Kettős életű írónak nevezték kortársai a fiatalon elhunyt Lovik Károlyt (1874-1915): nem is ok nékül, hiszen a kitűnő írót harmincéves korára az ország egyik legnagyobb lótenyésztési szakértőjeként is számon tartják. Stíluskészsége, ötletessége a szerkesztésben, gazdag képzelőereje a századelő egyik legkiválóbb novellistájává teszi. Mindent tud a körülötte nyüzsgő világról, különösen a lovat és agarat futtató dzsentriról, s legjobb regényében, A kertelő agár-ban éppen ezt a világot ábrázolja. Regényremeklésének hibátlan szerkezete, stílusának tömörsége és pontossága Csehovot idézi: lírai, hangulatos természetfestő elemei pedig Turge-nyelvre emlékeztetnek. Az aranypolgárban bolondos, különc figurákat vonultat föl, akik egymást és önmagukat gyötrő gonoszkodásaikban is gyermeteg lények: a szórakoztató történet az egymásba fonódó múltnak és jelennek költői lendületű megjelenítése is. Lovik Károly finom iróniája, fölényes tartózkodása új színt jelent a századelő magyar irodalmában:… (tovább)
A kertelő agár / Az aranypolgár 3 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Könnyed, szórakoztató mind a két kisregény. Az első – A kertelő agár – témája valóban nagyon ismerős lehet Mikszáth dzsentri témájú regényeiből és novelláiból. Csak éppen az a – mikszáthi humor mögött meghúzódó – keserűen pontos világlátás, illetve inkább annak a súlya hiányzik belőle. Nincs igazi tétje – érzelmileg sem – még a szerelmi szálnak sem. Egy bosszú kedélyes története, ami azért felvillantja ennek a gondolkodásmódnak – inkább a megmosolyogtató idejétmúltságát, kevésbé a veszélyes korlátait.
A második kisregény, Az aranypolgár egy embertípus, magatartásforma változatainak humoros, ironikus ábrázolása. Itt már látszanak az írói eszköztár határai is, a variációk egyre inkább ismétléssé válnak, s így a szöveg is elég hamar veszít a frissességéből, érdekességéből.
Mindezek ellenére örülök, hogy elolvastam a könyvet, semmiképp sem érdektelen író Lovik Károly. Azt hiszem, megfogadom a hozzáértők tanácsát, és a közeljövőben megismerkedem egy-két novellájával is.
Sajnos eddig még sosem hallottam Lovik Károlyról, de ez a kis könyv nagyon tetszett. Érdekes volt az agárversenyek leírása, a történet pedig kedvesen humoros és romantikus, de azért érződik a korabeli dzsentri életforma kritikája is. Biztos fogok még az írótól olvasni mást is.
Az Aranypolgár bájos, régimódi kis történet arról, hogyan tegyük pokollá a szomszédaink életét és hogyan békítsük meg Pest legpörlekedőbb polgárát.
Egy méltatatlanul elhanyagolt, számomra eddig ismeretlen író, de szerintem akár Mikszáth Kálmánnal is egy lapon említhető. Ugyanazok a nagyszerű dzsentrifigurák, meseszövés, jó humor. Mindkét kisregény nagyon olvasmányos, alig lehet letenni. Ha a kettőt külön értékelném, az Aranypolgár kicsit többet kapna, a kettő közül azt ajánlom első olvasásra, ha valaki hozzám hasonlóan ismeretlenként kezd bele a könyvbe.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mérő Vera: Lúg 97% ·
Összehasonlítás - Bucsi Mariann: Ébredés 97% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - Bihary Péter: Migránsok 99% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Vallomások 96% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Túl hosszú út 98% ·
Összehasonlítás - Pirisi Ákos: Azanyjaköcsögit! 99% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Dacszövetség 98% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Végtelen játszma 98% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Emlékkönny 98% ·
Összehasonlítás