A ​tökéletes gyermek 89% 123 csillagozás

Először is: ezt a könyvet nem ajánlom olyan szülőknek, akik gyermekvállalás előtt állnak, de olyan nőknek sem, akik valaha is szeretnének gyereket. Ez szubjektív vélemény nyilván, de ezt gondolom. Nem tudom, mennyire rugaszkodott el az író a valóságtól, gondolok itt arra, hogy létezhet ilyen ténylegesen? Vagy csupán fogott egy karaktert és szimplán összegyúrta a már megszokott pszichológia klisékkel?! Tényleg érdekelne.
A történet kemény, nagyon durva, és nem egyszer gyomorforgató. Sokan hasonlítják A Szív sötétje című könyvhöz, azonban a kettő között lényeges különbségek vannak. Míg az egyik egy gyötrelmesen gyönyörű alkotás, addig a másik gyötrelmesen brutális. Hogy tetszett-e a sztori? Nem! De tény, hogy képtelenség letenni, mert a feszültség a könyv (kb) 80.oldalától fokozatosan növekszik, egyre durvább és egyre több kérdést vet fel az olvasóban. Ha az ember kizárólag az eseményekkel sodródik, észre sem veszi, hogy néhol logikai bakik vannak, amire egyszerűen nem találtam magyarázatot. Bármennyire is nüansznyi, mégis lényeges lenne/lett volna, legalábbis nekem. És ez odáig vezetett, hogy túl sok lett, túl impulzív, de nem teljesen kidolgozott, nem fordított az írónő kellő figyelmet az “apró” dolgok kidolgozására. spoiler
Egy pillanatig sem hasonlítanám A szív sötétje című könyvhöz, mert az az anyaság sötét és világos oldalát is bemutatja, míg A tökéletes gyermek szimplán a brutalitásra építkezik. Szóval most agonizálok, hogy mennyire is értékeljem; pörgött, két nap alatt ledaráltam, érdekelt. Viszont: indokolatlan a túlzott brutalitás, hemzseg a logikátlanságoktól. És bár ez nem az író hibája, tehát ez miatt nem fogok levonni fél csillagot sem, de ez a könyv hemzseg a helyesírási hibáktól, elütésektől, és nem csak egy-két esetben, hanem nagyon sokszor.
Azok, akik kifejezetten szeretik a kemény, lelkileg szétfacsaró, agyat meghámozó sztorikat, azoknak tetszeni fog! (Ebbe a kategóriába azt hiszem, én is beletartozom)
Azok, akik kicsit érzékenyebbek, azoknak nem ajánlom, mert nem lesz egyszerű feldolgozni.

Gyomorforgató, elborzasztó, mégis letehetetlen. Imádtam olvasni. Az elején folyton mondogattam magamban „ ne ne ne, ne csináljátok, kérlek”, pedig tudtam hogy de, hiszen ebből lesz a történet… És a minden képzeletet felülmúló borzalmak csak jöttek és jöttek, és egyre értetlenebbül álltam a dolog előtt, hogy hogy lehet valaki ennyire vak, és ennyire tehetetlen. Valóban hasonlít a Szíve helyén sötétség című könyvre, mégis másabb, jobban csúszik, részletesebb. Olvassátok el!

Aki olvasott már Torey Haydentől, őt ez a könyv nem úgy sokkolja, mint mást. Legalábbis én így voltam vele, de még engem is megviselt.
Nagyon rabul ejtő, képtelen vagy letenni, de le kell néha, hogy mély levegőt vehess!
Nem is tudom milyen érzések kavarogtak bennem. Döbbenet? Harag? Undor? Megértés? Eggyüttérzés? Minden!
Chritophert nem értettem! Nem bírtam felfogni mi készteti ekkora empatiára.
Kinek ajánlom? Jó kérdés?!
Mindenesetre keresek valami könnyed olvasnivalót!
@Niki_Salamon ez bejött! Nekem is tetszett! Vagyis inkább izgalmas olvasás volt! Köszi!
Maradtak bennem kérdőjelek, ahogy láttam másokban is, de ettől függetlenül, feszült, és olvastatja magát a könyv! Szóval nálam jár az 5 csillag.

