Luciano De Crescenzo jóvoltából szellemes, szórakoztató formában ismerkedhetünk meg a görög filozófiával, miközben érdekes anekdotákat tudunk meg magukról a filozófusokról is. A népszerű olasz szerző kiváló ismerője és tolmácsolója az ókori görög kultúrának és filozófiának. Munkásságáért Athén díszpolgárává választották. E könyvét több európai gimnáziumban és egyetemen segédkönyvként használják.
A görög filozófia rendhagyó története 24 csillagozás
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Epheszoszi Hérakleitosz · kitioni Zénón · Parmenidész · Thalész
Kedvencelte 5
Most olvassa 4
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 36
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Zseniális, olvasmányos, érdekes. Csak ajánlani tudom. Elolvasása után azt gondolhatod magadról, h. konyítasz a filozófiához. Ami természetesen nem igaz, de jó érzés. :)
Ez a könyv nekem íródott! Tengernyi tudást és élettapasztalatot sűrít össze humorosan egy olyan témában mely kicsit sem könnyen értelmezhető! De crescento úrnak szívből gratulálok, és ha tehetném megölelném! Köszönöm!
Rendhagyó és érthető. Nagyon megszerettem a szerző stílusát, és valóban örültem volna, ha annak idején a görög filozófia tanárom inkább ezt nyomta volna a kezembe a sok egyéb száraz tananyag helyett. Élvezetes stílusban megírt, szinte szórakoztató ismeretterjesztő könyv, mely után a filozófia világa már nem is áll olyan távol az embertől! Több ilyet az iskolákba, és akkor nem lesz baj. :-))
Népszerű idézetek
Hérakleitosz kifakadt az ephezosziak ellen, felszólította őket, hogy egyenként és szép sorjában akasszák fel magukat, s bízzák a kormányzást a gyermekekre, majd elhagyta a várost, és beállt remetének.
78. oldal
Az volt az igazság, hogy Zénón gyűlölte a nagyvilági életet és mindenféle értekezletet. Az asztalnál szívesen ült a szélére, mert ahogy mondta: „Így legalább az egyik oldalam úgy érezheti, hogy egyedül vagyok.”
II. kötet, 170. o. (A sztoikusok)
Hérakleitosz: „Az emberek híján vannak az értelemnek, s ha oda is fülelnek valamire, a süketekre hasonlítanak”
79. oldal
„A kéj és a fájdalom között nincs különbség, egyedül az erény az, ami számít.” Ez röviden Zénón etikája. Vagyis, szinte észre se kellene vennem a különbséget aközött, ha fáj a fogam, vagy ha Kim Basingerrel szerelmeskedem, de legalábbis alig kellene érzékelnem.
II. kötet, 175. o. (A sztoikusok)
Arra a kérdésre, hogy „Miért nem nősülsz meg?”, mindig azt válaszolta, hogy „Még nincs itt az ideje”, mígnem egy szép napon megváltozott a válasz: „Már nincs itt az ideje.” Ha pedig valaki az kérdezte tőle, miért nincsenek gyerekei, azzal mentegette magát, hogy „a gyermekek iránt szeretetből” döntött így. Egyszóval Thalész pontosan olyan volt, mint egy filozófus, bár akkoriban ezt a szakmát még nem találták fel.
31. oldal
Arisztotelész nem ért egyet Xenophanész Istenének gömbszerűségével. Szerinte „ha elfogadjuk, hogy Isten gömb alakú, az olyan, mintha határokat szabnánk neki.”
103. oldal
Egy éjszaka, úgy egy óra felé lehetett, a Szent Katalin-templom lépcsőjén üldögélve találtam rá. […] Odaintett, hogy üljek le mellé. Aztán a mérés gyógyító hatásáról beszélt. Azt mondta: „Ha félsz valamitől, próbáld megmérni, és rájössz, milyen csekélység valójában.” […]
A nő, akit szeretett, egyik napról a másikra elhagyta őt. […] 1959. május 8-a volt. Renato Cacciopoli, a Cellamare-házbéli kis lakásában még aznap délután öngyilkos lett. Előző nap diákokkal beszélgetett, akiknek azt mondta: „Minden sikertelenséget meg lehet bocsátani, kivéve a sikertelen öngyilkosságot: ha már valaki elszánja magát, nem hibázhat!” Ő nem hibázta el: vízszintes testhelyzet, nyakszirt a párnán, halántéklövés. Ötvenöt éves volt. […] A szerelemnek valószínűleg meghatározó szerepe volt az életében. Lucio Villari mesélte, hogy egyszer Maria del Rénél, a matematikusnál, valaki megkérdezte Cacciopolitól, hogy szerinte mi a történelem legfontosabb mondata, s míg mindenki valami rettenetesen fontos üzenetet várt, ő egyszerűen így válaszolt: „A szívnek nem lehet parancsolni.” És a leghasznosabb felfedezés? „Az Ogino-Knaus-módszer, ha működik.” Hát a legrosszabb? „Az Ogino-Knaus-módszer, amikor nem működik.”
II. kötet, 214-215. o. (Renato Cacciopoli)
Diogenésznek volt humorérzéke. Egyszer, amikor egy különösen tehetségtelen íjász gyakorlatozását nézte, odament a céltáblához és pontosan alatta ült le. „Ez itt az egyetlen hely, ahol biztonságban érzem magam” mondta. Más alkalommal, egy csodálatosan szép villában, amelyben sok szép szőnyeg és dísztárgy volt, egyenesen a tulajdonos képébe köpött; rögtön utána letörölte az arcát a köpenyével, és bocsánatot kért tőle mondván, hogy az egész házban nem talált sehol csúnya helyet, ahova köphetett volna.
II. kötet, 54. o. (Kisebb Szókratész-követők)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Carlo Ginzburg: Éjszakai történet ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 3. 93% ·
Összehasonlítás - Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák 92% ·
Összehasonlítás - Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt 94% ·
Összehasonlítás - Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba 94% ·
Összehasonlítás - Hahner Péter: A Vadnyugat 93% ·
Összehasonlítás - Victoria Finlay: Színek 96% ·
Összehasonlítás - Mark Forsyth: A részegség rövid története 93% ·
Összehasonlítás - Izsó Zita: Pesti nő 92% ·
Összehasonlítás - Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom 91% ·
Összehasonlítás