Irodalom, forradalom, társadalom 3 csillagozás

Irodalompublicisztikai írások

Lu Hszün: Irodalom, forradalom, társadalom

A kínai irodalmár 1881-ben született Csou Su-zsen (Zhou Shuren) néven, Lu Hszün az egyik leggyakrabban használt írói álneve volt. 1902-ben utazott Japánba tanulni, itt irányult figyelme a kelet-európai irodalom felé. Eredetileg orvosnak készült, végül mégis az irodalom mellett kötelezte el magát. 1909-ben tért vissza Kínába, előbb tanított, majd az oktatási minisztériumban dolgozott. 1918-ban jelent meg első elbeszélése, ezt olyan művek követték, mint az Egy őrült naplója, az Orvosság, a Kung Jicsi vagy az A Q hiteles története.

A kínai irodalomtörténet máig az egyik legnagyobb alkotójaként, a modern novellairodalom megújítójaként tartja számon az 56 évesen elhunyt Lu Hszünt. Magyar nyelven Galla Endre révén jelentek meg művei, ő fordította az Irodalom, forradalom, társadalom című esszégyűjteményt és a Hajnali virágok alkonyi csokorban elbeszéléskötetet.

Tartalomjegyzék

1920-as évek 1930-as évek 20. század esszé irodalomelmélet irodalomtörténet irodalomtudomány kínai szerző kritika kultúrtörténet magyar nyelvű publicisztika tanulmány

Európa, Budapest, 1981

310 oldal · ISBN: 9630725525 · Fordította: Galla Endre

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések

Emmi_Lotta

2012. szeptember 22., 12:40

Lu Hszün: Irodalom, forradalom, társadalom Irodalompublicisztikai írások

Lu Hszün (1881-1936) író és publicista, a 20. századi kínai irodalom egyik legjelentősebb alakja. Főként novellák, elbeszélések, irodalmi kritikák és esszék szerzője, fordítóként is jelentős. Mint fordító különösen a közép- és kelet-európai irodalmat, köztük a magyart kedvelte.
Ez a kötete különböző kínai folyóiratokban és könyvek előszavaként megjelent irodalmi és művelődéstörténeti tárgyú esszéit, kritikáit tartalmazza.
Többek között az ő munkásságának köszönhetően vált – a venjen ellenében – a pajhua az írásbeliség és irodalom hivatalos nyelvévé Kínában a 20. század húszas éveiben. Korábban mintegy kétezer éven át hivatalos nyelvként a venjen uralkodott. A pajhua jelentése ’egyszerű beszéd’. Ez a kötetlenebb, oldottabb, az élőbeszédhez közel álló nyelvi forma megdöntötte a venjen egyeduralmát.
A könyvből sok érdekes részletet tudhatunk meg Kína történelméről, irodalmáról és művelődéstörténetéről.