Erkölcsi ​levelek 92% 55 csillagozás

Egy érdekes ókori filozófiai eszmefuttatásra számítottam, de magamat is meglepő módon teljesen magával ragadtak ezek a levelek, amiket a szerző egy barátjához intézett (képzeletben). Igazi élményt nyújtott a bölcsessége. Miért? Szerintem az volt rám nagy hatással, hogy őszintén jöttek a sorai. Bár van eszmejellege, nem valamilyen tant igyekszik erőltetni, hanem személyes, belülről fakadó véleményét közli. Egy józan, művelt, erkölcsös öregember élettapasztalatait. Szinte mindenről ír, így azt hiszem, bárki, bármilyen élethelyzetben találhat benne olyat, amihez illik az ő saját állapota, így személyesen kapcsolódhat hozzá, akár támpontokra is lelhet egy nehéz élethelyzetben. Számomra több ilyen kapcsolódási pont is volt, nagyon hasonlót képviseltek Seneca sorai, mint amivel én is szemlélem az életet. Persze van, ami a saját korára vonatkozik, de ezekben is lehet olyan részletet, mozzanatot találni, ami ma is érvényes.

Ajánlom mindenkinek. Ha épp nem ragad magával, akkor csak szemezgess (a tartalomjegyzék segít eligazodni, hogy az egyes levelek miről szólnak), hangolódj előtte. Megéri!

Még ma is ugyan ezeket a bölcsességeket szajkózzuk, csak átfogalmazzuk őket. De a lények egy.

Seneca és az én kapcsolatom régre nyúlik vissza. Bölcsességei a mai napig fontosak, gondolatai pedig sokat segíthetnek az életben. Persze nem feltétlenül értek mindenben egyet Nero tanítójával, de ez teljesen normális.

A mű jelentőségével kapcsolatban nincs kételyem: egy nagyon alapos, ritka módon okos, mondhatni briliáns elme gondolatai szép, meggyőző, és tiszta formában.
Nem tudhatom persze, mennyi ezekből a levelekből a sztoikusoktól vagy epikureusoktól származó korabeli idea, vagy egyéb korabeli közhely (az utószó figyelmeztet, vannak ilyenek), de ahogy összerendezi, egyéníti őket, az mesteri, és leköti az érdeklődést.
Eredetiség? A mai korban is, ha valaki megfogalmazza gondolatait, azok nagy része mindenképpen a koré, nem személyesen az övé. Amit gondolunk, annak szerencsés esetben 1 %-a eredeti.
(Ami ezt illeti, erről egy valóban szép ötlet olvasható Senecától:
"Hogyan lehet bebizonyítani a gondolatokról, hogy eredetiek? Megmondom: úgy kell cselekedned, ahogy beszélsz.")
Nem halott filozófiát, elvont okoskodásokat találtam a levelekben, hanem többnyire a szerző élethelyzete által szinte kikényszerített és kiérlelt gondolatokat, érzéseket. Seneca, akárcsak az ókori szellem emberei nagyon nagyra tartják a gondolkodás hatalmát: szerintük a logika maga képes az igazságot kideríteni – vizsgálódásaik ritkán empirikusak, eszükbe nem jut adatokat használni feltevésük ellenőrzésére: ha logikusan hangzik valami, s nem cáfolható, akkor az igaz. Ami azt illeti, ezen ma már túl vagyunk.
Világosan követhető, hogy mindennek, amit ír, két forrása, mozgatórugója van: a Nérótól fenyegető végzet (mely utol is éri nem sokára), és öregkora. A halálig hátralévő kis időt kívánja széppé tenni és tanulságokat levonni barátja, a levelek címzettje számára. Szerintem bámulatos ennek az embernek a bátorsága: halál fenyegeti, mégis sok levelében világosan és kegyetlenül bírálja Nérót, a zsarnok császárt. Azt olvastam, a szerző szemére szokás hányni, hogy másképpen élt, mint ahogy ebben a művében hirdeti – ez a vád annál kellemetlenebb, mert Seneca legszebb gondolatai egyike, hogy az ember legyen azonos önmagával, tettei szavaival.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy amíg a hatalom csúcsán élt – a Római Birodalom irányításában nagy szerepe volt, a fiatal Néró tanácsadójaként – ő egy másik és fiatalabb Seneca kellett legyen.
A legtöbbet a halállal foglalkozik – talán túlzásba is viszi a módozatok, lehetőségek részletezését, de ezért kárpótol számos szebbnél szebb szép gondolata.
Keveset tudunk Seneca életéről, de én hajlamos vagyok valódinak tekinteni itt megfogalmazott érzéseit és gondolatait: a test, az érzéki örömök háttérbe szorítása, amit számtalanszor javasol, tipikusan egy idős ember kényszerű sorsa.
Igaz, némely jó tanácsa Lucilius számára furcsa gondolatokat ébreszt, ami a szerző tapasztlatait és Lucilius életmódját illeti: vajon miért kell figyelmeztetni egy férfit arra, hogy kétféle szüzességet jó megtartani?
„Az igazságról…s mind a két két szüzességről értekezz nekem: – arról, amelyik a más testétől tartóztatja meg magát, s arról, amelyik a magáéra vigyáz.”