Végigszenvedtem ezt a borzalmat, de minek?
Azt hiszem, megint bedőltem a sok pozitív értékelésnek, no meg annak, hogy többen mondták, olyan ez a könyv, mint a Szív sötétje. Hát nem, nem olyan! Az egy remekül megírt, logikusan felépített hátborzongató történet egy elképesztő zárómondattal, ez viszont egy logikátlanságoktól hemzsegő, közepes szintű, lezáratlan valami… spoiler
A felütés még tetszett: behoznak a kórházba egy vérző, sebekkel borított kislányt, akiről nem tudni, kicsoda. Kiderül, hogy számos korábbi sérülése van, törései, amik rosszul forrtak össze. Így kerül Christopherhez, aki sebészként dolgozik a kórházban, ő végzi el a szükséges műtéteket.
Christopher és a felesége, Hannah állítólag boldog házasságban élnek, de nagyon vágynak egy gyermekre, ami eddig nem adatott meg nekik. Adódik hát az ötlet, hogy ők vigyék haza a kislányt, amíg nem találnak neki örökbefogadó szülőket.
Na és innentől lett számomra totál zavaros minden.
spoiler
A logikátlanságoknál már csak a fordítási és helyesírási hibák zavartak jobban. Ennyi elütést, félrefordítást, értelmetlen mondatot már rég láttam. Egy darabig írogattam a hibákat, aztán rájöttem, hogy felesleges.
Nincs ugyan jelentősége, de már megjegyzem, ha feltűnt: a Janie-nek felolvasott gyerekkönyvek mindegyikéhez azt írták lábjegyzetbe, hogy magyarul nem jelent meg, de ebben is van tévedés: Alona Frankel Once upon a potty c. könyve megjelent, méghozzá Bilikönyv címmel. :)

I-M-Á-D-T-A-M !!
A fülszöveg egyből felkeltette a figyelmem és első gondolatom az volt, hogy olyasmi lehet, mint A szív sötétje – amit én egyébként szintén imádtam és a kedvencem lett! Túl nagyot nem tévedtem ezzel kapcsolatban és hát talán egy icipicit ez betegebb történet!
Az egész könyvet váltott szemszögekben olvashatjuk, 3 nézőpontot is kapunk: Christopher, Hannah és a szociális munkás. Ők mesélik el az örömöt és boldogságot, majd a borzalmakat és a vérfagyasztó eseményeket. Fordulatokban és meglepetésekben nem volt hiány, sőt még egy WTF pillanat is akadt off.
Christopher kezdetben elég szimpatikus volt, a tökéletes férj és orvos, de aztán ahogy haladtunk a történetben ez azért megváltozott. Hannaht nem irigyeltem és még ha nem is értettem minden döntésével egyet teljesen megértettem. Maga az ördög volt köztük és néha úgy éreztem, hogy ide már papot kell hívni is elűzni. Simán beleillett volna az egész sztori egy Ördögűző filmbe.
Lucinda Berryvel olyannyira elégedett voltam, hogy nagyon remélem az összes többi könyvét is elhozzák magyarul.

Olyasmi ez az egész, mint A szív sötétjének és a Tejfogak keverékének valami durvább verziója.

A könyv második része feledtette velem a kezdeti nehézségeket, de nem tudnám nem megjegyezni, hogy szörnyű lassú az eleje. A közepéhez közeledve, mikor már egyre jobban vártam mikor durvul be a dolog, na, ott még rosszabb, mert ez csak jóval később történt meg. Addig nagyon elnyújtott és aprólékos a mindennapi kisebb nagyobb problémák részletes bemutatásával.
A vége viszont igazán jól sikerült! Lendületes és feszültséggel teli.
Ezt tökéletesen igazolja, hogy 3 nap alatt jutottam el pont a közepéig, a második felét pedig szinte egy szuszra olvastam el.
Van ugyan néhány klisés elem a történetben, de a végkifejletet illetően csak sejtéseim voltak.

3 szemszögből ismerhetjük meg a cselekményt (Hannah, Christopher és Piper a családsegítő).
Christopher és Piper fejezeteit nagyon szerettem. Christopheré tömör, lényegre törő volt. Piper szempontjából látni a dolgokat pedig többnyire sokkal izgalmasabbnak bizonyult.
Hannah-t amúgy sem kedveltem meg, az ő fejezeteiben sok volt a felesleges tényezők boncolgatása.
Janie-től szó szerint féltem az elejétől fogva.

Magáról a történetről nem akarok írni, spoiler mentesen nem is tudnék. De az utolsó fejezeteket olvasva, és a befejezése óta is egyfolytában olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy micsoda probléma (itt valójában katasztrófa) tud következni abból, ha valaki mindenáron erőltetni akarja azt, ami neki valamiért nem adatott meg.
Ha én lettem volna most hasonló helyzetben mint a történet elején Hannah és Christopher, hogy nem lehet gyerekem, azt hiszem őszintén arra az elhatározásra jutottam volna, hogy oké, köszönöm szépen, de e könyv elolvasása után nem is akarok!
Főleg nem örökbe fogadni!

