A ​lány, aki megérintette az eget 249 csillagozás

Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Hogyan ​válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2014
720 oldal · ISBN: 9789632613680 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2013
720 oldal · ISBN: 9789632613666 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2013
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632613673 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Mercurio · Giuditta di Negroponte · Anna del Mercato · Battista · Benedetta · Donnola · Giuditta · Isacco · Reina varázslónő · Scavamorto

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Velence · Róma · Afrika · Kína · India


Kedvencelte 60

Most olvassa 21

Várólistára tette 310

Kívánságlistára tette 237

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Csodálatos utazás a 16. századi Rómában és Velence lagúnáiban. Felejthetetlen élmény. Igazi hullámvasút, amely szédületes magasságokba röpít, majd utána a mélybe taszít. Újra és újra. Rengeteg szereplő, sok szálon futó, remekül megírt cselekmény. Időnként sajnáltam, hogy nem tudok gyorsabban olvasni, időnként lassítanom kellett, és voltak részek, amikor kisebb szüneteket kellett beiktatni, mert besokalltam a sok kegyetlenségtől, embertelenségtől, a gyűlölettől. Volt libabőr, gombóc a torkomban és könnyek. Luca Di Fulvio valamit nagyon tud, mégpedig mesélni, és érzelmeket kiváltani az emberből. Amikor már kezdtem remélni, hogy a dolgok jó irányba haladnak, az író csavart egyet a történeten, és darabokra törte a szívemet.

A szereplők között van tolvaj, szélhámos, prostituált, fanatikus pap, katona, az alvilág ura, testileg-lelkileg torz „nemes”, hajósok, valamint szerepet kapnak a megvetett és gettóba zárt zsidók, akik ellen elég durva hadjárat indult. A legtöbb szereplőt megkedveltem, még azokat is, akik bár sokszor helytelenül cselekedtek, volt egy-egy olyan tettük, amire azt mondtam: ez igen, le a kalappal. Kedvencek: Mercurio, Anna del Mercato, Giuditta, Isacco, és Lanzafame. Akiket nem szerettem, de a végén meg tudtam bocsátani: Zolfo és Scarabello; és akiknek nem: Benedetta, Amadeo és Shimon, mert tele voltak gonoszsággal.

A történet nagyon jól felépített, fordulatos, izgalmakban bővelkedő, igazi történelmi kalandregény. Örülök, hogy olvashattam. Kedvenc lett.

Trixi_Adzoa>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Nos hát, könnyek között, hangosan nevetve fejeztem be a könyvet.

Nehéz elmondani, hogy mi minden érzek, úgyhogy megpróbálom inkább a külcsínnel kezdeni a belbecs helyett.

Nekem ez megint egy nagyon jól szerkesztett könyv volt. Rövid fejezetek, sok szálon futó történések, több helyszínen, de soha nem éreztem, hogy túl sok lenne az információ, és hogy elvesznék bennük. Szóval ügyes az író, vagy a lektor :-) Nyelvezetét tekintve normális (nem nehéz, de nem is gagyi), néhol megspékelve régies és/vagy idegen szavakkal, de semmi túlzás. Sok helyen nagyon díszes az írás, olyan igazi lelket melengető. Ugyanakkor több olyan jelenet volt, amikor vadul ráncoltam a homlokom, és grimaszoltam, mert sajnos túlságosan vizuális típus vagyok, és egy ember megkéselése nem tartozik az átlag tevékenységeim közé, hogy szenvtelen arccal viseljem el.

Szeretem ezt a könyvet. Soha nem olvastam a XVI. századi Rómáról, Velencéről, Riminiről, és nem tudom, hogy mennyi valóságalapja van azoknak az életkörülményeknek, amik a könyvben megjelennek, de gyanítom, hogy nem áll távol a valóságtól, még ha nem is igaz minden részlet. Én azt mondom, hogy nem szívesen éltem volna egy olyan világban, ahol megítélnek a származásod alapján nyilvánosan (vallás, árvaság, foglalkozás, családi háttér). Ez egy olyan világ, ahol soha egyetlen pillanatig sem érezheted magad biztonságban, függetlenül attól, hogy ki vagy. Lehetsz gazdag vagy szegény, mindkét esetben végezheted Velence egyik csatornájának a mélyén hullaként. Nem lehetett egyszerű, szó mi szó.

Néhány szó a szereplőkről.
Mercurio egy igazán szép, összetett személyiség, akiben már gyermekként is megmutatkozik, hogy milyen sokoldalú. Szerettem, ahogy megszerettem, pedig az elején felpofoztam volna :-) De akkora szíve van, hogy megérdemel minden jót, ami vele történik.
Szépen ívelt az élete, ahogy egyre többet tapasztalt, és ahogy idősödött. Persze nem lett nagyobb, akkor is gyerek maradt, de mégis férfivé érett.
Giuditta olyan lány, aki naivan kezdi el velencei életét, és sorra, apránként tapasztalja meg az élet szépségeit, és azt, hogy „senki zsidóként” is van esélye arra, hogy több legyen az átlagnál, tehetségénél fogva. Persze kellett örökölni egy kicsit az apja véréből is, és a jó barátokra is szükség volt, de nagyon jól sikerült a fejlődése.
Isacco nekem egyre szeretnivalóbb volt, ahogy haladtunk előre. Az a küzdőszellem, ami megjelent a francia betegséggel való harcban, a többi tettére is „rányomta a bélyegét”. Egyre jobb ember lett, és egyre jobban szerette a lányát Giudittát, és ettől valahogy még jobb lett.
Lazafame kapitány szoros barátsága Isaccoval mindkettőjüknek nagyon jót tett. Egymás miatt lettek egyre jobb és jobb emberek. Jó látni, ha két ember jó hatással van egymásra, még ha ez csak egy mese is.
Anna del Mercato csoda egy pótanya. Micsoda szeretet árad belőle Mercurio felé. Pár szava, mozdulata meg tudta olvasztani Mercurio jegesnek tűnő szívét.

….és még sokan mások….most, hogy próbálom összeszedni a gondolataimat, rájöttem, hogy milyen sok értékes szereplője van ennek a könyvnek. Szót ejtenék Benedettaról és Zolforól, akik az utolsó utáni pillanatban szedték össze magukat, és lettek jók azokhoz, akik igazából azt érdemelték.
Szurkoltam, hogy Shimon érezze jobban magát Esterrel, mint amennyire meg akarja találni Mercuriot….

Na jó, befejeztem. Tetszett, kész. :-)

15 hozzászólás
IrodalMacska>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Luca Di Fulvio könyve minden nap úgy várt otthon az éjjeliszekrényemen, mint egy jól megérdemelt esti mese, amely bár őrült iramban olvastatja magát, te mégsem falod mértéktelenül, mert az örökkévalóságig akarod húzni a történetet. Mocskos, büdös, rothadó világ volt, amibe belecsöppentem, mégis elmondhatatlanul vonzott a XVI. századi Velence és a főhőseink kalandjai. Egyben volt ez történelmi romantikus, kalandregény, megkockáztatom, hogy egy picit fejlődésregény is, de mindenekfelett egy csodálatos mese. A regény legfontosabb jellemzője az, hogy olyan szinten hat az érzelmekre, hogy nemcsak sírunk-nevetünk Mercurioval és társaival, hanem már-már érezzük az elfertőződött sebek és a lagúnák szagát, látni véljük a paloták pompáját, egyszóval megéljük a szereplőkkel az adott pillanatot.
Volt egy pont ugyan, ahol kicsit soknak találtam a szerelmi szálat, a végére mégis kikristályosodott az egész történet, értelmet nyert minden szó és a furcsa, mégis oly' vonzó címválasztás feltette az i-re a pontot – boldogan, mégis könnyektől csillogó szemmel dőltem hátra, hogy van még tökéletes olvasmány. Hogy kedvenc lett-e? Nem kérdés!

