A ​fiú, aki éjjel meglátta a napot 161 csillagozás

Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

A fiatal Marcus kiváltságos életet él a Kelet-Alpokban, mint a herceg fia. Elisa a falusi bába lánya, és tudja, mi a nélkülözés. Egy mészárlás során a hercegi várat megtámadják, és az ott élőket lemészárolják, csak Marcusnak sikerül észrevétlennek maradnia, Elisa segít neki, hogy életben maradjon. A falusiak között álnéven kezd új életet, de hamarosan úgy érzik, hogy más sorsra rendeltetett: a szíve a szabadságért és igazságért ég…
Luca di Fulvio könyve döbbenetes erővel ragadja meg az olvasó képzeletét. Egymásnak feszül a hihetetlen gazdagság és a mély szegénység kérdése, mindez két emberi sors összefonódásán keresztül tárul fel az olvasók előtt.

Eredeti cím: Il bambino che trovò il sole di notte

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2015
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616988 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2015
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632616995 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 3


Kedvencelte 46

Most olvassa 13

Várólistára tette 193

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Harmadik magyarul megjelent könyvének elolvasása után kijelenthetem, hogy Luca Di Fulvio bekerült a kedvenc íróim exkluzív körébe. Ez a regénye is hozta a tőle megszokott magas színvonalat. Izgalmas és letehetetlen könyv, különösen az utolsó 200-250 oldal. A korábbiakhoz hasonlóan ez a borító is gyönyörű, és remekül passzol a könyvhöz. Történetvezetése, a karakterek sokszínűsége, a kor és a helyszínek aprólékos bemutatása, a szegény, elnyomott jobbágyok és a gazdag, kegyetlen uraság, illetve a kegyencei közötti különbségek ábrázolása mind-mind zseniális.
A történet az 1400-as évek elején játszódik, egy olyan korban, amelyben a jobbágyok meglehetősen nyomorúságos körülmények között léteztek, életük és haláluk uruk kezében volt, akinek nem jelentettek többet, mint pl. egy kutya, vagy egy birka. A főszereplő Marcus (későbbiekben Mikael) hercegként látott napvilágot, majd miután családját a szeme láttára lemészárolták és az otthonát felgyújtották, jobbágyként kénytelen szembe nézni az élet nehézségeivel, megpróbáltatásaival. A kimerítő fizikai munka, az éhezés, a fizikai bántalmazások, megaláztatások megerősítik mind testileg, mind lelkileg. „Nevelőitől” Agnetától, a falusi bábától és az öreg Raphaeltől fontos dolgokat tanul. Tanúi lehetünk, ahogy a kisfiúból egy tiszta szívű fiatalember és lázadó válik, aki a szabadságot keresi, és reményt nyújt az elnyomottaknak. Nagyon szerettem volna olvasni még és még és még.

>!
robinson P
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Olvasmányos, gördülékenyen megírt igazi történelmi kalandregény. Kalandokban és változatos eseményekben nincs hiány, a történet ismét nagyívű, csodálatos mese. Pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekménnyel, mit az előző két köteténél is olvashattuk. Talán még jobb is.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Fulvio igazán jó mesélő.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/01/a-fiu-aki-ejjel-me…

5 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Az igazi ötcsillagos mese! Igazolja számomra, hogy nem kellenek zombik, űrlények, vámpírok és időutazók egy mesés történethez, pusztán emberi történettel is lehet mesélni, a klasszikus mesei elemeket felhasználva. A főszereplő a hercegből lett jobbágy Mikael, aki képességeivel csak-csak kiemelkedik a jobbágyok közül. Megismeri az élet mindkét oldalát, hatalmasat fejlődik a jelleme, küzd, keményedik, mégis jó marad. Ellenfele a gonosz herceg, annak csatolósai, árulók, de ott vannak a támogatói Agneta, a bába, a szerelem Elisa…
Sok-sok kaland, hiteles történelmi-társadalmi leírás, mégis egy mese, ami rabul ejt. Talán a konstanzi rész lassult be egy kicsit.

1 hozzászólás
>!
buzavirág
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy amint elolvasod az első 50 oldalt már tudod is hogy mi lesz a vége.Talán ezért is tartott sokáig amíg a végére értem, hogy nem igazán érdekelt. Tipikus a rossz elnyeri méltó büntetését sztori. Olyan akár egy mese, csak Ojsternig fejedelem kegyetlensége, szadizmusa miatt érzed hitelesnek ezt a 14. században játszódó kalandregényt. A történet hűen beilleszkedik az adott korba, olvashatunk a jobbágyság elnyomásáról és Husz Jánost is megemlíti az író. A karakterek, akiknek nagyobb szerep jut szépen kidolgozottak, rokonszenvesek. Sajnálom, hogy nem igazán érintett meg a történet, majd valamikor megpróbálkozok az író többi könyvével is, hátha…

3 hozzászólás
>!
kte
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Első történetem az olasz írótól, ezért újdonság volt a stílusa. A feudális középkorban játszódik, amikor a jobbágyok a földesurak tulajdonai voltak, akár a marhák és egyéb állatok. A könyvben olvasunk jó gazdákról és rossz gazdákról is, akik nevelgetés helyett kizsákmányolják jobbágyaikat, tönkretéve az uradalmukat. Szereplőink élete a röghöz kötöttség miatt összefonódik, miközben időbeli ugrásokkal éveken keresztül követjük őket. Marcus során keresztül megismerjük a társadalom keresztmetszetét. A kegyetlenség szerves része a mindennapi életnek, mégis az író úgy mutatja be az embereket, kicsit meseszerűen, hogy minden szereplő cselekedetei érthetően következnek a velük történtekre adott válaszaikból, jellemfejlődésükből. A helytelen tettek a szeretethiányból és a megfelelő példák hiányából adódnak. Így a gonoszság nem valami elvont fogalom, ami fekete-fehérre választja szét a világot, hanem egy adott cselekedet, például gyilkosság lehet igazságos is, az előzményektől és az elkövető szándékától függően.
Az emberek közötti kapcsolatok nagy jelentőségűek, sőt ezek a legfontosabbak, különlegesek, misztikusak.
A regényben van továbbá szerelem, barátság, árulás, emberi összefogás, harc, vallásosság, rosszindulat és sok-sok életbölcsesség nekünk tökfilkóknak is. :)

>!
utazó
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Nem érdemes semmit mesélni, elárulni róla bármit is, olvasni kell, végig izgulni, szeretni minden sorát.Még a nagyon nautrális és kegyetleneket is!
Az írótól ez a regény sokkal-sokkal jobban magával ragadott, mint az előzőek.

4 hozzászólás
>!
zsuzana P
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Kedvenc lett már a könyv felénél. Nem értem miért halasztgattam ilyen sokáig az olvasását. Hihetetlenül jól ír az író. A képek amiket levetített a fejemben a könyv álltal egyszerre csodálatos és iszonytató. Végigolvasni a rengeteg kivégzést, égetést és egyéb büntetéseket gyomorforgató volt. És mégsem tudtam letenni a könyvet. 600 oldal, de nem éreztem annyinak. Volt ahol átment már már mesébe, de ez számomra nagyon is kellett, mert anélkül nem biztos hogy végig birom olvasni ezt a rengeteg rosszat. Sokszor éreztem, hogy nem ez nem lehet, ennyi rossz nem lehet valaki életében. Ilyenkor mindig meginogtam, hogy nem akarom végigolvasni, mert nem tudnám elengedni ezt a történetet, ha csak rossz történik az emberekkel. De ilyenkor mindig csepegtetett egy minimális jóságot is az író és megnyugodtam, hogy így még talán lehet jobb, boldogabb vég is. 580oldalon keresztül a 608-ból bizonytalanságban tartott Luca Di Fulvio, hogy mi is lesz a végkifejlet. Tuti megkínoztam volna, ha nem így fejezi be. Raffaele és Agnete az abszolut kedvenc. És Mikael… Te tényleg egy tökfilkó vagy!
Ja igen, és még annyi csak, hogy:
– Nevess, testvér!

>!
fukszia
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Egy letehetetlen, gyönyörű szép mese az emberi lélek felemelkedéséről és szabadság megtalálásáról!
Imádom!

>!
AustraliaFan P
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Látszik, hogy nem egy összecsapott regény, van benne munka rendesen.
Pont emiatt szeretem az író regényeit, mert nem nagyolja el a mellékszereplőket sem, és nem egysikúak az események.
Marcus nekem amolyan hétköznapi hős volt. Nem heroikus nagy ívű kalandregény hős, hanem az a hétköznapi ember, aki elsőként lép ki a sorból, ha tenni kell valamit.
Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy nem az a hős aki nem fél, hanem az aki a félelmei ellenére is megteszi amit kell.

3 hozzászólás
>!
dianna76 P
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Kezdetben aggódtam, hogy amikor a kis herceg felnő, és beindulnak az igazi kalandok, küzdelmek, kevésbé fog lekötni. És nem!! Ugyanolyan érdeklődéssel olvastam a további oldalakat is, egészen a végkifejletig, amíg spoiler. Olvasás közben magam előtt láttam, ahogy az elkényeztetett, gyenge, vékony kisfiúból napról-napra erősödve, és az élettől tanulva végül bátor, harcos férfi válik.
Olyannyira nem tudtam letenni a könyvet, hogy kihasználva a mai szabadnapomat, délelőttől egészen délután háromig el sem engedtem, kivéve azt az időt, amíg feldobtam egy gulyást a tűzhelyre, és hagytam, hogy teljesen magába szippantson a történet. S mivel nehéz lenne spoilermentes értékelést írnom, beszéljenek a csillagaim! Nekem eddig a három Fulvio regényből ez tetszett a legjobban.

>!
Maxim, Szeged, 2015
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616988 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Népszerű idézetek

>!
pepege P

– Vágd el a félelem szálait, kisfiú! Ha ostobaságot mondasz, ostobaságot mondasz. De ettől te magad nem leszel ostoba.

122. oldal

>!
pepege P

– Tudod, mi a hazugság legnagyobb veszélye?
Mikael a fekhelyén elterülve lángolt a szégyentől.
– Az a legnagyobb veszélye, hogy az, aki mondja, a végén még maga is elhiszi – folytatta az öreg, és a hangjában az ítélet leghalványabb nyoma sem bujkált. – És ha ez megtörténik, annak az embernek nincs többé élete.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
>!
Vackor6 P

Nem számít, hányszor esik el egy ember, (…) Az, ami igazán számít, hogy újra felálljon. Csak egyetleneggyel többször, mint ahányszor elesett.

601. oldal, 79. fejezet

>!
robinson P

– Marcus, már sokszor elmondtam neked. De addig ismételem, amíg meg nem tanulod. Harcossá kell válnod.
– De én nem szeretek verekedni… – mondta a kisfiú.

14. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

A kisfiú kinézett a viskóból.
Aznap (mondja majd később) úgy tűnt, mintha a Jóisten visszahúzódott volna a világnak ebből a szegletéből.

29. oldal

>!
robinson P

Mikael felállt. – Remélem, hogy megtalálod a napot az éjszakában.

310. oldal

>!
pepege P

– Még egy utolsó dolog, kisfiú – mondta Raphael azon a mély hangján. – Ettől a pillanattól kezdve két út áll előtted. Átkozhatod a rossz sorsodat, mert elvette tőled a szüleidet, a fejedelemséget, a gazdagságot, vagyis mindazt, amid volt…vagy hálát mondhatsz a jó sorsodnak, mert élsz. – Behatóan méricskélte. – És aszerint, hogy a két szemszög közül melyiket teszed magadévá, leszel ilyen ember vagy éppen amolyan, akik teljesen különböznek egymástól, két különböző életet élnek.

49. oldal

>!
robinson P

Mikael arra gondolt, hogy még csak arra sem képes, hogy megfogja és megsimogassa annak a lánynak a kezét, akit szeret. Igen. Tudom. Én vagyok a tökfilkók királya.

272. oldal

>!
Csalfa

– Meg kell tanulnod harcolni – folytatta az apja. – Vérben fogsz élni, mint én és mint minden ősünk. Ez a sorsunk és az átkunk. Most azért tisztelnek téged, mert az én fiam vagy. De meg kell tanulnod kiérdemelni a tiszteletet azért, ami te vagy.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A prágai temető
Umberto Eco: Baudolino
Umberto Eco: A tegnap szigete
Steven Saylor: A hét csoda
Tea Stilton: A lángoló hegy
P. D. Baccalario: A folyó őrei
Bán Mór: A Holló háborúja
Adül Jakubov: Ulugbek kincse
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Tyll J. Pollman: Farkasok születése