társaságból Katie volt a legszimpatikusabb, minden hibája ellenére, és gondoltam, hogy egy kis pszichológiai csavart, deffektet még kapunk a végére. off

3 hozzászólás
meseanyu P>!
Lucy Foley: Vadászparti

Nagyon érdekes felépítésű krimi, mert bár rögtön az elején tudjuk, hogy meggyilkoltak valakit, szinte a végéig nem derül ki, hogy kit, csak sejtjük. Aztán persze meglesz a gyilkos is meg az indíték, de mégsem ez a fontos szerintem, hanem ahogy fejezetről fejezetre megismerjük ezeket az embereket, a titkaikat. Én szeretem az ilyen lélektani történeteket, szerintem nagyon érdekes feltárni egy évek óta együtt levő baráti társaság dinamikáját, látni, hogy mi van a csillogó felszín alatt. A helyszín is nagyon tetszett, szeretem a világtól elzárt helyen játszódó sztorikat. A szilveszteri történeteket is kedvelem, úgyhogy nekem szinte minden szempontból betalált ez a könyv, és kíváncsi vagyok a szerző többi regényére is.

robinson P>!
Lucy Foley: Vadászparti

Ez kiábrándítóan béna… krimirajongóknak NEM ajánlott. Se nem igazán krimi, horror főleg nem… Egynek elmegy éppen, de az év csalódása nekem.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/09/vadaszparti.html

9 hozzászólás
polimatilda I>!
Lucy Foley: Vadászparti

Ahogy néztem az értékeléseket, ezt a szegény könyvet nagyon lehúzták. Pedig ez egy jó könyv! (Jó, jó, tudom, hogy nem mindenkinek tetszik minden.)
Ez a könyv krimi/thriller hirdetést kapott. És szerintem sok ember a reklám miatt csalódott inkább benne. Ez nem egy nagy nyomozós, öldöklős-gyilkolászós kötet. Nem. Ez a könyv teljesen más témáról szól, teljesen más mondanivalója van, csak éppen meghal benne valaki.
Szóval ha egy izgalmas nyomozást akarsz látni, ez nem a te könyved. Mert ez a könyv egy baráti társaságról szól, és arról, hogyan hullik szét.
A két sík közül a múlt sokkal izgalmasabb volt számomra, amikor azt térképeztük fel, hogy milyen volt a baráti viszony a szereplők között az egyetemen, azóta pedig hogy kopott meg. Mert végső soron erről szól a könyv. Egy baráti társaságról, ahol igazából már senki nem bírja a másikat. Ragaszkodunk a múlthoz, ragaszkodunk a régi barátokhoz, de tényleg barátok vagyunk még? Van még egyáltalán bármi közös bennünk? Van még értelme erőltetni?
A gyilkosság csak egy plusz csavart ad.
Nekem tetszett, úgyhogy csak ajánlani tudom.

8 hozzászólás
maya75 >!
Lucy Foley: Vadászparti

„Így van ez a régi barátokkal. Tudod róluk ezeket a dolgokat. Mégis szereted őket. Ez az, ami összeköt bennünket. Mint egy családot. A közös múlt. Mindent tudunk egymásról, amit tudni érdemes.”

„Egyeseknek, ha megfelelő mértékű nyomás nehezedik rájuk, és kiszakítják őket a megszokott, kényelmes környezetükből, nem kell sok, hogy szörnyeteggé váljanak.”

Őszintén nem értem ezt a sok lehúzó értékelést, szerintem nem rossz ez a könyv, annyira meg főleg nem, ahogy az értékelések alapján tűnik…
Ha bevallom, hogy nekem nagyon tetszett, akkor biztos nagyon felszínesnek és igénytelennek tűnök, hiszen sokan megmondták/leírták már, hogy ez egy bűn rossz könyv… Pedig nem az.
Imádom az alapszituációt, ahogy egy ezer éves baráti társaság összejön az Isten háta mögött. off Igazából szerintem nagyon is életszerű, hogy akik ilyen régóta ismerik egymást, dédelgetnek bizonyos sérelmeket, amiket alapvetően elnyomnak magukban, hiszen fontos a régi barátság, maga a társaság, viszont mindenki olyan sokat változott már, hogy az összezártság, na meg az alkohol és a pirulák kihozzák belőlük az állatot.
Számomra egyébként újdonság volt ez a megoldás is, hogy nemcsak az elkövető, de az áldozat kiléte sem ismert spoiler.
Most már biztos, hogy elolvasom az írónő másik két könyvét is. :)

