Lea ​és a viharbanyák 59 csillagozás

Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Lea még sosem látott boszorkányt.
Sosem beszéltek hozzá varjak és sosem kellett igazolnia, hogy méltó a viharbanyák barátságára.

Egyhangú, kislányos életébe váratlan fordulatot hoz egy vihar. Vajon csődöt mondhat egy boszorka varázsigéje? Kiveszhet a varázslat a macska bajszából?
A világban hatalmas baj van. Valakinek vissza kell állítania az elveszett egyensúlyt, különben minden a pusztulás felé halad.

Méltó-e Lea a különleges küldetésre? Sikerül elnyernie a boszorkányok barátságát? Lea nem riad meg semmitől, hiszen talán ő az egyetlen, aki meg tudja javítani az elromlott mágiát, és ezzel megmenteni a világot.

Tarts Leával a kalandos úton ebbe a csodálatos világba. Tudd meg, te vajon kiállnád-e a próbát!

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633737101
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633734346

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Borbolya · Herta


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

– Pont ilyennek képzeltem.
– Mármint mit? A repülést? Vagy a boszorkákat?
– Az egészet.

>!
olvasóbarát P
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

A könyv legfőbb erénye a néphagyományi elemek beleszövése a mesébe, a környezettudatosság, a klasszikus irodalmi idézetek (Arany János, Dsida Jenő) beépítése a szövegbe. Másképpen nézek ezután a házunk előtti platánfán szállodázó varjakra is, eddig is szerettem őket és minden télen etetjük, itatjuk az udvar madárvendégeit.
A boszorkányság históriája sem idegen tőlem, Szegeden ez nem is lenne lehetséges. Az egyik lányom még a szakdolgozatát is a boszorkányság kultúrtörténetéből írta, ez az áttekintés persze nem volt ilyen vidám. Tetszik a kötetben a barátság, a tolerancia, jó a stílus, szépek a szövegek. Remek jelzős szerkezetek vannak.
A szerző érezhetően megőrizte gyermeki lelkületét: http://moly.hu/idezetek/316346,
Remekül együtt szerepel a kötetben a mesélő, a madarász és a biológus énje is. Csak remélni tudom, hogy a növényekkel és az állatokkal kapcsolatos mondatokra is esik egy kis figyelem az olvasók részéről.
Ami kevésbé tetszett az a kötet külső megjelenése. Alapból sokkal inkább vonzódom a kemény borítókhoz. Láttam a kézirathoz készült rajzokat, tetszettek. Nem feltétlenül kellett volna a korhatárt 12 éves kortól indítani, fiatalabbaknak is megfelelő ez a szöveg, de persze a kiadónak más szempontjai vannak.
Nem tartozom a célközönséghez és a környezetemben sincs olyan korú leányzó, akin tesztelhetném a kötet hatását. Az biztos, hogy a kiadó által megjelentetett művek között az a kötet még mindig visszafogott külsővel rendelkezik. Nagyon harsány, szinte kiabáló borítókat láttam a könyvesboltban, a szomszédságában, ami engem inkább taszított, mint vonzott. Általában nem szeretem, ha egy ízlésszintet ennyire igyekszenek kiszolgálni, sőt erősíteni.

>!
felhőbodorító
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Nem gondoltam volna, hogy engem ér a megtiszteltetés, hogy az első értékelést írhassam a könyvhöz. =) Nem túl könnyű feladat ez, de mégis, amikor tegnap hazaértem a könyvbemutatóról egyszerűen muszáj volt azonnal belekezdenem a történetbe és aztán meg nem bírtam letenni; végig kellett olvasnom. És most pedig szeretnék visszaadni valamit abból az élményből, amiben nekem volt részem olvasás közben.

Hallottam egyszer egy olyan mondást, (ami nem biztos, hogy pontosan így szólt) hogy azok az igazán jó könyvek, amik nem csak önmagukban léteznek, hanem az olvasó fejében kelnek életre.
Júlia könyve ilyen volt. =) Fogalmam sem volt arról, amikor tegnap megvettem a könyvbemutatón a saját példányomat, hogy mennyire megérint majd.
A legeslegjobb az volt benne, hogy rájöttem, én valójában nem is egy könyvet kaptam. Azaz nem csak egy könyvet. Hanem Júlia egy apró dobozkát adott nekem, amibe előzőleg egy szikrát rejtett el. Az ő lelkének egy darabkáját. Olyan volt ez, mint egy icipicike varázslat: azokat a dolgokat hozta fel a mélyről, amikről bevallom, hogy én már bizony régen megfeledkeztem. De nem dorgált meg, hanem inkább kérdezett: „tényleg elfelejtettél játszani?”.
És megmutatta, hogy nem. Hiszen mindannyiunkban ott van legbelül a gyermek, akiről nem szabad megfeledkeztünk. Alábecsülnünk sem szabad. Hiszen pont a lelkünknek ez a darabja az, ami képes bármit legyőzni és ami örökké hinni tud.

