Macskakő 95% 53 csillagozás

Jaj, de szép. :)
Nem egészen az én világom, mégis olyan szép. :)
Kár, hogy olyan rövid. :)

Az elején nem igazán értettem, miért felnőttmesék ezek. Először a kötet harmadánál tapasztaltam olyan kedves poénokat, amelyeket gyerekek még nem érthetnek (bár attól még tetszhet nekik a szöveg), aztán ahogy a második harmad is véget ért, már az a bizonyos gyereklelkű felnőtt énem mosolygott.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/13/lovranits_…

Nagyon kedves, hangulatos történetek, remek illusztrációkkal. Imádom ezt az otthonos, hangulatos, békebeli világot, olvasnék még sok ilyen történetet és nézegetném hozzá a kellemes színvilágú, letisztult stílusú képeket. Gratulálok az alkotóknak, remélem, lesz még ilyen együttműködésük!

Nagyon tetszettek ezek a kis történetek már akkor is, amikor a molyon olvastam őket, úgyhogy a második kiadásnál már nem tudtam ellenállni a könyvnek. :) Nagyon szép, gyönyörűek az illusztrációk, és az egész könyv, úgy egyben, a fényképekkel. Életöröm sugárzik belőle, arra nagy szükségünk van. Persze valóban lehetett volna hosszabb! :)

A szerző könyvei közül szerintem eddig magasan ez a kedvencem. Gyönyörű kötet, élmény kézbe venni. Az eredete is bájos: A régi fényképekben mindig van valamiféle melankolikus bűvölet, és Lovranits Júlia Villő értő kézzel válogatta ki azokat, amikben a legtöbb egyéniség, lélek maradt meg még név és évszám nélkül is. Azután új történeteket adott nekik. A történetek is olyanok, mint a csipke, bájosak, színesek, könnyűek. Gyönyörűen kísérik őket Berecz Krisztina illusztrációi, aki színben és látványban is a szöveghez illő világot teremtett a könyv lapjain. Remek művészi együttműködés eredménye a könyv. Szívesen olvastam volna tovább is.

Szeretnék Fátia kisasszony lenni.

Tavasszal, meg nyáron, ha rájuk süt a nap, nevetnek a macskakövek.

Elbűvölő felnőtt mese, amolyan életképgyűjtemény nagyobb részt a macskaköves Mályva utcából, kisebb részt Szigligetről. Időnként varázslatba hajló pillanatképek olyan helyzetekről, amik a legtöbb felnőttnek ismerősek lehetnek, ezért is inkább nekik szól ez a könyv, nem pedig a gyerekeknek.
A kedves, hangulatos szöveget csak tovább fokozzák az illusztrációk. Az emberek ábrázolása nekem kicsit fura volt, viszont az egyéb figurák, de főleg a hátterek nagyon tetszettek. Első sorban a színkezelés volt, ami megragadott már a borítón is.
Sajnálom, hogy ilyen kis rövidke, tudtam volna még olvasni és nézegetni. Rövid kikapcsolódásként ajánlom bárkinek, aki nem fél egy kis varázslattól.

„ – A divatot vagy követed, vagy diktálod!”

Picinyke ékszerdoboz ez a kötet, a történetecskéivel. Jók a figurák, kifejezőek a nevek.
A két történet egy-egy külön világ, kreatívan, ügyesen megalkotva. Egyetlen gond van vele: rövid. Még egy aprócska észrevétel a méretben kisebb kötet felnőttesebb lett volna, de a képek meg így érvényesülnek jobban mondom is azonnal az ellenvéleményt is.

Az illusztráció méltó társa a szövegnek.

A hangulata, a hangulata… az egésznek… szövegnek és illusztrációnak egyben…
Fátia kisasszony nekem egy Mary Poppins, akire bár nem hasonlít, de azért mégis ott bújik meg benne.
Ezekbe a szösszenetekbe bele lehet szeretni, de nagyon… viszont kevés…
A Mályva utca még csak-csak, bár azért egy utca is elég hosszúra tud nyúlni, sok házzal és még több történettel, de a Szigliget, az még rengeteg mindent tartogat számunkra spoiler, így egy kis hiányérzetem maradt… úgy olvastam volna még.
Sokkal, de sokkal több van ebben a könyvecskében, mint ez a 30 oldal. Érdemes lenne, kihozni belőle…

Amikor megláttam, hogy készül a Macskakő, nagyon megörültem, mert egy nagyon jó kezdeményezésnek tartottam. A borítót meglátva nem volt kérdés, hogy meg fogom venni, és még éppen jutott az első százból, ami nagy szerencse volt. Ott is motoszkált a fejemben folyamatosan a könyv, szinte kérte, hogy vegyem le a polcról, de egészen februárig (közben megszületett a kisfiam) nem volt alkalmam elolvasni. De pont jó volt így, mert az egyik történet, a Babafej című különösen illett a jelenlegi élethelyzetemhez. Mondhatni pont akkor olvastam a könyvet, amikor kellett. Léleknyugtató hatással volt rám, emellett a pozitív életszemlélete (Mályva utca rész) és játékossága (Szigliget rész) miatt folyamatosan mosolyt csalt az arcomra. Ami nagyon jót tett egy-egy nyűgösebb nap után. Azóta már egyszer újraolvastam a könyvet, ami mutatja, hogy bármikor elővehető, bájos, könnyed olvasmány. Sokszor végiglapoztam csak úgy, mert az illusztrációk egyszerűen vonzzák a szemet. Berecz Krisztina képei egyszerűen olyanok, hogy nézni kell őket. Kitűnően kiegészítik a szerző történeteit.

Egy hibája volt, ami igazából nem is hiba. Mégpedig az, hogy túl rövid. Olvastam volna még tovább is. Remélem, lesz még ilyen együttműködés a két alkotó között máskor is, mert ez az első nagyon jól sikerült.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/03/lovrani…

Ami @Zonyika ikörnek a Tom Hanks-féle Különleges karakterek (ld. https://moly.hu/ertekelesek/3349889), az nékem a Macskakő. Merthogy utoljára 7 hónapja próbáltam tisztességesebben szóba önteni véleményt olvasmányról (micsoda véletlen, hogy akkor is különleges apropó volt, hisz szintén egy szívemnek kedves szerző könyvéről írtam – khm, megidézlek @atalant), nem igazán megy nekem az értékelősdi egy ideje már, de mégsem hagyhattam szó nélkül a Macskakő egyszerű(en) nagyszerűségét.
Igazi békebeli kis kötet, tüneményes karakterekkel és a szöveghez tökéletesen illeszkedő képi világgal. Tényleg kedve támad az embernek a könyvbéli illusztris társaságba tartozni, s nem máshol lakni, mint a Mályva utcában.
Andalító, nosztalgikus, ugyanakkor vicces és bölcs történetek. Örülök, hogy olvashattam, s láthattam is őket megelevenedni.

(A fél csillagot levonhattam volna a rövidségéért is, de őszintén szólva a balatoni holdfényben a Frici által a holdfényes Balatonba előadott performansz leírásának szóhasználata zökkentett ki félcsillaglevonósan.)