Te ​kerested a bajt 46 csillagozás

Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Emma O'Donovan egy kisvárosban nőtt fel, ahol mindenki ismer mindenkit. Emma
más, mint a többi tinilány.
Ő a kiválasztott, a gyönyörű, a népszerű. Aki bármit megtesz, hogy ez így is maradjon.
Mígnem egy buliban minden megváltozik
Másnap reggel a házuk teraszán ébred. Fogalma sincs, hogyan került oda. Nem tudja, miért fáj minden porcikája.
De rajta kívül mindenki más igen. És elszabadul a pokol.

Eredeti mű: Louise O'Neill: Asking For It

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vészkijárat

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2017
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634103196 · Fordította: Farkas Krisztina

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Conor O’Callaghan · Dylan Walsh · Emma O'Donovan · Jamie Murphy


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
tmezo P
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Hát ez nagyon durva volt. Nagyon erős kettősség van benne. Hiszünk Emmának vagy nem. Magának kereste a bajt, vagy…?
Emma, az elejétől kezdve, egyáltalán nem volt szimpatikus. Sőt senki sem a történetben. A barátnői, az anyja, mind csak a külsővel foglalkoztak. A látszat volt a fontos, és ennek következményeként történt minden. Emmába betáplálta az anyja, hogy ő a legszebb lány a városban, és ezt tudván, mindent megszerzett magának, főként a fiúkat, akiket kinézett magának. Rengeteg buliba járt a barátnőivel, amit otthon megalapoztak, kihívó ruhákba öltözött, és nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat sem.
Ezek után mire lehet számítani? Sajnos megtörtént a legrosszabb.
És itt jön a kettősség.
Mert tényleg borzasztó ami történt, sőt undorító. Felháborító, hogy megtörtént.
Emma áldozat akkor is, ha ő is hibás a történetben.
Nagyon jól ábrázolta a szerző Emma karakterét. Átjött minden érzelem. És ezzel együtt azt is megmutatta milyenek az emberek a környezetében.
Az internetes támadás nagyon fontos eleme a történetnek. Erősen rávilágít mennyire FB, Insta, Twitter függőek a mai fiatalok, és mennyire rossz irányba terelheti őket, milyen erős hatása van a kapott „like”-oknak.

>!
Bubuckaja P
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Úgy gondolom, hogy ez a regény tökéletes időzítésben jelent meg Magyarországon. A különböző zaklatási botrányok következtében a közbeszédben egyre többször esik szó az erőszakról és áldozathibáztatásról. A témával kevésbé foglalkozó emberek is hallják ezeket a fogalmakat és egy idő után nekik is meg kell kérdőjelezniük azokat az évszázados berögződéseket, amik érintik ezt a témát. Persze különböző reakciók vannak, áldozathibáztatók és támogatók és még sorolhatnám. Egy ideje már nem követem ezeket a híreket, mert tudom, hogy milyen vélemény milyen stílusban lesz megfogalmazva. Ezek a vélemények, annyira rögzültek, hogy senkinek sincs saját, hanem a szinte mondókaként megtanult szövegeket mormolja vissza, ezért kiszámíthatók a kommentek egy-egy ilyen cikk alatt.
Ez a könyv is kiszámítható. Ha érdekel a nemi erőszak, és olvastál már áldozathibáztató véleményeket, akkor pontosan fogod tudni, hogy mi lesz a regényben. Annyira gyönyörű iskolapéldája a jelenségnek, a közösség reakciójának, hogy nem is kell magyarázni róla, csak kézbe kell venni és elolvasni.
Nem egy egyszerű történet, olvasás előtt fel kell készülni, hogy mindvégig felfokozott érzelmi állapotban leszel. A különböző szereplők iránt érzett düh váltakozott bennem is. Nem szeretném megírni, hogy kit miért rugdostam volna meg, mert szinte mindenkit mindenért. De tény, hogy nagyon idegesített Emma viselkedése, a kisváros reakciója, az ország hozzáállása, legszívesebben sóval hintettem volna be az egészet, holott tudtam, hogy mire számítsak. Tudtam mindent, Emma minden mondatát, minden kommentet, amit kapott, a szülei reakcióját. Mindent, mindent tudtam előre. De ettől még nagyon felzaklatott, és azért is, mert azt is tudom, hogy ez nem fikció, hanem ez így működik.

