Éjféli ​rózsa 90 csillagozás

Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​életen át tartó szenvedély. Egy végtelennek tűnő kutatás.

A tizenegy éves Anahita egy indiai hercegnő unokatestvéreként V. György brit király indiai koronázási szertartásán ismerkedik meg a dzsaipuri maharadzsa lányával, Indira hercegnővel, akivel életre szóló barátságot köt. Társalkodónőként elkíséri a hercegkisasszonyt Angliába, ahol egy jó nevű bentlakásos iskolában kezdik meg tanulmányaikat, közvetlenül az első világháború kitörése előtt. Amikor a bombázások megkezdődnek, Indira hercegnő aggódó édesanyja Austbury Hallba, a dartmoori lápvidékre küldi a lányokat, hogy ott várják meg a vészterhes időszak végét. Anahita az Austbury kastélyban töltött szünidő alatt ismeri meg az ifjú örököst, Donaldot, akiről minden porcikájában érzi: a fiú örökre megváltoztatja a sorsát.
Nyolcvan évvel később az elhagyott, némaságba és dermedtségbe burkolózó Astbury Hall újra megtelik élettel: a huszadik század Angliáját megörökítő film forgatásának ad otthont, és nem kisebb… (tovább)

Eredeti mű: Lucinda Riley: The Midnight Rose

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
General Press, Budapest, 2015
536 oldal · ISBN: 9789636438418 · Fordította: Rácz Péter
>!
General Press, Budapest, 2015
536 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636438128 · Fordította: Rácz Péter

Enciklopédia 2


Kedvencelte 34

Most olvassa 9

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Hű, azt a mindenit! Milyen jó és tényleg letehetetlen volt ez a könyv!

A végére pedig, amint egyre közelebb kerültünk a titkok és rejtélyek megoldásához, a könyv letehetetlenné vált, a múltbéli szál már olyan feszült és sodró lendületű lett, hogy valósággal nyugtatólag hatott rám a jelenbe való visszatérés.
De aztán a jelenbéli szál eseményei is olyan fordulatot, vettek, hogy esélytelen lett volna, hogy lerakjam a könyvet. A történet befejezése is hasonlóan fantasztikus volt számomra.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2015/12/lucinda-riley-ejfe…

9 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Első könyvem az írónőtől, de ha rátalálok más könyvére is, azokat is elolvasom. Nagyon lebilincselően ír, bár családregény lévén elég hosszúra sikeredett. Két idősíkban, az 1900-as évek elején, illetve napjainkban játszódik a történet. Az Indiáról, és az indiai emberekről szóló részek voltak a kedvenceim. India mellett Anglia a másik helyszín. A régen történeket egy naplóból tudhatjuk meg, ami első szám első személyben íródott. A jelen történéseiben pedig Két főhősünk életét figyelhetjük, amíg a szálak a végén találkoznak. Az írónő nagyon jól keverte a kártyákat, olyan végkifejlete lett a könyvnek, amire egyáltalán nem számítottam.
Szerelmek, tragédiák, és egy olyan képesség, ami minden mai gyógyítónak a javára válna. A hagyományos indiai gyógyításba is szépen betekintést kaphatunk, és néhány jó tanácsot is megfogadhat az ember. (Aki parlagfű allergiás, szezonban ne igyon kamillateát)
A szereplők közül a múltban élteket közelebb éreztem magamhoz. Anni rendkívüli egyéniség, kedves, pozitív életszemlélettel és segítőkészséggel. spoiler A jelen szereplői pedig elég fura figurák, főleg a lord és a házvezetőnője. Végig arra számítottam, hogy valami rémes dolog fog történni a kastélyban. A lezárás viszont nyitva hagyott egy-két kérdést. spoiler

>!
GytAnett P
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Szégyen, de valamikor júniusban adta kölcsön a munkatársam. Mondta, hogy neki nagyon tetszett, olvassam el én is, és nagyjából vázolta a történetet. Ez alapján sem éreztem, hogy ez nekem nagyon kellene, de amikor molyon láttam a címkéket (India, családregény, történelmi romantikus), akkor sem gondoltam, hogy létszükséglet lenne a könyv elolvasása.
Aztán végre valahára belekezdtem, mert már lesült az arcomról a bőr, hogy még mindig nem vittem vissza. Imádtam.
Már az elején beszippantott a könyv világa, ami azért is megdöbbentő, mert India igazából egyáltalán nem érdekel. Ennek ellenére nagyon élveztem az 1910-es évek Indiájáról szóló fejezeteket, illetve az angliai éveket. De azért kaptunk a mai világból is Rebecca képében, aki Angliába utazik egy filmforgatásra. A karrierje nagyon rendben van, a magánélete viszont kevésbé.
Eléggé lassú folyású a történet, ennek ellenére egyszer sem éreztem azt, hogy unnám. Az első 50-100 oldal után biztos voltam benne, hogy azt fogom írni, hogy ez a könyv egy csoda, egy kihagyhatatlan gyöngyszem. A végére is maradt ez a véleményem, bár egy kicsit árnyaltabb lett. Meglepődtem, hogy az utolsó oldalakra milyen izgalmassá vált a történet, hogy egészen eddig fenn bírta tartani az érdeklődést az eleje óta görgetett kérdésre, és nem bírtam volna magamtól rájönni a válaszra. Mondjuk ez nekem sosem megy. :D
Egy kicsit nehezen rázódtam bele az Astburry család rokoni szálaiba, de ezt az akadályt is sikerrel vettem, így már értettem, hogy ki kinek a kije. :D
A fogalmazása csodaszép volt, egyetlen egyszer találtam szóismétlést. Gyönyörű és igaz gondolatokkal van tele. Szerintem soha nem írtam még ki ennyi idézetet egy könyvből. Ezért elnézést kérek a figyelőimtől. :D
Be is fejezem, mert csak ajnározni tudom ezt a könyvet, hiszen rengeteg érzelmet váltott ki belőlem, hol mosolyogtam, hol könnyeztem, hol csak egyszerűen összeszorult a szívem. És végig abban reménykedtem, hogy boldog vége lesz, mert ez az a történet, ami igazán megérdemli. spoiler
Aki egy kicsit jobban el szeretne merülni az 1910-20-as években, vagy egy remek és izgalmas családregényt szeretne olvasni, ha egy nehéz szerelemről szeretne olvasni történelmi korokban, vagy egyszerűen csak kíváncsi a régi indiai szokásokra, életre, annak bátran merem ajánlani.

6 hozzászólás
>!
Csoszi P
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

A tavalyi év egyik nagy felfedezettje számomra Lucinda Riley volt, talán ezért is nagyon izgatott ez a könyv. Sajnos egy picit csalódnom kellett, mert a regény nem nyújtott akkora élményt, mint reméltem, mégpedig a jelenben játszódó részek miatt. Nem tartottam annyira izgalmasnak, mint a múltbéli szálat, az Indiában játszódó fejezeteket, amelyek egy ismeretlen, egzotikus világot tártak fel, lenyűgöző helyszínekre kalauzoltak el.
A kedvenc szereplőm Anni, aki egy igen hosszú, kalandos életutat járt be, mely bővelkedett fájdalmas és csodálatos eseményekben egyaránt. A lány nagyon okos, kedves, pozitív személyiség és segítőkészségével elvarázsolja a környezetét spoiler.
A jelenben játszódó rész egy filmforgatásról szól, amelynek helyszíne Astbury Hall, ahol Anni élt néhány hónapig fiatalabb korában. Ez a szál nem annyira jött be. Rebecca nekem nem volt szimpatikus. És nem is lett kifejtve, hogy miért hasonlít Violet-re spoiler, esetleg van-e köztük valamilyen rokoni szál. A birtok jelenlegi tulajdonosa, Anthony meglehetősen furcsa volt. Amikor fény derült ennek az okára, na az ütött, de rendesen. Szerencsétlen fickó! Meglehetősen méltatlannak éreztem, ahogy az írónő elbánt vele spoiler. Arit, Anni dédunokáját eleinte nem szerettem, mert olyan volt, mint egy robot, állandóan csak dolgozott, más szinte nem is létezett a számára, és előtérbe helyezte a cégét, ahelyett, hogy a kapcsolatára koncentrált volna. Ahogy belemélyedt Anni élettörténetébe, és belekezdett a nyomozásba spoiler egyre emberibbé vált, és sokkal kedvelhetőbb lett. A vége, amikor kiderült, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a múlt és a jelen szereplői nagyon meglepett. Kicsit másra számítottam.

>!
General Press, Budapest, 2015
536 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636438128 · Fordította: Rácz Péter
>!
Trice29 P
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Teljes sokk. Azt hiszem Lucinda megvett kilóra (pedig nem vagyok kevés ♥)
Számomra egy érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. A könyv kétharmadáig úgy éreztem, hogy ezt már olvastam, ami lehetetlen, mert lassan 30 éve írom az olvasásaimat.
Az utolsó egyharmad viszont merőben újat hozott.
Több főszereplő is kedvencem lett ebben a könyvben. A történet maga pedig lenyűgöz.
Hihetetlenül realisztikus, mély érzelmekkel teli, izgalmas, megindító, lélek simogató.
India világa mindig megérintett, most sem volt másképp. Hatalmas kedvenc!

5 hozzászólás
>!
anesz P
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Első találkozásom az írónővel, de biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon jó a stílusa, nem egy limonádé, sok elgondolkodtató témát felvet. A két idősík miatt figyelni kell végig a történet fordulataira. Nekem tetszett a kastélybeli és az indiai helyszín is. A szereplők nagyon szerethetők, emberiek, még akkor is szimpatizálunk velük, ha cselekedeteikkel nem mindig értünk egyet.
A történet vége nagyon meglepett, bizonyos kérdések nyitva is maradtak. A borító nagyon tetszik, jó kézbe venni.
Jó volt, hogy sok szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket. Összességében nagy élmény volt a könyv olvasása.

>!
smetalin
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Az már biztos, olvasom a többi könyvét is! Nagyon szépen fogalmaz, a múlt jobban megfogott mint a jelenben játszódó részek, és érdekesebb is volt. India….hmmmm, teljesen megelevenedett előttem az 1900-as években, a sok gyönyörű palota, ruhák, és a nők elnyomása!!!!!
Anglia, hát az egy teljesen más világ volt a nők számára, persze előítélet ott is volt, de ez a bőrszín miatt. Ami miatt nem tudok rá adni maximális csillagot, az Rebeca, nekem nem volt hiteles. Időnként eléggé idegesített is, olyan nebáncsvirág volt, állandóan aludnia kellett, hogy az elgyötört idegeit pihentesse, és a férfiakkal is elég tesze-tosza volt. Igen Ő a jelenhez tartozott, és nem sok szerepe volt a rejtély megoldásához, az ő múltja homályban is maradt!
Mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, igaz romantikus, de szerencsére nem a csöpögős fajtából, amit én nem igazán szeretek, ez egy fiatal indiai lány életét meséli el, hogyan élte meg az I. vh-t, az angol szerelmet, és ezek milyen hatással voltak életére.

7 hozzászólás
>!
koviki
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Ez valami zseniális volt!
Két idősík, egyik az 1900-as évek elején Indiában, a másik napjainkban Londonban. 100 év történését öleli fel a történet, de mindezt olyan izgalmasan, hogy letehetetlen a könyv. Tele van titokkal, rejtéllyel, még az utolsó oldalon is van olyan fordulat, amire nem számítunk.
Imádtam minden sorát, talán Jojo Moyes tud hasonlóan lebilincselő, egyszerre a múltban és jelenben játszódó történetet írni. Bár nála mindig elbillen az egyik irányba a mérleg nyelve, itt viszont nem tudnék döteni, hogy a múlt, vagy a jelen szálat élveztem jobban.
Családregény a javából, szuper karakterekkel, akiket néha megutálunk, de később újra szerethetünk, pörgő történet, csodás helyszínek, tetszett az egész.
Ha mindenképpen bele kell kötnöm, akkor Rebecca-t néha nem értettem Jack-el kapcsolatban spoiler, de ez semmit nem von le könyv értékéből. Kedvenc lett.

5 hozzászólás
>!
Agatha
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Szeretek családregényeket olvasni, mert annyira más tud lenni az egymást követő generáció, mi fontos nekik, miért állnak ki, hogyan élik meg az életüket, az idő múlását. És főleg szeretem, amikor a különböző generáció egymásra rácsodálkozik és megérti a másikat spoiler.
Nagyon kedvessé vált a szívemnek Anahita (ami egy csoda, mert a női szereplőkkel mindig kritikus vagyok), és azt sem bántam volna, ha az egész könyv kizárólag róla szól, vagyis hogy kizárólag az ő Indiában majd Angliában töltött éveiről mesél. Magával ragadó volt a története, főleg miután Indira is életének része lett, az írónő pedig nagyon hitelesen mesélt erről a világról, spoiler kicsit csalódtam mindig, mikor jött a nézőpontváltás és 80 évvel később, a mában találtam magam ismét.
Sajnos a végé felé kicsit elromlott – vagy csak én éreztem úgy, már nem kötött le annyira spoiler, és a legutolsó „csavart” már nagyon erőltetettnek éreztem, de Anni még ezt is feledtetni tudta velem.

>!
Bíborszél
Lucinda Riley: Éjféli rózsa

A családregény címke és a 98 %-os értékelés miatt vágytam a könyvre. A cím és a borító egy ideig visszatartott. Milyen jó, hogy csak egy ideig. Csalatkonom kellett az előíteleteimben. A cím a helyére került, a borító milyen lehetne más, ha India az egyik fő helyszín.
Mostanában gyakran kerül a kezembe olyan családregény, amelyben idős hölgy visszaemlékezése a vezérszál. Tetszik.
Ha valaki a szerző neve nélkül teszi elém a könyvet, 60 oldal után rávágom, ezt ugyan Kate Morton írta. Az idősíkok kezelése, nyomozás a múltban, a generációk sorsának hihetetlen találkozása, a jellemábrázoláok… és még sorolhatnám. Tetszett, meghozzá annyira, hogy erős frusztraciót éreztem, amikor valamiért abba kellett hagynom az olvasást. :)


Népszerű idézetek

>!
GytAnett P

– A pillanat élvezete a boldog élet kulcsa.

218. oldal, Tizennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: most
4 hozzászólás
>!
GytAnett P

Ott és akkor megesküdtem, hogy egyszer elegendő pénzt fogok keresni ahhoz, hogy annyi könyvet vásárolhassak magamnak, amennyit csak szeretnék.

148. oldal, Tizenkettedik fejezet

>!
GytAnett P

– A fejlődést nem tudjuk megállítani, a digitális világ visszafordíthatatlanul átalakította az életünket.

214. oldal, Tizennyolcadik fejezet

>!
Vackor6 P

Talán nem is vagyunk képesek meglátni azokat a rendkívüli, életünket örökre és kedvező irányba megváltoztató eseményeket, amikor azok lejátszódnak. Velem is csak megesett, és nem kísérte harsonaszó.

98. oldal, Hetedik fejezet

>!
beatrix_0823 P

De légy óvatos kislányom, mert az emberek összetett lények, és a lelkük gyakran szürke, nem pedig fekete és fehér. Ahol úgy hiszed, hogy jót fogsz találni, könnyen meglehet, hogy rosszra is bukkansz. És ahol csak a gonoszt látod, lehet, hogy ott valami jó is van.

92. oldal

>!
GytAnett P

– A szerelemben minden lehetséges…

185. oldal, Tizenötödik fejezet

>!
GytAnett P

– Jusson mindig eszedbe, hogy szeretteink örökké velünk maradnak, még akkor is, ha már nem láthatjuk őket.

128. oldal, Tizedik fejezet

>!
Vackor6 P

A fizikai kényelem – ha úgy tetszik, a materializmus – szerintem ellensége az elmélyült szellemiségnek. Ha melegen vagyunk öltözve, és jóllakottan lépünk ki az utcára, akkor is végigcsináljuk a napot, ha közben üres a lelkünk. És ez, amint mostanában személyesen is megtapasztaltam, a legnagyobb nyomorúság a világon.

240. oldal, Huszadik fejezet

>!
Vackor6 P

Igaz lehet a mondás, miszerint ha szeretnek téged, akkor a boldogságnak és a magabiztosságnak olyan fényköre leng körül, amely mások szemében ellenállhatatlanná tesz.

264. oldal, Huszonegyedik fejezet

>!
GytAnett P

(…) szüntelenül észben kell tartanod, hogy a sors olykor súlyos akadályokat gördíthet elénk. De ha válaszúthoz érsz, és bizonytalan vagy, hogy melyik úton menj tovább, könyörgök, hallgass az előérzetedre, a megérzés adományára. Meglátod, sosem fog cserbenhagyni.

131. oldal, Tizedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Julianne Donaldson: Blackmoore
Mary Jo Putney: A néma virág
Chitra Banerjee Divakaruni: Szívtestvérem
Bertrice Small: Vad Jázmin
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Egy csók… és minden más
Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója
Johanna Lindsey: Szíved rejtekén
Indu Sundaresan: A huszadik feleség
Maeve Binchy: Az üvegtó