Este ​a paradicsomban 19 csillagozás

Újabb történetek
Lucia Berlin: Este a paradicsomban

Lucia ​Berlin amerikai kisembereinek küzdelmes életében mindig ott rejtőzik a bizakodás és a derű. Egy pillanatra sem tűnik el a remény, hogy a dolgok egyszer majd jobbra fordulhatnak, ahogy a szerző rendkívül mozgalmas életében is megtörtént. Berlin megbirkózott az alkohol, az erőszak, a szegénység problémáival. Három házasság, egy heroinista férj és négy gyermek felnevelése mellett szakított időt az írásra, amelyben kiteljesíthette különleges személyiségét és létrehozhatta egyedi hangját, hogy jóval a halála után elnyerje méltó helyét a világirodalom panteonjában.
Kötetünkben az Este a paradicsomban novelláit az Isten hozott idehaza című memoár kíséri, melyben Lucia Berlin azokról a helyekről ír, melyeket élete első huszonkilenc évében az otthonának nevezett, Alaszkától Argentínáig, Kentuckytól Mexikóig, New Yorktól Chiléig. Ezt a szöveget, mely egy mondat közepén szakadt félbe az írónő halálával, a fia által válogatott fényképek és levelek egészítik ki. „Mozgalmas évek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2020
554 oldal · ISBN: 9789636769994 · Fordította: Lukács Laura
>!
Jelenkor, Budapest, 2020
554 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636769970 · Fordította: Lukács Laura

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Lucia Berllin


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Lucia Berlin: Este a paradicsomban

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Különleges ez a kötet, hiszen a Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve -ből „kimaradt” novellákon kívül megismerhetjük Lucia feljegyzéseiből, fotóiból és levelezéseiből összeálló töredékes memoárját is. A novellák fikciója és a levelekből, képekből valamelyest rekonstruálható valóság jól kiegészítik egymást. Lucia Berlin egész életét áthatotta és meghatározta az otthonkeresés és menekülés kettősége. Kora gyermekkorától kezdve folyamatosan utazott és költözött, nemcsak a helyszínek és az életkörülmények, de a vele együtt élők (szülők, nagyszülők, nagynénik, férjek és szeretők) is folyamatosan változtak körülötte. Az írónő bejárta Texast, Új-Mexikót, Mexikót, Chilét, New Yorkot, Kaliforniát és Párizst, mindegyik helyszínre valakit az elfogadás, a szeretet és az otthonra találás reményében követve. A költözések egyúttal magukban hordozták a saját démonaitól, függőségeitől való menekülés, a szabadság iránti vágyának beteljesülését is. Ez a belső vívódás és ambivalencia jelenik meg kíméletlenül őszinte, realisztikus, ironikus humorú novelláiban, melyeknek szereplőiben mind Lucia alteregóira ismerhetünk. Bár a témák és a helyszínek is rendkívül változatosak, mindegyik novella középpontjában a nő és a nőiség áll. Igazán kitárulkozó, bensőséges írások egytől egyig, melyekben elmosódik a valóság és a fikció határa. Lucia mozgalmas, kalandokban és nehézségekben bővelkedő életének alapélményeiből építkező, csodás tájleírásokkal és érzékletes képekkel megfűszerezett novellái meghatározó olvasmányélményt jelentettek számomra. Az én olvasatomban a két legkiemelkedőbb novella a Cseresznyevirágzás és a Bolyongás a Louvre-ban , melyek hangulata még napokkal később is felidéződött bennem. Az önéletrajzi mozaikok, az utazások helyszíneit felidéző fotók és az írónő belső vívódásait megörökítő levéltöredékek segítségével pedig még inkább elmerülhetünk Lucia Berlin világában.

eeucrw>!
Lucia Berlin: Este a paradicsomban

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Harminchárom lakhely, közel húsz város, Alaszkától kezdve Chilén, New Yorkon és Új-Mexikón át egészen Kaliforniáig. Ha jól számoltam, összesen ennyiszer költözött Lucia Berlin, ennyiszer illeszkedett be új környezetbe, hogy aztán ki kelljen szakadnia belőle. Gyerekként a bányamérnök apa, felnőttként az éppen aktuális férj miatt, a szegénység és nélkülözés következtében. Vagy egyszerűen azért, mert talán Berlin nem is nagyon ismert másfajta életmódot. Hiszen születésétől kezdve állandóan az átmenetiség állapota vette körül.

