Bajban ​az öreg tölgy (Bodza, a természetmentő 1.) 29 csillagozás

Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Ne félj, Természet, jövünk!

Bodza Budapesten él, és imádja a fákat, virágokat, madarakat… egyszerűen az egész természetet.

Modern, vicces nagyijával együtt felcsapnak madárfigyelőnek. Kedvencük egy öreg tölgy, ami számtalan csodálatos madarat csalogat, és ezernyi más élőlénynek ad otthont.

Ám nagy baj van, a különleges tölgyet ki akarják vágni!

Bodzának és Nagyinak egyetlen esélye marad a megmentésére: ha felhívják rá az emberek figyelmét.
Ám ehhez egy csodálatos fotóval meg kell nyerniük egy frissen kiírt pályázatot.

Vajon sikerül megmenteni a környék legöregebb fáját?
És milyen további kalandok várnak rájuk a fotópályázat után?

Lovranits Júlia Villő biológus, író, népszerű mesemondó, akinek szívügye a természet megszerettetése. Vérbeli mesélő, aki szerint egy budapesti lakótelepen is karnyújtásnyira rejtőznek a csodák, csak ki kell nyitnunk szemünket, hogy meglássuk.

Tarts te is Bodzával, fedezd fel a világ lenyűgöző szépségét!

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 5 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olvasni jó! Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634577713 · Illusztrálta: Imelda Green

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

A városi kislánynak nem sok lehetősége van a természettel találkozni, mert a lakóparkba néha betévedő, ványadt balkáni gerlék és a sült csirke nem éppen természet, az öreg tölgyet meg ki akarják vágni, hogy a helyére építsenek egy trendi köztéri dekorációs elemet. Bodzánk és vagány nagymamája a tettek mezejére lépnek, és azon a végén fogják meg a dolgot, mely egy városi gyereknek a legkézenfekvőbb: a fotózás felől. Megnyerik a fotópályázatot, amivel felhívják a figyelmet az öreg tölgyre, amitől mindenki rádöbben, hogy a környezetet nem szabad feláldozni a modern építészet oltárán, és a címszereplőt mégsem vágják ki, sőt, védett lesz.
A beszélőnevek voltak a kedvenceim (Soseérrá Kávé Manci, az ügyintéző). A környezetvédelem valóban nagyon fontos, és a természeti kincseket valóban nem szabad kivágni meg ledózerolni. Normális értékrendű, jó mese.

luthienlovemagic IP>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

A Bajban az öreg tölgy a szerző eddigi legjobb műve. Olvasás közben végig érezhető Júlia természet iránti odaadó szeretete, amit a gyerekeknek is át szeretne adni. Csak úgy sugárzik a szövegből, így a szándék célt ér. Sőt, nem csak a gyerekek élvezhetik, és lesz számukra tanulságos a mese, hanem a felnőttek számára is értéket közvetít a nagymama pozitív, laza hozzáállásával, amit az unokája felé tanúsít. Emellett a természet szépségeire is rámutat, ami minden korosztály számára univerzális.

A kötetet természetszerető vagy azzal éppen ismerkedő gyerekeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek ajánlom, mert gyerekeknek is befogatható formában közöl ismereteket a környezetről, emellett fontos tanulsággal is szolgál.

Bővebben (A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/08/lovrani…

Chöpp P>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Tényleg nagyszerű könyvecskét alkotott @Amrita! Mindig az a legszerencsésebb, ha az ember szívének kedves témákról ír (jelen esetben fák, madarak, természet). Ilyenkor süt a lapokról a szeretet, és ezt az olvasók is szeretettel fogadják (én legalábbis nagy szeretettel fogadtam) ezt a csodálatos kis történetet!

Mesemondó IP>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Nagyon bájos könyv, nagyon bájos illusztrációkkal. A szerző látványosan elemében van, amikor a természetről, madarakról, növényekről ír, és ezt a lelkesedést adja át az olvasóknak is. Nagyi karaktere meg külön remek, stílusában és látványában is, messze eltér a sablonos kisnyugdíjas nagyifiguráktól. Klassz kezdés a sorozathoz, egy nagyon fontos témában!

Molymacska P>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Nagyon érdekes és összetett mese a természetről, a természet védelméről, és a város szépségéről is.
A történet szerint Vica nagymama elmegy nyugdíjba, ezzel együtt pedig kis unokájával, Bodzával elkezd egy fotópályázatra fényképeket készíteni. Ahogyan ismerkednek ketten a természettel, úgy mélyedünk bele mi, az olvasók is a természet szépségeibe, és a problémába, hogy egyre kevesebb a zöld terület, és egyre csak fogy.
Számomra a mese egyetlen, de annál nagyobb hibája, hogy túl egyszerűre sikerült a történet. Túl könnyen megy az öreg tölgy megmentése, nincs igazi akadály, mint az életben (vagy inkább nem olyan akadály van, mert azért tényleg vannak problémák): Például amint spoiler: Emiatt számomra olyan, mintha nem is erről a problémáról szólna a történet, sokkal inkább a természet és a madarak közé építettek egy megmentős történetet.
Ami érdekes volt a könyvben, az a nagyi, és unokájának viszonya. Egyrészről azért, mert egyik se okosabb a másiknál (vagyis inkább nincs az idősebb személytől ez a felsőbbrendűség): láthatjuk, hogy a nagyi is tud hibázni, ő se ért mindenhez, és lehet az unoka valamiben jobb vagy okosabb, sőt, talán ez természetes is. Közben pedig ott van Bodza, aki bár okos, de mégis csak egy gyerek, akinek a világ megismerése például a nagyival történik. Úgy éreztem, hogy nincs igazán alá-fölérendeltség (ennek nagyon örültem), hanem harmonikusan, ki miben jobb, vagy ki minek nézett utána, úgy halljuk az információkat is. Ez talán (számomra) egy picit furcsa is, főleg az elején, hogy Bodza olyan ügyesen ismeri fel a madarakat, de közben ez is egy visszacsatolás a gyerekeknek, hogy lehetnek ők is ügyesek-okosok, és tudhatnak többet, mint mondjuk a nagyi (vagy a szülők).
A másik nagyon érdekes aspektusa a könyvnek az internet: gyakorlatilag a nagyi onnan informálódik a természet kérdésében is, meg más ügyekben is. Nagyon tetszett, hogy egyrészről természetesnek vette a szerző, hogy az internetet, mint információszolgáltatót belevigye a történetbe, másrészről, hogy nagyi és Bodza is boldogulnak rajta. Nagyon jó volt, hogy az internetet nem egyfajta mumusként, káros dologként ábrázolta a szerző, hanem valami természetes, mindennapi dologként, ami segíthet mondjuk megoldani a problémákat. (kicsit számomra hiányzott is a végéről egy madárhatározó vagy egy növényhatározó oldal, hogy ezzel is picit bevonja a kisebbeket, de ez már az én fura elvárásom csak :D )
Azt amit a történet át szeretne adni, azt átadja: a természet szeretetét. Nagyon jó benne, hogy mindennapi környezetben (a városban) láthatunk különféle madarakat, ezzel is buzdítva a gyerekeket arra, hogy nézzenek körül lássák meg a környezetükben a természetet. Nagyon tetszett, hogy nagyi bohókás természete hogyan lovalja bele magát az egészbe, és hogyan láthatunk meg egyre több mindent magunk körül: madarakat, fákat, a szépet is a városban. Született pestiként ez is nagyon tetszett benne.
A történet mellett kiemelném a csodás rajzokat is. Ahogy észrevettem, új illusztrátor alkotta ehhez a meséhez a rajzokat, aminek nagyon örültem, hiszen új illusztrátorral új stílus, új színvilág is tartozik. Kellemes volt a rajzokat nézegetni, hiszen egyrészről megtudta fogni a szereplők bohókás stílusát, miközben nagyon szép természeti képeket is láthatunk. A cinkék elbűvölőek, a tengelic nagyon szépen néz ki, és egyszerűen csak megfog az a szép látvány, amit láthatunk. Ami picit furcsa volt, hogy néhány résznél kicsit a kép önmagában elkülönült, mint egy kis portré lógott a szöveg mellett (ez általában azokra a képekre igazak, ahol háttér is fontos része volt az egésznek). Ettől függetlenül viszont nagyon szerettem elmélyedni a rajzokban és böngészni picit azokat.
A mese nagyon kedves, és kellemes volt olvasni is, felnőttként is, hiszen számomra is tartogatott új információt (remélem emiatt a szülők sem fogják olyan hamar megunni a mesét). Nagyon várom a folytatást a Sas-hegyi kalanddal, remélem ott a történet és a természet is összhangba kerül majd, és egy még jobb mesét olvashatok majd :)

Trudiz >!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Madarak, fák szeretete, megvédése. Mi lehetne ennél szebb?! A belevaló, ötletes nagyi és természetkedvelő unokája nem kis dologra vállalkozik: megmenti az öreg tölgyfát. Sikerül vajon? Olvasd el, s megtudod!
Mókás, találó nevek: Soseérrá Kávé Manci; és kedves rajzok teszik a szövegen és mondanivalón túl a kötetet szerethetővé.

julicsenge IP>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Jó szívvel ajánlom a könyvet a már önállósodni kívánó kezdő olvasóknak, és a még szüleikkel (vagy nagyszüleikkel!) olvasó mesehallgatóknak is. Faluban élő, vagy éppen tősgyökeres városi gyerekek és felnőttek is örömüket lelhetik benne. Hiszen a nagyvárosi betondzsungelben is fel lehet fedezni a természet szépségeit, csupán egy kis fantázia – és lehetőleg egy belevaló segítőtárs – szükséges hozzá.

https://www.ambroozia.hu/A202001/kritika-1/madarat-toll…

ap358 P>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Bodza egy természetkedvelő, okos kislány, aki nagymamájával elhatározzák, hogy megmentik a park öreg tölgyét. A mentőakció során részt vesznek egy fotópályázaton, ahol a nyertesnek a díjat a fakivágásban is illetések személy adja át. A bürokrácia útvesztőjét így kerülik meg.
Maga a hősies mentőakció és a mindent tudó kislány számomra tipikus mesés karakterek voltak, a nagymama viszont folyton mosolyt csalt az arcomra. Hogy mennyire volt szándékos ez a viselkedés, azt nem tudom, de nekem nem a bohókás nagyi jött át, hanem az, aki az unokája végett „tudatlanul áll a dolgokhoz”, megadja a kislánynak az oktató szerepet, meghallgatja, éppen mit tanult, vagy mit is tud, és csodálkozva figyeli a szavait (miközben naná, hogy tisztában van mindennel). Bodza és a nagyi igazi párost alkotnak, felfedezik a természetet, megmutatják, hogy a panelek között is miként lehet gondoskodni a madarakról, és még arra is kitérnek, mennyire fontos a természetvédelem (ne dobáljuk el a szemetet).
A könyv egyszerűen kezeli a témát, magáról a természetről a kicsik nyelvén szól, de a megoldások kapcsán itt-ott felfedezhető a már iskolásoknak való információk is, így kicsit elveszve éreztem magam. Talán egy iskolás már több tényt is feldolgozna, ellenben a mese vonala óvódásoknak való. A gyerekek viszont élvezték, és azt hiszem, ez a legfontosabb.

atalant IP>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Szórakoztató, modern és természetközeli. Teljesen azonosulni tudtam az üzenetével. Több ilyen gyerekkönyvre lenne szükség! :)

dianna76 P>!
Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy

Kedves könyv! Habár fontos dologra, a természet védelmére hívja fel a figyelmet, mégis tele van humorral. A nevek pedig ötletesek, jópofák. Az illusztrációk is bájosak. Szerethető az egész, úgy ahogy van! Elsőre kicsit fejet ingattam: oké, ne vágjuk ki a tölgyet, de akkor pusztítsunk el helyette más fákat, ráadásul illatozót, mézelőt? Aztán utánaolvastam annak a fának, és megnyugodtam: agresszív, túlszaporodik, elnyomja az őshonos fa fajtákat. Akkor nem bánom, legyen egy sornyi helyett tölgyfa! :)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634577713 · Illusztrálta: Imelda Green

Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Hogy dönthetne maga ennek a fának a sorsáról, amikor még a közelében sincs annak, amennyit ez élt? Nincs annyi élettapasztalata!

43. oldal

julicsenge IP>!

– Megnyerjük – mondta Nagyi.
– Te, Nagyi, mi az a Sas-hegy?
– Őszintén szólva nem tudom, de azt is megnyerjük – mondta magabiztosan Vica nagyi.

15. oldal

julicsenge IP>!

A nyavalyás madarak pedig mind elrepültek, amikor a közelükbe értek volna. Nem úgy Matild néni, aki azonnal a nyomukba eredt.

16. oldal

Chöpp P>!

Ahogy Bodza az ágak közé nézett, beleszédült a csodálatos színekbe. Éppen a kedvencei voltak: zöld tölgylevelek, sárga napfény és vidám, kék ég!

19. oldal

Chöpp P>!

Így esett, hogy Bodza és Nagyi felcsaptak madarásznak és természetmegfigyelőnek.

11. oldal

Trudiz >!

Ősszel pedig majd beüzemeljük a szotyibisztrót az erkélyen

30. oldal

Trudiz >!

Nagyi felkapta az ünnepi, poloskazöld kardigánját, fejébe csapta pörge, lila kalapját…

38. oldal

Trudiz >!

Ez egy gyönyörű, öreg fa! A legszebb a környéken! – hadarta a kislány.
– NEM SZABAD kivágni!

41. oldal

Trudiz >!

Ahogy az ablakot nagy óvatosan kinyitották, behallatszott a zöld küllő „klü-klük-klü” kiáltása, egy gerle búgása, és a tengelic finom, csilingelésre emlékeztető hangja.

11. oldal

Trudiz >!

[…] etetni csak télen és kora tavasszal szabad a madarakat, de itatni egész évben lehet. Sőt, kell is.

30. oldal


A sorozat következő kötete

Bodza, a természetmentő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár Sándor – Börcsök Zoltán: Mesélnek a fák
Alessandro Gatti: Klinkusz és a sárkány könnye
Berg Judit: Rumini Datolyaparton
Kormos István: Vackor az első bében
Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója
M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
Novák Vica: Minka és a felhőfoltozók
Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban
May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház