Te ​kerested a bajt 85% 100 csillagozás

Jézus.Atya.Úr.Isten. Louise O'Neill megint telibe talált.
Elolvastam az értékeléseket, és úgy látom Magyarországon is beszélnünk kell a nemi erőszakról, beszélnünk kell a beleegyezés fogalmáról, beszélnünk kell az áldozathibáztatásról. Szinte mindegyik értékelésben visszatérő jelző Emma kapcsán a kurva, rib@nc kifejezés, ezért én ezzel kezdem, hogy ezt tisztázom: Emma nem kurva. A kurva az, aki ellenérték fejében szexuális szolgáltatást nyújt. Ebből következik, hogy nem kurva az, aki élvezetből, szórakozásból, megfelelési vágyból vagy versenyzésből vagy bármilyen okból fekszik le akár 20 pasival is egy este alatt. A szexuális forradalom már az 1960-as években lezajlott, könyörgöm Illetve ha így is tesz és a 21-re azt mondja, hogy nem, majd a kimerültségtől elájul és ez a 21. pasi beteszi neki, akkor ezt a nőt megerőszakolták.
Szögezzük le: Emma O'Donovan nem egy szimpatikus szereplő, sőt mi több, nincs nagyon szerethető megmozdulása vagy jellemvonása. Felszínes barátságokat ápol, de igazából csak versenyzik velük, sőt ha teheti érzelmileg kínozza az egyiküket. Minden férfi figyelmét magának akarja, mert ezt tanulta meg: te vagy a legszebb lány. Hát megpróbálja ezt nap, mint nap érezni, hiszen úgy érzi ez az egy értéke van.
Ebben is rejlik O'Neill zsenialitása, hogy megmutatja, bárki lehet áldozat. Nem számít milyen ember Emma, mennyit iszik, mennyit bulizik, mennyit pasizik, hiszen a teste az övé. És addig, amíg beleegyezik a vele történtekbe, senki nem szólhat egy szót sem. De amit Emmával műveltek öntudatlan állapotában, az nagyon nincsen rendjén. És hogy mennyire nincsen rendjén azt az mutatja, ahogy Emma reagál: spoiler Nem is az erőszakba roppan bele, hanem annak a következményeibe, hogy ki mondja: erőszak történt.
Döbbenetes, a regény második része, tűpontos, ahogy leírja Emma és a környezete reakcióit. Ezek után lehet csodálkozni, hogy a nemi erőszakok elenyésző hányadát jelentik az áldozatok? Mikor utána azt firtatják, hogy mit tett ő, „amivel kiérdemelte”? Sőt, a szexuális előéletében kutatkodnak? Hát mi köze a kettőnek egymáshoz?
Ezt a könyvet minden 16-18 évessel el kellene olvastatni, hogy értsék, lássák, hogy mi ezzel a gond? Az, hogy mikor megtörténik az eset, akkor az áldozat minden tettét, mozdulatát megvitatják, hogy miért érdemelte meg, de az elkövetők olyan rendes fiúk, szegényeknek derékba tört a jövője, pedig csak eldurvult a buli. Beszélnünk kell az elkövetőről. Le kell számolni a csuklyás sötét alak mítoszával, ami persze sajnos szintén előfordul, nem mondom, hogy nem. De a statisztikák szerint az áldozatok 80%-a ismeri az elkövetőt. spoiler. Jusson mindenkinek eszébe Renner Erika esete. Jusson mindenkinek eszébe, hogy hány fiatal, fehérbőrű, középosztálybeli férfit mentenek fel a vádak alól, hogy ne tegyék tönkre az életét, mert “elkövetett egy hibát”!! Valahogy mindig, minden az elkövetőről szól. Emma mondatai minden áldozatról szólnak: Mind ártatlanok, amíg be nem bizonyosodik a bűnösségük. De én nem. Én hazug vagyok, amíg be nem bizonyosodik az őszinteségem.
A lányaimra gondolok. Arra gondolok, hogy megérdemlik, hogy mikor felnőnek, ne két lábon járó rózsaszín hús és széttárt lábak legyenek. Arra gondolok, ha eleget beszélünk ezekről, ha nem lesz tabu az erőszak, az áldozathibáztatás, akkor talán a fiatal lányok és fiúk megértik, hogy a testük az övék, engedély nélkül ahhoz nem nyúlhat senki. Kell, hogy úgy neveljük a fiainkat, hogy egy nő sem lesz attól kurva, mert sok pasival fekszik le. Hogy a nő is ember, aki ha sokat iszik, megérdemli, hogy vigyázzanak rá és segítsenek neki. Kell, hogy úgy neveljük a lányainkat, hogy a másik nőben ne vetélytársat lássanak, ne ítélkezzenek rögtön, hanem szolidárisan forduljanak egymáshoz, segítségnyújtással. Arra gondolok, hogy akkor talán mire ők felnőnek, már nem lesz kérdés, hogy csak olyan dolgok történhetnek velük, amikbe ők is beleegyeztek.
„Beszélnünk kell a nemi erőszakról. Beszélnünk kell a beleegyezés fogalmáról. Beszélnünk kell az áldozathibáztatásról, a megbélyegzésről és arról a kettős mércéről, amelyet a fiatal férfiak és nők esetében alkalmazunk.”
#metoo

Hát ez nagyon durva volt. Nagyon erős kettősség van benne. Hiszünk Emmának vagy nem. Magának kereste a bajt, vagy…?
Emma, az elejétől kezdve, egyáltalán nem volt szimpatikus. Sőt senki sem a történetben. A barátnői, az anyja, mind csak a külsővel foglalkoztak. A látszat volt a fontos, és ennek következményeként történt minden. Emmába betáplálta az anyja, hogy ő a legszebb lány a városban, és ezt tudván, mindent megszerzett magának, főként a fiúkat, akiket kinézett magának. Rengeteg buliba járt a barátnőivel, amit otthon megalapoztak, kihívó ruhákba öltözött, és nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat sem.
Ezek után mire lehet számítani? Sajnos megtörtént a legrosszabb.
És itt jön a kettősség.
Mert tényleg borzasztó ami történt, sőt undorító. Felháborító, hogy megtörtént.
Emma áldozat akkor is, ha ő is hibás a történetben.
Nagyon jól ábrázolta a szerző Emma karakterét. Átjött minden érzelem. És ezzel együtt azt is megmutatta milyenek az emberek a környezetében.
Az internetes támadás nagyon fontos eleme a történetnek. Erősen rávilágít mennyire FB, Insta, Twitter függőek a mai fiatalok, és mennyire rossz irányba terelheti őket, milyen erős hatása van a kapott „like”-oknak.

► 2020-ban is 5 ★ !

Erősen depresszív történet, és olyan fájdalmasan őszinte, mintha igaz történet lenne. Persze hogy igaz lehetne, ki ne hallott volna hasonló sztorit? Általában mindig a lányokat ítéljük el, nem gondolunk bele igazán a mögöttes dolgokba. Ezzel nem mentegetni akarom Emmát. Különböző érzések kavarogtak bennem olvasás közben, hiszen ki ne lenne dühős Emmára és a hasonló, olcsó lányokra? Miért kell így viselkedniük? Ugyanakkor a szülők is iszonyat önzők voltak, amiért nem viselkedtek helyesen. Óriásit tanultam a könyvből, remélem belőlem soha nem lesz ilyen szülő.

Már pár éve próbáltam nekiállni ennek a könyvnek, de aztán képtelen voltam folytatni. Nem is a téma miatt, pedig az is eléggé megrázó, hanem nem bírtam elviselni a főszereplő lányt. Utólag, így, hogy végeztem a történettel nagyon köszönöm az írónőnek, hogy egy ilyen kaliberű tinédzser lányt elevenített meg a papíron, és nem a megszokott, kedves aranyos jelleműt, akit mindenki egyértelműen megvédett volna.