Az előző posztumusz novelláskötet (Bejárónők kézikönyve) történetei alapján úgy tűnhet, hogy Berlin az erős, megingathatatlan személyisége miatt a legzűrösebb helyzeteket is könnyedén vette. Nem viselték meg túlzottan. A főbb karakterei is általában emelt fővel, a túléléshez szükséges ösztönnel vetik bele magukat az élet sűrűjébe.

Ehhez képest az Este a paradicsomban (a magyar kiadás két könyv egyben, az azonos című novelláskötet, és a levelekből, félbehagyott memoárból álló Isten hozott idehaza) írásaiból már jobban kitűnik, hogy bár Berlin tényleg igazi túlélő típus volt, a felszín alatt két dolog nagyon foglalkoztatta, esendővé tette. Fájdalmasan vágyott rá, hogy megtalálja az igazi otthonát, illetve megértse a férfi és nő közötti intimitás, összetartozás, szeretet és szerelem bonyolult folyamatait.

Ettől olyan kiváló ez a gyűjtemény, ettől tud kicsit más és több lenni. Ezek a szövegek talán nem olyan megdöbbentőek jók, mint Berlin korábban megjelent elbeszélései, cserébe rendkívül bensőséges, kitárulkozó írások. Többet mutatnak meg abból, hogy végeredményben mik voltak azok a dolgok, amik keresztül vitték Berlint egy ilyen nehéz életen. Mi éltette, mi tette képessé arra, hogy megbirkózzon a számtalan munkahely, a 3 férj, a 4 gyerek, több romos házasság, és a néhány évtizednyi alkoholizmus terhével.

Végül szépen összeállnak a mozaikdarabok, és a számtalan történetfoszlány, a rengeteg alteregó (Lucha, Maria, Laura, Maya, Jane, Clare, Maggie, és a többiek), az összes fő- és mellékkarakter mögött végre egyértelműen láthatóvá válik a valódi szereplő. Maga Lucia Berlin, ez az érzékeny, szenvedélyes, végtelenül optimista ember, aki titkon a 20. század egyik legjobb novellistája volt.

Van a kötet második felében egy nagyszerű önéletrajzi sztori, remek novella lehetne belőle. Berlin gyerekként, miközben a család a montanai hegyekben élt, az apjával rendszeresen téli készletet vitt egy közelben élő öreg aranyásónak. A pasas több mint 50 éve élt egyedül egy romos viskóban. Berlin az egyik látogatás alkalmával kitalálta, hogy kitépkedi a magazinok lapjait, és földtől a plafonig kitapétázza velük a kunyhót. Így az öregnek lesz mit olvasnia a hideg téli estéken. Viszont arra is rájött, hogy abban nem lenne semmi pláne, ha csak úgy egymás után felragasztaná a lapokat, ezért inkább összekeverte őket, hogy az egyes szövegek ne illeszkedjenek egymáshoz, és folyton kutatni kelljen a helyes sorrendet, az összefüggéseket, az utalásokat.

Hát lehetne ennél szebben szemléltetni, hogy végül később hogyan épült fel Berlin emlékfoszlányokból, ide-oda rakosgatott történetdarabokból álló, állandóan a fantáziát és a valóságot, a megtörténtet és a kitalációt keverő életműve?

