Posta ​Soha-soha földre 7 csillagozás

Ausztrália közelről
Lucjan Wolanowski: Posta Soha-soha földre

A ​hazánkban is ismert L. Wolanowski útibeszámolója sok nyelven, számos kiadásban jelent meg. A világjáró író műveltségének, gazdag élményanyagának, riporteri kíváncsiságának, valamint kitűnő humorának tudható be, hogy könyve rendkívül szórakoztató. A szerző keresztül-kasul bejárta a világrész nagyságú ausztrál földet; nemcsak maga a természeti táj jelenik meg művében, sehol másutt nem található különösségeivel, hanem a sokféle elemből összetett társadalom is. E tarka matériát a szerző lebilincselő formában adagolja: rövid, frappáns, kerek részekből állnak össze az egyes fejezetek. Együtt éljük át a szerzővel a Nagy Kalandot a földgolyó túlfelén. Ott vándorlunk mi is Kimberley úttalan útjain és a milliós metropolisok aszfaltdzsungelében. Részt veszünk bálnavadászaton és utazunk a Korall-tenger apró szigetein szétszórt világítótornyokat ellátó hajón. Tanúi vagyunk a Repülő-doktor szolgálat drámai mentőakciójának, és szállítjuk a postát ama irdatlan térségekbe, melynek neve:… (tovább)

Eredeti cím: Poczta do Nigdy-Nigdy

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1985
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632815238 · Fordította: Sebők Éva

Enciklopédia 15


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Lucjan Wolanowski: Posta Soha-soha földre

Hazudnék ha azt állítanám, hogy nem élveztem, de ettől függetlenül végig valami oltári nagy zsibvásárban éreztem magam. Wolanowski láthatólag vonakodott bármit is a szemétbe hajítani. Légyen az fontos földrajzi, vagy történelmi adat, kevésbé fontos, ámde igen csak jellemző kocsmai szóbeszéd, népszerű vicc, netán a legújabb pletykák, minden fennakadt a rostán és menthetetlenül belekerült a könyvbe. Mindezek ellenére sem nevezném csapongónak, mert jól kijelölt tematika szerint lett megírva. Az olvasó persze ha bosszankodik is néha, azért alapvetően mégis hálás Ausztrália teljesen egyedi ízekkel fűszerezett ismertetése miatt. De jobban bosszantott, hogy ismét beleütköztem egy olyan fordításba, ahol újfent kiütközött a magyar műfordítóknak az a hibája, hogy a futballt szolgaian labdarúgásnak vélik és fordítják. Aki Wolanowski könyvének magyar kiadását olvassa, azt hihetné, hogy az ötödik kontinens a labdarúgás hazája. Persze meglehet, hogy mióta nem foglalkozom a gurulós focival, talán már a kenguruk földjén is lecserélték a kocka alakú labdát gömbölyűre, s talán a labdarúgás térképére is fölkerültek, de a három legnépszerűbb ausztrál csapatsport továbbra is a krikett, a liga rugby, és a rugbyhez némileg közelebb álló ausztrál foci, ami igazi férfias, vad sport.
Ennyit a mérges kígyókról, cápákról és sósvízi krokodilról, amelyek a földnek azon a táján még nem lettek teljes mértékben háziasítva.

XX73>!
Lucjan Wolanowski: Posta Soha-soha földre

Mondhatnánk, a mai viszonyok mentén, meghalt a posta, éljen az izé.

Annak ellenére, hogy jómagam is egy velejéig elszánt luddita vagyok, ez a jó fél évszázados könyv számomra sok helyütt túl magas labdának bizonyult.

Barbár>!
Lucjan Wolanowski: Posta Soha-soha földre

A jó tollú lengyel újságíró már ötödik alkalommal kereste fel Ausztráliát. Összefoglaló jelleggel ír korábbi útjairól is, rendkívül érdekesen, humorosan. Saját élményei mellett mások történeteit és újságcikkeket is belevesz könyvébe, ami így a hetvenes évek Ausztráliája enciklopédiájának is megfelel.
A borító kicsit megtévesztő, mert nem elsősorban az őslakosság életéről szól, az csak egy kis szelete a nagy egésznek.


Népszerű idézetek

Tiger205>!

Vannak, akik azt állítják, hogy a világ mindenütt egyforma.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: világ
maneki_neko>!

Minél több közép-, dél- vagy kelet-európai bevándorló talált itt új hazára, annál több egyszerű, ám annál bámulatra méltóbb igazságról szerzett tudomást Ausztrália. Egyebek közt kiderült, hogy a kenyérnek – sem külsőre, sem ízre – nem kell feltétlenül vattára emlékeztetnie, továbbá, hogy a mentamártáson kívül a vállalkozó kedvű emberiség feltalált még jó néhány más szószt is a húsételek ízesítésére. […] …egyre több ausztrál tartja finom eledelnek az olasz pizzát, a magyar gulyást, a túróból készült balkáni ínyencségeket vagy a jókora skandináv szendvicseket, s megkedvelték a csiperkegombát is.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csiperke
SteelCurtain >!

