Stolen 9 csillagozás

„And it’s hard to hate someone once you understand them.”

Olvastam már elrablásos story-kat, nem is egyet, de azt kell mondanom, a Stolen egyikhez sem hasonlítható. Tény, hogy fellelhetők benne a cselekedet mögött álló klasszikus okok, ugyanakkor vannak benne újszerű elemek is, amiktől már-már kezdi elhinni az ember, hogy ez a férfi tulajdonképpen nem is tett rosszat. Pedig de! De közben meg mégis ott motoszkálnak benned az ellenkező gondolatok.

Ty egy borzasztóan bonyolult személyiség, nem kissé zavarodott elmével. Nagyon érdekes volt megismerni őt, megérteni az indokait, és tényleg az a fura, hogy az egyik felem szeretné utálni, hisz elrabolt egy fiatal lányt, akit aztán korlátozott a szabadságában, de közben pedig ott van a tény, hogy spoiler Szóval durván játszik az ember agyával a könyv. Egészen felkavaró.

Gemma annyira nem volt érdekes Ty mellett, hiába ismerjük meg rajta keresztül a történetet. Ő az áldozat, akinek az a feladata, hogy megpróbálja kiismerni a környezetét, lehetőségeket találjon a menekülésre és természetesen rettegjen az elrablója szándékaitól. spoiler Egyébként szerintem kicsit el voltak már túlozva a lány életében jelenlevő problémák (szülők, barátok, stb). Viszont tetszett, ahogy változott a gondolkodásmódja a cselekmény előrehaladtával.

A történet tálalásával annyira nem voltam megelégedve. Érdekes a levélforma; egész furcsa megközelítés, hogy a fogvatartott meséli el a saját szemszögéből a dolgokat a fogvatartójának, viszont voltak ezzel a formával gondok. Pl: számunkra fontos infó, hogy hogyan nézett ki a ház, ahová vitte a lányt a férfi, viszont nem hiszem, hogy Ty-nak be kellett mutatni a saját házát. Tehát az érzelmi részek rendben voltak, meg az esemény leírások, viszont az ilyen tényadatok furán hatottak a szövegben.

Egyébként nagyon jók voltak a tájleírások, tényleg az Ausztrál sivatagban érezheti magát az ember olvasás közben. Még egy kicsit vágytam is oda, abba a csendbe, abba a végtelen sivatagba. És még egy tevét is szívesen gondoznék. (spoiler) Ugyanakkor, ha már elszigeteltség, akkor én inkább a hegyeket választanám. Semmi kedvem a napon megsülni.

Szóval, tudott újat mutatni ez a történet. Sokáig fog még Ty a fejemben járni, azt hiszem.

Nehéz értékelni úgy egy könyvet, hogy kismilliónyi gondolatok cikáznak a fejemben! Sok „elrablós” könyvet olvastam már az évek alatt, de ezt a történetet nem tudom egy kategóriába venni velük.
Mint már említettem, nagyon nehéz most bármit is írnom. Magam sem tudom eldönteni, hogy pontosan hogyan zárjam le a könyvet, hiszen rengeteg dolgokról lehetett volna még olvasni.
Gemma szerintem pontosan úgy viselkedett, ahogy jómagam és még sokan mások is tettek volna a helyében. Ahogy olvastam szinte megborzongtam, hogy milyen is lehet a semmi közepén élni a fogvatartódal és a tudattal, hogy sehova se juthatsz.
Ez az ausztráliai helyszín egyszerűen lenyűgözött, a könyvnek ez volt az egyik legfőbb vonzereje számomra! Innentől kezdve egyre több könyvet szeretnék olvasni, ahol Ausztrália a főhelyszín.
Ty őszintén, legbelül igen kedves és törődő, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy valóban mit tett. spoiler
Ez a könyv azokhoz a történetekhez tartozik, amiket sosem fogok elfelejteni! Időről időre eszembe jut majd és akkor majd kézbe veszem és újra elolvasom, mert valahogyan én is úgy érzek mint Gemma.

Szerintem minden anyuka felelme megfogalmazodik ebben a konyvben,es minden elrabolt ember lelkivilagat megerinto tortenet elott allunk.
hiteles, es nagyon jol elkepzelheto tortenetrol van szo
Talnulsagos es nevelo jellegu is egyben
Senkiben sem szabad m egbizni,es a nagy oszinteseg idegenekkel szemben szepen visszavag
Jol nevelni a gyermekeinket,hogy mindez,ha lehetoseg van ra, akkor kikuszobolodjon
Par honapja olvastam ezt a konyvet,de mig elek nem felejtem el,

A fülszöveg azonnal felkeltette a figyelmem, végre valami új ötlet, és igazából nem is gondoltam volna, hogy szinte egy ültő helyemben el fogom olvasni. Bizarr az az ellentét, amire a cselekmény épül, és emiatt elég szélsőséges érzelmeket kelt az emberben. Egy gyereket évekig kukkolni, majd elrabolni, az akarata ellenére fogva tartani helytelen dolog, ezt mindenki tudja. Na de mi van akkor, ha az emberrabló azt hiszi, hogy ezzel csak jót tesz a gyereknek? Nyilván nincs minden rendben a logikájával, de akkor is Ty egy rendes ember, aki sok megpróbáltatáson ment keresztül, és bár önző is, hogy a szeretetét rákényszeríti Gemmára ilyen formában, hogy fogva tartja, de kedves vele, foglalkozik vele, és tényleg csak azt akarja, hogy jó legyen neki, mert úgy gondolja, hogy a lány nem volt boldog az eddigi életében. Ezek után meg hogy lehet arra várni, hogy letartóztassák, és börtönbe csukják? Ez a zavarodottság a lezárásban is látszik, egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy most akkor mégis mi a jó, mert valahogy egyik végkimenetel sem tűnik annak. Amiért nagyon morogtam, hogy amikor Gemma végre megtörik, és elfogadja Tyt, ahelyett, hogy a szerző hagyta volna kibontakozni a dolgot, rögtön bedobta azt a konfliktust, ami végül a megoldáshoz kellett, hogy vezessen, kár volt így elsietni a dolgot.
A fogalmazás viszont rémes, tőmondat tőmondat hátán, még így angolul is idegesítő, magyarul kb. el sem olvastam volna. Az E/2 egészen rendben van, de Gemma érzéseit, rettegését sokkal mélyebben is lehetett volna ábrázolni, így, hogy szinte csak ketten szerepelnek az egész könyvben. De ennek ellenére is simán lekötött, és nem tudtam elszakadni tőle, de jobban megírva öt csillagot ért volna.