Románia ​elrománosodása 6 csillagozás

Lucian Boia: Románia elrománosodása

A kötet kronologikusan tekinti át a román nemzetállami jelleg megerősítését célzó szakpolitikákat, a kisebbségek sorsának alakulását és kormányzati stratégiákat, illetve a kisebbségi közösségek erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a homogenizáció hatásait kivédjék, de legalább enyhítsék.

Bár a magyar olvasót főként az erdélyi magyarság sorsával kapcsolatos megállapítások érdekelhetik, minden bizonnyal számos új információra bukkanhat benne a többi kisebbséggel kapcsolatban is. Így például a zsidó többségű moldvai városok népességének, a dobrudzsai bolgárság sorsának alakulásáról. A sorban immár harmadik Boia-kötet fordítása a maga módján része annak az állandó erőfeszítésnek/odafigyelésnek, amely a meghatározó román történészek és gondolkodók munkáinak magyar közegben való ismertetését célozza: így válik a mostani kötet a Neagu Djuvara-, Andrei Pleşu-kötetek utódává.

>!
Koinónia, Kolozsvár, 2023
118 oldal · ISBN: 9789731651224
>!
Koinónia, Kolozsvár, 2016
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789731651101 · Fordította: Rostás-Péter István
>!
Koinónia, Kolozsvár, 2015
118 oldal · ISBN: 9789731651101

Enciklopédia 7


Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Dénes_Gabriella>!
Lucian Boia: Románia elrománosodása

Teljesen érthetetlen számomra (de az volt az erdélyi román elit számára is) az az „elrománosító” törekvés, amely által nemcsak megszabadultak sok nemzetiségtől beolvasztással vagy elköltöztetéssel, eladással, de megszabadultak mindattól is, amit a nemzetiségek képviseltek.
Az igazi sokk azonban az, hogy rengetegféle román csoport volt tájak szerint, és ezt a sokféleséget is igyekeztek bedarálni.
Azt mindenki tudni véli, hogy micsoda szomorúság volt 1920-ban Erdély 30%-nyi magyarságának a döntés. De azt már kevesen tudják, hogy az 53%-nyi románságnak mekkora döbbent volt, hogy a hegyen túli testvérek milyenek is valójában. (Persze, óriási tévedés 30%-ról meg 53%-ról beszélni, hiszen ezek az értelmiség problémái voltak. A közembereké leginkább az, hogy a jól felépített magyar felsőbbségtudattal kisebbségbe kerültek. Kár, hogy ezekre nem tér ki a könyv.)
Jmjó, hogy Lucian Boia ilyen fontos témáról írt. Bár nyilván, őt nem azok olvassák, akiknek kellene.

7 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!
Lucian Boia: Románia elrománosodása

Kicsit csalódáskeltő volt, mert azt vártam, hogy arról fog szólni, hogyan lett a román kultúra ténylegesen fajsúlyos az egész „Nagy” Romániában (Erdély, Besszarábia, Dobrudzsa). Ezzel ellentétben a demográfiai alakulásokról szólt az egész esszé. Annak mondjuk elment, bár nem lett túl bőre eresztve.

keccsu>!
Lucian Boia: Románia elrománosodása

Megismerjük a jellegzetes román politikát, hogy hogyan gondolkodott a mindenkori román politikai elit és döntéseiknek máig kiható következménye.


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

A magyarok szempontjából a számok könyörtelenek. A románok pusztán mennyiségbeli fölényükkel nyerték meg a mérkőzést (és nem valamilyen „történelmi jogra” való hivatkozással, a dákoktól és a rómaiaktól kiindulva, ami teljesen használhatatlan lett volna, ha ők maradnak kisebbségben).

106. oldal (Koinónia, 2015)

Dénes_Gabriella>!

Erdélyben (a tágabb értelemben vett tartományban) élt a legtöbb, idegen uralom alatt lévő román: 2 827 419 fő, az 1910-es magyar népszámlálás szerint; megjegyzendő, hogy ebben az esetben nem a nemzeti hovatartozást, hanem az anyanyelvet (vagy a kommunikációs nyelvet) vették figyelembe. A románok (pontosabban a románul beszélők) ekkor Erdély lakosságának 53,7%-át tették ki; a magyarok (mármint a magyarul beszélők) 31,6%-ot képezték, a németek pedig 10,7%-ot. A nyelvi kritérium felduzzasztotta a „magyarok” rovatában szereplő számot, mert ide sorolták a nagy többségében magyarul beszélő zsidó lakosságot (a lakosság 3,5%-a) és a cigányokat is, akiket szintén nem tüntettek fel külön, ahogy az egyéb nemzetiségek töredékeit sem.

37-38. oldal, Az Ókirályság

Kapcsolódó szócikkek: Erdély
Dénes_Gabriella>!

A magyarosítási politika egyébként is eredményes volt; a magyarok vagy magyarul beszélők aránya az 1880-ban jegyzett 25,2%-ról 1900-ra 29,5%-ra, 1910-re pedig 31,6%-ra nőtt. A románok azonban elég sikeresen ellenálltak, védelmüket jórészt saját vallási identitásuk biztosította. Egész Magyarország viszonylatában a németek és a szlovákok könyvelhettek el tetemes veszteséget a magyar elem javára.

38. oldal, Az Ókirályság

Kapcsolódó szócikkek: 1880 · 1910
Dénes_Gabriella>!

A modern demokrácia szempontjából sok tekintetben modellértékű Franciaország elnyelte kisebbségeit, mindannyiukat francia állampolgárrá változtatta (a francia forradalom idején többségük nem is beszélt franciául). Finnországban – a másik példaértékű demokráciában – a lakosság néhány százaléka által beszélt svéd nyelv az ország másik hivatalos nyelve (a finn logika szerint a magyar hivatalos nyelv lehetne Romániában); ez a dicséretes demokratikus magatartás nem leplezheti el azt a tényt, hogy a svédül beszélők száma felére csökkent az utóbbi évszázadban. A nemzet felőrli a kisebbségeket, és hajlamos a beolvasztásra; ne legyünk hát képmutatóak, ne tegyünk úgy, mintha egyedül Romániában lenne ez másképp.

46. oldal, Nagy-Románia

Kapcsolódó szócikkek: Finnország · Franciaország · Románia
Dénes_Gabriella>!

1918-ban nemcsak a románok és a kisebbségiek különböztek jelentős mértékben, de a románságon belül is eltérések voltak. Mondhatni egyfajta „románosítást” hajtottak végre az országhoz csatolt részeken élő románokon is, azzal a céllal, hogy az Ókirályság által meghatározott profilhoz igazítsák őket.

66. oldal, Nagy-Románia

Kapcsolódó szócikkek: 1918

Hasonló könyvek címkék alapján

Dimitrie Gusti: A szociológiai monográfia
Nicolae Bălcescu: Nicolae Bălcescu válogatott munkái
Hunfalvy Pál: Az oláhok története I-II.
Kerekes György – Teodor Pompiliu (szerk.): Kutassátok az írásokat
Raffay Ernő: A vajdaságoktól a birodalomig
Borsi-Kálmán Béla: Elvetélt bizánci reneszánszból Nagy-Románia
Mihail Sadoveanu: A balta
Ion Mihai Pacepa: Vörös Horizontok
E. M. Cioran: Füzetek 1957–1972
Corneliu Zelea Codreanu: Legionáriusoknak