Lissy 26 csillagozás

Luca D'Andrea: Lissy

A Lissy a harmincöt nyelvre lefordított A gonosz maga szerzőjének új pszichothrillere. Ugyanúgy egy szörnyű balesettel kezdődik, mint Luca D’Andrea nemzetközi sikerű, első regénye. Ezúttal nem a hegyimentő szolgálat helikopterét sodorja el a lavina, hanem egy menekülő fiatal nő kocsija csúszik meg a jeges úton és zuhan le a szakadékba.
A történet 1974-ben játszódik. Főszereplője Marlene, aki mielőtt megszökik a férjétől, Dél-Tirol legrettegettebb bűnözőjétől, ellop tőle egy zafírokat tartalmazó bársonyzacskót. A férj azonnal a felesége után küldi legkegyetlenebb bérgyilkosát.
A súlyos balesetet szenvedett asszonyt megtalálja és meggyógyítja egy elszigetelt hegyi tanyán élő férfi, aki jól ismeri a gyógyfüvek titkait. Aztán kezdetét veszi a bizarr fordulatok sora…

A Lissy 2017-ben elnyerte az év legjobb olasz nyelvű krimijének járó díjat, a Corriere della Sera szerint íróját végérvényesen a krimiirodalom élvonalába emelte.

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759406 · Fordította: Bíró Júlia
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9786155759413 · Fordította: Bíró Júlia

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
EssentialHencsi P
Luca D'Andrea: Lissy

Jó. A borító. Olyan, mint. A Harry Potter.
Csodálom. Hogy nem írták. A címlapra. Azt hogy. Stephen King. Kedveli ezt. És Thomas Harris. Is.
Mert végig. Igen. Végig azt. Éreztem. Hogy ez a könyv. A Tortúra. És. A Hannibál. Szerelemgyereke.
Nem sokat olvastam. Olasz íróktól. Donato Carisi. És Luca D'Andrea. Csak tőlük. (Luca és Andrea. Különös. Két lánynév. Mégis fiú.) De azt hiszem. Nem is fogok. Többet.
Mert a történet. Egész jó. De hogy lehet? Ilyen tőmondatokkal. Megírni egy könyvet? Pont egy olasz? Akik. F.ossák a szót?
Szóval. Köszönöm. Hogy elolvashattam. Mert abban az évben. Játszódik. Mikor. Születtem.

25 hozzászólás
>!
mate55
Luca D'Andrea: Lissy

Erőltetett. Abszurd. Betegesen szürreális. Néha úgy érzi magát az ember, mint egy duguláselhárító, aki könyékig kénytelen a xarban kotorászni. Azt hiszem eme elővezetés mindent elmond a most boncolásra ítélt könyvről. A bemutatni kívánt „őrülethez” bizony kötél idegek szükségeltetnek. Na, nem mintha annyira félelmetes lenne (bár véres jelenetekből akad benne bőven) sokkal inkább azért, mert Luca D'Andrea alkotása az emberi elme által szinte felfoghatatlan szellemi mélységekbe kalauzol el minket. Kevésbé cizelláltan fogalmazva a „Lissy” című rettenet egyszerűen úgy rossz, ahogyan van. Na, de mielőtt vérig sérteném az alkotót és végleg elmenne a kedve az írástól, megfosztva minket további mélyenszántó gondolatoktól hemzsegő agyszüleményeitől, helyesbítenék. Nem rossz könyv, csak egyáltalán nem könnyű az élet. Mert miközben a sztorira koncentráltam volna, ehelyett a „Hús, hús, hús, egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús” – a Bëlga egyik korai slágerét dúdoltam magamban. De akkor még nem beszéltem egy másik kedvenc spoiler, Bacsó Péter legendás „A tanú” c. filmjéből: „Dezsőnek meg kell halnia”. Lehetne finomkodni, de felesleges, mert pont olyan kívülállónak éreztem magamat, amilyen a főszereplő maga, így aztán tehetetlen szemlélő lettem ebben az „emberpróbáló történetben”. Ez nem, ó mennyire nem.

19 hozzászólás
>!
robinson P
Luca D'Andrea: Lissy

Nem tudom mit szed, rág, talán mákot a szerző… Bénább, mint az előzője…)) A pszicho-thriller cimkét sürgősen le kellene venni, ez jobb esetben is csak egy gyenge krimi. Idén azt gondoltam a Nő az ablakban lesz az idei Véres margaréták… hát nem. Lissy tudta überelni azt a „szintet”…
Sajnálom, kár érte. A borító viszont ismét tök jó.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/08/lissy.html

14 hozzászólás
>!
smetalin
Luca D'Andrea: Lissy

Gyermekkoromban a szüleim is tartottak disznókat. Volt egy ami különösen közel került hozzánk: Maca. Bizony ő egy anya koca volt, kicsi korától mi neveltük, nagyon kézhez szokott volt és hatalmas méretű. Egyszer mikor ismét vemhes lett épp anyukám volt bent nála, simogatta, beszélt hozzá, Maca meg úgy döntött hogy mind a 250 kilójával szeretetből hozzá bújik-neki nyomta szegény anyukámat a falnak, mozdulni sem bírt, próbálta arrébb taszigálni, az Ő kis 50 kilójával, de Maca vágyott a szeretetre, nem mozdult vagy 10 percig. Szerencsére nem tört csont, de anyukám 3 hétig bicegett, a térdének nem esett jól.
Mikor megfialt, a vályút ráborította három kis malacra-szeretetből, és orvosi ellátásra szorultak. Én, akit szintén jól ismert Maca, gondoltam beugrok és kihozom a kicsiket majd irány az orvos, mi baj ehet, hisz ismer. Na igen, bementem, simogattam, dumcsiztunk majd felkaptam az egyik kismalacot, azt gondoltam szépen kisétálok a hónom alatt vele, csak azt nem vettem számításba hogy a kismalac visítani fog, Maca erre meg majd szépen nekem támad, mert oké hogy barátok vagyunk, na de mit piszkálom szegény fiát. Próbáltam gyorsan kislisszanni az ólból, de persze az ól ajtó kallantyúja kívülről van, az én hónom alatt egy malac a másik kezemmel kellett volna kinyitni az ajtót kívülről, mindezt egy szűkös helyen pillanatok alatt, és megcsináltam! Hogy s mint mai napig rejtély, lehet titkon akadály ugró vagyok és páros lábbal lendültem át egy malaccal a kezemben, de arra emlékszem, hogy mind a három malacot valahogy kivittem. Macából nem lett szalonna nálunk, sokáig élt és sokat fialt, jó anya volt. Miért meséltem ezt el? Mert Luca könyve előhozta belőlem ezen emlékeket, ezt köszönöm neki és ezt csillagozom is, mert a története egy fabatkát se ér.

20 hozzászólás
>!
Kókuszka 
Luca D'Andrea: Lissy

Nem találtunk egymásra! Az írónak nem én vagyok a célközönsége.

4 hozzászólás
>!
hcs23
Luca D'Andrea: Lissy

Vajon D'Andreáék tartottak disznókat?

Egy dalt dúdolgatok, mióta befejeztem a regényt.
"Egy napon, mikor Lissy disznónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, h rágni kéne valami nagyon mákosat.
Elment tehát D'Andreához, hogy meglesse mit csinál,
de d'Andreánál éppen akkor senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
eszébe jutott, hogy otthon talán akad egy kis rágnivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott és jó nagyokat lépett,
S a hidegre való tekintettel rágicsálni kezdett.

Minél inkább kannabisz, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább kannabisz…"

5 hozzászólás
>!
nyolcadikutas
Luca D'Andrea: Lissy

Nincs két egyforma ember a világon. Ahány milliárd, annyi féle.
Vannak egekig magasztalt regények. Körüljárjuk, várunk vele, beisszuk a borító látványát, végigpörgetjük a lapokat és beszívjuk a nyomdai szagokat. Aztán belevágunk, hogy egy hatalmasat csalódjunk. Ezt magasztalják az egekig? Ezt?! Kérdezzük elcsodálkozva, mert úgy érezzük, nincs összefüggés a tartalmi minőség és a tetszési index között.
És ugyanez fordítva.
Leértékelt regény rengeteg negatív kritikával. Jaj, ne! Mondjuk. Pedig annyira vártam! Aztán a kíváncsiság legyőzi az ellenérzést és félre téve az akadályt belevágunk. Óvatosan, lassan, apránként. Hogy aztán magába szippantson és akkorát üssön, mint kevés másik.
A Lissy pont ilyen. Messze-messze alul értékelt, letehetetlen regény pazar tálalásban. Nincsenek benne költői gondolatfolyamok. Csak egyszerű katonás szavak. Szikár mondatok. (Nem ismeretlen ez az irodalomban. James Ellroy is hasonló módon ténykedik. Tudatosan.) Tetszett a történet, kidolgozottak az alakok, eltalált a miliő és végig húzódik a regényen egyfajta morbiditás, ami kellő pikantériát ad a cselekménynek.
Kérem, mindenki tegye félre az ellenérzését! És dobja tűzre a tetszési mutatót!
Niccoló Ammaniti után új kedvenc született!

>!
András_Lázár
Luca D'Andrea: Lissy

Nem mondom, hogy annyira rossz, de jónak sem mondanám. Lehet már előítélettel álltam neki, mert az író előző könyve sem fogott meg. Tényleg valami szürreálisan egyszerű katyvasz egy bezárt óriási fekete koca körül… Ha jobban belegondolok az egész egy vicc. Kriminek semmiképpen nem mondanám. Nem tudom hova tenni. A borítója tényleg klassz, de ezzel csak a könyvespolcomat tudom „színezni”, az elmémet nem. Ami tetszett az a „Bizalmi Ember” benne, ment mint a tank. Csak amikor kellett volna….Inkább nem mondok semmit.

>!
Dian_Lilo
Luca D'Andrea: Lissy

Kivégeztem.
Ez akár egy igazán jó könyv is lehetett volna. Volt egy jó sztori. De az író nem tudta rendesen megírni. Sokszor váltott szemszöget, helyszínt és belezellett vagy fél oldalba mire néha rájöttem, hogy most kinél is vagyok. 473 oldal. Nem volt fájdalmas vagy unalmas, érdekelt mi lesz a vége, de… Valami hiányzott belőle. Mint mikor az ember megnéz egy filmet és utána nem tudja azt mondani teljes őszinteséggel, hogy tetszett neki. Nem tudom. Tényleg nem.

>!
KockaCica
Luca D'Andrea: Lissy

A sok fantasy után már eléggé vágytam egy titkokkal teli történetre, mely a végletekig feszíti az olvasó türelmét, így boldogan fogadtam Luca D’Andrea új regényét, a Lissy-t.
Ugyan még nem olvastam az írótól, de a sok negatív vélemény és a fülszöveg sötétsége, plusz a végén található apró információ kellően megnyert magának. Ám nem sokkal az első fejezetek után rá kellett döbbennem, hogy a fülszöveg mennyire ártatlan és keveset sejtető, ugyanis ez a történet sokkalta félelmetesebb, mint azt elsőre gondolnánk…

A kezdet nem más, mint a fülszövegben ismertetett eset, avagy Marlene nagy szökése -zsebében a zafírokkal tömött zacskócskával-, és az ijesztően fájdalmas ütközés. Ezt az egyszerű, ám abszurd helyzetet fokozza a másnap reggel, mikor lehetőségünk adódik megfigyelni a rettegett Koboldot, a dél-tiroli bűnözés nagymesterét, Marlene férjét, azaz Herr Wegenert, miközben megteszi a nagy felismerést; a felesége, az egyetlen ember, akit valaha szeretett, elárulta és cserbenhagyta. Mindez a Koboldhoz mérten nem maradhat szó és cselekvés nélkül. Ráadásul a rejtélyes Konzorcium, mely még Wegenernél is hatalmasabb, sem hagyhatja annyiban az ügyet. Marlenenek meg kell fizetnie, mégpedig az életével..

Mindeközben a történet másik szálán Marlene életét egy kedves, idős, és rettentően furcsa Bau’r menti meg. A hegyi tanyán egyedül élő Simon Kellerben Marlene megfelelő társra talál, kinek elmesélheti balesete okát, életének egész történetét, de akiben nem bízhat meg, mert még nem tudja, milyen titkokat őriz az öreg.

A történet blokkok, visszaemlékezések vagy apró múltbéli közbeszúrások fel-felbukkanása a történet folyamán, segít képet alkotni a szereplők személyiségéről, arról, hogy mit is éltek át, hogy mi formálta őket azzá, amivé váltak. Mert egyikük sem olyan, mint ahogyan az elsőre látszik… Emellett segítenek megismerni a 70-es éveket és a háború szörnyűségeit is, ami még mindig hatással van a térségre. Megmutatják az átmenet nélküli változást -vagy inkább szakadékot- a nyüzsgő városi élet és a háborúban ragadt vidéki tanyák között. Ezek a kis közbeszúrások adnak gondolkodnivalót, mögöttes mondanivalót, tartalmat a menekülés és az üldözés feszültsége mellé.

Ami magát a szöveget illeti, néhol nyomdahibás, ami esetenként bosszantó, de elviselhető. A tördelése viszont érdekes, azt gondolná az ember, hogy idegesítően hat a sok rövid fejezet, ám pont ellenkezőleg, kézenfekvő és megfelelően tagolt. Kellemes olvasni, mert bármikor letehető és bármikor újra kézbevehető anélkül, hogy kizökkennénk a történetből.

Ez a tulajdonság pedig igencsak sokat segít a történet vége felé, mikor már az olvasó sem tudja, hogy hihet-e abban, amit addig olvasott… Mert ez a könyv tartogat jó néhány megdöbbentő meglepetést és fordulatot, mely nem hagy nyugodni.

Hogy miért?

Mert egyszerűen bizarr és szürreális mindaz, ami az utolsó 150 oldalban kezdetét veszi. A könyv pár pontján és a lezáráskor is átfut az ember agyán, hogy ki vagy mi hibáztatható a történtek alakulásáért? Mit jelképez a disznó? A jelen döntései vagy a múlt az, ami megpecsételte a szereplők sorsát? Lehet hibáztatni a világháború sanyarúságát? A láthatatlanul magasra emelkedő falat a városi fejlődés és az elszigetelt vidéki élet között? Vagy a mérhetetlenül nagy veszteségek az életben azok, amik halálunkig kihatnak az életünkre?

Egyik kérdésre sem ad kielégítő választ vagy magyarázatot ez a regény, mert csak egyben lehetünk biztosak, mikor az utolsó szavakat olvassuk, az író ránk bízza mindezek megválaszolását és megítélését.

Bővebben: https://kockacica.blogspot.com/2018/10/luca-dandrea-lissy.html


Népszerű idézetek

>!
smetalin 

Egy férfi nem azt kívánja, amit lát.
Egy férfi azt kívánja, amit elképzel.

2 hozzászólás
>!
robinson P

Nagyon intelligens teremtmények ám, a disznók. És kényesek is, mindig ugyanabban az időben szeretnek enni.

72. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Az alvilág ugyanolyan munkahely volt, mint a többi, és a bűnözők is szerették a szaftos pletykákat.

78. oldal

>!
robinson P

Az ügyvéd soha ki nem ejtett a száján semmi olyasmit, ami egy bíróságon megállt volna vádpontként, mégis nagyon nyíltan fogalmazott.

81. oldal

>!
mate55 

A férfiaknak tetszik a gömbölyűség, különben hová tennék a telhetetlen mancsukat, de ha túl sok van belőle, morcosak lesznek.

199. oldal

>!
mate55 

Nem a fájdalom volt a legrosszabb, ami egy emberrel történhetett. Várakozni a fájdalomra, az volt a legrosszabb.

65. oldal

>!
mate55 

A kaszárnyák olyanok, mint a fodrászatok, amit ott hallasz, annak a fele se igaz.

286. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sandrone Dazieri: Öld meg az Atyát
Mario Puzo: A Keresztapa
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Donna Leon: Az aranytojás
Irene Adler: A fehér kastély
Umberto Eco: A rózsa neve
Borsa Brown: A maffia szívében
Loriano Macchiavelli: A merénylet nyomai
Donna Leon: Ha nincs kegyelem
Donna Leon: Gyilkosság receptre