Big Bill gyűlést hívott össze, hogy megvitassák javaslatát: emeljék fel a juhtenyésztők tagsági illetékét, s a befolyt összeget fordítsák világméretű gyapjúpropagandára. A résztvevők jól felkészültek a vitára. Hoztak magukkal rohadt paradicsomot, dohos lisztet papírzacskóban, záptojást. „Rosszabbul is elsülhetett volna, ha például tyúktojás helyett emutojást hoznak” – mondta a konferencia egyik megfigyelője.

65. oldal

maneki_neko>!

… az ausztrál ember naphosszat valami méregerős folyadékot kortyol, amit megszokásból teának neveznek. Egyszerű teaesszencia, s a legtöbbször néhány csepp tejjel vagy tejszínnel enyhítik, valószínűleg a szervezet önvédelmi mechanizmusa tiltakozik ilyenkor a teinmérgezés ellen. És még azt mondják, az angolok isznak erős teát! Kacagnom kell! Aki azt állítja, hogy az tea, az még sohasem kóstolta Ausztrália kedvenc italát.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ausztrália · tea
maneki_neko>!

Mikor kiszálltunk – ezen a tájon, ahol a legközelebbi szomszéd 180 kilométernyire lakik! –, a zsúfolt városban nevelkedett riporter önkéntelenül megkérdezte az orvostól, hogy vajon ott hagyhatja-e a fülkében a zakóját, míg a repülőgép őrizetlenül áll, vagy inkább vigye magával.
A felülmúlhatatlan O'Leary doktor ekkor már komoly volt, hisz nem kis munka előtt állt a forró délelőttön, de azért szemrebbenés nélkül rávágta: „Feltétlenül vigye magával a zakót, különben még fel találja venni valamelyik kenguru…”

113. oldal

maneki_neko>!

1883. január 21-én a Wanganella-farmon (Új-Dél-Wales) Froom gazda feleségét megmarta egy kígyó. […] Egy pásztor lóra pattant s elszáguldott a doktorért, aki az 50 kilométernyire fekvő településen élt. A férj pedig nekilátott, hogy a maga módján mentse az asszonyt. Megfente a kését, tűzlángban kifertőtlenítette, aztán a marás helyén a húst, ameddig a nyom tartott, kikanyarította, majd a sebet bedörzsölte puskaporral. […]
A sérültet azon nyomban talpra állították s járásra kényszerítették, hogy el ne aludjon. Mire a lovas beért a városkába, megtalálta az orvost, rábeszélte, hogy menjen vele – eltelt 12 óra… A helyi körülményeket tekintve: rekordsebesség. A doktor, megérkezvén, ammóniák-injekciót adott a betegnek: ez volt akkoriban az egyetlen, állítólag hatásos ellenszer. Továbbá elrendelte, hogy változatlanul járkáljon tovább, mert mindenképpen meg kell akadályozni, hogy elalhasson.
Szegény asszony egész éjjel rótta kísértetútját a saját háza körül, s hol ez támogatta, hol az, de már a többiek is támolyogtak a kimerültségtől. […]
Hajnalban megengedték, hogy leüljön egy székre, ám elszenderedni továbbra sem hagyták, bádogedényeket zörgettek a füle mellett, hogy ébren maradjon. Így folyt a mentőakció egészen délután kettőig. Akkor az orvos kijelentette, hogy elmúlt a veszély.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1883
maneki_neko>!

Feljegyzéseim közt szerepel egy felirat, melyet Új-Dél-Wales államban láttam egy elhagyatott lakóház falán: „20 mérföldre van a szomszéd, 40-re a posta, ide 30 mérföld a vasútállomás, 50 a kocsma, 10 mérföld a víz, 1000 a város. Aki megtalálja ezt a házat, nyugodtan megtarthatja. A feleségem élni akar, beköltözött a városba. Én meg utána…”

277. oldal

Barbár>!

Mint tudjuk, az ökör olyan bika, amelyiket egy roppant egyszerű műtét sok gondtól megszabadított.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bika
Barbár>!

Hazajön a férfi a nagyvárosból. Az asszony majd eleped friss hírekért. Mikor megtudja, hogy a párja istentiszteleten volt, faggatni kezdi:
– Aztán miről prédikált a pap?
– A bűnről.
– No és mit mondott?
– Ellenezte.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűn · istentisztelet
Barbár>!

Mellesleg ezekben a nem is oly nagyon távoli időkben még a bebörtönzöttek napközben kijárhattak a városba, elintézni ügyes-bajos dolgaikat, csak becsületszavukat kellett adni, hogy este nyolcra visszajönnek. Egyszer egy csoport későn jövőt nem eresztettek be este a börtönbe. A kicsukott rabok végigmeneteltek a városon, harsányan szidva az állami közigazgatást, mely arra kényszeríti őket, hogy cellájuktól távol töltsék az éjszakát – ó, micsoda méltánytalanság, micsoda önkény!

421. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére
Balázs Dénes: Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a sarkvidékeken
Fehér Klára – Nemes László: Hozzál nekem kengurut
Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja
Gulyás Katalin (szerk.): A láthatáron túl
Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia
Ferdinand Ossendowski: Állatok, emberek és istenek
Piotr Kłodkowski: A Kelet csodálatos zamata
Juhász József – Násfay Béla: Kalandok a Korall-tengeren
James Cook: Utazások a világ körül