Bábalelte ​babona 12 csillagozás

Luby Margit: Bábalelte babona Luby Margit: Bábalelte babona

Bábalelte ​babona, bolond aki kap rajta : ezzel a pompás ritmusu szólással rótta meg egy fiatal parasztleány Luby Margitot, a kitünő néprajzi irót, azért, mert házukban babonákat kutatott. E mondásból azt lehetne következtetni, hogy a babona már csak a mult emléke. Pedig a babona él, mint Luby Margit könyve is bizonyítja. Együtt él a néppel, össze is gyűjtötték csokorba a babonaköröket mind, de – sajnos – még nincs babonakataszterünk. Pedig fontos lenne megállapítani, hogy vidékenkint milyen babonakörök ismeretesek, melyek virágoznak legdusabban. Annak a gyüjtésnek, melyet Luby Margit Bábalelte babona cimmel tett közzé, az a nevezetessége, hogy egységes területről való, magja a szatmármegyei Tunyog és Matolcs, távolabbi köre Cseke és Nyirmegygyes, de a gyűjtés zöme Matolcs, a babonában leggazdagabb falu. Luby Margit nagy mestere a gyűjtésnek, de kitűnő iró is, így könyve nem csak a tudományt szolgálja, hanem a szórakozást is, mert igazán élvezetes olvasmány. Mi mindent tanulhat… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 1983
132 oldal · ISBN: 9632079221
>!
Magyar, 1936
86 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

táltos


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Ross>!
Luby Margit: Bábalelte babona

Arra jutottam, hogy a paraszti világ valószínűleg csordultig lehetett rosszindulatú, irigy, gyűlölettel eltelt, pénzéhes kis sz*rrágókkal. (No nem mintha ez ma másként lenne, elég benézni akármelyik cikk facebook-kommentszekciójába.)

Aki egy kicsit is kiemelkedik az átlagból, jobban él, ne adj' Isten, ügyesebb, tehetségesebb a maga területén vagy szakmájában, az a) tuti boszorkány b) olyan próbatételek által szerezte a tudálékosságát, amit „rendes” ember csípőből elutasítana c) simán csak eladta a lelkét az ördögnek.
Mint ilyen, természetesen megvetendő, megverendő, kizárandó a közösségből. Hogy mer jobb lenni minálunk? Pfujj!

De ám a saját problémáinkért meg mindig más a felelős. Rosszul tejel a tehén? Agyabugyáljuk el a csinos fiatal lányt/a magányos öregasszonyt, tuti az rontotta meg! Valami egyéb bajunk van, balszerencse ért, nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk? Verjük agyon a fekete macskát, mert boszorkány! Lóvé kell? Na azért meg aztán szó szerint BÁRMIT megteszünk!
A Kincskeresés fejezet talán a legtanulságosabb, kezdve a fiatalasszonnyal, aki az ura kenyerébe süti az anyja sz*rát, és két hétig azzal eteti, csak hogy kiáshassák a kincset, de az se rossz, amikor a szerencsétlen vénasszony hulláját végighúzzák az udvaron, mert biztos úgy ásta el a kincset, hogy a farát hozzáverte a kincs rejtekhelyéhez, és azt a babonaság szerint újra meg kell csinálni, ha zsíros dellát akarsz. Az anya véletlenül ott felejti a hegy gyomrában a gyerekét, amikor hordja kifele a kötényében a kincset, az elátkozott helyről pedig cigánnyal kell kiásatni, mert az kit érdekel, ha megdöglik, hát de nemdenem? De ha ráölünk egy random katonát/huszárt, aki szerencsétlenségére épp a mi falunkon keresztül akart hazajutni a családjához, az se rossz megoldás…

Nagyon érdekes volt magukat a forrásszövegeket olvasni a különböző babonaságokkal kapcsolatban, de egy kicsit is felvilágosultabb embernek ez a közeg maga lehetett a földi Pokol.
Paraszti romantika, meg régenmindenjobbvolt
Aaaaaassssssszt, peeeersze.

1 hozzászólás
Carmilla >!
Luby Margit: Bábalelte babona

    Mulatságos olvasmány volt, bár én az első kiadást olvastam, és esélyes, hogy az valamelyest különbözik a másodiktól (terjedelmét tekintve mindenképp). Különösen tetszett, hogy a feljegyzés próbálta híven visszaadni a közlő személyek tájszólását, népies szófordulatait is (lú, főd, rula, hernyózás stb.).

kucséber>!
Luby Margit: Bábalelte babona

Dömötör Tekla :

„ A magyar nyelvterület jelentős érsze egyenlőségjelet tett a bába és a boszorkány közé. A 16.-18. századi "hivatalos” magyarországi boszorkányperekben is feltűnően magas a boszorkánysággal vádolt bábák száma. Talán azért mert olyasmivel foglalkoztak, ami a férfiak számára mindig is nyugtalanító, szükséges, de egyben félelmetes dolog volt: ők segítették világra jönni a gyermeket…"

A szülés, és maga az élet köré csoportosított babonák, hiedelmek világának ízelítője.