Chistopherről és Hannáról a házastársakról szól, akik örökbe fogadták Jenie-t aki nehéz traumatizált gyermek. Nem jó kifejezés, hogy jó könyv, de feszültséggel teli, nyugtalanító, borzasztó és le nem tehető.
Számos érzelem jelenik meg olvasás közben. Szomorúság, öröm, düh és sokk. Mégis érdekes olvasmány volt, amelyet nem fogok egyhamar elfelejteni.
Nyugalmasabb olvasmány után nézek. Egy darabig biztosan nem olvasok ilyen és hasonló könyvet.

Hát ez a könyv… a hideg futkosott tőle a hátamon, és örülök, hogy nem éjjel olvastam. Az a fajta horror, ami pszichésen vájja belém a karmait és rám ez sokkal nagyobb hatással van, mintha a vér folyna.

Pedig a történet meseszerűen indul: a bántalmazott kislányt megmentik, és az egyik orvosa az ápolónő feleségével kész örökbe fogadni. A párnak a rég várt, de már lemondott csoda is összejön: az asszony teherbe esik és igazi kis család lehetnének.
Csakhogy, Berry lecsap és az idill nagyon hamar fordul valami egészen másba. A kis Janie nem kifejezés, hogy problémás. Hannah küszködik, Christopher meg egyszerűen nem fogja fel, mennyire nagy a baj. Egyre mélyebbre süllyednek, és fejezetről fejezetre egyre jobban rettegtem, hogy mi jön még. Brutális, hogy mi történik és ez hogyan töri a családot, az embereket.

Pszichésen üt, ahogy a karakterei útját megírta Berry. Hannahspoiler A jó ember, Christopher, aki spoiler Janie, aki spoiler A pár nézőpontjába nagyon bele tudtam élni magam, és ott volt a lapokon a téboly, ami elragadja őket. Tényleg csak annak örülök, hogy Janie spoiler

Tetszett az a folyamat is, ahogy igyekeznek segíteni a kislányon és látjuk a gyereknevelés fokozatait. Itt nem csak kiragadott képek vannak, hanem végigkövetjük a teljes folyamatot, közel két év történéseit. Ehhez képest Berry jó tempót is diktál, mozgalmas a kötet és nem is sok a 400 oldal az időkerethez és a benne történtekhez képest. Sikerült eltalálni a szerkesztést.
Ha már szerkesztés: a történetnek egy kihallgatás adja a keretét – a szociális munkást kérdezik ki, miután megtörténik a nagy baj. Rendszeresen megtöri ezzel a különben lineárisan haladó, a múlttól eddig a pontig eljutó történet elbeszélését. De működik, mert tele van utalásokkal, horgokkal, amik húznak előre, hogy megértsük, miről is beszélnek ott. Mert tudjuk, hogy nagy baj lett: de mi? A végére pedig egy pontban összeérnek és nincs megnyugtató befejezés.

Két dolog van, ami nem tetszett és amiért nem lesz kedvencem a történet.
Az egyik a borító. Mégis, mi ez? A történethez szinte semmi köze és nem néz ki jól. Ha a fülszöveg nem kelti fel a figyelmem, biztosan nem veszem kézbe, pedig ez egy jó regény.

A másik, ahogy átfordítja társadalmi problémákat feszegető vádiratba a sztorit Berry. A végére eljutunk oda, hogy spoiler Igen, az és van benne ráció. Egy-egy ponton be tudtak volna avatkozni egy tökéletes világban, és máshogy alakulhatott volna ez a történet, de ez annyira szélsőséges történet a spoiler hogy kényelmesnek érzem csak őket hibáztatni.

Mindezzel együtt ez egy jó regény, megérte elolvasni.

Filmen gyakran nézek keményebb thrillert, pszicho -thrillert, de mostanában próbálkozom velük könyvben is, és hát ilyen formában nem vagyok hozzájuk szokva,de ez számomra durva volt és nagyon pszicho. Kicsit a Beszélnünk kell Kevinről című könyv jutott eszembe, ugyanis ott is az a kérdés merült fel és keltett kételyeket, mitől lesz, lehet ilyen egy gyermek… Trauma, genetika, vagy mi más. Mert itt tulajdonképpen nem került leírásra, mi is történt valójában a kislánnyal, az viszont egyértelműen látszott, hogy pszichésen nagyon nem volt ok. Iszonyatosan dühített a gonoszsága, de a férj, Christopher hozzáállása még jobban. És egyetértelműen a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat volt alapvetően a hibás szerintem. Alig bírtam letenni a könyvet, szívesen olvasnék még ilyen jellegű történeteket. Sokáig bennem marad még ez a sztori,az biztos. Filmben is szívesen látnám egyébként.

Ez a könyv zseniális volt. Lassan épült fel a sztori, ami egy kicsit zavart az elején. Sokszor félre is tettem. Aztán kb.a felétől már nem tudtam letenni. Félelmetes volt, nyomasztó és a végére nagyon letaglózott. Christophert a végére nagyon megutáltam. Legszívesebben felpofoztam volna.