Viharnővér (A hét nővér 2.) 93% 412 csillagozás

Előre leszögezném, hogy én Lucinda Riley könyveit csak javíthatatlan romantikusoknak ajánlanám, bár javíthatatlan romantikusként is mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen könyvek szívdöglesztő férfi főszereplői a valóságban nem is léteznek, s ilyen szemmel nézve a dolgokat, már nem is igazán mondhatjuk magunkat javíthatatlan romantikusnak! :)

Én már felkészültem egy, A hét nővérhez hasonló történethez az események sorrendjét tekintve, erre Lucinda Riley gondolt egyet, s eltért az előző könyvben megszokott formától, és teljesen más irányban kezdte el a történetét, s ezzel a húzásával már sikerül is a könyv közepére teljesen összetörnie a szívünket. Nagyon tetszett ez a meglepő kiszámíthatatlanság.

A történetnek egy bizonyos pontjára elérve, amikor minden visszatért a szokásos Lucinda Riley-s körforgásba, kényelmesen dőltem hátra, mert úgyis tudtam már mi fog történni. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi gondom az írónő szokásos fordulataival, egy Lucinda Riley könyvhöz, mindig úgy térek vissza, mint ha belehuppannék egy kényelmes fotelba, egyszerűen tudom, hogy egy jó könyvet fogok olvasni a megszokott fordulatokkal.

De, itt jön a de. :) Ugyanis egy ponton én úgy meglepődtem az események alakulásán, hogy utána már nem is mertem semmit sem találgatni a végkifejletet illetően… :)
De azt elmondhatom, hogy ismét egy tartalmas és megható történettel volt dolgom.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/lucinda-riley-viha…

A történet kezdetén úgy éreztem, hogy nem fog felérni az első részhez. Szegény Ally, nem elég, hogy Pa Salt meghalt, az a szörnyű vihar spoiler
Mivel a tragikus verseny után Ally nem találja már a helyét, elindul az apja által megadott nyomon Norvégiába.Ezután pedig két idősíkon folytatódik a történet. A norvég zene nem igazán ismerős nekem, talán azért , mert nem sok híres zeneszerzőjük van. Ibsen darabjairól ellenben tanultunk az iskolában. Egy fiatal falusi kislány énekesi karrierje egy Ibsen-darab megzenésítésével indul el. Tetszett ez az idővonal, Anna története, bár ez is szomorú. Ally viszont nagyon könnyen rátalál a rokoni szálaira. Végülis megérdemli, eleget kínozta már az írónő. Ezúttal is sejteti az írónő Pa Salt alakját spoiler.
Szépen megírt, olvasmányos családregény.

Idén volt szerencsém elkezdeni a Hét nővér sorozatot, aminek az első részéből már készült is videóajánló. A sorozat második kötetével, a Viharnővérrel egy sokkal erőteljesebb, drámaibb hangvételű történet kaptam. Félreértés ne essék az első rész, a Hét nővér is nagyon tetszett, különben nem ültem volna le a következő résszel. És valószínűleg közrejátszott az is, hogy Ally-t a főszereplőt sokkal közelebb éreztem magamhoz, mint Maiat az első részből. Másrész mindkét könyv erőssége a jelen és a múlt közötti váltás. Ami zseniálisan lett megoldva. És akármennyire is szerettem Allyt, itt is dominánsabb volt a múlt: Anna története

A jelenben a második nővért Allyt ismerhetjük meg, aki a tenger szülötte, imád vitorlázni, versenyekre jár, és mindent szeret, ami vízzel kapcsolatos. Egy sokak által ismert vitorlázó, Theo meghívja a csapatába, hogy velük versenyezzen, amit Ally örömmel fogad. A kezdeti kis szikra, ami köztük van hamarosan szerelemmé bontakozik, és elhajóznak kettesben, hogy megtudják, lesz-e valami ebből a kapcsolatból. Ebben a meghitt környezeteben kapja meg a lány a hírt, apja, Pa Salt meghalt. Azonnal hazautazik nővéreihez, és innen hasonlóan folytatódik a történet egy része, mint a Hét nővérben. Ally megkapja azokat az információkat, amelyekkel megtalálhatja igazi szüleit, és kiderítheti, miért adták örökbe. A lány egyelőre nem akar foglalkozni múltjával, és visszatér Theohoz, hogy felkészüljenek életük versenyére. Sajnos, ahhoz, hogy Ally felkeresse a gyökereit, újabb tragédiának kell bekövetkeznie.

A múlt főszereplője Anna, aki egy vidéki leányzó, és aki többre tartja a teheneket az embereknél, ami valahol érthető, hisz anyja és apja nem túl dicsérően beszélnek róla. Így Annát két dolog érdekli, az éneklés, és a tehene, Rosa. Egy nap megjelenik egy idegen férfi, Franz Bayer, aki a helyi lelkésztől hallott Anna gyönyörű hangjáról. Miután meghallgatja a lányt, felajánlja, hogy egy évre magával viszi Krisztiániába, és mentorálja. Mielőtt elindulnak a hosszú útra, a szomszédos birtokon élő Lars megkéri Anna kezét, és megígéri, hogy várni fog rá, ha igent mond. Anna nem szerelmes a férfibe, de kedves, szelíd ember, és reméli a szerelem majd idővel megérkezik. Igen a séma itt is hasonló, mint az első résznél. A régi időkben megszokott volt az érdekházasság, vagy az, hogy a lányok a szülők kedvében járjanak, és olyanhoz menjenek, akikbe nem szerelmesek. Szerencsére ez a könyv azonban tartogat meglepetéseket. Anna tehát elutazik Bayerrel, hogy elkezdődjön a tanítás. Miután Bayer úgy ítéli, hogy a lány felkészült bemutatja egy vendégnek, aki tökéletesnek találja a lány hangját, és hamarosan munkát kap, méghozzá Edvard Grieg legújabb szerzeményében a Peer Gynt-be.
Ezután egy újabb szereplőt ismerhetünk meg, Jenst, aki egyetemre jár kémiát tanulni, hogy egy nap átvegye apja sörfőzdéjét. Azonban a fiúnak más álma van. Jobban szeretne hangszeren játszani egy zenekarban, és az anyja ezzel egyet is ért. Titokban az asszony bejuttatja a karmesterhez, akitől állást is kap.
Mindeközben Anna szomorúan tapasztalja, hiába tökéletes a hangja, ő nem mutatkozhat a színpadon, csupán egy színésznőnek kölcsönzi a hangját. Dühös és csalódott, legszívesebben hazamenne, de betoppan az életébe a nőcsábász Jens.

Ezután már erősen spoileres lenne minden, azonban tény, hogy ez a történet, akár a jelenben, akár a múltban zajlik tele van bánattal, szomorúsággal és tragédiával. A szereplőknek keményen kell küzdeniük a sorsukkal szemben. Ám ez a kötet már több infót is szolgáltat Pa Salttal kapcsolatban, a rejtélyes férfiról, aki úgy halt meg és temették el a hullámok közé, hogy azt egyik lánya sem tudta.

Ha eddig nem tudatosítottam volna magamban, most elmondom még egyszer: kell nekem minden magyarul megjelent Lucinda Riley könyv a polcomra! Írom ezt úgy, hogy közel sem volt tökéletes a történet, mert spoiler például már túlzásnak éreztem, összességében mégis rendkívül olvasmányos és letehetetlen volt. A múltbéli szál most is jobban magával ragadott, mint a jelenkori, imádtam az 1800-as évek Norvégiájában „csatangolni”, majd később Lipcsében (utálom Hitlert!), és az is nagyon tetszett, hogy az egész történetet átitatta a zene iránti szeretet. Pa Salt halálát viszont továbbra sem tudom hova tenni. Számomra nagyon gyanús volt az a bizonyos telefonhívás, de talán Csillag könyvében elejt még pár morzsát az írónő.

Nos ha az előző rész négy csillag ez négy és fél, mert jobban tetszett mint az előző. Ez valahogy közelebb állt hozzám. Kicsit, de tényleg kicsit gyorsabb is volt, bár itt is több idősíkon és több helyen voltunk. Svájc, Görögország és Anglia után itt Norvégiába megyünk a múltban és a jelenben is. A második nővér élete a víz/vitorlázás és a zene(komolyzene) körül forog. Szinte ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagyis nem teljesen. Kis összegzés is van az elején, szóval nem is muszáj az első részt olvasni ahhoz, hogy ezt megértsük, de azért nem rossz ha sorban haladunk, de így is abszolút érthető lett volna. Nagy érzelmi hullámvasutakon megyünk keresztül. Nem titkolom, hogy miután befejeztem a könyvet, már meghallgattam Solveig dalát és még egy két dolgot, és rájöttem, hogy én ezt ismerem, bár nem is tudtam, hogy ez az. Grieg zenéjéből legalábbis egyet-kettőt ismerek. Talán a második világháború behozatala is számított, az valahogy…. nem tudom. Ez most jobb volt számomra és az utolsó kb 200 oldalt egyben olvastam el és nehéz volt letenni, szemben az első résszel, ahol bár kíváncsi voltam mi lesz, nem ennyire.
https://youtu.be/tIRC1VyJZnw

