A ​fiú, aki éjjel meglátta a napot 208 csillagozás

Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

A fiatal Marcus kiváltságos életet él a Kelet-Alpokban, mint a herceg fia. Elisa a falusi bába lánya, és tudja, mi a nélkülözés. Egy mészárlás során a hercegi várat megtámadják, és az ott élőket lemészárolják, csak Marcusnak sikerül észrevétlennek maradnia, Elisa segít neki, hogy életben maradjon. A falusiak között álnéven kezd új életet, de hamarosan úgy érzik, hogy más sorsra rendeltetett: a szíve a szabadságért és igazságért ég…
Luca di Fulvio könyve döbbenetes erővel ragadja meg az olvasó képzeletét. Egymásnak feszül a hihetetlen gazdagság és a mély szegénység kérdése, mindez két emberi sors összefonódásán keresztül tárul fel az olvasók előtt.

Eredeti cím: Il bambino che trovò il sole di notte

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2015
608 oldal · ISBN: 9789634994664 · ASIN: 0d0e4ab7-d7f8-46b5-9345-b84d1eb2e249
>!
Maxim, Szeged, 2015
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616988 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2015
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632616995 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Konstanz


Kedvencelte 51

Most olvassa 10

Várólistára tette 229

Kívánságlistára tette 209

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Harmadik magyarul megjelent könyvének elolvasása után kijelenthetem, hogy Luca Di Fulvio bekerült a kedvenc íróim exkluzív körébe. Ez a regénye is hozta a tőle megszokott magas színvonalat. Izgalmas és letehetetlen könyv, különösen az utolsó 200-250 oldal. A korábbiakhoz hasonlóan ez a borító is gyönyörű, és remekül passzol a könyvhöz. Történetvezetése, a karakterek sokszínűsége, a kor és a helyszínek aprólékos bemutatása, a szegény, elnyomott jobbágyok és a gazdag, kegyetlen uraság, illetve a kegyencei közötti különbségek ábrázolása mind-mind zseniális.
A történet az 1400-as évek elején játszódik, egy olyan korban, amelyben a jobbágyok meglehetősen nyomorúságos körülmények között léteztek, életük és haláluk uruk kezében volt, akinek nem jelentettek többet, mint pl. egy kutya, vagy egy birka. A főszereplő Marcus (későbbiekben Mikael) hercegként látott napvilágot, majd miután családját a szeme láttára lemészárolták és az otthonát felgyújtották, jobbágyként kénytelen szembe nézni az élet nehézségeivel, megpróbáltatásaival. A kimerítő fizikai munka, az éhezés, a fizikai bántalmazások, megaláztatások megerősítik mind testileg, mind lelkileg. „Nevelőitől” Agnetától, a falusi bábától és az öreg Raphaeltől fontos dolgokat tanul. Tanúi lehetünk, ahogy a kisfiúból egy tiszta szívű fiatalember és lázadó válik, aki a szabadságot keresi, és reményt nyújt az elnyomottaknak. Nagyon szerettem volna olvasni még és még és még.

robinson P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Olvasmányos, gördülékenyen megírt igazi történelmi kalandregény. Kalandokban és változatos eseményekben nincs hiány, a történet ismét nagyívű, csodálatos mese. Pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekménnyel, mit az előző két köteténél is olvashattuk. Talán még jobb is.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Fulvio igazán jó mesélő.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/01/a-fiu-aki-ejjel-me…

5 hozzászólás
Ibanez P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Ez az első regényem az írótól, pedig már évek óta készültem rá, hogy olvasok tőle, sok ismerősöm nagyon jól nyilatkozott róla. Nagyon szépen ír Fulvio, olvasmányosan, jó karakterekkel és nem sieti el. Máshol ez talán untatna, nála nem. Nem is gondoltam volna, hogy a mintegy 600 oldalas könyvben spoiler. Szóval ezzel a lassan felépített résszel abszolút megvett magának, akkor is, ha érezhető volt, hogy nem fog nagy vérengzést tartani a szereplőkben és alapvetően egy lovagias, szép történet lesz egy kis gonoszsággal (mai mese felnőtteknek :-D). A fél csillag levonást azért kapja, mert nem igazán értettem, hogy spoiler, Összességében azért egy nagyszerű olvasmány volt, peregtek a lapok, nem érezni a kötet hosszát egyáltalán, jók a párbeszédek, szerettem Agneta karakterét és „mogorvaságát”, Raphael jellemét bár Ojsternignél nehezen képzelem el spoiler.

