Értékelések 28

Anó P>!
Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek

Kedves kis limonádé volt, amelyet elég hosszan kellett azért kortyolgatni:) Több szálon futó történet,sok aranyos kutya, megtört szívű nők, makacs gyerekek, nagydarab, aranyszívű pasi, van minden..Titkok, rejtélyek és újra csak kutyák, kutyák, minden mennyiségben.(Bertie, a basset hound volt a kedvencem). A nők közül pedig Rachel, az ő alakja volt talán a legerőteljesebben és hitelesebben megrajzolt.

hisztike>!
Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, azt hittem „egyéjszakás” lesz, alig tudtam letenni. Lendületes írás, magával ragadott a cselekmény, izgatottan vártam a kutyák megjelenését, és hogy mindent rendbehozzanak egyetlen szomorú pillantással. Ámde a könyv közepe táján valahogy veszített a lendületből, de nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy miért. Talán a főszereplő állandó egy helyben toporgása hatott át rám is, elkezdett nyúlni az idő…Egyszerűen csak letettem pár oldal olvasás után, napról napra lassabban haladtam, ezért is vontam le az értékelésből fél csillagot. De maga a történet végig érdekelt, hogy hova fogunk kilyukadni, kinek hogyan érkezik el a happy end (hiszen az lesz, ez egyértelmű:)). A kisbabát remélő pár esetében nem voltam benne biztos, hogy lesz-e „mégis az utolsó pillanatban, amikor már lemondtak róla, terhes lesz a lány” momentum…de végül nem lett :( De hát itt a kutyák voltak mégiscsak a főszereplők, nekik kellett megoldani a szituációt.
Azért Rachel kapcsolatát a megörökölt kutyájával kicsit jobban elmélyítettem volna, vagy legalábbis szívesen többet olvastam volna róla.

Hirdetés
chhaya P>!
Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek

Komfortzóna elhagyási kísérletként indult a könyv (romantikus chick liteket ritkán olvasok magamtól, kutyák nélkül valószínűleg nem is kezdtem volna bele). Néhány klisés megoldást és következtetést leszámítva meglepő módon tetszett… Hitelesnek éreztem a különböző emberi sorsok és kapcsolatok bemutatását (ki a fekete bárány a családban és miért? kialakíthat-e jól működő kapcsolatot az alapvetően eltérő habitusú anya és lánya?); a főszereplő nők problémáit és vívódásait (házasság, karrier, gyerek- és kutyavállalás…); illetve érdekes volt a menhely működésének és fejlesztésének leírása is. A kutyákat nagyon szerettem, bár nem ők állnak a középpontban, mégis fontos szerepük van a történet alakulásában. Jól esett olvasni.