A Hangzó Helikon-sorozat 15. kötetében az ismert rockzenész, dalszerző, énekes: Lovasi András, kortársának, a sokoldalú költőnek, műfordítónak, Lackfi Jánosnak a versei hangzanak el. Kettejük között a kapocs Lovasi régi barátja, Heidl György egyetemi docens, eszmetörténész, aki a versekhez zenét szerzett. A kedvtelésből, szobai muzsikálás céljából készült anyag teljes albummá akkor állt össze, amikor a dalokat meghallotta Gryllus Dániel, és lehetővé tette azok megjelenését a rangos Hangzó Helikon-sorozatban. A felvételen a szerzők és az énekes ismeretlen vagy alig-alig ismert arcukat mutatják meg. Kiderül, hogy Lovasi tud szelíden is énekelni, Lackfi verseinek mélyén rockos-bluesos ritmusok és gondolatok lüktetnek, Heidl pedig nem csupán a katedrán képes előadni, hanem gitárral a kezében is. A jól ismert muzsikustársak is különböző zenei világokból érkeztek. Zongorán az After Crying-alapító, néhány éve már csak akusztikus zenét komponáló és előadó Vedres Csaba játszik, gitáron… (tovább)
Lackfi János 17 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hangzó Helikon Helikon
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Én nem tudom, ki az a Heidl György, csak azt, hogy suttyomban zenét írt néhány Lackfi-versre. A Lovasi meg elénekelte. „A rossz versből még lehet jó dalszöveg” – vigasztalta Hajós András a béna költőket valamikor a Youtube-on (ha szerencsénk van, fenn van még*). Ebből most hogy jövök ki jól? Mert ugye a Lovasi elénekelte, az egész olyasmicske lett, mint valami elviselhető jobbfajta, sőt klassz kis Lovasi-lemez** – és most ha akarnék tűnődni azon, vajon ezek a versek ütnének-e annyira a zene nélkül spoiler, akkor elkezdhetném elemezgetni, de fáradt vagyok ehhez én már ezen az órán.*** A lényeg, hogy ütős lett, hallgattam volna még, meg eszembe jutott, hogy majd hallgatom magamnak csak úgy zenének, de sosem jut eszembe. De majd.
A többi Hangzó Helikonhoz képest ebben még a végén van egy kis meglepi, pár bónusz Lackfi-szösszenetke, blogbejegyzés szerű kis szövegecskék meg versecskék, ezek tették fel nekem a pontot az i-re. Aranyos srác ez a Lackfi, neki is nagy mamlasz lelke van, kapható nála kis humorba csomagolt vagy azzal fűszerezett melankólia. Magamra ismertem, de hozzám is tudott adni – „ezt már szeretem!” kategória.
* És szerencsénk van: https://youtu.be/ArC877foA-U…
** spoiler
*** meg egyébként sem emlékszem ;-)
Népszerű idézetek
Izzik bennem még pár zsarátnok,
de nem vagyok jó már barátnak.
Magamhoz sincsen már türelmem,
nemhogy a más baját füleljem.
Kerthelyiség
Újabban, ha mérges vagyok,
Egypár tányért földhöz verek,
Ezernyi arcom csillan ott:
Szerte köröttem repeszek.
Egyre
csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben
könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen
19. oldal, Véletlen (Helikon, 2007)
A vers olyasmi, amit használnak. Mint egy tárgyat, egy erőgépet vagy egy nyerőgépet. Nagyobb összegeket lehet nyerni, veszteni rajta. Utóbbit főleg, ha rossz versről van szó. Egész kedveszegett lesz tőle az ember. Ugyanakkor a kijelentés nem pontos, hiszen nem mondható, hogy egy használaton kívüli jó vers ne lenne vers. Vers-léte nem a használat tényétől, hanem eredendő használhatóságától függ.
Van otthon két albán gyökérpipám, egy polcon tartom őket. Nyolcadik éve nem dohányzom, s azelőtt is ritkán pipáztam, lévén viszonylag gyors fordulatszámon élő ember egy gyors fordulatszámon pörgő, búgócsiga-szerű gyerekektől egészségesen zsúfolt háztartásban. Vagyis a két pipa mindegyikére ki lehetne írni Magritte híres képfeliratát: Ceci n’est pas une pipe – vagyis Ez nem pipa. Bizonyos értelemben viszont pipa lennék, ha ezt bárki kiírná a pipáimra, hiszen valahányszor rájuk esik tekintetem, jó érzéssel töltenek el, gondolatban újra elszívok egy-egy tömet dohányt anélkül, hogy egészségemet és környezetem egészségét károsítanám. Ráadásul annak idején valamit nem tudhattam én a pipázásról, mert amint azt feleségem gyakran és joggal felpanaszolta, förtelmes büdösen pipáztam, holott a jó pipás még a kapadohányból is illatot csal elő. Most viszont igen jó pipás lettem, mondhatni afféle jópipa, mert csak elméletben pipázok, mondhatni szagtalanul, magamba befelé viszont mennyei illattal. Vagyis a vers, akarom mondani, a pipa mindenek ellenére mégiscsak működik.