>!
Beatrix_Farkas
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Jézus.Atya.Úr.Isten. Louise O'Neill megint telibe talált.
Elolvastam az értékeléseket, és úgy látom Magyarországon is beszélnünk kell a nemi erőszakról, beszélnünk kell a beleegyezés fogalmáról, beszélnünk kell az áldozathibáztatásról. Szinte mindegyik értékelésben visszatérő jelző Emma kapcsán a kurva, rib@nc kifejezés, ezért én ezzel kezdem, hogy ezt tisztázom: Emma nem kurva. A kurva az, aki ellenérték fejében szexuális szolgáltatást nyújt. Ebből következik, hogy nem kurva az, aki élvezetből, szórakozásból, megfelelési vágyból vagy versenyzésből vagy bármilyen okból fekszik le akár 20 pasival is egy este alatt. A szexuális forradalom már az 1960-as években lezajlott, könyörgöm Illetve ha így is tesz és a 21-re azt mondja, hogy nem, majd a kimerültségtől elájul és ez a 21. pasi beteszi neki, akkor ezt a nőt megerőszakolták.
Szögezzük le: Emma O'Donovan nem egy szimpatikus szereplő, sőt mi több, nincs nagyon szerethető megmozdulása vagy jellemvonása. Felszínes barátságokat ápol, de igazából csak versenyzik velük, sőt ha teheti érzelmileg kínozza az egyiküket. Minden férfi figyelmét magának akarja, mert ezt tanulta meg: te vagy a legszebb lány. Hát megpróbálja ezt nap, mint nap érezni, hiszen úgy érzi ez az egy értéke van.
Ebben is rejlik O'Neill zsenialitása, hogy megmutatja, bárki lehet áldozat. Nem számít milyen ember Emma, mennyit iszik, mennyit bulizik, mennyit pasizik, hiszen a teste az övé. És addig, amíg beleegyezik a vele történtekbe, senki nem szólhat egy szót sem. De amit Emmával műveltek öntudatlan állapotában, az nagyon nincsen rendjén. És hogy mennyire nincsen rendjén azt az mutatja, ahogy Emma reagál: spoiler Nem is az erőszakba roppan bele, hanem annak a következményeibe, hogy ki mondja: erőszak történt.
Döbbenetes, a regény második része, tűpontos, ahogy leírja Emma és a környezete reakcióit. Ezek után lehet csodálkozni, hogy a nemi erőszakok elenyésző hányadát jelentik az áldozatok? Mikor utána azt firtatják, hogy mit tett ő, „amivel kiérdemelte”? Sőt, a szexuális előéletében kutatkodnak? Hát mi köze a kettőnek egymáshoz?
Ezt a könyvet minden 16-18 évessel el kellene olvastatni, hogy értsék, lássák, hogy mi ezzel a gond? Az, hogy mikor megtörténik az eset, akkor az áldozat minden tettét, mozdulatát megvitatják, hogy miért érdemelte meg, de az elkövetők olyan rendes fiúk, szegényeknek derékba tört a jövője, pedig csak eldurvult a buli. Beszélnünk kell az elkövetőről. Le kell számolni a csuklyás sötét alak mítoszával, ami persze sajnos szintén előfordul, nem mondom, hogy nem. De a statisztikák szerint az áldozatok 80%-a ismeri az elkövetőt. spoiler. Jusson mindenkinek eszébe Renner Erika esete. Jusson mindenkinek eszébe, hogy hány fiatal, fehérbőrű, középosztálybeli férfit mentenek fel a vádak alól, hogy ne tegyék tönkre az életét, mert “elkövetett egy hibát”!! Valahogy mindig, minden az elkövetőről szól. Emma mondatai minden áldozatról szólnak: Mind ártatlanok, amíg be nem bizonyosodik a bűnösségük. De én nem. Én hazug vagyok, amíg be nem bizonyosodik az őszinteségem.
A lányaimra gondolok. Arra gondolok, hogy megérdemlik, hogy mikor felnőnek, ne két lábon járó rózsaszín hús és széttárt lábak legyenek. Arra gondolok, ha eleget beszélünk ezekről, ha nem lesz tabu az erőszak, az áldozathibáztatás, akkor talán a fiatal lányok és fiúk megértik, hogy a testük az övék, engedély nélkül ahhoz nem nyúlhat senki. Kell, hogy úgy neveljük a fiainkat, hogy egy nő sem lesz attól kurva, mert sok pasival fekszik le. Hogy a nő is ember, aki ha sokat iszik, megérdemli, hogy vigyázzanak rá és segítsenek neki. Kell, hogy úgy neveljük a lányainkat, hogy a másik nőben ne vetélytársat lássanak, ne ítélkezzenek rögtön, hanem szolidárisan forduljanak egymáshoz, segítségnyújtással. Arra gondolok, hogy akkor talán mire ők felnőnek, már nem lesz kérdés, hogy csak olyan dolgok történhetnek velük, amikbe ők is beleegyeztek.
„Beszélnünk kell a nemi erőszakról. Beszélnünk kell a beleegyezés fogalmáról. Beszélnünk kell az áldozathibáztatásról, a megbélyegzésről és arról a kettős mércéről, amelyet a fiatal férfiak és nők esetében alkalmazunk.
#metoo