buzavirág P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy amint elolvasod az első 50 oldalt már tudod is hogy mi lesz a vége.Talán ezért is tartott sokáig amíg a végére értem, hogy nem igazán érdekelt. Tipikus a rossz elnyeri méltó büntetését sztori. Olyan akár egy mese, csak Ojsternig fejedelem kegyetlensége, szadizmusa miatt érzed hitelesnek ezt a 14. században játszódó kalandregényt. A történet hűen beilleszkedik az adott korba, olvashatunk a jobbágyság elnyomásáról és Husz Jánost is megemlíti az író. A karakterek, akiknek nagyobb szerep jut szépen kidolgozottak, rokonszenvesek. Sajnálom, hogy nem igazán érintett meg a történet, majd valamikor megpróbálkozok az író többi könyvével is, hátha…

6 hozzászólás
klaratakacs P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Az igazi ötcsillagos mese! Igazolja számomra, hogy nem kellenek zombik, űrlények, vámpírok és időutazók egy mesés történethez, pusztán emberi történettel is lehet mesélni, a klasszikus mesei elemeket felhasználva. A főszereplő a hercegből lett jobbágy Mikael, aki képességeivel csak-csak kiemelkedik a jobbágyok közül. Megismeri az élet mindkét oldalát, hatalmasat fejlődik a jelleme, küzd, keményedik, mégis jó marad. Ellenfele a gonosz herceg, annak csatolósai, árulók, de ott vannak a támogatói Agneta, a bába, a szerelem Elisa…
Sok-sok kaland, hiteles történelmi-társadalmi leírás, mégis egy mese, ami rabul ejt. Talán a konstanzi rész lassult be egy kicsit.

1 hozzászólás
miluminal P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Kalandos és izgalmas történelmi regény ez egy olasz író tollából, aki nagyon alaposan és hitelesen bemutatja a 15. századi vidéket és jobbágyi életet. A mindennapi jobbágyi élet mellett betekintést nyerünk Husz János konstanzi kivégzésébe is.
Egy kisfiú életét és felnőtté válását követhetjük nyomon. Sokszor szívbe markolóan kegyetlen fordulatokkal megtűzdelve egy meglehetősen izgalmas olvasmányt kapunk, miközben a szerző mindig hagyott némi esélyt a reményre.
Engem kicsit Ken Follettnek A katedrális c. könyvére emlékeztetett. Klassz volt. :)

dwistvan P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Ennek az írónak a könyveiben hatalmas ívű történetekkel találkozhatunk. Mindig a nyomorból a megalázottságból és a szolgaságból indul a kilátástalan ifjú élet. Lenyűgözően izgalmas az az út, amelyen végig visz a történet. A lelki fejlődés a középpontban és ennek kibontakozásához sokan segítenek. Jelen van a gonoszság és a gonosz, a küzdelem pedig garantáltan a legelképesztőbb fordulatok közepette zajlik. Eddig azt sem tudtam, hogy van ez az író. Pláne nem tudtam, hogy van két könyve is. De most már felfedeztem, hogy van három is. Nem nyugszom, amíg el nem olvasom azt is.

kte P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Első történetem az olasz írótól, ezért újdonság volt a stílusa. A feudális középkorban játszódik, amikor a jobbágyok a földesurak tulajdonai voltak, akár a marhák és egyéb állatok. A könyvben olvasunk jó gazdákról és rossz gazdákról is, akik nevelgetés helyett kizsákmányolják jobbágyaikat, tönkretéve az uradalmukat. Szereplőink élete a röghöz kötöttség miatt összefonódik, miközben időbeli ugrásokkal éveken keresztül követjük őket. Marcus során keresztül megismerjük a társadalom keresztmetszetét. A kegyetlenség szerves része a mindennapi életnek, mégis az író úgy mutatja be az embereket, kicsit meseszerűen, hogy minden szereplő cselekedetei érthetően következnek a velük történtekre adott válaszaikból, jellemfejlődésükből. A helytelen tettek a szeretethiányból és a megfelelő példák hiányából adódnak. Így a gonoszság nem valami elvont fogalom, ami fekete-fehérre választja szét a világot, hanem egy adott cselekedet, például gyilkosság lehet igazságos is, az előzményektől és az elkövető szándékától függően.
Az emberek közötti kapcsolatok nagy jelentőségűek, sőt ezek a legfontosabbak, különlegesek, misztikusak.
A regényben van továbbá szerelem, barátság, árulás, emberi összefogás, harc, vallásosság, rosszindulat és sok-sok életbölcsesség nekünk tökfilkóknak is. :)

utazó>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Nem érdemes semmit mesélni, elárulni róla bármit is, olvasni kell, végig izgulni, szeretni minden sorát.Még a nagyon nautrális és kegyetleneket is!
Az írótól ez a regény sokkal-sokkal jobban magával ragadott, mint az előzőek.