3 hozzászólás
lillia>!
Lucia Berlin: Este a paradicsomban

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Lucia Berlin megint megvett kilóra. :)
Amikor megtudtam, hogy a novelláskötetben igazából két, eredetileg külön kiadott kötet szerepel – és ezekből az egyik novellák helyett magánleveleket és a szerző számos lakóhelyeinek jellemzését tartalmazza –, nem tudtam, mit gondoljak. Általában nem vágyom arra, hogy kedvenc szerzőim levelezéseit bújjam. De ez a kötet jó volt így.
A „Bejárónők kézikönyvé”-hez képest ebben a kötetben kicsit több volt az olyan történet, ami inkább „csak” egy-egy életérzést, vagy egy egyszerűbb történést akart elmesélni (alkoholizmusa ezekben a novellákban például nem igen kapott szerepet), ráadásul nagyjából lineárisan haladtunk a szerző életében, kezdve a gyerekkorban játszódó történetekkel, befejezve a középkorúságnál. Mégis, ez így volt jó.
A levelek és a lakóhelyek jegyzéke is kimondottan érdekes volt (kár, hogy ez utóbbi félbeszakadt, hisz Lucia Berlin nem fejezte be sosem), és itt is szembesülhetett az olvasó azzal, ami a novellák olvasása közben is nyilvánvaló volt: mennyi minden történt meg a valóságban is a novellák cselekményéből. Azt persze sosem tudjuk meg, mennyi volt a valóság és mennyi a fikció, de talán jobb is így.
Lucia Berlin novelláinak fontos jellemzője, hogy egy-egy karakter, esemény többször felbukkan. Aki egy történetben csak egy fura mellékszereplő, a következő történetben lehet az események legfontosabb mozgatórugója. Mozaikszerűen állnak össze ezek a történetek egy egésszé, egy nem mindennapi életúttá. Gyakorlatilag azt csinálta Lucia a történeteivel, amit gyerekkorában Mr. Johnson rönkházában csinált a magazinlapokkal (https://moly.hu/idezetek/1386725) – és milyen jól tette!
Biztos sokszor fogom még olvasgatni ezt a két kötetet.
(Egyetlen dolog zavart egy kicsit a könyvben: számtalan spanyol szó szerepelt a szövegben, amelyet a kötet végén, egy szójegyzetben fordítottak le, lábjegyzetelés helyett. Inkább meg sem néztem, mit jelent egy-egy szó, annyira zavaró volt a rendszeres hátralapozgatás.)

Evus>!
Lucia Berlin: Este a paradicsomban

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Lucia Berlin 2017-ben a Bejárónők kézikönyvével robbant be a magyar könyvpiacra. 2004-es halálát követően fiai jóvoltából életműve a világ minden pontjára eljutott. Én most fordított sorrendben kezdtem el ismerkedni novelláival, az Este a paradicsomban kötetében írásai mellett helyet kaptak barátaival Ed és Helen Dornnal való levelezésük és élete naplórészletei.
Már a novellák olvasásai alatt egyértelműen kirajzolódik hogy többségében önéletrajzi írásokat olvashatunk, témái egységesek, végkicsengésük általában hasonló: a hit, a család, a szerelem és szabadság életérzési jelennek meg műveiben, sugárzik belőle az életkedv, miközben az élet nem felhőtlen és egyszerű. A novellák helyszínei változatosak, követik Berlin otthonait. Élt Chilétől és Mexikón át, New Yorkig, az amerikai sivár Texasig bezárólag sok helyen. A helyszín ugyan változik, de a szereplők nem igazán. Hiába másik név, más megnevezés, a karakterek novelláról-novellára hasonlóak vagy azonosak: anyák és gyerekeik, függősséggel küzdő fiatalok, zenész, író, művész emberek, gazdagok és szegények egyaránt. Minden ember egy közösség tagja.
Lucia Berlin életét annak ellenére, hogy olvassuk naplóját, leveleit csak részben ismerjük meg. Egyrészt bejegyzései viszonylag hamar megszakadnak, másrészt, úgy érzem novellái sokkal mélyebb feltárulkozást jelentenek mint a jegyzetek. És ettől gyönyörű az ő életműve, egy valódi irodalomterápia! Lucia Berlin minden küzdelme, öröme és bánata ott van a lapokon. Miközben olvastam a könyvet azon kattogtattam, hogy bár életem egyik pontja sem egyezik vele, mégis ugyanazokat az érzéseket veti papírra, amit én vagy bármely nő megél, átél. Úgy éreztem, hogy a földi lét nem más mint életutak variánsa, ahol a körülmények változatosak, de az élet apró örömei, a szerelem, a család, a művészet, a természet, ugyanaz. Sosem olvastam még ilyen őszinte, feltárulkozó, könnyed novelláskötetet, ilyen ösztönös írót. Egy nő, akinek van képessége, arra hogy megragadja azokat a pillanatokat amelytől az ÉLET az ÉLET. Ha szeretnétek őszinte novellákat olvasni, ami nem tanít, oktat, ami életszagú kívűl-belül akkor olvassátok őt!

Cickafark>!
Lucia Berlin: Este a paradicsomban

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Végre idén itthon is kiadták és rátaláltam: Lucia Berlin elemi erővel, fantasztikusan ír.

A kötet logikai íve is ötcsillagos. A fia előszava a felütés: megtudjuk, hogy Lucia „igaz történeteket írt; nem feltétlenül önéletrajziakat, de olyanokat, amelyek vele is megtörténhettek volna. Családi történeteinket, emlékeinket lassan átformálta, kicsinosította, és olyannyira megszerkesztette, hogy már nem tudom, mi történt valójában. Nem számít, mondta Lucia: a sztori a lényeg”. Ezután jönnek Lucia élettel, helyszínekkel és küzdelmekkel sőt lázadással teli színpompás-szagos novellái, amiben így végig azon agyal az olvasó, melyek történhettek meg belőle a valóságban is Luciával és családjával és vajon mi a „kicsinosított” része. Ezt követi Lucia memoárja „Isten hozott idehaza”, amit ugyan nem tudott befejezni, de életrajzi, személyesebb stílusban felfed még többet a valóságból, fotókkal. Végül Lucia válogatott magánlevelei szerkesztetlenül megmutatják a valóságot és benne a nő érzéseit, szorongásait, vívódásait minden mögött.

Így az egész kötet egyúttal egy nyomozás, egy személyiség felfedése, feltárulkozása az olvasónak: vajon el tudom-e képzelni erről a nőről, hogy spoiler

Valóban a sztori a lényeg: az otthonteremtés és a női-férfi kapcsolat és fejlődése a két összekötő szál a novellákban, bárhol és bárkivel is van éppen. A novellák női főszereplői mind ő, végigvezet a személyiségfejlődése ívén.

Mindenkinek – fiatalnak, idősnek, nőnek, férfinak – nagyon ajánlott!


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Sok könyvet olvastunk azon a télen. Mindent W. H. Hudsontól és Thomas Hardytól. Egész életemben az olvasásból merítettem a legnagyobb vigaszt.

391. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Hardy
Nikolett_Kapocsi P>!

A hotel felé menet megálltam egy fodrásznál, hajat mosattam. Kértem a fodrászt, hogy öblítse ki még egyszer, olyan szörnyen vágytam az emberi érintésre.

303. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Kapcsolódó szócikkek: érintés
Nikolett_Kapocsi P>!

A novellám visszajött Kerouactól. Az van ráírva, hogy rossz a cím – Rhode Island, vagy Long Island?

465. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Kapcsolódó szócikkek: Jack Kerouac
Nikolett_Kapocsi P>!

Van ellentéte a déjà vu-nek? Szó, vagy kifejezés, amely leírná, ahogy az egész jövőm felvillan előttem?

106. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Kapcsolódó szócikkek: Déja vu
eeucrw>!

David háromnegyed hatkor megnyomta a kapucsengőt. Helló! Helló! Helló!
– Hogy telt a napod?
– Mint mindig. És a tiéd?
Matt és Cassandra egymás szavába vágva mesélték a napjukat, a pikniket.
– Szép volt. A cseresznyevirágok alatt aludtunk.
– Óriási – mosolygott David.
Cassandra is mosolygott. – Hazafelé jövet megöltem a postást.
– A postást? – David levette a nyakkendőjét.
– David. Kérlek, beszélgess velem.

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

sophie P>!

Az a helyzet, hogy ha el akarnám mesélni Lucia történetét, még az én (tárgyilagos vagy elfogult) szemszögemből is mágikus realizmusnak hatna. Nincs, aki elhinne ennyi képtelenséget.

8. oldal -A sztori a lényeg - Mark Berlin előszava

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Kapcsolódó szócikkek: Lucia Berllin
eeucrw>!

(…) ma a Lower East Side-ra látogattunk el, de az eső meg a céltalanság miatt szomorú, lehangoló kirándulás volt. Ázott gyerekkocsik.
Elfáradtunk, olyan fáradtak voltunk, hogy hazafelé menet megpihentünk egy vendéglőben.
Leültünk, vártunk jól nevelten. Feketébe öltözött, ezüstös hajú, idősebb férfi jött az asztalunkhoz.
– Mit parancsolnak? – kérdezte, akcentusa volt.
– Kávét tejszínnel. Két pohár tejet, nem, egy tejet két pohárral, és valamilyen fánkot.
– Áfonyás muffint?
– Az is jó, köszönöm.
Visszajött a tálcával, kitöltötte a tejet, lefejtette a papírt a két muffinról, tüzet adott nekem.
– Negyven cent lesz. – Mondta. Összesen 50 centem volt, odaadtam neki.
– Tartsa meg a visszajárót – mormoltam.
– Köszönöm.
– Én köszönöm – mondtam, ő pedig odalépett egy másik asztalhoz, magához vette az esernyőjét, föltette a keménykalapját, és búcsút intve távozott. Önkiszolgáló étteremben voltunk!

481. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

b_edina>!

Meghalni olyan, mint széttörni a higanyt. A cseppek gyorsan összeállnak újra, reszkető, élő tömeggé.

303. oldal, Bolyongás a Louvre-ban

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

lillia>!

Mielőtt elmentünk, apám rönkfát és ágakat hozott az erdőből, felaprította, és az ajtó mellett takaros rakásba rendezte őket. Én óvatosan lapokat tépkedtem ki a magazinokból, és csirizzel fölragasztottam őket a falra, ügyelve, hogy a szöveg ne nedvesedjen át. Az volt az elgondolás, hogy a kunyhó falait a földtől a plafonig beborítsák a lapok. Így a sötét téli napokon Johnsonnak mindig lesz mit olvasnia. Fontos volt jól összekeverni az oldalakat, így előfordulhatott, hogy a 20. oldal az északi falon fönt, a 21. pedig a déli falon lent kapott helyet.
Hiszem, hogy akkor tanultam meg valami fontosat az irodalomról, az alkotás végtelen lehetőségeiről. Annyit biztosan tudtam, hogy a falkönyv nagy ötlet. De azt is, hogy az öreg nagyon hamar végigolvasná, ha egymás után következnének az oldalak. Így viszont, hogy nincsenek sorba rakva, ráadásul a falhoz ragasztottam egy-egy szövegrész előzményét vagy folytatását, az éppen soros oldalak elolvasása után ki kell találnia a folytatást, amit majd helyesbít, ha napok múlva esetleg rálel egy kapcsolódó részre valamelyik másik falon. Amikor kimeríti a kunyhó összes lehetőségét, újratapétázhatja – hasonlóan esetleges lapokkal.

352-353. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek

Krisztina_Lukács>!

-Amikor utoljára hazaküldtél, nálam voltál.
-Tényleg? A francba, akkor én megyek haza.

251. oldal

Lucia Berlin: Este a paradicsomban Újabb történetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilágyi Zsófia (szerk.): 20. századi magyar novellák – 1957–1979
Borbás Mária (szerk.): Interjú a halállal – Két évtized német elbeszélései
Juan Rulfo: Lángoló puszta
Bekir Yıldız: Sírok virág nélkül
Déry Tibor: Szerelem és más elbeszélések
Szabolcsi Miklós (szerk.): Mérföldkő
Palotai Boris: Pokróc az ablakon
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Gyilkos idő
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.