Kérlek, Júlia, írj még ilyeneket. Van a lelkedben valami olyan kedvesség, ami sajnos nem mindegyikünkben maradt meg úgy, mint benned. De nekünk is szükségünk van rá. Szeretnék még ilyen szép szikrákat kapni tőled. =)

6 hozzászólás
>!
luthienlovemagic IP
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Lea és a boszorkák története felidézte a gyerekkoromat, amikor képzeletben seprűn repültem együtt a sok boszorkánnyal. Mindhárom viharbanya különböző egyéniség, de mindhárom nagyon szerethető a maga módján. A kedvencem Frugilega lett, aki gorombának tűnik ugyan, de a maga módján mégis barátságos. Pont ez a kettősség, ami miatt nagyon megszerettem.

Érdekesek volt a boszorkány szokások megjelenítése, ahogy ezek keveredtek a népi hiedelmekkel, népmesei elemekkel. A kedvencem az volt, hogy a boszik bármin képesek voltak repülni. Ezen nagyokat nevettem.

Lea és Angika tökéletes boszorkány barátnak bizonyult.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2018/06/lovrani…

1 hozzászólás
>!
cseri P
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Szerettük ezt a könyvet. Szerintem a sztorija egy kicsit eklektikus, azon még lehet csiszolni, de a stílus már kész van, és az nagyon bájos, szeretnivaló. A vége felé egy olyan csavar van, hogy hűű, tényleg leesett az állam. :)

1 hozzászólás
>!
Véda MP
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Az a nagy szerencsénk, hogy amíg vannak @Amrita_noita-k, addig nincs szükség Tizennégy Virág Teájára. És azt hiszem ezzel mindent elmondtam :)
Pocakkal új kedvencünk született.

15 hozzászólás
>!
atalant I
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Kicsit talán nehézkesen indult, de a mesélő stílusa addig is nagyon lekötött. Kényelmes, mint egy puha és barátságos takaró, amibe az ember szívesen burkolózik bele: jól eső, lombzöld fantasy, népmesei és természetrajzi elemekkel keverve. Érződött, hogy a szerző is kényelmesen mozog ebben a világban, és szereti a karaktereit.
Tízből kilenc boszorkány ezt ajánlja!

4 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Részemről @Amrita_noita könyvének megjelenése azt bizonyítja, hogy van hely a magyar ifjúsági irodalomban az értékeknek is, és hogy egy ilyen neves kiadó gondozásában jelent meg, és ezáltal megtalálható rengeteg könyvesboltban, főleg sokat jelent, remélem sokakhoz eljut ezáltal a könyv. Én is jobban szerettem volna kemény borítót, meg visszafogottabb címlapot, és a célközönséget is fiatalabbnak lőném be, de hát végül is ez egy ilyen nagy kiadónál azért üzlet is, természetes, hogy el akarják adni a terméket. A történet kedves, humoros, jól szerkesztett, nyelvileg igényes, és a következő könyv meg majd egy picit szebb is lesz. :-)

11 hozzászólás
>!
deardurr
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Kíváncsian és mindenfélét olvasva, hallva kezdtem el az én lelki klónom (vagy én vagyok a klónja, ez nem derült még ki) első könyvét. Tényleg nehéz lehet „első könyves” írónak lenni, ha nem is az egész nehézségét, de egy részét átlátom, mert még senki se tudja, hogy milyen is vagyok én, mit akarok mondani. Még nincsen rajongó tábora ilyenkor az embernek, „csak” szurkolók. Valaha én is csak szurkoló voltam, de most már rajongó vagyok. Lovranits Júlia lénye és lényege átjött! Szépen beleszőtte a sok-sok mesét, amit hozzáolvasott, a sok-sok növényismeretet és növényszeretet, ami belőle árad és ráadásul a népi hagyományokat is! Extra-brutál magyar könyv, mert ezt ugyan mindet így egyszerre csak egy magyar érti és érezheti akár nap mint nap! Igazából egy etnobiológus szórakoztató szakdolgozatát olvashatjuk, de ezt egyáltalán nem az izzadtságszagú dolgozatokkal egy polcon kell elképzelni. Gyerekkönyvnek pont ideális (szerintem Lea egyáltalán nem „gyerekes”, elég magamra visszagondolni ilyen idős koromban. Az biztos, hogy bizonyos tizenévesek már nem akarnak gyerekek maradni, de nem a mai tizenévesek.), mert játszva tanít, de felnőtteknek sem szégyen ebből néhány dolgot megtudni.

