A ​homokdűnén túl 96% 33 csillagozás

Lubics Szilvia az egyik legsikeresebb magyar ultrafutó. Új könyvében a sivatagi futásairól kapunk beszámolót. Végig hullámoztak az érzelmek, amikor olvastam a könyvet. Volt, amikor vele együtt sírtam, volt, hogy együtt nevettem vele. Csodálatos, amit elért.
Amatőr maraton és – ultrafutóként sok mindent tanultam Szilvitől és még jobban tisztelem. A futás valóban rengeteg élményt ad és segít tágítani a határainkat.
Futóknak kötelező olvasmány!

Már Szilvi első könyve is egy szerelmes levél volt a futáshoz, ebben az új könyvében pedig még magasabb hőfokon ég a futás iránti szeretet lángja.

A könyvben négy verseny szerepel, közülük kettőnek, a Death Valley-ben* és az Atacama sivatagban rendezett versenynek több fejezetet is szentel Szilvi. Olvashatunk a felkészülésről és magáról a versenyekről is olyan részletesen és izgalmasan, hogy szinte az olvasó is a helyszínen érzi magát, a leírásokat pedig a képek teszik még átélhetőbbé. E két beszámoló után viszonylag részletesen olvashatunk Szilvinek a Bigfoot 200 futóversenyen szerzett tapasztalatairól, és a Namib Race is előkerül egy fejezet erejéig. A versenyekről szóló leírások mellett általános, megszívlelendő tanácsokat is kap az olvasó.

Engem Szilvi első könyve és ez a kötet is teljesen lenyűgözött. Méltó példakép és elképesztő akaraterővel, kitartással rendelkező ember, aki soha nem hátrál meg, és amit kitűzött maga elé, azt meg is valósítja; ismeri a saját határait, és nem fél őszintén írni róluk. Izgatottan várom a következő könyvét, és szívből kívánom, hogy a dédelgetett álma, az a bizonyos sivatagi verseny összejöjjön majd a jövőben valami csoda folytán! :)

*Simonyi Balázs – aki a Szilvit segítő csapat tagja volt – Halálvölgy címmel forgatott Szilviről egy kb. 30 perces portréfilmet, amit az indavideón lehet megnézni. Szívből ajánlom, de előtte mindenképpen olvassátok el a versenyről szóló fejezeteket, mert úgy még nagyobb hatást gyakorol a film.

Kiváló könyv azoknak, akik érdeklődnek az extrém ultrafutás iránt. Informatív, humoros, azok számára is érthető/élvezhető, akik még nem ismerik az ultrafutás világát. Tanulságos könyv arról, hogyan kell frissíteni hosszabb távokon, milyen kapcsolatrendszert lehet kialakítani a hobbi futók körében, segít átadni a futás élményét, versenyek előtti hangulatot, célba érkezés örömét, táv közbeni bánatot, haragot. Azért kapott „csak” 4 csillagot, mert a futásnak ezen ága az érzést kelti bennem a könyv olvasása közben, hogy csak olyanok tudják elérni ezeket a célokat, akik tehetősebbek, megengedhetik maguknak, hogy milliós összegeket áldozzanak egy-egy nevezésbe (még szponzor segítségével is). Kíváncsi lettem volna a család szemszögére is, hogyan élik meg, hogy az anyuka szabadidejének nagy részét a felkészüléssel tölti, 2-3 hétre elmegy otthonról (akár másik kontinensre) egy verseny miatt. A futás élményének átadása miatt ajánlom azoknak, akik félmaraton, maraton vagy első ultrafutás előtt állnak!

Lubics Szilvi kalandjait olvasva kicsit megnyugodtam, hogy bár mérhetetlenül nagyobb távot tesznek meg az ultrafutók egy hozzám hasonló kis mezei hobbifutónál, mégis hasonlóképpen tudunk megzuhanni és anyázni, és a sikerélmény is hasonló. Borzasztó izgalmasak ezek a versenyek, amiken Szilvi részt vett, a beszámolói pedig nagyon olvasmányosak. Ahhoz mindenesetre meghozta a kedvem, hogy kicsit én is feszegessem a határaimat – persze csak megfelelő felkészülés után. És jóval rövidebb távon. :D

Kedves Szilvi és Gyuri! Most fejeztem be a második könyveteket és nagyon köszönöm Nektek az élményt és az inspirációt! Sokat jelent nekem, amikor nehézen megy a futás, vagy hogy egyáltalán rávegyem magam az elindulásra.

Köszönöm az élményt, amit átélhettem. Hol sírtam, hol nevettem. Jó motiváló könyv volt számomra. Jókor jó helyen, betalált.