5 hozzászólás
>!
dagikám P
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Nehéz erről a könyvről véleményt írni.Elejétől kezdve nem volt szimpatikus Emma,a viselkedése,ahogyan lenéz másokat,ahogy odáig van magától.Kár,hogy egy ilyen eseménynek kellett vele történnie,hogy magába szálljon,hogy kicsit visszább vegyen. Borzasztó tényleg azt látni,hogy némelyik lány mire képes,hogy észrevegyék, hogy versenyt lát abban és azt tekinti mérvadónak,hogy mennyi lájkot kap egy-egy képére,és egyre több ilyennel találkozom….

>!
fkbrigii
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Huha.
Hát az értékelés írásával várnom kellett, időt hagytam magamnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Egyszerűen ez a téma annyira felkavaró és sokkoló, hogy muszáj olvasnom. Ezenkívül teljesen egyetértek azzal, amit az írónő az utószóban leírt; erről a témáról is kell beszélni, nem hagyhatjuk a semmibe veszni, mintha nem történne ilyen a világban.

Mondjuk ki egyszerűen. A főszereplő lány egy kurva. Tipikus képmutató, hazug, talpnyaló, tolvaj lány, akitől kiráz mindenkit a hideg. Minden buliba eljár, mindig leissza magát a sárga földig, mindig közönségesen viselkedik, aztán másnap csak néz nagyokat, hogy most mi van ilyenkor. Nem akarja, hogy azt gondolják róla, félős, és minden keményebb dologtól megfutamodik.
De az egyik buliban kicsit elszalad vele a ló.
Semmire nem emlékszik, és másnap a teraszukon fekve kel fel, harmadfokú égési sérüléssel nap általi leégés miatt. Napok alatt jön rá szépen lassan, hogy mi is történt pontosan. spoiler
Hiába ítélem el azt a viselkedést, amit Emma leművelt aznap, mégis szerintem túl sokat kapott. Rengeteget. Amit tettek vele az egyszerűen gusztustalan és undorító. Rendesen rosszul vagyok. És ilyenkor megy el teljesen a kedvem a szocializálódástól és inkább maradok otthon, minthogy ilyen történjen velem.

Sok mindent nem tudok írni a könyvről, úgy, hogy ne legyen tele spoilerrel. Az eleje kissé vontatott volt és unalmas de utána beindult a cselekmény és letehetetlenné vált.
Mindenkinek ajánlom legalább egyszeri elolvasásra, mindenképpen megéri. Nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem egy kellemes olvasmány. Nyomot hagy az emberben.

4 hozzászólás
>!
Katie_Sue P
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Mindenki ismer legalább egy Emma O'Donovan-t vagy ha nem ismer, akkor ő az. A szép, gyönyörű lányt, akitől mindenki hasra esik. Aki igyekszik a legjobb arcát mutatni, pedig nem más, mint egy rib@nc, amit mindenki tud, mégsem mond ki egészen addig, amíg meg nem történik az. Aztán elszabadul a pokol és mindenki azt gondolja, hogy te kerested a bajt, pedig nem. vagy mégis?
Félreértés ne essék, nem mentegetni akarom Emmát, de valljuk be, igenis valahol csak saját magának köszönheti, hogy megerőszakolták, viszont nem kellene a fiúk vállát szinte büszén dagadó mellkassal megütgetni és azt sugallni, hogy nem tettek rosszat. Mert mindegy mekkora ribi valaki, akkor sem elfogahtaó, hogy 4(!!!) pasi megrőszakolja. a többiről meg ne is beszéljünk

