A ​bábmester börtönévei 12 csillagozás

Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

Ez a „szélesvásznú” történet a kommunista büntető-táborokról szól, áldozatokról és kínzóikról, a magányról, mint önvédelmi módszerről – egy olyan rendőrállammal szemben, amely uralkodik az egyén felett és életének minden percét ellenőrzi.

Miután megismerte a börtön iszonyatát és a munkatáborokat, főhősünk semmire sem emlékszik korábbi életéből. Bábjátékosként tengeti jelentéktelen életét. Múltjának titkához azonban egy másik, új titok is társul, amelynek megfejtése talán utat mutat a saját valódi történetéhez.

Az 1975-ben született Lucian Dan Teodorovici az új román prózaíró-nemzedék markáns képviselője, műveit számos európai nyelvre lefordították. Ez a regény az első szépirodalmi mű, mely kísérletet tesz az egykori román büntetésvégrehajtás ábrázolására.

>!
Libri, Budapest, 2015
476 oldal · ISBN: 9789633106501 · Fordította: Karácsonyi Zsolt
>!
Libri, Budapest, 2014
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103456 · Fordította: Karácsonyi Zsolt

Kedvencelte 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

Igazából semmi különös. Teodorovici különösebb írói maníroktól mentesen ábrázolja egyetlen egyén, a marionett-művész Bruno Matei sorsát a román sztálinizáció idején. Abban sincs semmi pláne, hogy mindezt a párhuzamos fejezetek eszközével teszi – ez a módszer a XX. század harmadik harmada óta szinte szokványos feloldása az egysíkú lineáris cselekményvezetés problematikájának. Az egyik szálban Brunot látjuk, amint a háború után hazatér Olaszországból, és egy szerencsétlen (és tőle független) politikai esemény hatására bekerül a román büntetés-végrehajtási rendszerbe. A másik szálban néhány évvel később találkozunk főhősünkkel, aki valahogyan elvesztette emlékeit, és most megpróbálja megtalálni a helyét és múltját a késő ’50-es évek viszonyai között. Teodorovici két kézzel kínálja fel nekünk a nem túl bonyolult metaforákat: Bruno marionettbábuja értelmezhető utalásként a totális állam és az egyén egyoldalú kapcsolatára, a főhős amnéziája pedig szimbolizálhatja egy ország emlékezetvesztését is* – maga a regényírás pedig azt a folyamatot, aminek során az író megkísérli felhozni a kollektív emlékezet töredékeit a felszínre.

Szóval nem különleges könyv, csak jó. Amiben kiemelkedik a hasonló címek közül, az a tudatosan eszköztelen (de nem minimalista) nyelv, amivel Teodorovici hőse sorsát kommentálja. Ebben a könyvben nem a borzalmak naturális ábrázolásán van a hangsúly, hanem azon a folyamaton, ahogy az egyén lassan elembertelenedik, elszakad önmagától a testi és lelki kínzások hosszadalmas procedúrája során. Bruno halk, bizonytalan, és legkevésbé sem hősies (mondhatni, semleges) figurája teljesen elüt a hasonló könyvek látványosan szenvedő vagy bátran ellenálló főszereplőitől. Olyan hibák miatt bünteti őt a hatalom, amik egy egészséges rendszerben nemhogy megbocsáthatóak, de lényegtelenek lennének, ám ő nem szembehelyezkedik az állammal, hanem végső soron önmagát vonja kétségbe: ez a viselkedés nagyon keserű üzenetet hordoz magában az emberről általában. Külön értéke még a könyvnek, hogy mintha exportra készült volna: alig vannak benne csak az író hazájában dekódolható utalások. Nagyon egyértelműen, történelmileg pontosan, és túlzásoktól mentesen ábrázolja az időszakot, és ezzel sokat tesz azért, hogy a mai románok képet kapjanak történelmük egy sötét bugyráról. Meg akár, mi, magyarok is, mert a sötét bugyrok azok speciel igencsak hasonlítanak egymásra. Hogy mást ne mondjak, sötétek.

* Ahogy Magyarországon, úgy Romániában is a kommunista múlt feldolgozása hagyott kívánnivalót maga után. Maga a rendszerváltás folyamata is tulajdonképpen hitet tett az egyszemélyi felelősség mellett – Ceausescu, és néhány magas rangú funkcionárius megbüntetésével elintézettnek tekintették az ügyet, és nem foglalkoztak a végrehajtók és alacsony szintű döntéshozók széles rétegeivel.

>!
bagie P
Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

Furcsa érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Olvasás közben sokszor gondolkodtam el, hogy vajon mi vett rá, hogy egy ilyen könyvet a kívánságlistámra tegyek. Ráadásul nagyon sokáig hevert is ott, amíg a mostani karácsonyra megérkezett hozzám. Vagy Papp Sándor Zsigmond ajánlotta a két (?) évvel ezelőtti mini molyfesztivál alatt, vagy @Kuszma értékelése [amiben megbízom] tette ellenállhatatlan kívánsággá … de mindegy is már.
Elolvastam. Nehéz olvasmány volt, kb 10-20 oldalanként voltam képes haladni vele, mégis sokszor vártam az olvasásra szánt pillanatokat, hogy megtudjak belőle valamit. De nem állítanám határozottan, hogy okosabb lettem a ~480 oldal után.
Adott Bruno Matei, alias Barna, akinek az életéből tudunk meg eseményeket. Két idősíkban, fejezetenként váltogatott időszakokban. Egyszer a fiatalabb, Olaszországból visszatérő Bruno börtönbeli életéből kapunk képeket; máskor a pár év után szabadult, de emlékeit elveszítő Barna új életét követhetjük nyomon.
Számomra nem volt mindig összefüggő az azonos idősíkokban játszódó történet sem, nekem túl sok volt a romániai helyekre, eseményekre, mesékre, legendákra (pl.Baba Samca) való utalás, amelyek ismerete hiányzott / hiányzik a teljes megértéséhez.
Persze a rejtett metaforák, az átvitt értelmű jelentések kihallatszódnak/kilátszódnak a könyvből, megérthetőek…és ezek sem teszik könnyű olvasmánnyá ezt könyvet.
Örülök, hogy olvashattam azért.

>!
miaulait
Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

Aki nem emlékszik a múltjára, azt marionettbábuként mozgatja a történelem. Ez pedig különösen akkor tragikus, ha az ember a 2. világháború utáni Romániában kénytelen a történelem kisebb-nagyobb szereplőire bízni a sorsát.

Már évek óta várólistán volt ez a könyv, valahogy annyira lehangolónak tűnt a témája ( és a borítója is), hogy akármennyire is érdekel a 2. világháború utáni kelet-európai történelem, egy kényszermunkatáborban játszódó regényhez nem éreztem magamban elég elszántságot.

Azt kell mondjam, már a sokadik könyvvel járok így: az aggályaim alaptalanok voltak, a gyermekien naiv főszereplő gondolataiba beférkőzve valahogy a börtönévek sem tűntek olyan depresszívnek, mint gondoltam.

>!
Evelyn_Carnahan
Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

„Egy kiló fekete bors, hogy megzavarja a határőrök kutyáinak szaglását. Mint egy fordított Jancsi és Juliska mese”.

Nagyon lassan haladtam vele. Nyomasztó volt. Nekem nagyon nyomasztó.


Hasonló könyvek címkék alapján

Herta Müller: A róka volt a vadász
Dragomán György: A fehér király
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
Domnica Radulescu: A trieszti gyors
George Bălăiță: A világ két napban
Augustin Buzura: Gőg
I. L. Caragiale: Az elveszett levél
Milan Kundera: Tréfa
Florin Lazarescu: Mennyből a küldött
Vlaicu Bârna: Varga Katalin regénye