Az ​élet rövidségéről 11 csillagozás

Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Seneca, 1997
60 oldal · ISBN: 9638038721 · Fordította: Bollók János

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről

Hogyan gondolkodtak az ókorban az életről és az időről? Mi volt a véleménye Senecának? Milyen életmódot javasol az egyes embereknek? Fontos-e a jövőn vagy a múlton gondolkoznunk? Egészséges-e? Érdekes kérdésekkel foglalkozik az író, azonban egy idő után untam. Kissé vontatott volt és mindig ugyanoda tért vissza, ugyanazokra a kérdésekre.

>!
Jeffi P
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről

Nekem Seneca művei közül még mindig a Lelki nyugalomról szóló műve az alap, a kedvenc, a többször kézbe vevős. Ez is jó volt, érdekes, és megfontolandó :)

>!
Norbert_Híres
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről

Seneca morális levelei olyan örökérvényű kérdések fejtegetésével foglalkoznak, mint az idő végessége, a személyiségünkhöz illő célok állítása, a világ velünk szemben állított elvárásainak kezelése és a nyugalom elérése.

A rövid esszékből sokat tanulhatnak azok, akik saját kezükbe szeretnék venni a sorsukat, akik még nem találták meg az útjukat, illetve akik Seneca boldogságot és nyugalmat érintő tanácsaira kíváncsiak.

Bővebben: https://norberthires.com/seneca-az-elet-rovidsegerol/

>!
Vivicu
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről

Hamarabb a végére értem, mint hittem. Nekem nagyon megtetszett a könyv, majdnem egy szuszra olvastam el. Pontosan arról szól, ami a címe. Mintha a saját gondolataimat olvastam volna. Értékes írás. Sokszor általunk is ismert történelmi személyeken keresztül szemléltet.

Hirtelen támadt egy gondolatom: Érdekes, hogy maga a könyv is rövid, hamar a végére érünk. Én szinte észre sem vettem. A terjedelem erősíti a mondanivalóját – talán nem is véletlenül. Az élet is ilyen hirtelen ér véget. A könyv viszont tartalmas volt, erről példát lehet venni. Ettől a felfedezéstől most még jobban imádom, még ha nem is tudatos elem.

>!
Seneca, 1997
60 oldal · ISBN: 9638038721 · Fordította: Bollók János

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.

Kapcsolódó szócikkek: idő
9 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Úgy éltek, mintha örökké élnétek, sohasem jut eszetekbe törékeny voltotok, nem veszitek észre, mennyi telt már el az időtökből, úgy vesztegetitek, mintha dúskálnátok benne, vagy bőviben volnátok, holott közben talán az az utolsó napotok, amelyet valamilyen formában egy embernek vagy egy ügynek szenteltek. Mindentől halandók módjára féltek, de mindent úgy kívántok, mintha halhatatlanok volnátok.

>!
Lunemorte MP

Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nemcsak a saját életidejüket óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet. Más fáradalma révén hozzájutunk a sötétségből napvilágra hozott, csodálatosan szép dolgokhoz; egyetlen század sem tilos a számunkra, mindegyikbe bebocsátást nyerünk; ha lelki nagyságunkkal kedvünk támad túllépni az emberi gyengeség szűkös határain, hatalmas időbeli távolságot járhatunk be.

>!
Lunemorte MP

Mármost, mindenki egyetért abban, hogy elfoglalt ember egyetlen dologgal sem képes eredményesen foglalkozni, sem az ékesszólással, sem a szabad tudományokkal, mivel elgyötört lelke semmit sem fogad be magába, hanem mindent kiokádik, mintha beléje erőltetett étel volna. Az elfoglalt emberre semmi sem kevésbé jellemző, mint az, hogy él; márpedig semminek a tudása nem nehezebb, mint ezé. Más tudományoknak sok szakértője akad mindenütt; némelyiküket még a kisgyerekek is annyira értik, hogy tanítani is képesek, élni viszont egy egész életen át kell tanulni, és amin talán még inkább meg fogsz lepődni: egész életünkön át tanulnunk kell meghalni.

>!
Lunemorte MP

Szabadítsd ki tehát magad a tömegből, szeretett Paulinusom, s térj vissza végre a nyugalmasabb kikötőbe, mielőtt még egész életeden át hányódnál!

>!
Vivicu

Mindegyikük sietteti életét, fáradozik, sóvárogva a jövőre, utálva jelenlegi körülményeit. Az viszont, aki minden idejét a saját hasznára fordítja, és minden napját úgy rendezi el, mintha a legutolsó volna, nem kívánja a holnapot, de nem is fél tőle. Mi az ugyanis, amit egy órányi, új gyönyör nyújthat neki? Mindent ismer. Mindent eléggé megértett. A többiről a véletlen, a sors rendelkezzék úgy, hogy akar. Élete már biztonságban van. Többet adni neki még lehet, elvenni tőle nem, de adni is csak így, mint valami ételt egy jóllakott és eltelt embernek, amit az nem kíván, de elfogad.

>!
Vivicu

Nem igaz tehát, hogy ősz fürtjei és ráncai alapján bárkiről gondolhatod azt, hogy sokáig élt: nem sokáig élt, hanem régóta létezik. Úgy bizony! Hacsak nem gondolod, hogy nagy utat tett meg hajóval az, aki miután a vad vihar elsodorta a kikötőből és ide-oda dobálta, a váltakozva különböző irányból dühöngő szelek hatására ugyanazon a területen hajózott körbe-körbe? Az ilyen nem nagy utat tett meg a hajóval, hanem sokat hányódott!


Hasonló könyvek címkék alapján

Marcus Aurelius: Elmélkedések
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
Marcus Tullius Cicero: A jóslásról
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Marcus Tullius Cicero: A végzetről
Titus Livius: A római nép története a város alapításától
Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Eutropius: Róma rövid története
Publius Ovidius Naso: A szerelem művészete