4 hozzászólás
Zsuzana P>!
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Kedvenc lett már a könyv felénél. Nem értem miért halasztgattam ilyen sokáig az olvasását. Hihetetlenül jól ír az író. A képek amiket levetített a fejemben a könyv álltal egyszerre csodálatos és iszonytató. Végigolvasni a rengeteg kivégzést, égetést és egyéb büntetéseket gyomorforgató volt. És mégsem tudtam letenni a könyvet. 600 oldal, de nem éreztem annyinak. Volt ahol átment már már mesébe, de ez számomra nagyon is kellett, mert anélkül nem biztos hogy végig birom olvasni ezt a rengeteg rosszat. Sokszor éreztem, hogy nem ez nem lehet, ennyi rossz nem lehet valaki életében. Ilyenkor mindig meginogtam, hogy nem akarom végigolvasni, mert nem tudnám elengedni ezt a történetet, ha csak rossz történik az emberekkel. De ilyenkor mindig csepegtetett egy minimális jóságot is az író és megnyugodtam, hogy így még talán lehet jobb, boldogabb vég is. 580oldalon keresztül a 608-ból bizonytalanságban tartott Luca Di Fulvio, hogy mi is lesz a végkifejlet. Tuti megkínoztam volna, ha nem így fejezi be. Raffaele és Agnete az abszolut kedvenc. És Mikael… Te tényleg egy tökfilkó vagy!
Ja igen, és még annyi csak, hogy:
– Nevess, testvér!


Népszerű idézetek

pepege>!

– Vágd el a félelem szálait, kisfiú! Ha ostobaságot mondasz, ostobaságot mondasz. De ettől te magad nem leszel ostoba.

122. oldal

pepege>!

– Tudod, mi a hazugság legnagyobb veszélye?
Mikael a fekhelyén elterülve lángolt a szégyentől.
– Az a legnagyobb veszélye, hogy az, aki mondja, a végén még maga is elhiszi – folytatta az öreg, és a hangjában az ítélet leghalványabb nyoma sem bujkált. – És ha ez megtörténik, annak az embernek nincs többé élete.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Vackor6 P>!

Nem számít, hányszor esik el egy ember, […] Az, ami igazán számít, hogy újra felálljon. Csak egyetleneggyel többször, mint ahányszor elesett.

601. oldal, 79. fejezet

robinson P>!

– Marcus, már sokszor elmondtam neked. De addig ismételem, amíg meg nem tanulod. Harcossá kell válnod.
– De én nem szeretek verekedni… – mondta a kisfiú.

14. oldal

1 hozzászólás
robinson P>!

A kisfiú kinézett a viskóból.
Aznap (mondja majd később) úgy tűnt, mintha a Jóisten visszahúzódott volna a világnak ebből a szegletéből.

29. oldal

pepege>!

– Még egy utolsó dolog, kisfiú – mondta Raphael azon a mély hangján. – Ettől a pillanattól kezdve két út áll előtted. Átkozhatod a rossz sorsodat, mert elvette tőled a szüleidet, a fejedelemséget, a gazdagságot, vagyis mindazt, amid volt…vagy hálát mondhatsz a jó sorsodnak, mert élsz. – Behatóan méricskélte. – És aszerint, hogy a két szemszög közül melyiket teszed magadévá, leszel ilyen ember vagy éppen amolyan, akik teljesen különböznek egymástól, két különböző életet élnek.

49. oldal

robinson P>!

Mikael felállt. – Remélem, hogy megtalálod a napot az éjszakában.

310. oldal

robinson P>!

Mikael arra gondolt, hogy még csak arra sem képes, hogy megfogja és megsimogassa annak a lánynak a kezét, akit szeret. Igen. Tudom. Én vagyok a tökfilkók királya.

272. oldal

Csalfa>!

– Meg kell tanulnod harcolni – folytatta az apja. – Vérben fogsz élni, mint én és mint minden ősünk. Ez a sorsunk és az átkunk. Most azért tisztelnek téged, mert az én fiam vagy. De meg kell tanulnod kiérdemelni a tiszteletet azért, ami te vagy.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Bán Mór: A Csillagösvény hídja
Robin LaFevers: Halandó szív
Umberto Eco: A prágai temető
Iny Lorentz: A remény földjén
Umberto Eco: Baudolino
Umberto Eco: A tegnap szigete
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
María Dueñas: Öltések közt az idő
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő