Bejárónők ​kézikönyve 44 csillagozás

Válogatott történetek
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin szemügyre vette a démonait, az alkoholt, a kábítószereket, a bántalmazó és sérült anyát, a betegségeket, a magányt, aztán odalépett a szakadék szélére, és lenézett a mélységbe.
De az utolsó pillanatban mégis úrrá lett a zuhanáson: megírta az elbeszéléseit.
Történeteit, amelyek egyszerre ironikusak és tragikusak, drámaiak és szatirikusak, a huszadik századi Amerika mindennapjaiban rejtőző csodák és személyes tragédiák teszik felejthetetlenné.
A Bejárónők kézikönyve az amerikai novellista, Lucia Berlin válogatott történeteit gyűjti egybe. Az írónő halála után tizenegy évvel jelent meg a kötet, amely több millió olvasót és hatalmas népszerűséget hozott szerzőnek, és több mint húsz nyelvre fordították le.

Eredeti mű: Lucia Berlin: A Manual for Cleaning Women

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
608 oldal · ISBN: 9789636767631 · Fordította: Bíró Júlia
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766245 · Fordította: Bíró Júlia

Enciklopédia 23

Helyszínek népszerűség szerint

Mexikóváros


Kedvencelte 15

Most olvassa 18

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Életem egyik legjobb novelláskötete. Ha egy mondatban kéne megfogalmaznom, milyen Lucia Berlin prózája, akkor azt mondanám: lehet, hogy nem tudja, hogy kell novellát írni, de tökéletesen érti. Szerencsére nem kell egy mondatban megfogalmaznom. Ezek az elbeszélések egy finom ellentmondásra épülnek: egyfelől szerkezetileg helyenként törékenynek, ingatagnak, sőt: esetlegesnek tűnnek, másrészt viszont van bennük egy jó adag bölcs őszinteség, ami az elbeszélő erejéből fakad – abból, hogy ránehezedett egy fájdalmas élet súlya, de a súly alatt nem összeroskadt, hanem erőt merített belőle. Berlin szigorúan monotematikus szerző, csak arról ír, amit megélt (de az nem kevés). Talán nem is akad olyan novellája, amiben ne tűnne fel az író valamelyik alakmása, vagy akár ő maga, mégpedig minden esendőségét pőrén az olvasó elé tárva. Ugyanakkor ezek a szövegek mégsem terhesek úgy, ahogy mondjuk a magyar szoció szokott néha gyakran lenni – hogy az embernek szinte kedve szottyan a Dunába vetni magát miattuk. Azt hiszem, azért nem, mert Berlinnél az amerikai elbeszélő-iskolára jellemző mondattani tisztaság és kifinomult elemzőkészség valami teljesen új minőséget kap, ahogy elegyedik valamiféle latin ízzel – azzal, hogy nyugati szemmel szokatlan nyíltsággal beszél saját érzelmeiről, és máshogy, talán bensőségesebben fogja fel a család, a halál fogalmát, mint ahogy azt a kortárs angolszász prózában tapasztalni szoktuk. Nyilván – 600 oldalas kötetről lévén szó – nem minden írás ragadott meg ugyanúgy, de még az ún. „gyengébbek” is ott fogtak meg és úgy, ahol és ahogy kell. Csak épp azok az erősebbek… azok erősebben. Egyik-másik úgy kent a falhoz, hogy még. Még. Még akarok ilyet.

6 hozzászólás
>!
giggs85 P
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Lucia Berlin a sokadik szerző, aki a maga korában egy szűk kört leszámítva (neves támogatója volt többek között a Nobel-díjas Saul Bellow, akinek lapjában először jelentek meg írásai) kvázi ismeretlen volt, majd a halála után egy csapásra világhíres lett. Mégpedig pont a most bemutatandó gyűjteményes kötetével, a Bejárónők kézikönyvével, amelyben fellelhető a teljes életmű kétharmada, és amely stílusában, jelentőségében leginkább Raymond Carveréhez hasonlítható.

Újabb közhely, hogy semelyik író nem tud igazán elszakadni saját életétől, de az amerikai szerző esetében ez fokozottan igaz. A kötetben szereplő minden egyes novella, kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) mértékben visszavezethető az írónő személyes és igen hányatott sorsához. Berlinről tudni kell, hogy fiatalkorában sokat költözött a családja a bányamérnök apa miatt (megfordultak többek között Alaszkában, Arizonában és Chilében is), ő maga egész élete során krónikus és igen fájdalmas gerincbántalmakkal, valamint roppant súlyos alkoholproblémákkal küszködött. Négy férjet és számtalan állást (volt takarítónő, ápolónő, recepciós és végül egyetemi tanár is) fogyasztott, de a nagy szenvedélyéről, az írásról – melynek témáját mindig saját életéből merítette – sosem mondott le.

Sajnos ebben a válogatáskötetben sehol nincs jelölve az adott novella keletkezési ideje, így csak sejteni vélem, hogy az itt szereplő írások időrendi sorrendben szerepelnek. Így jutunk el a nem túl szerető és meglehetősen sokat alkoholizáló családban értelemre lelő kislánytól, az éppen aktuális leendő ex-férjet / ex-barátot fogyasztó alkoholista nő képén át a súlyos betegsége miatt már csak oxigénpalackkal létezni tudó idő egyetemi tanárnőig. Hát, mit mondjak? Nem túl szívderítő életpálya. És mégis közös az összes történetben az, hogy történhet bármilyen szörnyűség, lehet bennük az ember bármilyen mélyen, sosem csap át kilátástalan drámába vagy szocio-horrorba, hanem mindvégig ott van benne a pozitív világlátás és a remény. A kortárs irodalomban ez igen ritka kincs.

De hogy néhány novelláról is ejtsek szót, az egyik kedvencem, a „Dr. H. A. Moynihan”, rögtön a kötet elején található. Ebben a történetben narrátorunk finoman szólva sem túl kedves, alkoholista nagyapja egy nap úgy dönt, hogy unokája segítségével kihúzza minden saját fogát, hogy egy azokkal tökéletesen azonos (sárga, töredezett, girbegurba) protézissel helyettesítse őket. A rendkívül plasztikus és részletező leírástól garantált, hogy minden fogorvostól rettegő olvasót kiveri a hideg verejték…

A kötet címadó darabja a szerző bejárónői korszakába kalauzolja az olvasókat, ahol már látszik, hogy mennyire tökéletesen működik Berlin figyelme, a széttöredezett, ugrásokkal tagolt novella apró, ám annál mélyebbre hatoló megfigyelések halmaza, melyekkel feltárja a korabeli Amerika középosztálybeli háziasszonyainak életét, és ezzel párhuzamosan mutatja be saját bejárónői sorsát is.

A „Tigrisharapások” egy meg nem történt abortusz leírása, amiben a gyermeküket megszülni nem akaró nők egy mocskos mexikói intézménybe kerülnek, hogy ott elvetessék a gyereküket. Ez az alig húsz oldalnyi szöveg is hihetetlenül éles szemű megfigyelőre vall (természetesen ez az egész nem működne a fordító, Bíró Júlia remek munkája nélkül), aki az emberek legapróbb rezdüléseit is észreveszi és értelmezi, és ráadásul mindezt úgy, hogy ez nem megy az olvasmányosság rovására – mindig megmarad a történet, és lehet falni egyik oldalt a másik után.

Lucia Berlin nemcsak az amerikai kritikusok, de az én megítélésem szerint is a huszadik század egyik legnagyobb novellistája, aki annyit meríthetett saját életéből, hogy kitelt belőle 600 oldalnyi novella. Bár a Bejárónők kézikönyve mindvégig női szemszögből, nőket érintő témákról mesél, egy pillanatra sem válik kimondott feminista kiáltvánnyá, hanem megmarad rendkívül olvasmányos, elgondolkodtató és szerethető történetek sorozatának, amiből ráadásul megviláglik előttünk ennek az igazán nagyvonalú írónőnek is az élettörténete.

>!
Chöpp 
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Nagyon örülök, hogy sikerült beszereznem egy olvasás erejéig. Az első novella után azt mondtam: Hűha! A második után: Nahát! A harmadik pedig egyenes utat jelentett a csodálatot kifejező enyhe Istenkáromló kibukáshoz. Nem ismétlem meg.
Nem mondom, hogy nem voltak benne számomra nehezen vett akadályok. A drog, a nyomor, az alkoholizmus, a kilátástalanság, az emberi érzéketlenség mind ilyen nagyon-nagyon nehéz akadály. A börtönt viszont valamiért bírom. Főleg, ha van benne könyvtár.
És amikor megismétlődnek a novellák utáni sóhajok és kibukások (szavak, amelyek visszatarthatatlanul buknak ki belőlem), na akkor van létjogosultsága egy novellagyűjteménynek. Mert akkor klassz(is).