Ez a könyv nagyon jól leírja, hogy az ember mennyire elveszti önnön magát, mennyire belehal az erőszakba. Hogy igenis, ezen nem lehet egy csettintéssel túljutni, mindegy milyenek voltunk előtte. Szétzúz mindent és mindenkit.
Nem tudom a fiúk mit gondoltak, amikor posztolták a tettüket. Mondhatnám, hogy meg vagyok lepődve, de nem lenne igaz. Manapság még azt is posztolják az emberek, ha tüsszentenek…ezzel mért tettek volna kivételt? mondjuk itt az értelmi szint is megmutatkozott Ráadásul le merném fogadni, hogy a fiúk nem értették meg, hogy ez mért gáz…
Nagyon valós a kép, amit kapunk arról, hogyan viselkednek az emberek, miket mondanak – nemcsak egy kisvárosban, hanem az interneten is –, hogyan szúrnak oda minden szavukkal, hogyan közösítik ki nem csak a lányt, hanem az egész családját is.
De! Ez a család nem volt család. Nem álltak Emma mellett. Nem támogatták. Nem segítettek neki túljutni ezen. Ahogy sok mindent, ezt is a szőnyeg alá akarták söpörni. A kedves anyukát nem egyszer megcsaptam volna, ahogy apukát is. Egyetlen normális volt ebben a családban, és az Bryan. Sajnáltam szegényt, mert egyedül maradt a küzdésben.
De hogyan küzdj, ha éppen azok nem hisznek neked akiket a legjobban szeretsz a világon? Hogyan küzdj, amikor tudod, hogy ők is téged hibáztatnak?

>!
szindilu
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

A könyv első felében kapunk egy lányt, aki pokolian ellenszenves, bevallom kételkedtem benne, hogy képes lesz empátiát kiváltani belőlem, ami vele történt. De a könyv második része nagyon jól bemutatja, mi játszódik le Emmában még egy évvel később is. Önostorozás, bizonytalanság, kétségbeesés árad a lapokról. A történtek szétzilálnak egy családot; megmutatják, kik az igazi barátok és rávilágít a közvélemény erejére. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi oldalak, a kamerás telefonok, vagyis a modern kor vívmányai, amin a mai tinédzser korosztály felnő és amiket az élet szerves velejáróinak gondolnak, mennyi veszélyt rejt.
Ez a könyv undorító. Undorítóan valósághű.
Azért írom, hogy undorítóan valósághű, mert napi szinten lehet találkozni azokkal a butácska fiatal lányokkal, akik barátnőknek nevezik egymást, ugyanakkor a divatnál és a fiúknál mélyebb témákról nem képesek egymással beszélni. Ők azok, akik ribinek nevezik egymást, mert hogy ez milyen vicces és így csak az igazi barátnők nevezhetik egymást. Ők azok,akik a bulikban isznak, tablettákat vesznek be, tűsarkúban, topban és feneket kivillantó miniszoknyában ténferegnek az utcán, mert élvezik, hogy a fiúk, férfiak megbámulják őket. Ők azok, akik megállnak a bevásárló központ közepén, hogy csücsörítő szájjal lőjenek egy szelfit (és közben nem veszik észre, hogy a körülöttük lévő emberek, mennyire nevetségesnek tartják őket). És ők azok, akikkel ha olyasmi történik, mint Emmával, a közvélemény erős fenntartásokkal kezeli az „erőszak” szót. Sajnos ez is az undorító valóság.
Én magam is úgy gondolom, hogy nem érdemes kísérteni a sorsot és hogy azok a fiúk, akik felfigyelnek az ilyen lányokra, azok tényleg csak „azt” akarják és nekik igenis felhívás keringőre, ha valaki kihívóan öltözik, mert valamilyen szinten azt üzeni nekik: „visszajelzést várok róla, milyen dögös vagyok”. Márpedig nincs is annál jobb visszajelzés erre, mint hogy „de megb*nálak” (már elnézést a fogalmazásért). Hihetetlen, hogy a mai tinédzserek, mennyire felelőtlenek, ha szexről van szó, verseny lett abból a lányok körében, ki veszíti el előbb a szüzességét. Ezek után nem csoda, hogy a fiúk egy része is úgy áll a dologhoz ahogy. Viccesnek tartják, ha egy magatehetetlen lányon többen is átmennek egymás után, sőt, még le is filmezik és megosztják másokkal (nem egy ilyen esetről hallottunk már a való életben is). Borzalmasan eltorzult az emberi értékrend és ahogy a szerző is írja az utószóban, hihetetlen hogy manapság olyan természetességgel kell/kellene a szexuális erőszak ellen felkészíteni a lányokat, mint felvilágosítani őket a menstruációról vagy a fogamzásgátlásról.