Hiszen itt jön képbe az etikai kérdés, és az egyén (az olvasó) kivonása az esetből, hogy milyen érzelmek kötnek minket a főszereplőhöz. Az teljesen mindegy. A lényeg, hogy mit tettek vele, és az elítélendő. Mert Emma karaktere az elején borzasztó. Mérgező kapcsolatot ápol a barátnőivel, akikkel íratlan titok, hogy mindenben verseng. Nem ismeretlen terület neki a fiúzás sem, akár van az illetőnek barátnője, akár az a barátnő esetleg az ő barátnője is, nem számít. Csak saját magával, a hiúságával, külsejével van elfoglalva, és hogy állandóan mit gondolnak róla mások. Egy felszínes lány, akit meg kellett volna párszor rázni, hogy észhez térjen.

Órákat és oldalakat lehetne beszélni az áldozathibáztatásról, a férfiak-nők közötti különbségekről, a nemi erőszak kultúráról és így tovább, és így tovább. Mert ez mind benne van a történetben. Számomra legfőképpen az megdöbbentő a mai napig is, hogy nők, akik ugyanabban a cipőben járnak, ugyanabban a kegyetlen sorsban osztoznak az áldozatokkal, hogy „csak” szexuális zaklatásnak vannak kitéve mindennap, továbbra is szemet hunynak ezek felett, sőt néhány esetben még az elkövetőknek adnak igazat. Szeretném azt hinni, hogy a nők okosabbak ennél, és támogatóbbak.

Mily undorító is volt a sors fintora, hogy amikor Emmához fordultak ugyanezzel a problémával (Nem mondtál nemet, igaz? De igent sem mondtam.) nem is fogta fel a jelentőséget a szituációnak. Bár vitatni lehetne, hogy Emma valaha is a regény során felfogta-e a súlyát az esetnek. Mert nekem továbbra is csak annyi tükröződött, hogy a facebook-ra kikerült posztok foglalkoztatták (jogosan), nem pedig maga a szörnyű valóság, hogy ez tényleg megtörtént vele.

Meg kell természetesen említeni azt a borzasztó nagy kontrasztot, amit a szülők mutattak a regény végén. A szülők is ugyanolyan kirakatéletet éltek, mint a lányuk, és amikor ez a külsőleg csodás élet megromlani látszott, iszákos lett az anyuka, az apuka pedig már haza se akart járni. Majd, amikor spoiler újra minden a régi kerékvágásba kerül.

Az, hogy Emma spoiler nem lepett meg. Ahogy már említettem, a lányt továbbra is csak a külsőségek érdekelték, hogy abban a kisvárosban mit gondolnak róla az emberek, és szerintem nagyon keveset láttunk a saját fájdalmából, ami egy ilyen esetet követne. Kicsit paradox módon a történet végére azt mondanám, hogy az az önző, mindent magának akaró lány átfordult egy senkinek-nem-akarok-kellemetlenséget-okozó személybe, aki csak másoknak akart kedvezni. Azt az önzőséget és hiúságot kellett volna megtartani a történet végére is és akkor talán spoiler.

Nehéz történet, főleg a főszereplő karaktere miatt, de pontosan ezért nagyon jól bemutatja, hogy egy ilyen erőszak áldozata bárki lehet, jellemtől függetlenül, és semmilyen körülmény között nem lehet hibáztatni az áldozatot. Megjegyzem, az eredeti borító sokkal jobban összefoglalja a történet.

Nehéz erről a könyvről véleményt írni.Elejétől kezdve nem volt szimpatikus Emma,a viselkedése,ahogyan lenéz másokat,ahogy odáig van magától.Kár,hogy egy ilyen eseménynek kellett vele történnie,hogy magába szálljon,hogy kicsit visszább vegyen. Borzasztó tényleg azt látni,hogy némelyik lány mire képes,hogy észrevegyék, hogy versenyt lát abban és azt tekinti mérvadónak,hogy mennyi lájkot kap egy-egy képére,és egyre több ilyennel találkozom….

Huha.
Hát az értékelés írásával várnom kellett, időt hagytam magamnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Egyszerűen ez a téma annyira felkavaró és sokkoló, hogy muszáj olvasnom. Ezenkívül teljesen egyetértek azzal, amit az írónő az utószóban leírt; erről a témáról is kell beszélni, nem hagyhatjuk a semmibe veszni, mintha nem történne ilyen a világban.