Kovaxka P>!
Lucy Foley: Vadászparti

Nem kedvelitek ezt a szerzőt, én meg általában elégedett vagyok a könyveivel. Ezt sem tudtam letenni, még meglepnie is sikerült. Szerintem jól ír, van érzéke a hangulatteremtéshez és a lélektani feszkóhoz. Ezzel ki is elégítette az elvárásaimat, bár persze olvastam már hasonlót.

3 hozzászólás
smetalin>!
Lucy Foley: Vadászparti

Itt az a legnagyobb probléma, hogy nem tud úgy írni , hogy ne legyen 100 oldal körítés. Minek? Most komolyan, minek ír ódákat egy-egy szereplő bemutatásakor, tök felesleges dolgokat oszt meg velünk, ami abszolút nem hiányzik a cselekményhez. Na és pont ezek miatt lesz, száraz és lapos az egész könyv! Elunom magam olvasás közben, pedig lenne potenciál a gondolkodásában, ha levetkőzné ezt , még élvezni is lehetne a könyvet, de így!!!! Kín kivárni mi lesz a végkifejlet.

3 hozzászólás
Klodette>!
Lucy Foley: Vadászparti

Igen, ezt most megint rekord gyorsasággal olvastam ki, de mentségemre szóljon, hogy nagyon tetszett.
Nem jobban, mint a Vendéglista és a Lakás Párizsban, de akkor is lekötött.
Egyszerűen nem tudtam letenni, mert minden fejezet érdekes volt, kinzó függővéggel, így rögtön akartam a folytatást.
A jellemrajzok megint érdekesek voltak, megannyi karakter, megannyi sötét titok.
A felállás itt is hasonló, mint a Vendéglistánál. Egy világtól elzárt hely, jelen esetben egy skót vadászház, ahol egy baráti társaság gyűlik össze, de a mosolyok és a sok jópofizás alatt, ott lappang a gyűlölet és a halál.
Leginkább Heather, Doug és Katie kerültek közel hozzám, velük tudtam a legjobban azonosulni. Samira, Giles, Nick, Bo és Mark inkább csak mellékszereplők voltak, Julien, Miranda és Emma pedig irritáltak. Őket utáltam.
Sejtettem, hogy ki lesz az áldozat és a vége előtt már a tettest is gyanítottam, csak éppen a miértjét nem.
Tetszett, hogy itt sem tudtuk meg azonnal, hogy kit öltek meg, lehetett találgatni, közben pedig nőtt a feszültség.
Kezdem azt érezni Lucy Foley esetében is, akárcsak Sarah Pinborough-nál, hogy a fülszöveg alapján nehéz kitalálni miről fog szólni a regény, lutri ez is, de a legjobb fajtából.
Mindenképpen akarok majd még olvasni az írónőtől, remélem bőven lesznek könyvei.

https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/07/konyvkritik…

OctoberRain>!
Lucy Foley: Vadászparti

A % kicsit megijesztett, de kellemesen csalódtam, szerintem nem volt ez annyira rossz.
Jó persze, itt is akadtak klisék, idegesítő szereplők.
Egy baráti társaság, akikről kb. 10 oldal után lejön, hogy utálják egymást és nem is érted, az ilyen emberek mit akarnak együtt szilveszterezni, mikor garantálható, hogy egymást fogják ölni végig..már hogy nem szó szerint. Vagy mégis?
Tetszett, hogy nem mondták ki, ki az áldozat persze lehetett sejteni. De hogy ki ölte meg, számomra a leleplezésig rejtély maradt, nem rá gondoltam.
Egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem, ami nem csoda, mindegyikük fel tudott mutatni valamit, ami miatt el lehet ítélni őket.
Összességében szerintem egy egészen elviselhető olvasmány, néhol unalmas, de ha nem nagy elvárásokkal kezdjük olvasni, akkor pár napra kellemes kikapcsolódást nyújt.

3 hozzászólás
gyuszi64>!
Lucy Foley: Vadászparti

2021/114, könyvtár, 40/144 eddigi értékelés

Jó könyv.
A váltott szemszögű és időváltásos szerkesztéssel erőteljesen bevonja az olvasót, a mozaikok szépen illeszkednek, és a lassú cselekményfejlődés ellenére olvasmányos a regény. Sokáig inkább egy aprólékosan kidolgozott lélektani munkára emlékeztet, de az utolsó negyedben felgyorsulnak az események, és szép kerek bűnügyi regénnyé válik. Két fenntartásom van mindösszesen.
Az egyik az, hogy a könyv felénél a tkp. főszereplő személyiségrajza nagyon egyirányba kezdett mutatni, bár a teljes könyvet tekintve talán ez nem lett főjellemző.
A másik problémám dramaturgiai: nagyon sok eseményszál megjelent a könyvben, és az írónő a végén – jó kis csavarokkal – mindet elvarrta. Határozottan az volt az érzésem, hogy a kevesebb (most is) több lett volna. Néhány függőben maradt esemény vagy múltbeli, nem befejezett történet a regényt a lélektan felé mozdította volna el – a bűnügyi regény felől.

Úgy gondolom, jót tett volna a regénynek (a regény befejezésének feltétlenül) ez az irány.


Népszerű idézetek

Junes P>!

Néha a magány az egyetlen módja annak, hogy az ember visszanyerje az épelméjűségét.

69. oldal (XXI. század kiadó, 2020)

robinson P>!

De az igazat megvallva, amikor valakinek gyereke lesz, az olyan, mintha átesne egy személyiségátültetésen. Vagy mintha lobotómiát hajtottak volna végre rajta.

72. oldal

robinson P>!

Egy alak közeledik a hóesésben.

(első mondat)

robinson P>!

Imádok főzni. Az ennivaló közelebb hozza egymáshoz az embereket, nem igaz?

11. oldal

robinson P>!

De soha nem az élvezetért iszom. Hanem szükségből. Az is egyfajta fájdalomcsillapító, hogy tompítsa az éleket, és csillapítsa a krónikus, kínzó emlékeket.

71. oldal

robinson P>!

De a barátságban, akár csak a szerelemben, gyakran az ellentétek vonzzák egymást.

56. oldal

>!

Az agyam mintha nem szólt volna szívemnek, hogy elmúlt a veszély.

175. oldal

>!

Ahogy ígérték, nincs térerő. Fura, hogy olyan világban élünk, ahol a kapcsolat hiánya már egy reklámozható pluszszolgáltatásnak számít.

160. oldal

Junes P>!

[…] az emberek alapjában véve civilizált állatok. Hogy a legelemibb vágyaink a társadalmi máz alatt rejtőznek: kontrolláltan, elnyomva. De már egy viszonylag enyhe stresszhelyzetben is megpróbál kitörni a bennünk lakozó állat.

63. oldal (XXI. század, 2020)

BBetti86 >!

Egyeseknek, ha megfelelő mértékű nyomás nehezedik rájuk, és kiszakítják őket a megszokott, kényelmes környezetükből, nem kell sok, hogy szörnyeteggé váljanak. És néha ezt megsejti az ember, még ha megmagyarázni nem képes is – egyszerűen csak tudja valahol legbelül. Ez is a hüllőagy.

63. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Feeney: Időnként hazudok
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Diana Hunt: Őrület határán
Malin Stehn: Boldog új év
Daniel Cole: Hóhér
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Janice Hallett: Karácsonyi színjáték
Chris Carter: Kivégzés
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…
J.D. Barker: Az ötödik áldozat