A ​lány, aki megérintette az eget 161 csillagozás

Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Hogyan ​válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései… (tovább)

Eredeti mű: Luca Di Fulvio: La ragazza che toccava il cielo

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Maxim, Szeged, 2014
720 oldal · ISBN: 9789632613680 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2013
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632613673 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2013
720 oldal · ISBN: 9789632613666 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Kedvencelte 43

Most olvassa 21

Várólistára tette 253

Kívánságlistára tette 221

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Csodálatos utazás a 16. századi Rómában és Velence lagúnáiban. Felejthetetlen élmény. Igazi hullámvasút, amely szédületes magasságokba röpít, majd utána a mélybe taszít. Újra és újra. Rengeteg szereplő, sok szálon futó, remekül megírt cselekmény. Időnként sajnáltam, hogy nem tudok gyorsabban olvasni, időnként lassítanom kellett, és voltak részek, amikor kisebb szüneteket kellett beiktatni, mert besokalltam a sok kegyetlenségtől, embertelenségtől, a gyűlölettől. Volt libabőr, gombóc a torkomban és könnyek. Luca Di Fulvio valamit nagyon tud, mégpedig mesélni, és érzelmeket kiváltani az emberből. Amikor már kezdtem remélni, hogy a dolgok jó irányba haladnak, az író csavart egyet a történeten, és darabokra törte a szívemet.

A szereplők között van tolvaj, szélhámos, prostituált, fanatikus pap, katona, az alvilág ura, testileg-lelkileg torz „nemes”, hajósok, valamint szerepet kapnak a megvetett és gettóba zárt zsidók, akik ellen elég durva hadjárat indult. A legtöbb szereplőt megkedveltem, még azokat is, akik bár sokszor helytelenül cselekedtek, volt egy-egy olyan tettük, amire azt mondtam: ez igen, le a kalappal. Kedvencek: Mercurio, Anna del Mercato, Giuditta, Isacco, és Lanzafame. Akiket nem szerettem, de a végén meg tudtam bocsátani: Zolfo és Scarabello; és akiknek nem: Benedetta, Amadeo és Shimon, mert tele voltak gonoszsággal.

A történet nagyon jól felépített, fordulatos, izgalmakban bővelkedő, igazi történelmi kalandregény. Örülök, hogy olvashattam. Kedvenc lett.

>!
Lazacc
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Kevés könyv képes kizökkenti rohanó világunkból. Ez olyan… Szagok, látvány és érzelmek kavalkádja, s mindez a középkori Velencében. Szerethető és gyűlöletes hősökkel. Fulvio igazán jó mesélő.

3 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Nos hát, könnyek között, hangosan nevetve fejeztem be a könyvet.

Nehéz elmondani, hogy mi minden érzek, úgyhogy megpróbálom inkább a külcsínnel kezdeni a belbecs helyett.

Nekem ez megint egy nagyon jól szerkesztett könyv volt. Rövid fejezetek, sok szálon futó történések, több helyszínen, de soha nem éreztem, hogy túl sok lenne az információ, és hogy elvesznék bennük. Szóval ügyes az író, vagy a lektor :-) Nyelvezetét tekintve normális (nem nehéz, de nem is gagyi), néhol megspékelve régies és/vagy idegen szavakkal, de semmi túlzás. Sok helyen nagyon díszes az írás, olyan igazi lelket melengető. Ugyanakkor több olyan jelenet volt, amikor vadul ráncoltam a homlokom, és grimaszoltam, mert sajnos túlságosan vizuális típus vagyok, és egy ember megkéselése nem tartozik az átlag tevékenységeim közé, hogy szenvtelen arccal viseljem el.