>!
Amadea 
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Alkoholizmus. Gerincferdülés. Heroin. Sivatag. El Paso, New York, Új-Mexikó, Texas, forróság, por, apácák, palacsinta, orvosi rendelő, sürgősségi, Chile, mosodák, gyönyörű nők, erőszakos, züllött férfiak, gyermekbántalmazás, kilátástalanság, magány, halál, szegénység.

Ezekkel a címszavakkal lehetne jellemezni Lucia Berlin első magyarul megjelent novelláskötetét, amely az egyik írás kissé pimasz címét viseli: ugyan miért akarna valaki a bejárónőkről, pontosabban a bejárónőknek írni? Kit érdekelnek azok az emberek, akik mások szennyesét mossák (engem. A hétköznapi emberek hallatlanul érdekesek számomra. Milyen mintás a tányérjuk, mit csinálnak lefekvés előtt, mire gondolnak munka közben.)? Nem túl piacképes koncepció, akkor biztos botrányok tucatjáról lebbenti fel a leplet, mint egy áporodott szagú lepedőt.

Azért is érdekelnek az ilyen történetek, mert képtelen vagyok elképzelni, miért alkalmaz valaki bejárónőt. Persze, vannak ésszerű kivételek: betegség, nagy család stb., de én képtelen lennék elviselni, hogy más a cuccaim között matasson, arrébb rakja a vízforralót és elégedetten fedezze fel a könyvek mögötti vékony porréteget, mert azt a területet bizony nem szoktam hetente letörölgetni. Nagyon kényes erőviszonyok uralkodnak a háziak és a háztartási alkalmazottak között, ahogy A Segítségben is szó esik róla.

„A világ halad a maga útján. Alig számít valami, ugye? Úgy értem, alig számít igazán. De néha, még ha csak egy pillanatra is, részesülünk a kegyelemben, és elhisszük, hogy van, ami számít, nagyon is.”

Kicsit elkalandoztam. Szóval, Lucia Berlin kötetét könnyű pár szóval jellemezni, az írások világa elég szűk, ugyanazon elemek, motívumok, nevek ismétlődnek benne – bár előfordul, hogy ugyanaz a név nem ugyanazt az embert takarja és fordítva – és a kötet végén található rövid bemutatás nélkül is könnyű rájönni, hogy a nagy részük (ha ugyan nem minden) önéletrajzi ihletettségű – és, ha ez így van, akkor Luciának nagyon szomorú, magányos, küzdelmes élete volt.

Habár nagyon szerettem ezt a könyvet, közel hatszáz oldalnyi nehéz pillanatról elég megterhelő volt olvasni; a legtöbb írásban jelen van a magány, a fájdalom valamilyen mértékben, de néhány, mint a Feljegyzések a sürgősségiről, 1977; a Carmen vagy a Mijito olyan gyomrosokat vitt be, hogy szinte émelyegtem, pedig általában szeretem az efféle realizmust, még vidoran is olvasom, hiszen a való élet is ilyen.

A másik nagy erős érzés, ami áthatja Berlin prózáját, a nosztalgia; úgy ír a sivatagról, az egész „tex-mex” éráról, hogy az embernek rögtön kedve támad egy road tripre, mintha csak itt lehetne igazi, jó életet élni; az ételek, a caliche szaga, az emberek közvetlensége, a vibráló hőség a Paradicsommal határos helynek tüntetik fel az írónő gyermekkori helyszíneit.

Az első pár novellánál volt némi hiányérzetem, mintha Berlin megspórolta volna a befejezést, nem zárta le a történeteket. Emiatt hamar elmúlt a Katherine Mansfieldhez való hasonlóság érzése, az ő történeteinek sokkal feszesebb az íve, tökéletesre csiszoltak, Berlin csúnyán mondva sokkal hétköznapibb, nyersebb a stílusa – de ez nem von le az értékéből, nem a semmiért nyerte el az American Book Awardot. Később, az olvasás során elmúlt ez a hiányérzet, vagy hozzászoktam a szerző ritmusához, vagy a többi novellánál már kiküszöbölte ezt a hibát.

Abszolút jó döntés volt, hogy nem halogattam tovább a beszerzését.