Valahányszor beleolvasok, hihetetlen nyugalom költözik belém, sikerül túltennem magam a hétköznapok problémáin.

Van egy idézetes könyvem, amiben Seneca idézetei nagyon megfogtak, ezért kezdtem bele ebbe a könyvbe.
Jó rég nem olvastam ilyen természetű könyvet (szerintem utoljára még egyetemen, filozófia vizsgára készülve), így aztán rendesen megizzasztott az olvasása – nem lehet csak úgy „olvasgatni”, rendesen oda kell koncentrálni a mondanivalóra. Nem is állítom, hogy mindent teljesen felfogtam, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Sajnálom, hogy nem 10 éve került a kezembe. Bár be kell vallanom, voltak dolgok amikre régen magamtól jöttem rá (akkori élethelyzetemből kifolyólag), mielőtt még megismerkedtem volna a sztoicizmus alapelveivel.

Nem tudnám numerikusan kifejezni ennek a könyvnek az értékét.
Na ezt adnám minden kamasz kezébe, és nem az okos-telefont… Mert az utóbbival ellentétben ez tényleg hozzásegít a boldogsághoz.

Hogy mennyire élt a leírt gondolatok alapján, nem teljesen releváns, hiszen az utolsó két évében íródtak ezek a levelek (bár ilyen nagyapám lenne…). Tapasztalt eleget ahhoz, hogy tanulságokat vonjon le, és nem is akármilyen tanulságokat… Picit Márai Füves könyvéhez tudnám hasonlítani, bár Márai lazán megtehette volna, hogy nem öli meg magát…míg Seneca mögött ott állt a centurio…

Mivel a Füves könyv értékéből semmit sem vesz el Márai öngyilkossága, ebből kifolyólag Seneca leveleinek értéke sem megkérdőjelezhető annak fiatalkori életvitele alapján.

Seneca valóban bölcs volt. Éleslátása a mai napig aktuális. Legyen szó műveltségről, filozófiáról, durva beszédről, kitűnően látja meg minden mögött a lényeget.
Mindenkinek el kéne olvasni ezt a remekművet, akkor talán másmilyen lenne a világ.

Marcus Aurelius után Senecát olvasva az első észrevételem az volt, hogy ez nehezebb olvasmány. El kell időzni az egyes levelek értelmezésén, hogy alaposan megértsük. Gondolatait saját korának viszonyai között ismerjük meg, ami elsőre távolinak tűnhet tőlünk, de némi utánagondolással megláthatjuk, hogy bár a világ változik, az emberi lelek nem, így tehát a Seneca által leírt helyzeteket napjainkban is megtalálhatjuk, csak esetleg más formában.

Érdekes, elgondolkodtató…. És mindez kétezer évvel ezelőtt…. mennyire aktuális. Tipikusan az a könyv, amit néhanapján érdemes találomra felütni. Azért arra kiváncsi lennék, hogy ezen elvek szerint élt-e Seneca. Amennyire én tudom, nem éppen! Rá kell hangolódni, volt olyan rész amit untam, ami nem syólított meg, ez viszont az érdemeiből semmit nem von le.