Mondjuk ki egyszerűen. A főszereplő lány egy kurva. Tipikus képmutató, hazug, talpnyaló, tolvaj lány, akitől kiráz mindenkit a hideg. Minden buliba eljár, mindig leissza magát a sárga földig, mindig közönségesen viselkedik, aztán másnap csak néz nagyokat, hogy most mi van ilyenkor. Nem akarja, hogy azt gondolják róla, félős, és minden keményebb dologtól megfutamodik.
De az egyik buliban kicsit elszalad vele a ló.
Semmire nem emlékszik, és másnap a teraszukon fekve kel fel, harmadfokú égési sérüléssel nap általi leégés miatt. Napok alatt jön rá szépen lassan, hogy mi is történt pontosan. spoiler
Hiába ítélem el azt a viselkedést, amit Emma leművelt aznap, mégis szerintem túl sokat kapott. Rengeteget. Amit tettek vele az egyszerűen gusztustalan és undorító. Rendesen rosszul vagyok. És ilyenkor megy el teljesen a kedvem a szocializálódástól és inkább maradok otthon, minthogy ilyen történjen velem.

Sok mindent nem tudok írni a könyvről, úgy, hogy ne legyen tele spoilerrel. Az eleje kissé vontatott volt és unalmas de utána beindult a cselekmény és letehetetlenné vált.
Mindenkinek ajánlom legalább egyszeri elolvasásra, mindenképpen megéri. Nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem egy kellemes olvasmány. Nyomot hagy az emberben.

A könyv első felében kapunk egy lányt, aki pokolian ellenszenves, bevallom kételkedtem benne, hogy képes lesz empátiát kiváltani belőlem, ami vele történt. De a könyv második része nagyon jól bemutatja, mi játszódik le Emmában még egy évvel később is. Önostorozás, bizonytalanság, kétségbeesés árad a lapokról. A történtek szétzilálnak egy családot; megmutatják, kik az igazi barátok és rávilágít a közvélemény erejére. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi oldalak, a kamerás telefonok, vagyis a modern kor vívmányai, amin a mai tinédzser korosztály felnő és amiket az élet szerves velejáróinak gondolnak, mennyi veszélyt rejt.
Ez a könyv undorító. Undorítóan valósághű.
Azért írom, hogy undorítóan valósághű, mert napi szinten lehet találkozni azokkal a butácska fiatal lányokkal, akik barátnőknek nevezik egymást, ugyanakkor a divatnál és a fiúknál mélyebb témákról nem képesek egymással beszélni. Ők azok, akik ribinek nevezik egymást, mert hogy ez milyen vicces és így csak az igazi barátnők nevezhetik egymást. Ők azok,akik a bulikban isznak, tablettákat vesznek be, tűsarkúban, topban és feneket kivillantó miniszoknyában ténferegnek az utcán, mert élvezik, hogy a fiúk, férfiak megbámulják őket. Ők azok, akik megállnak a bevásárló központ közepén, hogy csücsörítő szájjal lőjenek egy szelfit (és közben nem veszik észre, hogy a körülöttük lévő emberek, mennyire nevetségesnek tartják őket). És ők azok, akikkel ha olyasmi történik, mint Emmával, a közvélemény erős fenntartásokkal kezeli az „erőszak” szót. Sajnos ez is az undorító valóság.
Én magam is úgy gondolom, hogy nem érdemes kísérteni a sorsot és hogy azok a fiúk, akik felfigyelnek az ilyen lányokra, azok tényleg csak „azt” akarják és nekik igenis felhívás keringőre, ha valaki kihívóan öltözik, mert valamilyen szinten azt üzeni nekik: „visszajelzést várok róla, milyen dögös vagyok”. Márpedig nincs is annál jobb visszajelzés erre, mint hogy „de megb*nálak” (már elnézést a fogalmazásért). Hihetetlen, hogy a mai tinédzserek, mennyire felelőtlenek, ha szexről van szó, verseny lett abból a lányok körében, ki veszíti el előbb a szüzességét. Ezek után nem csoda, hogy a fiúk egy része is úgy áll a dologhoz ahogy. Viccesnek tartják, ha egy magatehetetlen lányon többen is átmennek egymás után, sőt, még le is filmezik és megosztják másokkal (nem egy ilyen esetről hallottunk már a való életben is). Borzalmasan eltorzult az emberi értékrend és ahogy a szerző is írja az utószóban, hihetetlen hogy manapság olyan természetességgel kell/kellene a szexuális erőszak ellen felkészíteni a lányokat, mint felvilágosítani őket a menstruációról vagy a fogamzásgátlásról.

Mindenki ismer legalább egy Emma O'Donovan-t vagy ha nem ismer, akkor ő az. A szép, gyönyörű lányt, akitől mindenki hasra esik. Aki igyekszik a legjobb arcát mutatni, pedig nem más, mint egy rib@nc, amit mindenki tud, mégsem mond ki egészen addig, amíg meg nem történik az. Aztán elszabadul a pokol és mindenki azt gondolja, hogy te kerested a bajt, pedig nem. vagy mégis? Félreértés ne essék, nem mentegetni akarom Emmát, de valljuk be, igenis valahol csak saját magának köszönheti, hogy megerőszakolták, viszont nem kellene a fiúk vállát szinte büszén dagadó mellkassal megütgetni és azt sugallni, hogy nem tettek rosszat. Mert mindegy mekkora ribi valaki, akkor sem elfogahtaó, hogy 4(!!!) pasi megrőszakolja. a többiről meg ne is beszéljünk Ez a könyv nagyon jól leírja, hogy az ember mennyire elveszti önnön magát, mennyire belehal az erőszakba. Hogy igenis, ezen nem lehet egy csettintéssel túljutni, mindegy milyenek voltunk előtte. Szétzúz mindent és mindenkit.
Nem tudom a fiúk mit gondoltak, amikor posztolták a tettüket. Mondhatnám, hogy meg vagyok lepődve, de nem lenne igaz. Manapság még azt is posztolják az emberek, ha tüsszentenek…ezzel mért tettek volna kivételt? mondjuk itt az értelmi szint is megmutatkozott Ráadásul le merném fogadni, hogy a fiúk nem értették meg, hogy ez mért gáz…
Nagyon valós a kép, amit kapunk arról, hogyan viselkednek az emberek, miket mondanak – nemcsak egy kisvárosban, hanem az interneten is –, hogyan szúrnak oda minden szavukkal, hogyan közösítik ki nem csak a lányt, hanem az egész családját is.
De! Ez a család nem volt család. Nem álltak Emma mellett. Nem támogatták. Nem segítettek neki túljutni ezen. Ahogy sok mindent, ezt is a szőnyeg alá akarták söpörni. A kedves anyukát nem egyszer megcsaptam volna, ahogy apukát is. Egyetlen normális volt ebben a családban, és az Bryan. Sajnáltam szegényt, mert egyedül maradt a küzdésben.
De hogyan küzdj, ha éppen azok nem hisznek neked akiket a legjobban szeretsz a világon? Hogyan küzdj, amikor tudod, hogy ők is téged hibáztatnak?

Teljesen mást kaptam a végére, mint amire az eleje alapján számítottam volna. Szerencsére!
Az első egy-két fejezetben annyi butaság, rosszindulat és felületesség volt, hogy nehezen vette be a gyomrom.
Aztán eljött az a bizonyos éjszaka…
Ilyen szülők mellett nem lehet talpra állni! Egyedül Bryan normális abban a családban.
Ugyan a történet nem a várt tragédiával zárul spoiler, de lesz valaha normális élete?

Imádom ezt az írót.
Végtelenül megrázó ez a könyve is, keresi az ember a szavakat, de teljesen lehetetlen az érzelmeket megfogalmazni. Porrá tiport ez a könyv is.
Egyetlen problémám, az az, hogy nem tudom, a fiúk mit gondolnak mi történik ha feltöltik a képeket a Facebookra? Elvileg tényleg, felnőtt fiúkról beszélünk, akik nem voltak tisztába azzal, hogy ennek milyen következményei lehetnek?
minden más idegesítheti az embert, hogy mi miért történt, voltak jelenetek, amikor elgondolkoztam, hogy ez mekkora hülyeség, a valóságban biztos nem így történne, majd rájöttem, hogy pont amit várnék, az nem lenne valóság, de ami itt le lett írva az az.