Szeretem ezt a könyvet. Soha nem olvastam a XVI. századi Rómáról, Velencéről, Riminiről, és nem tudom, hogy mennyi valóságalapja van azoknak az életkörülményeknek, amik a könyvben megjelennek, de gyanítom, hogy nem áll távol a valóságtól, még ha nem is igaz minden részlet. Én azt mondom, hogy nem szívesen éltem volna egy olyan világban, ahol megítélnek a származásod alapján nyilvánosan (vallás, árvaság, foglalkozás, családi háttér). Ez egy olyan világ, ahol soha egyetlen pillanatig sem érezheted magad biztonságban, függetlenül attól, hogy ki vagy. Lehetsz gazdag vagy szegény, mindkét esetben végezheted Velence egyik csatornájának a mélyén hullaként. Nem lehetett egyszerű, szó mi szó.

Néhány szó a szereplőkről.
Mercurio egy igazán szép, összetett személyiség, akiben már gyermekként is megmutatkozik, hogy milyen sokoldalú. Szerettem, ahogy megszerettem, pedig az elején felpofoztam volna :-) De akkora szíve van, hogy megérdemel minden jót, ami vele történik.
Szépen ívelt az élete, ahogy egyre többet tapasztalt, és ahogy idősödött. Persze nem lett nagyobb, akkor is gyerek maradt, de mégis férfivé érett.
Giuditta olyan lány, aki naivan kezdi el velencei életét, és sorra, apránként tapasztalja meg az élet szépségeit, és azt, hogy „senki zsidóként” is van esélye arra, hogy több legyen az átlagnál, tehetségénél fogva. Persze kellett örökölni egy kicsit az apja véréből is, és a jó barátokra is szükség volt, de nagyon jól sikerült a fejlődése.
Isacco nekem egyre szeretnivalóbb volt, ahogy haladtunk előre. Az a küzdőszellem, ami megjelent a francia betegséggel való harcban, a többi tettére is „rányomta a bélyegét”. Egyre jobb ember lett, és egyre jobban szerette a lányát Giudittát, és ettől valahogy még jobb lett.
Lazafame kapitány szoros barátsága Isaccoval mindkettőjüknek nagyon jót tett. Egymás miatt lettek egyre jobb és jobb emberek. Jó látni, ha két ember jó hatással van egymásra, még ha ez csak egy mese is.
Anna del Mercato csoda egy pótanya. Micsoda szeretet árad belőle Mercurio felé. Pár szava, mozdulata meg tudta olvasztani Mercurio jegesnek tűnő szívét.

….és még sokan mások….most, hogy próbálom összeszedni a gondolataimat, rájöttem, hogy milyen sok értékes szereplője van ennek a könyvnek. Szót ejtenék Benedettaról és Zolforól, akik az utolsó utáni pillanatban szedték össze magukat, és lettek jók azokhoz, akik igazából azt érdemelték.
Szurkoltam, hogy Shimon érezze jobban magát Esterrel, mint amennyire meg akarja találni Mercuriot….

Na jó, befejeztem. Tetszett, kész. :-)

15 hozzászólás
>!
Odilia P
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Sokat gondolkoztam rajta, hogy levonjak-e fél csillagot vagy sem, mert nagyon jó könyv, mégis nálam nem érte utol az Luca Di Fulvio: Álmok bandája -t. És miért kapta meg mégis az 5 csillagot? Mert ez a könyv is megérdemelte :)
Imádtam a történet vezetését, bár az író másik könyvéből kiindulva tudtam, hogy a főszereplőknek nem lesz egyszerű dolguk.
Hosszú? Igen.
És mégis azt mondom, hogy végtelenségig olvastam volna a történetüket! Mindegy, hogy a főszereplőkét vagy a mellékszereplőkét, de tovább akartam ebben a mesében maradni. Olyan volt a végén, mintha egy élő-lélegző meséből léptem volna ki, ahová vissza akarok menni. A koszos utcákra, a büdös istállóba, az utcagyerekek, rablók, szélhámosok, kurvák közé. Nem a palotába vágyom, hanem Anna házába, a hajójavító mester kunyhójába vagy Scarabello tornyaiba. Mert mindenhol, a nyomor ellenére, érződött az emberi melegség :) Hogy lehet a szaros utcákon meleg, tisztaszívű embereket találni, akik kiégett katona, lecsúszott gazdafeleség, uzsorás zsidó vagy kegyetlen bandavezér álcája mögé vannak rejtve? Mercurio és Giuditta bebizonyítja, hogy lehetséges!
Luca Di Fulvio megmutatta nekünk : „ Az álmod nagyságát ne mérd az elérendő dolog nagyságához! (…) Az álmoknak nincs se hossza, se súlya. ” (296. old).
Az álom nem egy hajó, nem egy drágakő, hanem egy érzés, hogy szabad lehetsz, és álmaidban felülhetsz a csillagokra és bárhová, bárkivel elmehetsz.