Ui.: Amerikában miért nincs az embereknek mosógépe?…

4 hozzászólás
>!
abcug IP
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Mennyi minden belefér az „egyszerű” női életről szóló „egyszerű” novellákba… Persze úgy szól az a rövid kis életrajzi jegyzet a könyv végén, hogy abba beleilleszthető legyen minden szöveg, közben meg ki tudja, ennyire „egyszerű”-e – de mégis: ez az egész nagyszerűen működik. Carverhez szokták hasonlítani, már ha egyáltalán kell valakihez, de csak kevesebb darab minimalista itt, s máshol inkább olyan nevek jönnek elő, mint Cheever vagy Coover – bár őtőlük igazából én is csak azt olvastam, ami megvan magyarul, ami viszont nagyon kevés. Mégis, azt hiszem, a Berlin-életmű pont onnan szól, abból az Amerikából, ami csak kevéssé ismert nálunk. Úgy értem, az amerikai irodalomnak abból a korszakából, ami kevéssé ismert. De milyen jó, hogy ezt a hatszáz oldalnyi, hol nagyon izgalmas, hol kicsit lagymatagabb, de akkor is egyként torokszorító szöveget megismerhettem! Olyan, mintha egy élet foglalata lenne: egy nehéz, mégis szépnek megélt életé. Mert Lucia Berlin, aki gyakran a novellákban is Lucia, mindenben valahogy a szépet és a jót éli meg. Biztos, hogy nem volt az olyan „egyszerű” pedig – hiszen maguk a novellák különben elég nyomasztó világo(ka)t ábárázolnak. Amerika alulnézetből – többnyire bámulatosan!

>!
hencsa06
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Rég olvastam ennyire szívhez szóló novellás kötetet. A kötet címe ragadott meg először igazán , valahogy sejtettem, hogy nem lesz egy hétköznapi olvasmány. Nem volt tervbe véve ebbe az évben, hogy elolvasom, aztán beleolvastam és elolvastam.
Kemény , őszinte élet írta írások. Sok-sok novella a kötetben és mégis összességében majdnem mind tökéletes . Egy-egy gyengébb írás van benne , de az is benne van a jó kategóriában.
Végig jelen van az alkoholizmus , egyszer azt olvastam , hogy keményebb drog az alkohol pusztítóbb a hatása, mint az igazi drognak. Nehéz lehet egy családban felnőni ahol isznak a szülők, szerencsére nálunk senki nem híve az alkoholnak.
Jókai Anna jutott a kötetről eszembe , ő is nagyon jól ír csak nem ennyire kemény a témája.

>!
modus_operandi
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Már az elején eldöntöttem, hogy a kedvencem lesz a könyv. Már a Bejárónők kézikönyve c. novella levett a lábamról, ami a 4. novella volt. Onnantól éreztem úgy, hogy a 600 oldal kevés lesz belőle.
A történetek tükrén át alulról szemléljük Amerikát. A valamiképp lecsúszott, deprimált társadalom életrezgései adják meg azt a finomhangolást, ami engem úgy megfogott benne. Novellagyűjteményeknél már szinte általánossá vált az a frázis, hogy váltakozó minőségű novellák vannak egy ilyenben. Na ebben nincs ez a hiba. Mindegyik erőteljes, nem a levegőbe lőtte az ars poeticáját, hanem egyenesen a képünkbe.
Ki ez a Lucia Berlin?! Nem tudom, de hogy írni tud, az nem kétség. És imádom!

>!
b_edina
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Ez most egy rövid értékelés lesz, mert az előzőek tulajdonképpen már mindent leírtak előttem. Szóval dióhéjban:
Ha valaki azt mondja, hogy nem szeret novellákat olvasni, nyomd a kezébe ezt a kötetet, és garantáltan megváltoztatja a véleményét. Luica Berlin úgy tudja a legszörnyűbb élettörténeteket is felvázolni pár mondatban, hogy az élvezetes és olvasmányos legyen, és akkor is el akarjuk olvasni, ha tudjuk, hogy fájni fog. Teszi mindezt egyfajta elnéző öniróniával és sajátos humorral, amitől csak még szerethetőbb lesz. Az egyik legjobb, amit eddig idén olvastam.

>!
theodora 
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Lucia Berlin a saját életéből alkotott szépirodalmat. Volt miből, mert épp elég kalandos és viszontagságos sorsa volt ahhoz, hogy ezt megörökítse a novellákban, amelyekből kirajzolódik előttünk Amerika egy nem annyira reklámozott, 20. századi képe. Lucia Berlin stílusa és témái számomra nagyon újszerűek voltak: az általa bemutatott helyszínek, emberek, az amerikai periféria ill. a mexikói, dél-amerikai környezet mind egy új világ volt nekem. Különleges élmény volt olvasni ezeket a novellákat, és nagyon örülök, hogy a kiadó elhozta nekünk magyarul is!
Bővebben: http://ittvalahol.blogspot.com/2018/06/lucia-berlin-bej…

