A ​meredély szélén 90% 156 csillagozás

Ez a legszomorúbb történet, amit idáig a szerzőtől olvastam. Közel száz éven átívelő családregény rengeteg drámával. A múlt leírása most is érdekesebb volt, és Maryt sokkal jobban kedveltem, mint Graniát. A Mattel való huzavonája nagyon idegesítő volt. Rengeteg olyan szereplővel dolgozott az író, akikről alig tudtunk meg valamit, bár a sajnálathoz elég volt. Jeremy, Ryan, Joe és Alexander, jobbat érdemeltek. Nos hát nem lett kedvenc a könyv, de elég jól olvastatta magát. És olvasás közben megkívántam a teát.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Letehetetlen könyv. Gyorsan lehetett vele haladni. Felépítésében hasonlít az írónő Fény az ablak mögött című regényéhez. Itt is két család (a Ryan-ek és Lisle-ok) sorsának az összefonódását ismerhetjük meg. A helyszín Írország (a festői Dunworley öböl), London és New York. A múltban és a jelenben játszódó részek egyaránt izgalmasak. A szereplők többségét sikerült megkedvelnem, bár annyira csodálatosak, segítőkészek és önfeláldozók voltak, hogy azt időnként meseszerűnek tartottam. Egyesek sorsát nagyon megkönnyeztem spoiler. Sajnáltam, hogy több szomorú rész is van benne. A vége nem az igazi. A happy end-et sokkal jobban szeretem.

Ó! És megint csak ó! *nagy sóhaj*
Muszáj bevallanom, hogy az első 80 oldallal elég nehezen birkóztam meg, mert hangulatában igencsak hasonlított Kate Morton könyveihez, amik nálam nem igazán arattak sikert. Aztán jött Mary része, és beszippantott a könyv. Annyira a hatása alá kerültem, és annyira tudni akartam, hogy mi okozta a múltban a két család közötti viszályt, hogy minden mellékes lett, még a házimunka is.
Tetszettek Grania fejezetei is, de az 1900-as években sokkal szívesebben jártam. Látni azt, hogy több nemzedéken keresztül micsoda erős lányok, nők és asszonyok uralták mind a Lisle-, mind a Ryan-vonalat, fantasztikus volt! Mellettük szegény férfiak meglehetősen háttérbe szorultak, ennek ellenére Sean, Jeremy, Joe és Alexander nem ilyen sorsot érdemelt volna.
A befejezés kicsit elszomorított, nagyon keserédes volt az epilógus, de kárpótolt azzal az írónő, hogy minden szálat szépen összeillesztett. A családfa rajza pedig nagy segítség volt, köszönet érte!
Ez a történet életem első olvasása volt Lucinda Rileytól, de biztosan nem az utolsó.

Ha az előző könyv alul volt százalékolva amit olvastam, ez egy kissé fölélövés volt sok szempontból is. Lucinda Riley könyvek közül az újon kívül még ezt nem olvastam eddig, de amivel ezidáig találkoztam, az meggyőzött, még ha nem is teljesen. Riley-nak a stlusa, hogy a történelmi köntösbe bújtatva két családregényt kapunk egy áráért, nagyon impozáns, de a kevesebb néha több. És a romantikából is. Itt is két idővonal volt, amiből nem meglepő, hogy a régebbi jobban tetszett, addig, hogy is mondjam csak… Az elején bemutatkozott a főhősnőnk, aki annyira nem tetszett, pláne a Matt-tel való mi is ez??? Matt meg… Aztán mire teljesen kiakadtam volna, hogy mi a péksós történik, akkor végre megismerhettem Mary történetét is, aki azért szimpatikusabb volt. Bár ez a rész is a klisés fejezetek közé tartozik, de itt gördülékenyebbé vált az amúgy elég darabos sztori. Aztán vágás, és visszakaptam az elejét kamatostul. A végén már kissé megszenvedtem a dolgokkal spoiler. Mindezekkel együtt nem annyira rossz, mint amivel számoltam eleinte, de ennél jobb is akad a sufniban, hátha az új nővér meghozza azt amit keresek.

Harmadik könyvem az írónőtől és ez is tetszett. De ha sorrendet kell felállítani, akkor be kell hogy valljam, annak ellenére hogy öt csillagot adtam rá, mégis ez az utolsó a sorban. Szomorú a történet, de néhol kissé habosra és meseszerűre sikeredett.
Ami számomra nagyon zavaró volt az életkor.
Lily és Kathleen, egy év korkülönbséggel egyidősek voltak.
Kathleenak van egy 31 éves lánya Lilynek pedig 8 éves.
Lily meghalt és Kathleen 31 éve lánya kezd összemelegedni az özvegyen maradt férfival, aki kb. az anyjával egyidős, vagy még idősebb, akiről mindaddig azt gondoltam, hogy egy fiatal férfi, de ezek szerint nem fiatal hanem idős.
Az életkor nincs említve, ezekről is csak a könyv második részében olvastam. Ezen nagyon sokat agyaltam, de semmire sem jutottam.
És még egy kivetni valóm van, hogy milyen család az, – mert állítólag szuper család,- ahol egy felnőtt nő nem tudja, hogy az anyjának volt testvére?
De valójában tetszett a könyv.
Mindezek ellenére azt gondolom Lucinda Rileytől fogom még olvasni.

Nagyon magába húzott ez a könyv. Nem történik benne semmi rendkívüli, de a dolgok történései egymás után, és az írónő stílusa tesznek róla, hogy a könyv letehetetlen legyen.
A karakterábrázolás jó, de a szereplők nem igazán kerültek közel hozzám, nem voltak igazán rendkívüliek, olyanok, mint bármelyikőnk, tele gondokkal, problémákkal, és néha ők is rosszul döntenek.
A történetben magában nincsenek igazán nagy fordulatok, csattanók, valahogy előre sejteti az írónő a folyamatokat. Az írónő közbevetéseit a fejeztek között nem nagyon értettem/szerettem, sőt időnként határozottan zavart is, de a végére teljesen belesimult a regénybe a mondanivalója.
Két szálon fut az esemény, és a múlt segít megérteni a jelent.
Az anyaság megjelenítése és kidomborítása az egész művön keresztül nagyon tetszett. A felelősségvállalás, az önfeláldozás, a segítségnyújtás. Talán ettől lett ez a könyv igazán egyedi. Ez a könyv igazából nem egy kimondott romantikus lányregény, inkább az értettebb embereknek ajánlom, akik kerültek már olyan helyzetbe, hogy más embert önmaguk elé kellett helyezni, és ezt megtették. Ők érteni fogják a regényt.
A fél pont levonás a történet végéért van… spoiler
Ajánlom azoknak, akik szeretnek sorsfordító eseményekről és családokról olvasni.

Az első könyvem az írónőtől, már régóta szerettem volna olvasni tőle. Az értékelések alapján nem a legjobb könyve, de annyit mondhatok kedvemre való volt ez a történet is. Több idősíkban olvashatjuk két család történetét, amik visszanyúlnak napjainktól egészen a I. Világháború idejéig. Érdekes életutakkal, megrázó sorsokkal van kikövezve a Ryan és Lisle család útja. Sok titok feledésbe merül, de amikor főszereplőnk Grania visszatér Írországba a vele történt események felszínre hozzák a régmúlt történéseit. A sok fájdalom mellett, a szeretett, a megbocsátás is kulcsfontosságú, talán a végére kicsit szirupos is. Olvasmányos családregény tele rejtéllyel, akit érdekelnek az ilyen történetek, az ne hagyja ki.

Habár ez még csak a második elolvasott könyvem 2022-ben, már most tudom, hogy ezt nehezen fogja überelni bármelyik könyv is.
Amióta megláttam ezt a borítót, azóta a kívánságlistámon volt ez a könyv. Egy megmagyarázhatatlan erő vonzott hozzá, és tudtam, hogy nekem ezt muszáj lesz elolvasom egyszer. Amikor erre lehetőségem is adódott, rögtön elvarázsolt az írónő stílusa. Nem igazán tudtam mire számítsak, hiszen még a fülszöveget se olvastam el. Csak sodróttam a történettel, engedtem hogy elvarázsoljanak a szereplők, a helyszínek és persze maga a cselekmény is.
Nagyon különleges könyv, számos életutat foglal magába, és összességében egy egész évszázad történetét járja körbe. Mindegyik szereplő közel került hozzám, de különösen Mary és Aurora karaktere fogott meg.
Egyszerre varázsolt el a jelen és a múlt. Ebben a regényben volt mindenfajta érzelem, amin az ember az élete során keresztül mehet. Hihetetlenül hálás vagyok Lucinda Riley – nak ezért a különleges élményért! Ha lehetne, ezer csillagot is adnék rá!!!♥
És persze hálásan köszönöm a @General_Press_Könyvkiadó – nak is a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen az utazáson! :)
Nagyon-nagyon tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, garantáltan felejthetetlen élmény!

Ez az első könyvem az írónőtől, pedig már nagyon régóta szemezek a könyveivel ,hisz valami meseszépek minden könyvének a borítói. Nagyon sok ismerősöm is van ,aki ajánlotta már.
Összessége tetszett ez a könyve,de elég tragikus és szomorú volt sokszor. A két család élete,majd 100 éven át, ahogyan keresztezték egymást érdekes volt. Néhol a párbeszédek, nekem furcsák voltak. Grania hirtelen kötődése Aurorához és Alexanderhez nekem egy kicsit sok volt. Sok szereplőt sajnáltam, hogy az írőnő elég tragikus végett vetett nekik…valahol rögtön gondoltam, ahogy haladt a történet, hogy túl szép ,hogy igaz legyen egy kis happy end Grania és Alexander között…bár ahogy számolgattam kb az apja lehetett volna Alexander… Grania és Matt közti kapcsolatban , nagyon idegesített ez a huzavona, ahogy Grania viselkedett…
A múlt sokkal érdekesebb volt és sokkal szimpatikusabbak voltak a karakterek is, azok a részek teljesen magukkal ragadtak …

Úgy gondolom most egy kicsit Lucindával elszaladt a ló. Értem én, hogy az emberi érzésekről szeretett volna írni és írt is, de olyan giccs parádé lett hogy most az egy éves tömény romantikus adagomat is letudtam két évre.
Most valahogy az írásmódja is olyan darabos volt, a párbeszédek néhol erőltetettek, és ami a legjobban zavart az a kiszámíthatóság, és természetesen az életben senki sem viselkedne így.
1. Garnia 8 együtt töltött év után, se szó, se beszéd összepakol és elhagyja Matt barátját (egy félreértés miatt) nem veszi fel telefont, nem akar vele beszélni
-tegye fel a kezét az a hölgy aki ezt nem szeretné megbeszélni a párjával, és csak úgy elhagyná ennyi idő után egy mukk nélkül ( szerintem ilyen nincs, csak a filmekben és a könyvekben)
Ez csak egy példa volt a könyvből, egyébként amiről szól az két család története ami visszanyúlik a múltba, sok sok tragédia, önfeláldozás, szeretet, balett, félreértés, tea, pénz, hírnév, féltékenység, kibékülés és ami még kell egy romantikus történetbe alapanyagként.
Nekem túl tömény volt, de aki szereti az ilyen Igazi Szerelmes Regényt annak biztos nagyon fog tetszeni. Gondolkodni nem nagyon kell, hogy vajon mi lesz a vége? hisz azt már előre borítékolni lehet, mint nagyon sok konfliktust is menet közben, hogy azok miből adódtak és milyen végük lesz= kiszámítható!!!