Imádtam! Bár nem érzem, hogy felülmúlta volna az első részt, mégis egy magával ragadó történetet kaptam. Érdekes volt ezúttal is a visszatekintés a múltba, ahogy Ally lépésről lépésre ismerhette meg a múltját, felmenőit és ez alakította a jelenét is. Csak ajánlani tudom, ez a sorozat szerintem kimagaslóan jó, érdekes és különleges.

Lucinda Riley ismét lenyűgözött azzal, hogy mennyire mesterien szőtte a szálakat és keverte a valós elemeket a fikcióval. Nem is csoda hát, hogy töviről-hegyire beszippantott a következő testvér, Ally története, ahogy az sem, hogy nem tudtam elkerülni, hogy többször bepárásodjon a szemem a sok veszteségből, amit ebben a részben a szereplőknek el kellett szenvednie. Éppen ezért összességében búskomorabbnak éreztem ezt a kötetet, de közben romantikával telítettebbnek is, ami megnyugtatta megsanyargatott szívemet. A két idősík sem hiányzott, ami hihetetlen hány generációt ölelt fel a múltban és nagy elégedettségemre jobban egyensúlyba került a jelenbélivel, mint Maia könyvénél. Mindezt pedig Norvégia és Görögország tájai fogták közre, vitorlázás és sós levegő pezsdítette helyenként és zene járta át. Mesésen jól esett.:)

Kedvenc részem a sorozatból.
A múltbéli szál mindent vitt nálam. Különösen azért, mert a zene volt a főszerepben.
Anna sorsa, művészi végzete színes mese folyamként tárul elénk, imádtam vele tartani kalandos életútján.
Lucinda Riley úgy építi fel Anna sorsfordulatait, olyan mesterien szövi a történet fonalát, mintha csak az egyik Párka tenné.
spoiler

A sorozat első része a 2020-as olvasásaim egyik legjobbja volt, így nagy elvárásokkal kezdtem bele ebbe a kötetbe. Maximálisan megkaptam, amit szerettem volna, egyszerűen imádtam ezt a részt (is).
Az eleje számomra picit unalmas volt, hiszen az ott olvasottakat már mind tudtuk az első könyvből. Meg aztán őszintén szólva engem nem érdekelt Ally és Theo kapcsolata, sem a verseny, én a rejtélyekre voltam kíváncsi, türelmetlenül vártam, hogy főszereplőnk végre elinduljon feltárni a múltat.
Amikor igazából beindult a történet, onnantól alig tudtam letenni (sajnos muszáj volt). Több fordulatot is ki lehetett találni előre, de számomra ez nem vesz el semmit a könyv értékéből. Hiába tudtam, hogy mi fog történni, izgatottan vártam, ki hogy fog rá reagálni, hogyan fog kiderülni, hogyan folytatódik…
Egy dolog volt, ami nem tetszett, bár ez a történet szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, így nem is befolyásolja az értékelésemet. Ez pedig Celia reakciója a spoiler
De a lényeg, hogy nagyon szeretem ezt a sorozatot, alig várom, hogy olvashassam a következő részt.

Kezdem azt gondolni, hogy engem az írónő neve meg fog győzni a jövőben arról, hogy olvassam a könyveit.
A hét nővér sorozat az eddigiek alapján kedvenc lesz. Megvan benne számomra minden, ami a tartalmas, kikapcsolódást nyújtó olvasáshoz kell: családtörténet, rejtélyek, utazás, érzelmek és a zene.

Azt gondoltam, hogy Ally nem áll majd hozzám közel, de tévedtem. Itt is több szálon fut a cselekmény, több idősíkon, ez úgy látom LR-ra jellemző. De nem bánom, ismerős szerkezet, de ismeretlen cselekmény. Bár egy-két apró titokra sikerült rájönnöm elég hamar és továbbra is azt gondolom, hogy spoiler.
Nagyon sajnáltam Ally-t a regény eleje-közepétől kezdve, és remélem, hogy a későbbi sorozatrészekben feltűnik és megtalálja a teljes boldogságot.