Lívió ​és a fehér sárkány 80% 25 csillagozás

Hogy én mennyire utálok negatív véleményt írni gyermekkönyvre, azt szavakkal kifejezni sem tudom.
Viszont hazudni sem fogok, egyszerűen nem tetszett.

Az elején szó esik a mesék keletkezésének körülményeiről is, amit nagyon meghatónak találok. Rendkívül kedves gesztus volt az írónőtől eme cselekedett, bárcsak többen lennének ilyen kedvesek!

Viszont nem minden mese kell, hogy könyv formájában is napvilágot lásson.
A fő karaktere ennek a mesekötetnek Lívió és Anyi, valamint egy cukorborsó sárkány.
A kisfiú nekem sok volt, mindenre tudta a választ, mindent tökéletesen csinált, ő volt mindenki kedvence, sajnálom, de ettől még mese formájában is csak hidegrázást kapok.

A sárkány mániám végtelen, így természetesen Gilice, különleges figyelmet kapott tőlem.
Az általam kiválasztott két mese kedvesre sikeredett, ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy egy másfajta válogatásban, biztosan kedvenceim lehettek volna.
És a rajzok, mert ugye nem is lehetne mesekönyv a javából, ha hiányoznának.
Ha csak az illusztrációt nézem, akkor azt el kell ismerjem, hogy szépek és kellemes ránézni.
Viszont nem tudom miért nem követi a mesék tartalmát.
Nem egyszer elcsúsztak a szövegtől, vagy nem is azt ábrázolták amiről szólt az adott mese.

Összességében egy olvasásnak megfelelt, de biztos, hogy még egyszer kézbe nem veszem.
Kár érte.

Mivel utazókönyvként került hozzám, ezt itt is köszönöm.

Nagyon szerettem Lovranits Júlia eddigi meséit, közülük is különösen a Macskakőt, így természetes, hogy Lívió és Gilice történetére is sort kerítettem, és alig várom, hogy a legújabb, idén megjelent könyvét is a kezemben tarthassam.

A Lívió és a fehér sárkány más, mint az eddigi könyvei, mert nem egy történetet mesél el, hanem mesék lazán kapcsolódó füzére állandó szereplőkkel. Ehhez mérten a szerző stílusa feszesebb, de ennek ellenére sem vesztette el játékosságát, pozitív életszemléletét. A vidámság is ugyanúgy áthatja a sorokat, mint az eddigi könyveinél. Viszont ez a kötet a többitől eltérően kísérletezőbb, ami leginkább a mesék keletkezéstörténetéből adódik. Az író egy volt osztálytársa kisfiának írta ezeket a meséket, amelyek hosszú üzenetváltások során formálódtak.

Számomra nagyon érdekes volt ez a kísérletezés, de érzésem szerint a keretek kissé visszafogták a szerzőt, és nem tudott annyira kibontakozni, nem jött át annyira az eddigi történeteiben megszokott saját egyedi hangja.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/12/lovrani…

Öreg vagyok én már a modern mesékhez :)
A rajzok aranyosak, a szándék is megvan, de valahogy mégse tetszett.

Ez egy modern mesecsokor, tele varázslattal és csodával. Engem elbűvölt.

Igazi lélekmelengető történetek. A kedvencem az volt, ami Allegráról szólt. Picit zavart hogy az illusztráció nem mindig áll összhangban a szöveggel. De végre olyan karácsonyi történeteket olvashattam, amik közelebb állnak a magyar szokásokhoz,mint azok amikben csak a Mikulás szerepel. Biztosan felkerül a beszerzendő mesekönyvek listájára!

Milyen menő lehet a többiek szemében az a kisfiú, akinek a legjobb barátja egy fehér kölyöksárkány, és a közös kalandjaikról ráadásul még mesekönyv is íródik? :)

„Figyelni a világot. Ez a titok! Figyelj meg mindent, Lívió, legyen időd a figyelésre!”

Aranyos mesék modern köntösben. Ráduly Csaba illusztrációi jól illeszkednek a történetekhez. Gilice egy nagyon szerethető sárkány és Lívióval való közös kalandjaik aranyosak voltak. Számomra a legkedvesebb történet a „Sárkány az antikváriumban” és az „Allegra Milla” volt.

Aranyos mesék, de túlontúl egyszerűnek találtam őket. Több érdekességet és kalandot elbírtak volna. Viszont a 9 éves lányomnak nagyon tetszett, szerinte izgalmas volt :) Pedig a képek alapján azt hitte, nem lesz jó (ő mondta).
A majdnem 5 éves fiamnak elkezdtem ugyan olvasni, de neki is a képekkel volt baja, olyannyira, hogy nem is volt kíváncsi a továbbiakra. Igen, szerintem is a könyv legnagyobb hibája az illusztrációk jellege. Nem csak hogy nem passzol a mesékhez, de én egyenesen giccsesnek találom. Kár, mert egy nagyon helyes mesekönyv is születhetett volna ebből.

Aranyos, kellemes kikapcsolódás volt. Sajnos ehhez a korosztályhoz „nem értek”, így nem tudom megállapítani, mi a jó nekik. Szerintem ez :) Az illusztrációk néhol elég furcsák voltak, pl. szerintem a szörnyek szörnyűek, de a szó rossz értelmében :D Lehetett volna sokkal-sokkal hosszabb is ez a kötet.

Rendkívül szívmelengető történetek szerepelnek ebben a kis kötetben.
Bevallom azét nem lett 5 csillag, mert nekem egyik-másik kicsit túlságosan gyermeteg.
Az Allegra Milla a legnagyobb kedvencem a kötetből!
Azt hiszem az a történet a valaha ismert legkedvesebben megírt története a spoiler.