>!
ddani P
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Ki ez az épphogy nem kortárs, Európában lényegében ismeretlen írónő, és mit művelt, hogy hirtelen ekkora kultusza támadt? (Rövid válaszom erre persze az, hogy olvassuk el!)
bővebben itt a kritikám: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6986/lucia-berlin-…


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Már nincs bűntudatom az alkoholizmusom miatt. Mielőtt elutaztam Kaliforniából, a legkisebb fiam, Joel eljött hozzám reggelizni. Ugyanaz a Joel, akitől egykor loptam, aki közölte velem, hogy többé nem vagyok az anyja. Túrós palacsintát sütöttem; kávéztunk, elolvastuk a reggeli lapot, Rickey Hendersonról dumáltunk, George Bushon morgolódtunk. Azután Joel dolgozni ment. Megcsókolt, és azt mondta:
– Szia, anyu.
– Szia – mondtam.
Világszerte anyák százezrei reggeliznek együtt a fiukkal, kikísérik őket, integetnek utánuk. Vajon ők is ismerik a hálát, amit én éreztem, miközben ott álltam, és integettem? Felfüggesztett büntetés.

375. oldal, Szia

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

7 hozzászólás
>!
Chöpp 

Annyi könyv van, ezer meg ezer, és mind el akarom olvasni, nem is tudom, melyikkel kezdjem.

317. oldal Kedves Conchi

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

3 hozzászólás
>!
Citrompor P

Nos, szerintem a pszichiáterek (a világért se értsenek félre, szó sincs róla, hogy pszichiáterfóbiám lenne, vagy ilyesmi), szóval, azt hiszem, a pszichiáterek messze eltúlozzák az ősjelenet meg a preödipális depriváció jelentőségét, és figyelmen kívül hagyják a traumát, amit az általános iskola okoz, meg a többi gyerek, akik kegyetlenek és könyörtelenek.

26. oldal

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Kapcsolódó szócikkek: pszichiáter
1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Bárki, aki azt állítja, hogy tudja, mit érez a másik, az bolond.

8. oldal Angel mosodája

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

>!
Chöpp 

Rengeteg fogyatékkal élő vagy agykárosodott gyermek van a betegeink között, és sokan nem élnek pár évnél többet. Sok a Down-kóros gyerek. Régebben úgy gondoltam, és soha nem tudnék egy ilyen gyermeket nevelni.
Most kinyitom a váróterem ajtaját, és itt van Toby, aki torz és rángatózik, és nem tud beszélni. Toby sztómazsákba pisil és kakil, és a gyomrába fúrt lyukon keresztül eszik. Toby kitárt karral, nevetve jön oda hozzám, hogy megöleljen. Ezek a gyermekek mintha egy üzemzavar következményei lennének, ami az imák meghallgatása közben lépett fel. Az a sok anya, aki azért fohászkodott, hogy a gyereke ne nőjön fel, hogy örökké szeresse őket. Isten meghallgatta az imájukat. És Tobykat küldött a földre válaszképpen.

517. oldal MIJITO

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Kapcsolódó szócikkek: Down-kór
>!
Chöpp 

… én bedilizek, ha nem olvashatok ébredés után és alvás előtt. Hülye szokás, de ez van.

268. oldal Fájdalom

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

>!
Chöpp 

Ben és Jesse sírt, amikor Jimi Hendrix meghalt, amikor Janis Joplin meghalt. Emlékezetes idő volt. Elfagyott vízcsövek. Abban az évben mindenki sírt.

244. oldal Semmirekellő kölyök

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Kapcsolódó szócikkek: Janis Joplin · Jimi Hendrix
>!
Chöpp 

Bejárónőknek: rengeteg úgynevezett felszabadult nővel fogunk találkozni. Első fázis: önismereti csoport; második fázis: takarítónő; harmadik fázis: válás.

49. oldal Bejárónők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

1 hozzászólás
>!
giggs85 P

– Csönd legyen, John! – szólt rá Florida. – Ez csak fantomfájdalom.
– De igazi? – kérdeztem meg tőle.
Megvonta a vállát.
– Minden fájdalom igazi.

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
sophie P

A nők hangja mindig két oktávval magasabban szól, amikor a bejárónőikhez vagy a macskáikhoz beszélnek.

47. oldal - A bejárnők kézikönyve

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve Válogatott történetek


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Bukowski: A semmitől délre
F. Scott Fitzgerald: Édes szeretteink és más elbeszélések
Elizabeth Strout: Kisvárosi életek
Julie Orringer: Légzőgyakorlat fuldoklóknak
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Raphael Santiago megmentése
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp
Jack London: Északi Odüsszeia
William Faulkner: Hajnali hajtóvadászat