Annyi rész van benne, amit idézetnek tudnék írni, de inkább azt mondom, hogy olvasd el a könyvet, mert szinte az egész könyvet idézhetném!

5 hozzászólás
>!
Galambdúc
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Kevés könyv képes kizökkenti rohanó világunkból. Ez olyan… Szagok, látvány és érzelmek kavalkádja, s mindez a középkori Velencében. Szerethető és gyűlöletes hősökkel. Fulvio igazán jó mesélő, kívánok neki szép, hosszú életet, sokáig fogjon a pennája még mindannyiunk örömére.

>!
matraimelinda
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Az író jegyzetében (a könyv utószavában) összegződik a regény fő mondanivalója: két fiatal (Mercurio és Giuditta) szerelmének története ez, mely szerelem nem ismer fizikai határokat, mindent elsöprő, magával ragadó, s fékezhetetlen. Giudetta szerelméért Mercurio a fél-, hanem az egész világot képes felforgatni. Ha egy picit elvonatkoztatunk és ez közelíti meg a valóság talaját: az olasz író elképzel magának egy fekete hajú, fekete szemű kislányt akit Giudettának hívnak. Vagyis az író saját kamaszkori érzelmeit „ülteti át” Mercurio alakjába. Noha fentebb a lényeg, mégis úgy érzem a regény tökéletes korrajz is egyben az 1500-as évek Velencéjének világáról (boszorkányperek, zsidóüldözések, utcalányok, járványok).

2 hozzászólás
>!
Ildó P
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Annyira imádtam ezt a könyvet az elejétől a végéig, hogy el sem tudom mondani! @Marcsi8909 köszönöm szépen, hogy megajándékoztál vele! :)
Teljesen magával ragadott. A helyszín, a hangulatok leírása olyan valóságos volt, mintha én is ott lettem volna. A szereplők egytől egyig szerethetőek, annak ellenére, hogy követnek el hibákat, vagy talán épp ezért, hisz ettől lesznek igazán emberiek. A történet fő vonala a fiatal szerelmes pár története, de mindez egy olyan történelmi háttérrel tálalva, amely elgondolkodtat: a zsidó ellenes hangulat kialakulása, boszorkányüldözés, hatalmi kérdések, járványok. Mindent olyan hűen ábrázol az 1500-as évek Olaszországáról.

6 hozzászólás
>!
KissCsillag_Mackólány P
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Nem lesz egyszerű az értékelés, az biztos.
Nagyon lelkesen kezdtem bele, bár kicsit megriasztott a méret, nem egy buszozós könyv.
Aztán kellemes érdekesbe csavarodott a történet, tényleg érdekes volt, ahogy a rengeteg különböző ember sorsa egybe fonódott.
Aztán csak fonódott és fonódott,
Majd fonódott és fonódott.
Aztán már nem volt annyira érdekes.
Nekem borzasztó hosszú volt, és így, a középtáji unalom után már nem tudta ugyanúgy feléleszteni az olvasási vágyamat, bárki bárhogyan is bosszultak meg.
A közepén kicsit sok volt a varázslás, kuruzslás, álmodozás.
De valahogy mégis jó volt ez, de igazán akkor lett volna – számomra legalábbis – valóban lenyűgöző, ha feleennyibe bele lehetett volna sűríteni.
Sok volt a leírás, a rengeteg részletben elveszett a lényeg.