>!
krlany I+SMP
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

A könyv zsenialitása abban rejlik, ahogyan a természetbúvárt összehozza a népi hiedelmekkel, a népmesék elemeivel, mindezt mai korhoz kötve, és ezekből egy olyan kiegyensúlyozott masszát rak elénk, ami majdan híd lehet, és remélem utat talál a természettől és népmeséinktől egyre távolabb kerülő utódnemzedékhez. (De szép mondat!:D)
Rengeteg érték jön szembe velünk a lapokon. A táj-, növény-, madárleírásokért odavoltam teljesen. Ritka az olyan kötet, ahol ilyen kedvesen és szerető gonddal bánnak a természettel, mint itt. Ezek a részek nagyon szépen kidolgozottak.
Néha viszont egy-egy részt elnagyoltnak éreztem, mintha „átugrottunk” volna valamit, és időnként a lendület is megtört. Egyéb apróságokat is felfedeztem, melyek zavart keltettek nálam az olvasásélményben.
Annak ellenére, hogy kritikus (is) voltam, én nagyon gratulálok hozzá, és várom a következőt…
http://kulturleny.wordpress.com/2014/07/05/lea-es-a-vih…

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
legrin SP

– Ez itt egy vándor boszorka – bökött a rajzlap felső sarkában egy göcsörtös botot markoló alakra Lea. – Útnak indul, mert ki kell szabadítania a világszép sárkányunokáját egy gonosz királyfi karmai közül.
– És meg kell szereznie hozzá a következő hegy tetején nyíló csodatevő páfrányvirágot is – fűzte hozzá Angika. – Amit négy vérszomjas tündér őriz.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · királyfi · páfrány · sárkány
2 hozzászólás
>!
halrudacska

Herta egy büszkén tekergőző, elkötött locsolócsövön egyensúlyozott, és integetett nekik. Herta mindig az első keze ügyébe akadó holmira pattant fel. Néha a szomszédasszonya meglepett, öreg spánieljére, máskor meg, ha épp semmi nem volt a kezénél, saját pipájának füstjét lovagolta meg.

36. oldal, 5. fejezet, Viharboszorkák, ördögfiak

Kapcsolódó szócikkek: Herta
>!
Parlandorka I

– Én mindig azt mondom, hogy márpedig repülésre legalkalmasabb a macska! – mondta határozottan Borbolya – Kezes jószág, kis helyen elfér, és véletlenül sem repül neki soha semminek.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Borbolya · macska · repülés
>!
Jeffi SP

Köpenye alól elővett egy sárga pikkelyes kissárkányt, amely éppen belefért a tenyerébe. Lea korábban sosem látta Frugilegánál.
– Gyerünk, Gyufa, mutasd az utat! – kiáltotta a boszorkány, és a pici sárkány lángot fújva elindult előttük.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
1 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

Levendula, menta, citromfű, zsálya, szurokfű: illatuk belengte az egész házat.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: citromfű · levendula · menta · szurokfű · zsálya
>!
olvasóbarát P

Lea a tájban gyönyörködött. Balzsamos, lágy szellő fújt, a lombfosztott fákon épp csak sarjadtak a levelek. Arany sombokrok szegélyezték útjukat, később hóvirág, illatos hunyor, lila és sárga, friss, fiatal erdei virágok nyíltak mindenütt, amerre a szem ellátott. Teli torokból énekeltek a madarak, egy kedves, nagy szemű vörösbegy olyan közel jött, hogy a kislány megsimogathatta volna. A nap is sokkal szelídebben sütött a szokottnál.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hóvirág · vörösbegy
1 hozzászólás
>!
virezma P

– Önhittnek és ellenszenvesnek tűnik. És még büdös is! – prüszkölt Lea.
– Azért van kisugárzása – mondta elgondolkozva Angika. – Határozottan sármos, mármint ördögben.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ördög
>!
Surréalisme

Ha nem kaphatsz meg valamit, amit szeretnél, olyan jó legalább elképzelni, lerajzolni! Akkor szinte teljesül is.

40. oldal

>!
krlany I+SMP

Madarak lábnyomai látszottak a hóban, kis szarkalábak vagy párhuzamos csíkok, amiket egy-egy felszálló madár szárnya húzott, mintha hosszú regéket írna a télről.

167. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Laura Owen – Korky Paul: Winnie és a fényképek
Treszkony Katalin: Hupszli
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Szabó Magda: Tündér Lala
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton
Berg Judit: Rumini
Jeney Zoltán: Rév Fülöp Fajszföldön
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik