Az ​aranykalitka 73% 174 csillagozás

Többet vártam ettől a könyvtől. Műfaját tekintve leginkább YA krimi, mert romantika és misztikum nemigen található benne. Engem is a gyönyörű borító fogott meg (egy az egyben átvették az eredetiből), reméltem, hogy a történet is lesz ilyen jó. De valami hiányzott. Kicsit összecsapott, kidolgozatlan. Annyi történelmi romantikust olvastam, olvasmányaim alapján egy gazdag örökösnővel másképp kellene viselkedniük a szolgáknak és az elöljárónak is. Szórakoztató, de feledhető történet, YA-hoz képest is kicsit gyengécske.

Ez a gyönyörű borító egy könnyed, szerethető viktoriánus történetet rejt. Egy fiatal lány életében hatalmas változások következnek be, ami számos bonyodalmat okoz. Katherine nem a legegyedibb főszereplő, de mindenképpen szerethető személyiség.
Elég nehéz meghatározni a műfaját. Az biztos, hogy ifjúsági. Viszont a történelmi romantikus részében elég kevés a romantika, a krimi szálban pedig a nyomozás, a misztikus része pedig elég halvány. Talán nem a legösszetettebb, legizgalmasabb történet, de valahogy mégis olvastatja magát, és szórakoztató. Könnyed, pihentető, élvezetes olvasmány.

„– Az elmúlt hetekben megtanultam, hogy az életben semmi sem biztos, és az élet néha nagyon félelmetes.”

A borítóba lettem először szerelmes, és mikor láttam, milyen alacsony százalékon van, elmosolyodtam. :)

Most, hogy túl vagyok az olvasáson, a mosolyom kitart, mert nekem tetszett a történet.
Nyilván olvastam már ennél izgalmasabbat is, de a kezdeti lassú bevezetés után, pörögtek a lapok a kezemben.

Katherine Randolph teljesen korhűen viselkedik, és mégis kilóg a sorból.
Társadalmilag megfelelő pozícióba kerül és sok sok ármánykodással és tragédiával találja magát szembe.
Nem gondolnám, hogy idegesítő lett volna, talán néhol furcsának találtam a gondolat menetét, de teljesen azonosulni tudtam vele.

Férfi szempontból megfordult egy – két díszpéldány a kötetben, de nekem a szívem egyikhez sem talált igazán társra.
Túl „jófiú” volt az összes és kevés titokzatosság lengi körül őket.
A végkifejletet úgy a közepétől sejteni véltem, de szórakoztatónak találtam.

Egy olvasásnak teljesen megfelel és egy pár óra kellemes kikapcsolódást okozott. :)

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/03/lucinda-gray-…

"Az első gondolatom, amint letettem a könyvet az volt, hogy miért van leértékelve ennyire a könyv? Mert annyira nem volt rossz, mint amilyennek leírják.

Viktoriánus korban játszódó YA és krimi… ez az ötvözet már elég érdekes volt ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmem, plusz a csodaszép borító, ami megvett magának.

A romantika és a misztikum szál eléggé halvány volt, inkább a krimi rész kapott nagy hangsúlyt. Én tényleg mindenkire tippeltem, csak az igazi bűnösre nem, pedig mindenki más írta, hogy már az elején sejthető volt. Így utólag látva igen, de mégis jó volt, hogy nem lőttem le előre magamnak a poént, és végig izgulhattam."

Eleinte egy könnyed kis történetnek gondoltam, igaz, hogy krimi, de nagy izgalmat nem találtam benne eleinte, de történt benne egy hatalmas nagy fordulat, amely izgalmasabbá varázsolta a történetet.
Imádom amúgy is a régi korokban játszódó YA könyveket. Nem volt ez olyan rossz történet.
:)
A borítója nagyon tetszik. Amikor megláttam, hogy egy ilyen könyv fog megjelenni a borítója miatt egyből elolvastam a tartalmát. Tudom, nem a borítója fontos, de egy ilyen szép könyvnek nem tudtam ellenállni. :)

Többet vártam ettől a könyvtől…. Krimi, misztikum, történelmi romantikus? Hát az én mércémmel ebből a háromból csak mutatóban (vagy éppenséggel egyáltalán nem) található ebben a könyvecskében.
Az egyetlen pozitívum a borító (tényleg jól sikerült. Egyszer olvasható, feledhető történet – csak az töltsön időt vele, akinek tényleg sok felesleges van belőle…

Mi a fenét olvastam?!
De most komolyan, mi volt ez?
Ha a történet 1821-ben „szeretne” játszódni, akkor jobb lett volna, ha a szerző kicsit korhűbb nyelvezetet teremt ennek a könyvnek.
A krimi részére nem érdemes túl sok szót vesztegetni, annyira egyszerű, a főszereplő viszont mindenkit meggyanúsít, csak épp azt nem, aki a tényleges bűnös.
Romantikusnak nem nagyon nevezném a könyvet, semmi szikra nincs a szereplők között.
A legtöbb szereplő számító, a főszereplő ostoba és naiv, úgyhogy nem igazán kedveltem meg egyikőjüket sem.
A címe viszont nagyon találó.

Nehezen ment, alig tudtam esténként rávenni magam, hogy olvassak belőle kicsit, pedig egyébként semmi rossz nem volt benne, csak a hangulat hiányzott. Mintha a szerző leült volna, és patikamérlegen kimérte volna, mi kell egy sikerregényhez: mennyi érzelem, mennyi misztikum, mennyi kosztüm, aztán szépen levezényelte volna a megírást. Csak épp a varázslat maradt el. A borítója szép, csak az is már ismerős a Párválasztó-sorozatból.

Fiatal lány ✔
Árvaság ✔
Örökségbe egy főúri kastély ✔
Gonosz haszonleső ✔
Gyilkosság ✔
Jóképű segítő ✔
Tébolyda ✔
Happy end ✔
Megvan minden, még sem tökéletes, csak lelket nem sikerült hozzá találni.
talán hiányzott az előzetesen összeállított listáról

Már megint a borító alapján ítélkeztem.. Gyönyörű a borító, egyből felfigyeltem rá. Bár ilyen jó lenne maga a történet is.
A könyv 75%-a teljesen jellegtelen, vontatott, unalmas. Nem történt semmi, tele tömködte az író felesleges részekkel. Azonban a végére olyan érzésem volt, hogy „na, belejött az írásba.” Sokkal jobb volt mint az eleje. Megjött az ihlet, de még itt is volt egy kis olyan érzésem, hogy ebből valami még mindig hiányzik..
Nagyon egyértelmű cselszövésnek lehettem szemtanúja, ugyanis végig tudtam, hogy ki állhat mögötte. Azonban például az spoiler meg tudott lepni a szerző. Kriminek gyengusz, a misztikus címkét pedig nem is igazán értem rajta. Semmi misztikus nem volt benne, csak valami hülye legenda..
A kedvenc szereplőm az ügyvéd volt, ő mindig ott volt és segített. Johnt is szerettem, de neki sajnos fény derült a múltjára.