>!
Emmus 
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

Először is kezdem azzal, hogy három hónap alatt olvastam el a könyvet, ez azért elég hosszú idő kicsit több mint 700 oldalhoz.
Ennek oka, hogy a könyv sötét, vizes. lucskos, piszkos, reménytelen közegben játszódik pontosabban a 16. századi Rómában.
Ezen nem tudtam átrágni magam, de nem is lehet mert ez végig jelen van. A főszereplők gyerekek akik magukra vannak hagyva és mindent meg kell tenniük a holnapért. Lopni, hazudni, álruhába bújni.
Van ebből kiút? Elsőre azt kell, hogy gondoljam, hogy nincs. De megjelenik a szerelem, gyermeki szerelemként indul, ami olyan erős, hogy mindent megmozdít és „örökké” tart.
Életeket ment, hitbéli hovatartozást kérdőjelez meg.
Összességébe jó történet, csak nem tudtam rá jönni mit akar az író bemutatni, közölni.
A 16. századi Rómát? Vagy a szerelem erejét ilyen embertelen körülmények között és vallási különbségek ellenére is?
Őszintén szólva nem tudom a választ. Sajnos semmi pluszt nem adott számomra.


Népszerű idézetek

>!
Orsolya_Szabó

Az élet egyszerű. Amikor túl bonyolulttá válik, az azt jelenti, hogy valamit elhibáztunk. Ezt soha ne felejtsd el! Ha az élet bonyolulttá válik, az azért van, mert mi magunk megbonyolítjuk. A boldogság és a fájdalom, a kétségbeesés és a szerelem egyszerűek. Könnyűek. Semmi bonyolult nincs bennük.

234. oldal

>!
Trixi_Adzoa P

Az élet egyszerű. Amikor túl bonyolulttá válik, az azt jelenti, hogy valamit elhibázunk. Ezt soha ne felejtsd el! Ha az élet bonyolulttá válik, az azért van, mert mi magunk megbonyolítjuk. A boldogság és a fájdalom, a kétségbeesés és a szerelem egyszerűek. Könnyűek.

234. oldal

5 hozzászólás
>!
Odilia P

A szerelem táplál és hizlal. A gyűlölet elfogyaszt és kiváj. A szerelem gazdagít, a gyűlölet kirabol. (…) A szerelem melegít. (…) A gyűlölet jéggé dermeszt.

339. oldal

>!
Csoszi P

A tény, hogy valaki úgy él, hogy senkije nincs… nem jelenti azt, hogy nincs is szüksége senkire.

62. oldal

>!
Csoszi P

Gazdaggá válni semmit nem jelent. Valami olyasmit kell akarnod, ami a szívedet táplálja. Különben belül meghalsz.

235. oldal

>!
Csoszi P

Vigyázz, nehogy féltékennyé tedd a lányokat… ostobaságokra képesek.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység
>!
Csoszi P

Mennyi gőgöt engedhet meg magának egy féreg, ha a mellkasára nemesi címer van hímezve!

500. oldal

>!
Csoszi P

Minden rossz, amit valaki kíván, előbb-utóbb visszaüt.

339. oldal

>!
Csoszi P

Ha valaki azok közül, akik a törvényeket készítik, és a döntést hozzák, olyan életet élne, mint az átlagos emberek, a dolgok jobban működnének.

346. oldal


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Mercurio · Giuditta di Negroponte · Anna del Mercato · Battista · Benedetta · Donnola · Giuditta · Isacco

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Róma · Velence · Afrika · India · Kína


Hasonló könyvek címkék alapján

Federica Bosco: Maradj velem, angyal
Fabio Volo: Ráadásnap
Sveva Casati Modignani: Tangólecke
Melania G. Mazzucco: Vita
Brunella Gasperini: Mi és ők
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma
Antonia Arslan: Pacsirtavár
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donato Carrisi: Démoni suttogás