>!
Zanit
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Teljesen mást kaptam a végére, mint amire az eleje alapján számítottam volna. Szerencsére!
Az első egy-két fejezetben annyi butaság, rosszindulat és felületesség volt, hogy nehezen vette be a gyomrom.
Aztán eljött az a bizonyos éjszaka…
Ilyen szülők mellett nem lehet talpra állni! Egyedül Bryan normális abban a családban.
Ugyan a történet nem a várt tragédiával zárul spoiler, de lesz valaha normális élete?

>!
hollow_crown
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Imádom ezt az írót.
Végtelenül megrázó ez a könyve is, keresi az ember a szavakat, de teljesen lehetetlen az érzelmeket megfogalmazni. Porrá tiport ez a könyv is.
Egyetlen problémám, az az, hogy nem tudom, a fiúk mit gondolnak mi történik ha feltöltik a képeket a Facebookra? Elvileg tényleg, felnőtt fiúkról beszélünk, akik nem voltak tisztába azzal, hogy ennek milyen következményei lehetnek?
minden más idegesítheti az embert, hogy mi miért történt, voltak jelenetek, amikor elgondolkoztam, hogy ez mekkora hülyeség, a valóságban biztos nem így történne, majd rájöttem, hogy pont amit várnék, az nem lenne valóság, de ami itt le lett írva az az.

>!
Kamilla_e
Louise O'Neill: Te kerested a bajt

Ha tudom, hogy a könyv majd ekkora nyomást gyakorol rám, lehet, hogy bele sem kezdek. De már az első pillanattól kezdve volt valami a fullszövegben, amitől úgy éreztem, hogy muszáj elolvasnom.
Én nem kedveltem Emmát. Idegesített, hogy csak azon járt az esze, hogy valaki nem-e csinosabb nála. Eszméletlenül felszínes volt, és az sem tetszett, ahogy a barátaival bánt. Mégis annyira érdekelt, hogy mi fog történni. Kíváncsi voltam a fiatalokra, akik csak felhőtlenül akartak bulizni. Egészen addig, amíg nem történt valami, ami mindent felkavart.
Ha megerőszakolnak valakit, akkor az legtöbbször titokban marad. Ebben a regényben, viszont ez felkerül a Facebookra, és minden közösségi oldalra, ahol mindenki látja. Ettől is éreztem azt, hogy ez a regény már túl sok nekem. Szar érzés volt olvasni, hogy ilyen megtörténhet.
A könyv eleje olyan volt, mint egy Skins rész, amit szerettem. Viszont aztán annyira elvette a hangulatom az élettől, hogy azt nem szerettem.

Bővebb értékelés a blogomon: https://kkonyvei.blogspot.sk/2018/03/louise-oneill-te-k…


Népszerű idézetek

>!
fkbrigii

Akkor is számít, ha nem emlékszem? Akkor is számít, ha nem akartam, hogy megtörténjen?

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
Katie_Sue P

Lehetséges, hogy az ember egyszerre szeretné azt, hogy minden megváltozzon, és hogy mégse változzon meg a világon semmi?

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
fkbrigii

Nem esem szét. Csak fel vagyok hasítva a varrások mentén, és kitépik a belsőmet, amíg teljesen üres nem leszek.

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
fkbrigii

Hogy lehet az, hogy két szem, egy orr és egy száj olyan különböző módokon helyezkedhet el, hogy az egyik ember szép lesz tőle, a másik pedig nem?

309. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
Katie_Sue P

Az élet nem arról szól, hogy várjuk, amíg elvonul a vihar, hanem arról, hogy megtanulunk táncolni az esőben.

>!
fkbrigii

…arról, hogy egy gyerek bajba került a suliban, mert „faszfejnek” nevezte Mr. Canniffe-t, aki azt állította, hogy annak a valószínűsége, hogy valakinek szuperképességei alakuljanak ki, miután megcsípte egy pók, a nullával egyenlő.

198. oldal

>!
Katie_Sue P

Itt csak egyetlen oldal van, és az soha nem az enyém.

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
Katie_Sue P

Ja, hát igen, mindenkinek megvannak a maga problémái

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
Katie_Sue P

Mind ártatlanok, amíg be nem bizonyosodik a bűnösségük. De én nem. Én hazug vagyok, amíg be nem bizonyosodik az őszinteségem.

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan
>!
Strawberry_muffin_crumbs P

Fogalmazd meg a saját szavaiddal, hogy mi ez. A semmi. A vágy, hogy örökre elaludjak.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emma O'Donovan

Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
J. Lynn: Wait for You – Várok rád
Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Aurora White: Netes szerelem
Jay Asher – Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
Erin Jade Lange: Zsír
Sarah Crossan: Egy