>!
Maxim, Szeged, 2013
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632613673 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Odilia>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Sokat gondolkoztam rajta, hogy levonjak-e fél csillagot vagy sem, mert nagyon jó könyv, mégis nálam nem érte utol az Luca Di Fulvio: Álmok bandája -t. És miért kapta meg mégis az 5 csillagot? Mert ez a könyv is megérdemelte :)
Imádtam a történet vezetését, bár az író másik könyvéből kiindulva tudtam, hogy a főszereplőknek nem lesz egyszerű dolguk.
Hosszú? Igen.
És mégis azt mondom, hogy végtelenségig olvastam volna a történetüket! Mindegy, hogy a főszereplőkét vagy a mellékszereplőkét, de tovább akartam ebben a mesében maradni. Olyan volt a végén, mintha egy élő-lélegző meséből léptem volna ki, ahová vissza akarok menni. A koszos utcákra, a büdös istállóba, az utcagyerekek, rablók, szélhámosok, kurvák közé. Nem a palotába vágyom, hanem Anna házába, a hajójavító mester kunyhójába vagy Scarabello tornyaiba. Mert mindenhol, a nyomor ellenére, érződött az emberi melegség :) Hogy lehet a szaros utcákon meleg, tisztaszívű embereket találni, akik kiégett katona, lecsúszott gazdafeleség, uzsorás zsidó vagy kegyetlen bandavezér álcája mögé vannak rejtve? Mercurio és Giuditta bebizonyítja, hogy lehetséges!
Luca Di Fulvio megmutatta nekünk : „ Az álmod nagyságát ne mérd az elérendő dolog nagyságához! (…) Az álmoknak nincs se hossza, se súlya. ” (296. old).
Az álom nem egy hajó, nem egy drágakő, hanem egy érzés, hogy szabad lehetsz, és álmaidban felülhetsz a csillagokra és bárhová, bárkivel elmehetsz.

Annyi rész van benne, amit idézetnek tudnék írni, de inkább azt mondom, hogy olvasd el a könyvet, mert szinte az egész könyvet idézhetném!

5 hozzászólás
Galambdúc>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Kevés könyv képes kizökkenti rohanó világunkból. Ez olyan… Szagok, látvány és érzelmek kavalkádja, s mindez a középkori Velencében. Szerethető és gyűlöletes hősökkel. Fulvio igazán jó mesélő, kívánok neki szép, hosszú életet, sokáig fogjon a pennája még mindannyiunk örömére.

Trixi>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Az már biztos, hogy az író nagyon nagy mesélő kedvvel van megáldva. Ezt a könyvét is alig bírtam letenni, márpedig rá kellett parancsolnom magamra, hogy megtegyem, mert már égett a szemem, és zúgott a fejem. De úgy olvastam még, még, még, még, még……. , végülis aznap győzött az égő szem.
A helyszín a csodás és a mocskos Velence. Nincs szépítve semmi sem a könyvben. A mocsok olyan intenzíven van jelen, akár egy hús-vér szereplő. Ebbe a lüktető városba keverednek a szereplők, mindegyik más-más okból. Mercurio a szélhámos, ám csupa szív fiú és Giuditta a zsidó lány két össze nem illő ember, mégis a szerelmük igazi, tiszta szerelem. Mégis a kedvencem Mercurio és Anna kettőse volt – az árva, akiből fiú lesz, és a gyermek nélküli nő, akiből anya lesz. Jótékonyan hatottak egymásra (és ilyenkor kivirágzott az én lelkem is). Aggódtam a kapitányért, hogy ne nyelje el végleg a bor mámora, bár én még akkor is a harcból megtért hőst láttam benne, és reménykedtem, hogy egyszer majd visszatér önmagához. Zolfo és Benedetta – jáááj – még a gyűlöletüket is megértettem, egy határig, de utána……nem, miért kellett ezt csinálniuk? A Szentet utáltam (ki nem?), követ a nyakába, és bedobni a vízbe. Rengeteg szereplő vonul fel, színesek, bonyolultak, izgalmasak, titokzatosak. Az adott kor problémái is megjelennek: az első Gettó, ahová a zsidókat zárták éjszakára, vagy a francia betegség (szifilisz), és persze a vallási fanatizmus sem maradhatott ki, avagy a boszorkányüldözés. Az egész könyv egy színes, szagos kavalkád. Még több ilyen könyvet!