Na ja a férfiaknak ma is nyugtalanító … egy patriarchális világban, ahol az orruknál fogva vezetik a nőket. Lásd Madách egyik színe… hiszen Franciaországban az ami valaha Simone Weil keblében fogalmazódott meg, az ma igyekszik szárba szökkenni, ha okosan csinálják. Nálunk még háborús a törvény, inkább börtönbe zárjuk a bábákat. De Ady írja … „Máriákat kórházba szállították” … micsoda megváltója lesz a világnak!

angel8anita1 I>!
Luby Margit: Bábalelte babona

Nagyon jó vétel volt ez a könyv, az egyik antikváriumban akadtam rá a Múzeum körúton.
A kötetben szereplő történetek ma már inkább csak jobb kedvre derítenek, semmint megijesztenének és halálra rémítenének, pedig… boszorkányok márpedig vannak! :)

Banshee>!
Luby Margit: Bábalelte babona

Érdekes kis rövid gyűjtemény a boszorkákról, a kocsisokról, lidércekről, táltosokról… Sok babonát ismertem, sok pedig új volt nekem. Az ilyen könyvek azok, amik megőrzik a hagyományainkat, forgassuk hát őket gyakrabban! :)

Fapicula>!
Luby Margit: Bábalelte babona

Rövid néprajzi gyűjtés népi babonákról. Érdekes hiedelmeket sorakoztat fel a könyv.
Olvasmányos volt. Tudtam róla, hogy csak szatmári magyar falvakban történt a gyűjtés, szívesen olvastam volna más területek hiedelmeiről is.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Halandó ember megláthatja-e a boszorkányt?
     – Meg azt akárki, aki fogószél közepibe kinyitott bicskát hajít.

30. oldal, Boszorkányos történetek. (Magyar, 1936)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
>!

Arra a kérdésre: „mi a lidérc?” mindenütt egy a felelet: fekete jércének első tojása, melyet asszony vagy ember hóna alatt kikőttet.
A tojásra előzőleg kilenc napig rá kell járni. Kilenced napon undorodás nélkül kivenni, azonmód a hóna alá fogni és ott kikőttetni.
Amíg az ember a lidércet ki nem kőti, dolgozni nem szabad. A lidérc a gazdája minden parancsát teljesíti. Amint hogy este lett, az mán kérdi: „Mit? Mit? Mit?”
Akkor aztán hoz mindent, amit csak a gazda kíván. Törökországból kincset, élelmet, mindent.
Ennek ellenében tulajdonosa mással nem élhet, csak vele. El is emészti azt, akire féltékeny. Viszont gazdájának az életerejét is elszívja, mert „nagyon nagy szógálatot kíván”:
Ha a lidérc kakas, akkor nővel, ha jérce, férfi gazdával él.
Megszabadulni lidérctől csak úgy lehet, ha olyan feladatot kap, amelyet nem tud teljesíteni. Tudni pedig mindent tud, két dolog kivételével: nem tud rostával vizet hozni, nem tud kötéllel vizet hordani.
El lehet aztán hagyni keresztúton, ahol minden babona foganatos.

81-82. oldal

6 hozzászólás
Carmilla >!

Az inkvizíció kínvallatásaival maga az egyház mélyíti el a boszorkánymítoszt. A reformáció átvette a boszorkányok üldözését s ugyanazon fegyverekkel küzdött ellene, mint az inkvizíció. Elmondhatjuk, hogy a pogányság naiv, nem is feltétlen ártó, gonosz szellemeinek tévhitét az egyházak égették bele Európa népeinek köztudatába.

6. oldal, Néhány szó a boszorkányhitről. (Magyar, 1936)

Kapcsolódó szócikkek: egyház · inkvizíció · reformáció
Carmilla >!

    A nyelven nőtt kis pattanás neve finkő. Ezt elmulasztja a következő versike:
         Finkő kőtt a nyelvemen,
         Ha kőtt, ma kőtt,
         Holnapra olyan legyen, mint egy cipó,
         De inkább vesszen el.
    A két utolsó sor közt háromszor köpni kell, így: phü, phü, phü. Ezt a verset háromszor kell elmondani, – fokozva. Vagyis mindig valami nagyobbhoz kell mérni a finkő nagyságát. Pl. másodszor a szomszédasszony fenekihez, harmadszor a házhoz, toronyhoz, ki hogy. Fő, hogy minden esetben máshonnan vegyék a hasonlatot.