26. oldal, Pipa (Helikon, 2007)
Többnyire elolvasom a filteres teásdobozok oldalán olvasható elkészítési javaslatot. Nem tudok németül, de egy dallamos részlet ezen a nyelven is itt zsong a fülemben: „Zehn Miuten ziehen lassen”. Még mielőtt angolos kultúrájú hallgatóim felháborodnának, sietve közlöm, nem fekete teát, hanem kamillát vagy csipkebogyót tanácsoltak tíz percig áztatni. Egyszóval a pár mondatnyi szöveg bármely nyelven elbűvöl ártatlanságával. Benne van, hány fokon forr a víz, s az is: nehogy a csésze mellé lógassuk ám a teát, hanem bele, bele bizony! Jobb teák esetében kis ábrával szemléltetik, hogy a filter melyik végét kell belógatni, nehogy eltévesszük. Sőt, a csésze fölötti hullámos, tehát hőkiáramlást jelző vonalkák a tekintetben is eligazítanak, hogy a felforralt víz pohárba töltése után és nem előtt kell a belelógatás műveletét elvégezni. Vagyis olyan evidenciákra nyitják rá szemünket, amelyek fölött amúgy nagyképű közönnyel siklunk el. Igenis, ezt a műveletsort is úgy kell látnunk, ahogy a költőnek Rilke tanácsa szerint mindig az első teremtett ember elfogulatlan tekintetével kellene szemügyre vennie s mások szeme elé tárnia a világot. Vagy ahogy Ivo Andrić horvát író fogalmaz: „A költészetben avval érhető el a legnagyobb hatás, ha a költőnek sikerül olvasóját meglepni valami ismerttel.”
27. oldal, Tea (Helikon, 2007)
Ugyanegy úton taposva,
Elbuktat minden gyökér,
Kaszám éle csupa rozsda,
A fű a homlokomig ér.
Babzsák
Csak a nevetés változatlan,
vagy majdnem az, kivár, s kicsattan.
Felröhögjük, mint régi slájmot,
mindazt, mi bánt, mindazt, mi bántott.
De már a szemek alja mélyül,
foltnyi sötétnek menedékül.
De már ráncok huzagolódnak,
kellenek összefogni, drótnak.
9. oldal, Kerthelyiség - Régi barátoknak (Helikon, 2007)
Te odalenn zongorázol
én verset írok idefenn
hogyha egymáshoz közelednénk
gyermekeink közénk pörögnek
a te szoknyádba kapaszkodnak
az én ingembe akaszkodnak
kik öleléseinkből lettek
meghiúsítják ölelésünk
mire este lesz elaludtál
mikor reggel lesz én még alszom
majd beleöljük billentyűkbe
te odalenn a zongoránál
én idefenn számítógépnél
amit elmondanánk egymásnak
egyetlen nagy ölelkezésben.
12. oldal, Billentyűk (Helikon, 2007)
Régi erdő. De mért nem új?
Azért, mert fekete-fehér?
Ki mondja, hogy a régi jó
fák közül ez sem, az sem él?
Hogy nézd, a Jóska fiatal,
Babinak minden fürtje zöld,
Apu milyen délceg fiú,
bajsza mohos, ága se zörg?
Hogy ott közöttük az te vagy,
szál makkból serkent cseppnyi gyom,
majd elvitt a tüdőgümő,
még alig álltál lábadon?
16. oldal, Régi erdő (Helikon, 2007)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rájátszás 91% ·
Összehasonlítás - Rájátszás – Szívemhez szorítom 92% ·
Összehasonlítás - Tisza Kata: Pesti kínálat 69% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok 95% ·
Összehasonlítás - Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke 99% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Kis téli-zene 94% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Pontok 93% ·
Összehasonlítás - Tóth Barnabás: Diszharmónia ·
Összehasonlítás - Bereményi Géza: Versek 93% ·
Összehasonlítás