dwistvan P>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

A kötet végén az író jegyzetének utolsó mondata így szól. „És mint akkor a képzeletemben, ez a könyv nem a zsidók vagy a keresztények helyzetét meséli el, hanem egyszerűen két fiatal szerelmének történetét, amely nem ismer határokat, társadalmi szokásokat, amelyet nem lehet fallal körbezárni.”
Ez nagyon egyszerűen és lényegre törően hangzik. Csakhogy ez a történet ennél sokkalta bonyolultabb, változékonyabb, izgalmasabb. Minden szereplő végtelenül aprólékosan kidolgozott külön jellem. A jók és a rosszak is. A sorsuk pedig alakul, változik. Sokatmondó, hogyan. Minden pillanat rettenetes, vagy kétségbeejtő, megható, vagy szívet melengető. De soha sem lehet tudni, hogy hova jut a történet. Ezért végig lehet izgulni. A kaland hátterében pedig ott a történelem, a középkor a hangulatával, minden velejárójával, helyszíneivel.
Soha nem bukkantam volna erre a nagyszerű regényre, ha el nem olvastam volna két könyvet az írótól. Utána rákerestem van-e még regénye, így találtam rá.

matraimelinda>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Az író jegyzetében (a könyv utószavában) összegződik a regény fő mondanivalója: két fiatal (Mercurio és Giuditta) szerelmének története ez, mely szerelem nem ismer fizikai határokat, mindent elsöprő, magával ragadó, s fékezhetetlen. Giudetta szerelméért Mercurio a fél-, hanem az egész világot képes felforgatni. Ha egy picit elvonatkoztatunk és ez közelíti meg a valóság talaját: az olasz író elképzel magának egy fekete hajú, fekete szemű kislányt akit Giudettának hívnak. Vagyis az író saját kamaszkori érzelmeit „ülteti át” Mercurio alakjába. Noha fentebb a lényeg, mégis úgy érzem a regény tökéletes korrajz is egyben az 1500-as évek Velencéjének világáról (boszorkányperek, zsidóüldözések, utcalányok, járványok).

2 hozzászólás
Alíz_Simon>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Hűha, Fulvio aztán tud írni, színesen, szagosan, felkavaróan! Belerángatott a középkori Velence mocskába… A nyomor, a politikai játszmák, a hatalmi gőg, az elvakult gyűlölet, a közönségesség, a vallási megszállottság, a babonás ostobaság és megannyi más között mégiscsak felvirágzott egy tiszta szerelem, egy vérkötelék nélküli anya-fiú szeretet, egy kölcsönös tiszteleten alapuló barátság… és ezek végül felvillantották egy jobb élet reményét. Remek könyv! Ja, és a boszorkányper leírása egyszerűen zseniális volt :)

2 hozzászólás
aram76>!
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Nagyon érdekes témát feszeget az író a könyv lapjain, miközben különböző nemzetiségű, nemű, rangú, vallású, foglalkozású emberek életén keresztül ismerkedünk a kor történelmével. Mire képes az ember, ha a napi megélhetés a tét? Mit tesz, ha kényszerítik a bűnre? Mivé válik, ha a születése határozza meg az életét? Hová fejlődik, ha nem tudja honnan indult? Mitől lesz valaki jó vagy rossz ember? Ha gazdagnak születik valaki, de torz testének rabjaként a kegyetlenség ad erőt neki, mi mindent képes tenni a hatalmával? Ha szélhámosnak nevelkedik, de mégis a lelke mélyén jó ember, ki tud törni? És megannyi megválaszolt kérdés a könyv több mint 700 oldalán, egy csodálatos történeten át. Azért én elolvasnám a folytatást, hogy mi lett a szereplőkkel később.


Népszerű idézetek

Orsolya_Szabó>!

Az élet egyszerű. Amikor túl bonyolulttá válik, az azt jelenti, hogy valamit elhibáztunk. Ezt soha ne felejtsd el! Ha az élet bonyolulttá válik, az azért van, mert mi magunk megbonyolítjuk. A boldogság és a fájdalom, a kétségbeesés és a szerelem egyszerűek. Könnyűek. Semmi bonyolult nincs bennük.

234. oldal

Trixi_Adzoa>!

Az élet egyszerű. Amikor túl bonyolulttá válik, az azt jelenti, hogy valamit elhibázunk. Ezt soha ne felejtsd el! Ha az élet bonyolulttá válik, az azért van, mert mi magunk megbonyolítjuk. A boldogság és a fájdalom, a kétségbeesés és a szerelem egyszerűek. Könnyűek.

234. oldal

5 hozzászólás
Odilia>!

A szerelem táplál és hizlal. A gyűlölet elfogyaszt és kiváj. A szerelem gazdagít, a gyűlölet kirabol. […] A szerelem melegít. […] A gyűlölet jéggé dermeszt.

339. oldal

Csoszi>!

A tény, hogy valaki úgy él, hogy senkije nincs… nem jelenti azt, hogy nincs is szüksége senkire.

62. oldal

Csoszi >!

Gazdaggá válni semmit nem jelent. Valami olyasmit kell akarnod, ami a szívedet táplálja. Különben belül meghalsz.

235. oldal

Adri79>!

Vagy kutyának, vagy farkasnak születünk. Ha kutyának születsz, a botverések legyőznek. Ha farkasnak születsz, addig harapod a botot, amíg csak vér folyik az ereidben. – Szünetet tartott, és tovább nézte Mercuriót. – Te kutya vagy, vagy farkas?
Mercurio Paolóra nézett. Ebben a lehajtott fejű emberben nyilván nem ismert magára. De azt sem mondatta volna, hogy Scarabello erejével bír.
– Nos?Kutya vagy farkas?
– Róka – felelte Mercurio.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mercurio
Lada_Girl>!

– Mondtam már. Menj, és keresd meg azt a lányt!
– Érte leszek különleges! – kiáltott fel Mercurio lelkesen.
– Önmagadért légy különleges! Akkor érte is az leszel! – mondta Anna. – Csak így működik. Mert ha megpróbálsz pusztán érte különlegesnek lenni, az lesz a vége, hogy magadat és őt is becsapod. Soha nem találod meg az igazi önmagadat, és valami hamisat adsz neki.

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna del Mercato · Mercurio
Csoszi >!

Vigyázz, nehogy féltékennyé tedd a lányokat… ostobaságokra képesek.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység
Vackor6 P>!

Nem léteznek túl nagy álmok… – kezdett bele. A hangja nyugodt volt. – Az álmoknak nincs mérete. Se nem kicsik, se nem nagyok.
    Mercurio rá sem nézve megevett egy kanál levest.
    Azok az emberek, akik könnyű célt tűznek ki maguk elé… – folytatta Anna, mintha hangosan gondolkodna –, gyorsan elérik, megpihennek… és belül meghalnak. Megrekednek, és nem mozdulnak többé egész unalmas életük során.

295. oldal, 40. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mazzantini: Újjászületés
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Fábián Janka: Emma évszázada
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla
Lucinda Riley: A hét nővér
Paullina Simons: A bronzlovas
Bauer Barbara: A leggazdagabb árva
Prónik Judit: A Szemerédy-ház titkai