23. oldal, Rontó, illetve ráolvasó mondókák. (Magyar, 1936)

Cneajna>!

Azt hibázta el az asszony, hogy a burkot, amibe' a gyerek született, belevarrták a kabátjába. De elfeledkeztek rúla, s mikor ócska lett a kabát, elégették. Vele a burkot.
Ezért a kis jányért minden hét évbe' eljött egy fehér lú, de az anyja elzavarta.
A gyerektől a rontást úgy tartotta távol az anyja, hogy annak táltosfogait (a tejfogakat) a maga zubbonyának az ódalvarrásába varrta.
A kis Fodor Erzsi temető mellett sem mehetett el, csak sírva, mert a halottakat is látta a fődbe'.

86. oldal

Cheril>!

A babona mélyén rejtőző értelmes gondolat magja nehezen közelíthető meg. De gondoljunk arra, hogy újabb ezer esztendő múlva milyen nehéz lesz a késő utódnak a mi tudományos gondolkodásunk menetébe beilleszkedni. Milyen meghaladott és naiv lesz az előtte.
Gondoljunk arra a meglepően egyszerű megállapításra, hogy csak az ember babonás, az oktalan állat nem. Ebben tehát felette áll az embernek. Ha nem tudnánk a babona mélyén az értelem munkáját megtalálni, akkor nem lenne érthető, hogy mért van éppen ez az ostobaság az ember számára fenntartva. […]
A babonás történetek ma szinte közkincsei Európának. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert Európa népeit, mint egy boszorkányüst rázta-keverte össze a népvándorlás. A középkor keresztes vitézei, az idegen világrészek terményeit közvetítő kalmárok, a fuvarosok, a karavánok, a céhek vándorló tagjai szinte a köntösükön vitték magukkal százfelé ezeket az évezredek porrétegén átcsillanó emlékeit a múltnak, megőrizték az élet rohanó sodrától távol eső csendes falvak egyszerű lakói, amíg azokat 1925 és 1935 között, már-már az utolsó órában, a szájhagyomány szerint fel nem jegyezte az íródeák.

123-124. oldal, Zárószó

Carmilla >!

    Matolcson Szabó Endréné, Varga Etelka tudja, hogy aki pondrós, tehát döglött kutya testibe balkézzel belenyúl, amit onnan kimarkolt, azt elteszi, aztán két ember közé balkézzel odaveti, úgy megútáltatja őket egymással, hogy rá se bírnak egymásra nézni.

17. oldal, Szerelmi rontások. (Magyar, 1936)

1 hozzászólás
Carmilla >!

    Meggyesen is beszélik széltibe, hogy egy szép szál fiatal asszonyt boszorkánnyá akart rontani az anyósa. Három próbát kellett volna kiállnia.
    Elsőbben is darazsat bocsátottak volna az orrán keresztül a menyecskének.
    Másodszor lebegő malomkő alatt kellett volna nyugodtan lefeküdnie.
    A harmadikat már meg se hallgatta a menyecske, mert az elsőt se vállalta. Meghátrált.

27. oldal, Boszorkányos történetek. (Magyar, 1936)

1 hozzászólás
Carmilla >!

    Nem viheti el büntetlenül, aki eladta lelkét a gonosznak. Nem elég, hogy egész életibe rettegi a halála óráját. Szörnyű haláltusa vár rá. Hiába bánja meg bűneit, nem halhat meg, amíg tudományát kézfogással át nem adta. Ezzel m e g v á l t j a magát, a saját lelke helyett új lelket szállítva a gonosznak.

41. oldal, Boszorkányos történetek. (Magyar, 1936)

Carmilla >!

    A boszorkány lelke a pokolnál is nagyobb tüzű gyehennára jut. Ez kénköves tó. Itt senyved az örökkévalóságon át az, aki Istentől kapott szép lelkét a gonosszal kötött szerződéssel bemocskolja.

43. oldal, Boszorkányos történetek. (Magyar, 1936)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány

Hasonló könyvek címkék alapján

Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága
Yliaster Daleth – Rhiannon Gwyddbwyll: A tündérek hagyatéka
Émilie Beaumont – Colette David: Boszorkányok és tündérek
Christoph Daxelmüller: Varázslók, boszorkányok, mágia
Émilie Beaumont – Nathalie Bélineau: A képzelet képeskönyve
Boszorkánykönyv
Bolyki Tamás (szerk.): A világ legnagyobb boszorkányai
Hollódoktor: Szelídítetlen boszorkányság
Krupa András: Hiedelmek – varázslatok – boszorkányok